Az Advent Szemle és Szombat Hírnök igazgatóihoz

Kedves testvéreim,

a Battle Creek-i kiadó létrehozásával az volt Isten terve, hogy mint égő lámpásból, ragyogjon belőle a világosság. Ezt a célt az igazgatók szeme előtt tartotta. Ismételten fölhívta figyelmüket Isten kiadóhivatalának szentségére, s a kiadó tisztaságának fönntartására. De az igazgatók elveszítették az igazi bölcsességet, s az ellenség erőivel fogtak össze, mikor olyan könyvek és folyóiratok nyomtatásába egyeztek bele, melyek a lehető legveszélyesebb tévedéseket tartalmazzák. Nem vették észre, hogy az ilyen téves eszmék rossz hatással lesznek a betűszedőkre, a szövegellenőrzőkre és a nyomtatás más résztvevőire. Lelki alvás vett erőt rajtuk.

Az intézményekbe behozott némely külső munka Sátán tudományát teregeti az alkalmazottak elé. Az ilyen anyagok nyomtatása meggyalázza Istent. Ezek megteszik a magukét a munkások gondolkodásának megrontásában. Az igazgatók alacsony áron vállalják a nyomást, de a nyereség akkor is veszteség lenne, ha a legmagasabb árat kérték volna érte.

Megkaptam Daniells vén levelét arról, hogy további épületet kellene hozzáadnunk a Szemle és a Hírnök irodáihoz. Feleletem erre ez: nem, nem és nem. Ahelyett, hogy a már meglévők mellé további 62 épületet emelnétek, tisztítsátok meg a hivatalt a sátáni eredetű szeméttől, és akkor mindenképpen teret nyertek.

Battle Creek zsúfoltsága nem tetszik Istennek. Neki tetszőbb lenne, ha szétosztanánk a munkásokat, és más területeken emelnénk nyomdákat, olyan helyekre tűznénk ki az igazság lobogóját, ahol még sosem hallották az üzenetet. Mielőtt Battle Creeken egyetlen további épületet emelnétek, lenn, délen tegyétek alaposan jóvá mulasztásaitokat. Ez a terület még sok kívánnivalót hagy hátra. Minden lépést úgy kellett kierőszakolni.

Az ötvenezer dollárt, amit a Szemle és Hírnök hivatalának új szárnyépületére költöttek, más helyeken kellene most beruháznunk, ahol még nem hirdettük az igazság örömhírét.

Lelkem megrémül, ha látom, micsoda kátyúba zökkent a kiadónk. Az Úr intézményeinek nyomdái a római katolicizmus lélekpusztító elméleteit és a bűn más titkait nyomtatják. Meg kell tisztítanunk a hivatalt a kifogásolható anyagoktól. Bizonyságtételt hozok az Úrtól azoknak, akik ilyen anyagot helyeznek a munkások kezébe. Isten felelősnek tart érte, hogy a tiltott fa tudásának gyümölcsét tálaljátok fiatal férfiak és nők elé. Lehetséges, hogy nem hallottatok a Csendes-óceáni Nyomdának emiatt adott figyelmeztetéséről? Lehet-e, hogy ismeritek a figyelmeztetéseket, mégis ugyanabba az ingoványba léptek, csak sokkal mélyebben? Gyakran elismételtem nektek, hogy Isten angyalai járnak a hivatal minden szobájában. Ez sem változtat felfogásotokon?

Sátán elgondolásait tartalmazó anyagot adtok a munkások kezébe. Eléjük tárjátok az ámító, szennyező elveket. Az Úr úgy veszi ezeket, mintha Sátánnak segítenétek lelkeket fogni csapdáival. Nem tekinti ártatlannak azokat, akik ilyet tesznek. Vitája van a kiadó igazgatóival. Csaknem félve nyitottam meg a Szemlét. Féltem, hogy azt a hírt látom benne, hogy Isten tűzzel tisztította meg kiadóinkat.

Az Úr utasított, hogy akik nem látnak rosszat abban, ha Sátánnal működnek együtt hamisságainak kiadásában, azoknak jobb lenne olyan munkát találniuk, ahol nem tehetik tönkre testestől-lelkestől a fiatalokat. Fönnáll a veszély, hogy az igazság és az igaz tettek zászlóját oly mélyre züllesztitek, hogy az Úr elhozza büntetéseit a helytelenül cselekvőkre.

Nagyon is ideje megértenünk, hogy évek óta milyen lelkület el-lenőrzi a Szemle és Hírnök hivatalát. Megrémülök, ha arra gon-dolok, hogy a spiritizmus legszövevényesebb fajtáját helyezitek a munkások elé, éspedig oly módon, hogy megzavarja gondolataikat. Sátán ki fogja használni a kezére játszott előnyt, semmi kétség.

