Isten szándéka, hogy népén át félreérthetetlenül hirdesse, bemutassa országának elveit. El kívánja különíteni őket a világi szokásoktól és tettektől, hogy életükkel és jellemükkel kinyilatkoztathassák a menny elveit. Magához kívánja vonni őket, hogy tudomásukra hozza akaratát.

Ez volt célja Izráelnek Egyiptomból való kiszabadításával is. Mózes az égő bokornál ezt az üzenetet kapta Istentől Egyiptom királya számára: „Bocsásd el a népet, hogy szolgáljanak nekem.” (2Móz 7:16) Hatalmas kézzel és kinyújtott karral kihozta a héber sokaságot a szolgaság földjéről. Csodálatos volt a szabadulásuk. Ellenségeiket pedig teljes pusztulással büntette, amiért nem akartak Istenre hallgatni.

Isten el kívánta különíteni népét a világtól, s előkészíteni őket szavának befogadására. Egyiptomból a Sínai hegyhez vezette őket, ahol megjelentette előttük dicsőségét. Itt semmi sem terelte el figyelmüket Istenről. Mikor a nagy sokaság felnézett a fenséges, fölöttük tornyosuló hegyekre, eszükbe vehették Isten szemében való semmiségüket. A sziklák megmozdíthatatlanok voltak, kivéve Isten hatalmával. Itt szólt Isten az emberhez. S, hogy szava örökre tisztán, világosan eszükben maradjon, menydörgés s villámlás közt, rémítő fenségben jelentette ki az Édenben adott törvényt, jellemének tükrét. Majd Isten ujja kőtáblákra írta a szavakat. Isten így jelentette ki akaratát a népnek, amelyet elhívott, hogy minden nép, nemzet és nyelv előtt ismertté tegye Isten kormányzatának a mennyen és földön érvényes elveit.

A mai nemzedék idején is erre a feladatra hívta el népét. Kijelentette nekik akaratát, s most engedelmességet vár tőlük. A történelem utolsó napjaiban még mindig szól az emberekhez a Sínai hegyről harsogó hang: „Ne legyenek néked idegen isteneid énelőttem.” (2Móz 20:3) Az ember Isten akarata ellen szegezi akaratát, a parancs szavát mégsem hallgattathatja el. Az emberi ész sohasem képes teljesen felfogni a felsőbb hatalom iránti kötelességét, de elkerülni sem tudja azt. Szaporodhatnak az elméletek és feltevések, az ember szembe próbálhatja állítani a tudományt a kijelentéssel, hogy szabaduljon Isten törvényétől, a Szentlélek azonban erősebben és még erősebben fogja eléjük állítani a parancsot: „Az Urat, a te Istenedet imádd, és csak neki szolgálj.” (Mt 4:10)

Hogyan bánik mégis a világ Isten törvényével? Az emberek mindenfelé az Isten utasításai ellen cselekednek. Abbeli kívánságukban, hogy elkerüljék az engedelmességgel járó keresztviselést, az egyházak is az őshitehagyó oldalára álltak. Azt állítják, hogy Isten törvénye megváltozott, vagy érvényét vesztette. A vak ember csodálatos haladással és felvilágosodással dicsekszik, de a mennyei megfigyelők romlottsággal és erőszakkal teljesnek látják a földet. Világunk légköre a bűn miatt a pestis kórház légkörévé vált.

Nagy munka vár elvégzésre. Az emberek elé tárnunk az örömhír megmentő igazságát. Isten ezt rendelte el az erkölcsi romlás árjának megállítására. Ez Isten eszköze, hogy visszaállítsa az emberben erkölcsi képmását. Ez az ő gyógyszere az általános szétzüllesztés ellen. Ez az a hatalom, mely az embereket egységbe kovácsolja. A harmadik angyal üzenetének hirdetése és megvalósítása legyen a földön a legmagasztosabb és legfontosabb feladat.

Sátán örökké a maga elveinek elfogadására ösztönzi az embereket. Így próbálja megkötni Isten munkájának kerekét. Isten választott népét egyre megtévesztett embereknek mondja. Ö testvéreink vádolója, s vádló hatalmát folyton azok ellen szegzi, akik az igazság terjesztését végzik. Sátán vádjaira az Úr azzal akar megfelelni, hogy bemutatja a helyes elvek iránti engedelmesség gyümölcseit.

