A gyülekezet tagjaira sokkal nagyobb felelősség hárul, mint gondolják. Nem élnek tudatában Isten követelményeinek. Eljött az idő, mikor föl kell használnunk minden elképzelhető eszközt, mely segítségünkre lehet, hogy népet készítsünk elő helytállni Isten napján. Legyünk éberek. Nem szabad kihasználatlanul hagynunk az értékes lehetőségeket. Tegyünk meg minden tőlünk telhetőt, hogy lelkeket nyerjünk meg Isten szeretetére, és parancsainak megtartására. Jézus ezt várja el az igazság ismerőitől. Méltányos-e a kérése? Krisztus élete a példaképünk. Neki vagyunk adósok szeretetéért, odaadó, önzetlen törekvéséért, hogy megmentse azokat, akikért életét áldozta.

Nagyobb gyülekezeteink számos tagja jóformán semmit sem tesz. Holott jó munkát végezhetnének, ha ahelyett, hogy egyetlen helyre zsúfolódnának össze, olyan helyekre szélednének szét, ahová még nem hatolt be az igazság. Ha túl sűrűn ültetjük a fákat, nem gyarapodnak egészségesen. A kertész átülteti őket, hogy legyen elég helyük a növekedésre, s ne maradjanak törpék és csenevészek. Eredményesen alkalmazhatnánk ezt a szabályt nagyobb gyülekezeteinkre. Gyülekezeteink számos tagja ezért halódik. Satnyává, eredménytelenné válnak. Átültetve, elég helyük lenne az életerőssé növekedéshez.

Istennek nem szándéka, hogy népe telepeket létesítsen, vagy nagy csoportokban együtt éljen. Krisztusnak a tanítványai a képviselői. Isten terve, hogy szétszórtan éljenek, az egész országban: a városokban és falvakban, lámpásként a föld sötétségének közepette. Isten lélekmentőivé kell lenniük, hitükkel és életükkel tenni bizonyságot az Üdvözítő eljövetelének közelségéről.

Gyülekezeti tagjaink alig láttak az elvégzendő munkához. Ne költözzetek máshova kizárólag világi előnyökért. Ahol viszont lehetőség nyílik a megélhetésre, költözzenek oda hitben megalapozott családok lélekmentőnek, helységenként egy-két család. Szeressék az embereket, tartsák magukat felelősnek értük, s tanulmányozzák, miként vezethetnék őket az igazsághoz. Könyveinket terjeszthetik, összejöveteleket tarthatnak otthonukban, összeismerkedhetnek szomszédjaikkal, s elhívhatják őket összejöveteleikre. Jótettekkel terjeszthetik maguk körül a fényt.

A munkások álljanak kizárólag Isten mellett, sírva, imádkozva, felebarátaik üdvösségéért fáradozva. Ne feledjék, hogy a halhatatlanság koronájáért futnak versenyt. Noha sokan többre becsülik az emberek dicséretét, mint Isten helyeslését, ti csak munkálkodjatok alázatosan. Mikor a kegyelem trónja elé hozzátok embertársaitokat, tanuljatok meg hinni, és kérjétek Istent, érintse meg szívüket. Így lehettek eredményes lélekmentők. Olyan embereket érhettek el, akik nem hallgatnák meg az igehirdetőket vagy könyvevangélistákat. S akik új helységekben tevékenykednek, megtanulják, mi módon közelítsék meg az embereket, és más munkások előtt is elkészítik az utat.

Aki így fáradozik, értékes tapasztalatokra tehet szert. Szívén fogja viseli a felelősséget szomszédjaiért. Ő is Jézus segítségére szorul. Nagyon gondossá válik, hogy körültekintően járjon, nehogy hátráltassa imáit, nehogy melengetett bűn válassza el őt Istentől. Az ilyen munkás, míg másoknak segít, maga is lelki erőt és értelmet nyer, s ebben a szerény iskolában képesítést szerezhet a szélesebb munkamezőre.

Krisztus kijelenti: „Abban dicsőíttetik meg az én Atyám, hogy sok gyümölcsöt teremjetek.” (János: 15:8) Isten képességekkel ruházott fel, tehetségeket bízott ránk, hogy érte használjuk azokat. Mindenkinek megvan a feladata, nemcsak szántóföldjén, hanem a lelkek megmentéséért folytatott kitartó, lelkiismeretes munkában is. Isten templomának minden köve váljon élő kővé, mely ragyog, tükrözi a fényt a világnak. A gyülekezet tagjai tegyenek meg minden tőlük telhetőt. Talentumaik fölhasználása közben Isten nagyobb kegyességet és megnövekedett képességet ad nekik. Több hittérítő vállalkozásunk ezért nyomorék, mert sokan nem hajlandók belépni a hasznavehetőség előtt nyíló ajtón. Aki hívő, lásson munkához. Végezd a leginkább kezed ügyébe eső feladatot. Végezz akár mégoly szerény munkát, minthogy – Méroz férfijaihoz hasonlóan – semmit se tégy.

Ha Istenben bízva haladunk előre, nem szenvedünk hiányt anyagiakban. Az Úr nagy sok jót szeretne tenni az igazán benne bízókért. Ha a gyülekezet tagjai fölébrednek, s végzik a kötelességet, melyet végezni tudnak; ha elindulnak, hadat viselni a maguk költségén, ha mindenki igyekszik a lehető legtöbb lelket megnyerni Jézusnak, sokan elhagyják Sátán lobogóit, hogy Krisztus soraiba tömörüljenek. Ha Isten népe követi ezt a rövid utasítást, bizonyosan látni fogják Isten szabadítását. Csodás újjáéledések köszöntenek be. Bűnösök térnek meg, és sok lélekkel gyarapodik a gyülekezet. Mikor szívünket egységbe olvasztjuk Krisztussal, életünket pedig összhangba hozzuk munkájával, ránk is kitölti Lelkét, melyet pünkösd napján a tanítványokra töltött.