Beszennyezték az Advent Szemle és Szombat Hírnök kiadóhivatalát, amint valamikor megszentségtelenítették a templomot, de a következmény itt tízszer olyan végzetes. Krisztus feldöntötte a pénzváltók asztalait, kiűzte a birkákat és a marhát a templomudvarból, s így szólt: „Az én házam az imádság házának mondatik. Ti pedig azt latroknak barlangjává tettétek.” (Máté 21:13) A beszennyezésnél is rosszabb a kiadó olyan anyag nyomásával való megszentségtelenítése, amilyet Isten intézményeiben sohasem lett volna szabad a munkások kezébe adni.

Lábbal tapossátok Isten törvényét, eláruljátok ügyét, és rablóbarlanggá teszitek intézményeit. Kevés vagy semmi figyelmet sem szenteltek az igazságra terelő, megrázó fölhívásokra, amit legfontosabbnak kellett volna tekintenetek, s amire a munkások idejét és erejét fordítanotok kellett volna. A külső munka némelyike, a legkifogásolhatóbb fajta, fokozatosan elsőbbségre tett szert. Ez emészti föl erőiteket, amit pedig a legtisztább és legfelemelőbb irodalom kiadására kellett volna szentelnetek. Elfecséreltétek az időt, rosszul használtátok a tehetséget, elpazaroltátok a pénzt. Elhanyagoltátok a munkát, melyet végeznetek kellett volna. A Sátán eszméit dicsőítettétek meg. Az Isten igazságának készítésére és terjesztésére hivatott gépek, az ő elméleteit nyomták. Voltak, akik előléptetésre áhítoztak, pedig elveik Isten tilalma alatt állnak. Végtelenül jobb a veszteség, mint a becstelen nyereség.

Mit tesz majd Isten a pénzért dolgozókkal? Azt képzelitek, hogy Jézus ott áll a kiadónál, hogy szolgáló angyalain keresztül emberek értelmén munkálkodjék, hogy hatalmassá tegye a nyomda termékeit a világ figyelmeztetésére afelől, hogy minden dolgok vége elközelített, amíg megengedjük, hogy Sátán még az intézményekben is megrontsa a munkások értelmét? Azt a világosságot hozom, hogy utasítsátok vissza a végzetesen bomlasztó anyag akár egyetlen sorának kinyomtatását is. Akik beengedték ezt kiadóinkhoz, lelkük töredelmével kell bűnbánatot tartani Isten előtt, mert haragja fölgerjedt ellenük. Az ily munkákat örökre zárjuk ki. Szenteljünk több időt a jelen igazságot tartalmazó könyvek kiadására és terjesztésére. Hassatok oda róla, hogy a munka elérje a tökéletességet. Tegyetek meg mindent, hogy a menny világosságát vetítsétek szét a világon.

Nem szabad annyira hajszolni az ipari tanulókat és többi munkásokat, hogy ne maradjon idejük imádkozásra. Kiadóinknál úgy kell nevelnünk a fiatalokat, mint a régi prófétaiskolákban tették. Készüljenek fel, hogy munkát kezdjenek más helyeken.

Ha akik hallották az elhangzott üzeneteket – a legkomolyabbat, amelyet adni lehetett – nem lettek volna oly vastagnyakúak, ha őszintén megkérdezték volna: „Uram, mit akarsz, hogy cselekedjem”, akkor a múlt év élménye egészen más lehetett volna. De ők nem tisztították meg maguk mögött az ösvényt. Nem vallották be bűneiket. Most sok mindenben ugyanazt a területet tapossák, ugyanazt a helytelen pályát követik, mert elpusztították lelki látásukat.

A harmadik angyal üzenetének népet kell előkészítenie, hogy helytálljanak a veszedelem eme napjaiban. Hangos szóval kell hir-detni azt, s oly munkát kell elvégeznie, melyről keveseknek van fo-galma.

János írja: „És láték más angyalt az ég közepén repülni, akinél vala az örökkévaló evangélium, hogy a föld lakosainak hirdesse az evangéliumot, és minden nemzetségnek és ágazatnak és nyelvnek és népnek. Ezt mondván nagy szóval: Féljétek az Istent, és néki adjatok dicsőséget, mert eljött az ő ítéletnek órája; és imádjátok azt, aki teremtette a mennyet és a földet, és a tengert és a vizek forrását. És más angyal követé azt, mondván: Leomlott, leomlott Babilon, a nagy vá-ros! Mert az ő paráznaságának haragborából adott inni minden pogány népnek.” (Jelenés 14:6–8) Miként történik ez? Hamis nyugalomnap elfogadására kényszerítik az embereket. Mózes második könyvének 31. fejezete világosan leírja, melyik nap az Úr szombatja. Kijelenti, hogy a szombat Isten népe hűségének a jele.