Minden engedelmeskedni kész ember számára ott ragyog a múlt összegyűjtött világossága, s a jelen összes jövőbe nyúló, tündöklő fénye, amint Isten Igéje kinyilatkoztatta. E világosság dicsőségének – mely magának Krisztus jellemének a dicsősége – kell megnyilvánulnia a keresztény egyénekben, családokban, s gyülekezetben, az igeszolgálatban, s az Isten népe által alapított intézményekben. Az Úr mindezeket jelképnek szánta, hogy mit lehet elvégezni a világért. Az evangéliumi igazság megmentő hatalmának mintaképeivé kell lenniük. Eszközök ezek Istennek ez emberi fajjal kapcsolatos életmentő tervének kivitelezéséhez.

Isten népe váljék előretolt állássá, hogy közvetítse a mindenség legmagasztosabb, áldásos hatását. Zakariás látomásában az Isten előtt álló két olajfa az aranycsöveken át táplálja a szenthely olajedényét. Ezekből töltik fel a szenthely lámpáit, hogy szüntelenül világító, ragyogó fényt árasszanak. Ugyanis az Isten jelenlétében levő felkentektől árad népéhez az isteni fény, szeretet és erő, hogy másoknak továbbíthassák a fényt, örömöt s felüdülést. Váljanak közvetítővé, melyen át Isten eszközei továbbíthatják szeretetének árját a világhoz.

Isten célja ma is az, mint amikor Izráelt kihozta Egyiptomból. Mikor a világ látja Isten jóságát, kegyességét, igazságát s a gyülekezetben megnyilvánuló szeretetét, akkor Isten jellemét látja. S mikor Isten törvénye ennyire meglátszik életükben, a világ is felismeri azok fensőbbségét, akik minden más népnél jobban szeretik, félik és szolgálják Istent. Isten szeme rajta nyugszik népének minden egyesén. Terve van mindegyikükkel. Az a célja, hogy megkülönböztetett nép, szent utasításának gyakorlói legyenek. Isten mai népéhez ugyanúgy szól a szent ihletés szava, mint a régi Izráelhez szólt: „Mert az Úrnak, a te Istenednek szent népe vagy te, téged választott az Úr, a te Istened, hogy saját népe légy néki minden nép közül e föld színén.” (5Móz 7:6) „Lássátok, tanítottalak titeket rendelésekre és végzésekre, amint megparancsolta nékem az Úr, az én Istenem, hogy azok szerint cselekedjetek azon a földön, amelybe bementek, hogy bírjátok azt. Megtartsátok azért és megcselekedjétek! Mert ez lesz bölcsességetek és értelmetek a nép előtt, akik meghallják majd e rendeléseket, és ezt mondják: Bizony bölcs s értelmes nép ez a nagy nemzet! Mert melyik nagy nemzet az, amelyhez olyan közel volna az ő Istene, mint mihozzánk az Úr, a mi Istenünk, valahányszor hozzá kiáltunk? És melyik nagy nemzet az, amelynek olyan rendelései és igazságos végzései volnának, mint ez az egész törvény, amelyet én ma adok elétek?” (5Móz 4:58)

Ezek a szavak sem tudják kifejezni Isten szándékának nagyságát és dicsőségét, melyet népén át akar elérni. Nemcsak ennek a világnak, de az egész mindenségnek be kell mutatniuk országának elveit. Pál, Isten küldöttje Szentlélektől ihletve írja: „Nékem, minden szentek között a legeslegkisebbnek adatott ez a kegyelem, hogy a pogányoknak hirdessem a Krisztus végére mehetetlen gazdagságát, és hogy megvilágosítsam mindeneknek, hogy Isten miképp rendelkezett ama titok felől, amely elrejtetett örök időktől fogva az Istenben, aki mindeneket teremtett a Jézus Krisztus által. Azért, hogy megismertessék most a mennybeli fejedelemségekkel és hatalmasságokkal az egyház által az Istennek sokféle bölcsessége” (Eféz 3:810)

Testvérek, „látványossága lettünk a világnak, úgy angyaloknak, mint embereknek.” „Milyeneknek kell lennetek, szent életben és kegyességben… akik várjátok és sóvárogjátok az Isten napjának eljövetelét.” (1Kor 4:9; 2Pt 3:1112)

Hogy Isten jellemét kinyilvánítsuk, s hamis kereszténységgel meg ne csaljuk magunkat, a gyülekezetet és a világot, személyesen kell megismernünk Istent. Ha közösségünk van vele, akkor papjai vagyunk, még ha sohasem hirdettük is szószékről az Igét. Isten munkatársai vagyunk, mert Isten jellemét mutatjuk meg az emberiségnek.