Tartsuk tiszteletben az értelmes, istenfélő, igazságkedvelő könyvterjesztőt, mert az örömhír lelkészeivel egyenrangú helyet tölt be. Sok ifjú lelkészünk és lelkészi pályára készülő ifjak, ha igazán megtértek, sok jót tehetnek a könyvterjesztés terén. Megismerkednének az emberekkel, bemutatnák nekik könyveinket és folyóiratainkat, s olyan tapasztalatokra tennének szert, amilyenre nem nyílik alkalmuk, ha csakis az Igét hirdetik. Házrólházra járva beszélgethetnének az emberekkel, Krisztus életének illatát hozva magukkal. Mások áldására igyekezve élni, maguk is áldást nyernének, mert tapasztalatokra tennének szert a hitben, nagymértékben növekednének a Szentírás ismeretében, s szüntelenül tanulnák, miként nyerjenek lelkeket Krisztusnak.

Minden lelkészünk érezze hatáskörén belülinek, hogy amerre jár, terjesztésre szánt könyveket hordjon magával. Mikor családokat látogat, könyveket hagyhat ott, akár pénzért, akár ajándékba. Sokat dolgoztak így az üzenet korábbi szakaszán. A lelkészek könyvevangélisták is voltak, s a könyvek eladásából nyert összegeket a munka haladásának elősegítésére adták, ahol arra szükség volt. Ezek értelmesen beszélnek a munkamódszerekről, mert tapasztaltak ezen a téren.

Senki se képzelje, hogy az örömhír lelkészét megalázza a könyvterjesztés, mert ez az igazság emberekhez juttatásának eszköze. A könyvterjesztő úgy dolgozik, mint Pál, aki ezt mondja: „Tudjátok, hogy az első naptól fogva, melyen Ázsiába jöttem, mint viseltem magamat tiköztetek az egész idő alatt. Szolgálván az Úrnak teljes alázatossággal és sok könnyhullatás és kísértések közt, melyek énrajtam a zsidóknak utánam való leselkedése miatt estek. Hogy semmitől sem vonogattam magamat, ami hasznos, hogy hirdessem néktek, és tanítsalak titeket nyilvánosan és házanként. Bizonyságot tévén mind zsidóknak, mind görögöknek az Istenhez való megtérés, és a mi Urunk Jézus Krisztusban való hit felől.” (Csel 20:1821) A mézajkú Pál, akinek Isten csodálatosan kijelentette magát, házrólházra járt, értelmének teljes alázatában, sok könnyhullás és kísértés közepette.

Aki igaz szolgálatra vágyik, s aki fenntartás nélkül Istennek adja magát, a könyvterjesztés során sok alkalmat talál, hogy szólhasson a jövő, halhatatlan életet érintő tárgyakról. Az így nyert tapasztalat a legnagyobb érték lesz a lelkészi pályára készülők számára. Isten Szentlelkének kísérete készíti elő a munkásokat, mind a férfiakat, mind a nőket, hogy Isten nyájának pásztorai legyenek. Ha azon a gondolaton csüggnek, hogy Krisztus a társuk, akkor keserves élményeik és megpróbáltatásaik közepette szent félelmet és örömet éreznek. Munkájukat végezve megtanulják, miként kell imádkozni. Nevelődnek a türelemre, a szeretetteljességre és segítőkészségre. Gyakorolják az igaz, keresztény udvariasságot, sohasem feledve, hogy társuk, Krisztus, nem hagyhat jóvá éles, rideg szavakat és gondolatokat. Szavaikból kiég a salak. Értékes talentumnak tekintik társalgóképességüket, melyet magasztos és szent hivatás végzésére kaptak kölcsön. Az emberi eszköz megtanulta, hogyan képviselje isteni társát, akivel összefogott. Tisztelettel és hódolattal viseltetnek a láthatatlan Szent iránt, mert az ő igáját viselik, s az ő tiszta, kegyes útjait tanulják. Akik hisznek eme isteni kísérőben, fejlődni fognak. Ajándékul kapják a képességet, hogy szent szépségbe öltöztessék az igazság üzenetét.

Vannak, akik annyira jártasak lettek a könyvterjesztésben, hogy többet végezhetnek el ezen a területen, mintha igehirdetőként működnének. Ha Krisztus Lelke lakik szívükben, alkalmat találnak, hogy bemutassák Igéjét, s a jelen igazságra irányítsák a figyelmet. Akiknek ez a munka felel meg, azok vállalkoznak is rá. Némelyik botor lelkész mégis azzal hízeleg nekik, hogy a könyvevangélista munka helyett az igehirdetés területén kellene használni tehetségüket. Késztetik őket, hogy lelkészigazolványra tegyenek szert. Így azokat fordítják el a nekik legjobban megfelelő munkától, akikből jó lélekmentőket nevelhettünk volna, hogy otthonaikban látogassák meg a családokat, beszélgessenek és imádkozzanak velük, csak hogy azután gyatra lelkészek legyenek. S elhanyagoljuk a területet, ahol olyan sok fáradozásra lenne szükség, s ahol nagyon sokat elérhetnének.

