Az egész Biblia nem más, mint Isten Krisztusban megnyilvánuló dicsőségének kijelentése. A Biblia a jellem átalakításának hatalmas eszköze, ha befogadjuk, elhisszük és engedelmeskedünk neki. Ez a szellemi műveltség elérésének egyelten biztos útja.

Azért olyan könnyű kísértésbe és bűnbe vezetni a fiatalokat, de az érettebb korúakat is, mert nem tanulmányozzák Isten Igéjét és nem mélyednek kellőképpen bele. A szilárd, határozott akaraterő életükben s jellemükben megnyilvánuló hiánya abból ered, hogy elhanyagolják Isten szavának szent utasításait. Nem irányítják gondolataikat erős igyekezettel arra, ami tiszta, szent gondolatokat ihletne; elterelné a tisztátalantól és hazugtól. Kevesen választják a jobb részt, kevesen ülnek Jézus lábához, mint Mária, hogy az isteni tanítótól tanuljanak. Kevesen értékelik szívükben drága kincsként Isten szavát, és kevesen gyakorolják azt életükben.

A Biblia igazságai – ha befogadjuk – kiemelik gondolko-dásunkat a földiességből és elaljasodásból. Ha kellőképpen értékelnék Isten igéjét, a fiatal, az öreg olyan belső becsüle-tességgel, az elvek olyan erejével rendelkezne, mely képesítené őket ellenállni a kísértéseknek.

Tanítsuk szóval és tollal a Szentírás értékes tárgyköreit. Gondolatainkat, rátermettségünket, szellemi erőnk élét adjuk Isten gondolatainak tanulmányozására. Ne az emberek kigondolt bölcseletét kutassátok, hanem azét, aki maga az igazság. Ehhez képest más irodalom értéktelen.

A földhözragadt gondolkodás nem lel örömet az Isten szaváról való elmélkedésben. De a Szentlélek megújította értelem számára Isten szépsége és a menny világossága ragyog a szent lapokról. Ahol a földi értelem csak kiégett pusztát lát, a lelki beállítottságú ember az élő patakok vidékét fedezi fel.

Isten igében kijelentett ismeretét adjuk tovább gyermekeinknek. Értelmük első hajnalhasadásától kezdve sZDktassuk óKet Jézus nevéhez, Jézus életéhez. Az a legelső lecke, melyre tanítsuk meg óKet, hogy Isten az Atyjuk. Legelőször arra szoktassuk gyermekeinket, hogy szerető engedelmességgel adózzanak. Olvassátok föl Isten szavából, ismételjétek el nekik tisztelettel és gyöngéden a fölfogásuknak me,felelő részeket, mégpedig úgy, hogy felköltsétek érdeklődésüket. S mindenek fülött tanítsátok óKet Isten Krisztusban megnyil~ vánuló szeretete, s e szeretet nagy tanítása felől:

"Ha Isten így szeretett minket, nekünk is szeretnünk kell egymást."

A fiatalok tegyék Isten szavát értelmük és lelkük táplálékává. Tegyük Krisztus keresztjét minden nevelés, tanítás és kutatás tudományává. Vigyük azt bele a gyakorlati élet mindennapi tetteibe. Így az üdvözítő a fiatalok mindennapos társa és barátja lesz. Minden gondolatuk a Krisztus iránti engedelmesség foglya lesz. Elmondhatják majd Pál apostollal:

"Ne legyen másban dicsekedésem, hanem a mi Urunk Jézus Krisztus keresztjében, aki által nékem megfeszítetett a világ, és én is a világnak." (Galata 6:14.)

Így hit által Isten tapasztalati ismeretére tesznek szert. Bebizonyítják maguknak, hogy Isten szava valóság, ígéretei pedig igazak. Megízlelik és megtanulják, hogy jó az Úr.

János, a szeretett tanítvány, élménye által nyert tudással rendelkezett. Tanúságot tehetett:

„Ami kezdettől fogva volt, amit hallottunk, amit szemünkkel láttunk, amit szemléltünk és kezünkkel illettük, az életnek Igéjéről. (Ez az élet megjelent, és láttuk, és tanúbizonyságot teszünk róla, és hirdetjük néktek az örök életet, amely az Atyánál volt, és megjelent nékünk.) Amit hallottunk és láttunk, hirdetjük néktek, hogy néktek is közösségetek legyen velünk, éspedig a mi közösségünk az Atyával és az ő Fiával, a Jézus Krisztussal.” (1János 1:1–3)

Így mindenki tapasztalatból erősítheti meg, „hogy az Isten igazmondó”. Tanúságot tehet arról, amit maga látott, hallott és tapasztalt –Krisztus hatalmáról. Elmondhatja:

„Segítségre szorultam, s megtaláltam azt Jézusban. Ellátta minden szükségletemet. Kielégítette lelkem éhségét. Nekem a Biblia Krisztus kinyilatkoztatása. Hiszek Jézusban, mert számomra Ő az üdvözítő Isten. Hiszek a Bibliában, mert megtaláltam benne Istennek lelkemhez intézett szavát.”

