St. Helena, Kalifornia,

1902. december 7.

Európai testvéreimhez

Szavam van hozzátok. Eljött az idő, hogy Európában jó eredmé-nyeket érjünk el. Ott is olyan nagy munkát végezhetünk el, mint Amerikában. Alapítsatok kórházakat, nyissatok egészséges éttermeket. Sajtóinkból hadd ragyogjon a jelen igazság világossága. Könyveink fordítása haladjon előre. Az Úr megmutatta nekem, hogy az európai országokban sokfelé fények gyulladnak ki.

Az Úr munkája több helyen gyöngén indult meg. Segítségre szorulnak Olaszországban, Franciaországban, Skóciában és sok más országban. Számos területen nagyobb méretű munkát kellene végeznünk. Munkásokra van szükség. Isten európai népe között sok tehetség akad, s az Úr azt kívánja, hogy olyan központok létrehozására használjuk föl a tehetségeket Angliában és Európában, melyekből szerteragyoghat majd az igazság világossága.

Munka vár ránk Skandináviában. Isten ugyanolyan szívesen dolgozik skandináv, mint amerikai hívőkön át.

Testvéreim, fogjatok össze a Seregek Urával. Őt féljétek, és Őt rettegjétek. Eljött a munka kiterjesztésének ideje. Nyugtalan napok előtt állunk, de ha keresztény testvériségben fogunk össze, ha senki sem tör az elsőbbségre, Isten hatalmasan fog munkálkodni általunk.

Legyünk bizakodók, legyünk bátrak. Bűnös és ésszerűtlen is, ha Isten munkájában elkeseredünk. Az Úr ismeri valamennyi szükségletünket. Isten hatalmas. Olyan eredményességet ruházhat szolgáira, amilyet a szükség megkíván. Végtelen szeretete és szánalma sohase változik. Mindenható fönségével a gyöngéd pásztor szelídségét és gondoskodását elegyíti. Nem kell attól félnünk, hogy nem váltja be ígéreteit. Isten az örök igazság. Soha meg nem változtatja szövetségét, melyet az őt szeretőkkel kötött. Gyülekezetnek adott ígéretei szilárdan állnak mindörökké. Örökkévaló ékességgé és gyönyörűségessé teszi azt a nemzedékről nemzedékre.

Tanulmányozzátok Ésaiás 41. fejezetét, s törekedjetek megérteni a jelentőségét. Isten kijelenti: „Kopasz hegyeken folyókat nyitok és rónák közepén forrásokat; a pusztát vizek tavává teszem és az aszú földet vizek forrásaivá. A pusztában cédrust; akácot növelek és mirtuszt és olajfát, palántálok a kietlenben ciprust, platánt, sudarcédrussal együtt. Hogy lássák, és megtudják, eszükbe vegyék és megértsék mindnyájan, hogy az Úrnak keze művelte ezt, és Izráel Szentje teremtette ezt.” (Ésaiás 41:18–20)

Aki Krisztust választotta, olyan hatalomhoz csatlakozott, melyet emberi bölcsesség és emberi erő csatasorba állítása meg nem dönthet. Kijelenti: „Ne félj, mert veled vagyok, ne csüggedj, mert én vagyok Istened! Megerősítelek, megsegítelek, és fölkarol győzedelmes jobbom. Mert én, az Úr, a te Istened, én ragadtam meg jobbodat. Én szólok hozzád így: Ne félj! Én megsegítelek.” (10, 13. vers)

„Kihez hasonlítotok hát engem, hogy hasonló volnék? –szól a Szent. Emeljétek fel a magasba szemeiteket, és lássátok meg, ki teremté azokat? Ő, aki kihozza seregüket szám szerint, mindnyáját nevén szólítja; nagy hatalma és erőssége miatt egyetlen híjuk sincsen. Miért mondod Jákob, és szólsz ekként Izráel: Elrejtetett az én utam az Úrtól, és ügyemmel nem gondol Istenem. Hát nem tudod-é és nem hallottad-é, hogy örökkévaló Isten az Úr, a ki teremté a föld határait? Nem fárad, és nem lankad el; végére mehetetlen bölcsessége! Erőt ad a megfáradottnak, és az erőtlen erejét megsokasítja. Elfáradnak az ifjak, és meglankadnak, megtántorodnak a legkülönbek is; De akik az Úrban bíznak, erejük megújul, szárnyra kelnek, mint a saskeselyűk, futnak, és nem lankadnak meg, járnak, és nem fáradnak el!” (Ésaiás 40:25–31)

Az igazság világosságnak el kell ragyognia a föld végéig. A Megváltó arcáról a mennyei tündöklés egyre nagyobb világossága sugárzik képviselőire, hogy széttükrözhessék azt az éjbe merült világ sötétségébe. Imádkozzunk, hogy az Úr Lelke szenteljen meg minket, hogy mint munkatársai, egyre fényesebben ragyoghassunk.

A mai időkre szóló igazság most beragyog a királyok termeibe. Fölhívja az államférfiak figyelmét a Bibliára, a nemzetek törvény-könyvére, ők pedig összehasonlítják nemzetük törvényeit a Biblia törvényeivel. Nekünk, Krisztus képviselőinek, nincs vesztegetni való időnk. Nem szabad kevés helyre korlátoznunk erőfeszítésünket, ahol már olyan bőven árad a világosság, hogy nem becsülik meg. Hirdetnünk kell az örömhír üzenetét minden nemzetnek, törzsnek, nyelvnek és népnek.