Az Úr komolyan és pontosan gondolja, amit mond. De ember állt Isten és az emberek közé, ezért az Úr elküldte a harmadik angyalt az üzenettel: „Harmadik angyal is követé azokat, mondván nagy szóval: Ha valaki imádja a fenevadat és annak képét, s bélyegét felveszi vagy homlokára, vagy kezére; az is iszik az Isten haragjának borából, amely elegyítetlenül töltetett az ő haragjának poharába: és kínoztatik tűzzel és kénkővel a szent angyalok előtt és a Bárány előtt.” (Jelenések 14:9,10)

Isten népe minden világi szempontot félretéve tartsa meg Isten parancsolatait. Elfogadtuk a cselekvés helyes elveit, tiszteljük hát az elveket, mert a mennyben születtek. Az Isten iránti engedelmesség értékesebb számotokra, mint az arany vagy az ezüst. Ha Krisztussal hajtjátok fejeteket egyazon igába, ha megtanuljátok szelídségét és alázatát, az sok összecsapást rövidre fog majd, mert mikor az ellenség áradatként özönlik be, Isten Lelke zászlót bont ellene.

Fölhívom azokat, akik kiadóinknál bizalmi állásokat fogadtak el, s így magukra vállalták a felelősséget, hogy helyesen nevelik az alkalmazottakat – törekedjetek megérteni munkátok fontosságát. Akik tetteikkel bizonyítják, hogy képtelenek különbséget tenni a szent és a közönséges között, azok tudomásul vehetik, hogy ha nem tartanak bűnbánatot, Isten büntetése fog lesújtani rájuk. A büntetések késhetnek, de kétségkívül bekövetkeznek. Ha helytelen útra terelitek mások gondolatait, mert értelmetek nem tiszta, és nem is emelkedett, Isten elszámolásra von érte. Meg fogja kérdezni: „Miért végzitek az ördög munkáját, holott jót kellene tennetek Mesteretekért?”

A végső elszámolás nagy napján a hűtlen szolga szembe fogja találni magát hűtlensége következményével.

Azért írom ezt, mert féltelek. Jobb lenne más helyekre küldenetek állandóan duzzadó munkásseregeteket. Este komolyan beszéltem hozzátok üléseiteken, elétek tártam az igazságot, amint az Jézusban él. De voltak, akik elvetették azt. Annyira eltávolodtak, hogy lehetetlen meggyőzni őket. Bűnt követtek el a nagy világosság és tudás ellen. Elfojtották lelkiismeretüket; nem tud hát többé behatolni elkérgesedett szívükbe.

Többen olyan sokáig áldozták föl elveiket, hogy nem látják a különbséget a szent és közönséges között. Akik nem hajlandóak engedelmeskedni az Úr utasításának, azok föltartozhatatlanul haladnak lefelé a pusztulás ösvényén. A vizsga és próbaidő napja közvetlen előttünk áll. Mindenki valljon színt. Mit választotok? Hűséget vagy lázadást? Valljatok színt emberek és angyalok előtt. Csak akkor élünk biztonságban, ha az igazság oldalán állunk. Akkor a világ tudni fogja, hol talál meg minket a próba és nyomorúság napján.

Ha a tökéletességig folytattuk volna a Világtanács ülésén megkezdett munkát, nem szólítottak volna fel e szavak írására. Lehetőség nyílt a helytelenség bevallására vagy letagadására, és sok esetben letagadásra került a sor, hogy elkerüljék a vallomás következményeit.

Ha jóra nem változtok, súlyos csapás fogja érni a kiadót, s a világ tudni fogja az okát. Tudtomra adták, hogy nem fordult teljesen Istenhez a szívetek. A tiszteletére emelt intézményekben gyalázzátok az Urat. Isten parancsolatainak szembeszökő semmibe vétele rányomta bélyegét az alkalmazottakra. Isten megkérdi: Ne büntessek ezekért? Mennyei angyalokat láttam szomorúan elfordulni. Szívetek egyre növekvő keménységével Istent gúnyoltátok. Azok büntetését, akik ismerik az igazságot, de mégis semmibe veszik Isten parancsolatait, felelősségük nagyságához fogja szabni.