Az igehirdetés az Úr által arra rendelt eszköz, hogy eljuttassa figyelmeztető üzenetét a világhoz. A Szentírás Isten nyájának pásztoraként állítja elénk a hűséges tanítót. Őt, magát tisztelnünk kell, munkáját pedig nagyra becsülnünk. Az igazi egészségügyi lélekmentés összekapcsolódik a lelkész szolgálattal. Az előfizetések gyűjtésének tehát mind az egészségügyi lélekmentés, mind az igeszolgálat részévé kell válnia. Akik ezt végzik, azokhoz így szólnék: Az embereket sorra látogatva, mondd meg nekik, hogy az evangéliumi örömhír munkása vagy, s hogy szereted az Urat. Ne keress szállodai szobát, hanem lakj magánházban, s ismerkedj össze a családdal. Krisztus, amerre járt, vetette az igazság magját. Mint követője, tanúságot tehetsz a Mesterről. A legértékesebb munkát végezheted a kandalló mellett. Ha így közel kerülsz az emberekhez, gyakran rátalálsz a betegekre és csüggedtekre. Ha szorosan Krisztus mellett állsz, az ő igáját viseled, akkor naponta tanulod tőle, miként vigyed a béke és megnyugvás üzenetét a gyászoló és csalódott, a szomorú és csüggedteknek, a betegeket pedig az Úr elé hozhatod imában. Amikor imádkozol, úgy beszélj Krisztushoz, mintha hűséges, igen kedves barátoddal beszélnél. Mint Isten gyermeke, tarts fenn kedves, hűvösség nélküli, nyájas méltóságot. Ezt mindig méltányolják.

A könyvterjesztők legyenek képesítve, hogy tanítani tudjanak a betegápolásra. Tanulják meg a betegápolás egyszerű módszereit. Így egészséghittérítőként tevékenykedhetnek, gyógyíthatják a szenvedők lelkét és testét. Ennek már folynia kellene az egész világon. Így Isten szolgáinak imája és tanítása sokaságokra hozhatna áldást.

Értsük meg a könyvterjesztés fontosságát, mint a veszedelemben forgók felkutatásának és Krisztushoz vezetésének hatalmas eszközét. Soha meg ne tiltsuk, hogy a könyvevangélisták szóljanak Krisztus szeretetéről és a Mester szolgálatában nyert élményeikről. Hagyjuk őket, hogy beszélgessenek és imádkozzanak azokkal, akiknek az érdeklődése felébredt. Krisztus emberszeretetének egyszerű története ajtókat nyit meg előttünk, még a hitetlenek otthonaiban is.

Mikor a könyvevangélista otthonaikban látogatja meg az embereket, gyakran alkalma nyílik olvasni nekik a Bibliából, vagy igazságra tanító könyvekből. Mikor rátalál az igazságot keresőkre, felolvasásokat tarthat nekik a Bibliából. Az embereknek éppen ezekre a bibliamagyarázatokra van szükségük. Isten felhasználja szolgálatában azokat, akik szívükön viselik a pusztuló emberek sorsát. Általuk küld világosságot a tanítás befogadására készen állóknak.

A könyvevangélisták némelyike oktalan lelkesedésről tesz tanúságot. A bölcsesség hiánya miatt, és mert némelyek szeretik megjátszani a lelkészt és a hittudóst, csaknem szükségessé vált korlátozásokat helyezni a könyvterjesztőkre. Mikor az Úr hangja hív: „Kit küldjek el, és ki megy el nekünk?” Isten Lelke szívekbe helyezi a választ: „Itt vagyok én, küldj el engem.” (Ésa 6:8) De ne feledjétek, hogy először az oltárról vett eleven szénnek kell érintenie ajkatokat. Akkor bölcs és kegyes szavakat szóltok. Akkor meg tudjátok ítélni, mit szóljatok, s mit ne. Ne rendezz kiállítást hittudományos okosságodból. Legyetek óvatosak, ne ébresszetek ellenséges indulatokat vagy előítéleteket a tanítások vitatott kérdéseinek hangoztatásával. Találjatok elég beszélnivalót, mely nem vált ki ellenállást, hanem megnyitja a szíveket Isten szava mélyebb megismerésére.

Az Úr vágyakozik, hogy lelkeket nyerjetek meg. Ezért ne kényszerítsetek emberekre hittételeket, de „mindig készen legyetek megfelelni mindenkinek, aki számot kér tőletek a bennetek lévő reménységről, szelídséggel és félelemmel.” (1Pt 3:15) Mitől kell tartózkodni? Attól, hogy önhitten vagy meggondolatlanul szóljatok, attól, hogy beszédetek és modorotok keresztényietlenségről árulkodhat. Szilárdan ragaszkodjatok Krisztushoz, s mutassátok be az igazságot, amint őbenne él. A megbékélés történetének meg kell érintenie a szíveket. Amint tanulod a szelídséget és alázatot, tudni fogod, mit mondj, mert a Szentlélek szádba adja a szavakat! Akik megértik annak szükségét, hogy a Szentlélek ellenőrzése alatt tartsák szívüket, azokat oly magok vetésére teszi képessé, melyek az örök életre kelnek ki. Ez az örömhír könyvterjesztőjének feladata.