Kiváltságunk, hogy magasabbra, és még magasabbra nyúljunk Isten jellemének világosabb kinyilatkoztatásai után. Mikor Mózes imádkozott: „Kérlek, mutasd meg nekem a te dicsőségedet”, az Úr nem utasította rendre, hanem teljesítette imáját. Így szólt szolgájához: „Megteszem, hogy az én jóságom orcád előtt menjen el, és kiáltom előtted az Úr nevét.” (2Mózes 33:18)

A bűn sötétíti el értelmünket és homályosítja felfogóképességünket. Ha kitisztítjuk szívünkbó1 a bűnt, a Jézus Krisztus arcán ragyogó Isten dicsősége ismeretének fénye, mely megvilágítja igéjét és a természetről is visszatükröződik, teljesebben, egyre teljesebben jelenti ki: „Irgalmas és kegyelmes Isten az Úr, késedelmes a haragra, nagy irgalmasságú és igazságú.”

Az Úr világosságában látni fogjuk a világosságot, míg gondolkodásunk, szívünk és lelkünk át nem alakul szentségének másolatára.

Csodálatos lehetőségek állnak nyitva azok előtt, akik meg-ragadják az Úr igéjének magasztos biztosítékait. Dicső igazságok fognak föltárulni Isten népe előtt. Olyan kiváltságok és kötelességek nyílnak meg előttük, melyekről nem is sejtik, hogy a Bibliában vannak. Amint követik az alázatos engedelmesség ösvényét, és cselekszik Isten akaratát, egyre jobban megismerik Uruk kijelentéseit.

A kutató fogadja el vezetőjének a Bibliát, álljon sziklaszilárdan elvei mellett, akkor célul tűzheti ki bármily magasság elérését. Amikor nem ismerik el mindenben mindennek Istent, az emberi bölcselet zűrzavarba és szégyenbe torkollik. Ezzel szemben az Isten által ihletett drága hit erős és nemes jellemet formál. Ha Isten jóságán, könyörületén és szeretetén időzünk, egyre tisztábban fogjuk fel az igazságot, szívünk tisztasága utáni vágyunk hőbb és szentebb lesz. Istennel érintkezve a szent gondolatok tiszta légkörében időző lélek átalakul. Az igazság olyan csodálatos, olyan messze ható, olyan mély és olyan széles, hogy szem elől veszítjük magunkat. Szívünk meglágyul, alázatossá, szeretetteljessé csillapodik.

A szent engedelmesség következtében természetes képességeink is megnövekednek. A Biblia kutatói kitágult, emelkedett és nemes gondolkodással kerülhetnek ki az élet szavainak tanulmányozásából. Ha, akár Dániel, hallják és cselekszik Isten szavát, nagy léptekkel haladhatnak a tanulás összes ágazatában. Ha gondolataik tiszták, erőteljes gondolkodók is lesznek. Egész értelmi képességük életre kel. Annyira növelhetik és fegyelmezhetik magukat, hogy aki közelükbe kerül, láthatja, mivé lehet, és mit tehet az, aki a bölcsesség és erő Istenével áll kapcsolatban.

Isten igéjét megismerve a zsoltáros ezt tapasztalta:

„Boldogok, akiknek útjuk feddhetetlen, akik az Úr törvényében járnak. Boldogok, akik megőrzik bizonyságait, és teljes szívbó1 keresik Őt… Vajha igazgattatnának útjaim a te rendeléseid megőrzésére! Akkor nem szégyenülnék meg, ha figyelnék minden parancsolatodra!”

„Mi módon őrizheti meg tisztán az ifjú az ő útját, hanem a te beszédednek megtartása által.” „Az igazság útját választottam; ítéleteid forognak előttem.” „Szívembe rejtettem beszédedet, hogy ne vétkezzem ellened.” „És tágas téren járok, mert határozataidat keresem.”

„Nyisd meg szememet, hogy szemléljem törvényed csodálatos voltát.” „Bizonyságaid az én gyönyörűségem, és tanácsadóim.” „Szád törvénye jobb nékem, mint sok ezer arany és ezüst.”

„Mely igen szeretem a te törvényedet, napestig arról gondolkodom.” „Ének volt rám nézve minden parancsolatod bujdosásom hajlékában.” „Csodálatosak bizonyságaid, azért lelkem megőrzi azokat. Beszéded megnyilatkozása világosságot ad, és oktatja az együgyűeket.” „Ellenségeimnél bölcsebbé teszel engem parancsaiddal, mert mindenkor velem vannak azok. Minden tanítómnál értelmesebb lettem, mert a te bizonyságaid a gondolataim. Előrelátóbb vagyok, mint az öreg emberek, mert vigyázok határozataidra. Minden gonosz ösvénytől visszatartottam lábamat, hogy megtartsam beszédedet… A te határozataidból leszek értelmes, gyűlölöm azért a hamisságnak minden ösvényét.” …

„Felettébb tiszta a te beszéded, és szolgád szereti azt.” „Igédnek summája igazság, és igazságod ítélete mind örökkévaló.”

„Törvényed követőinek nagy békességük van, és nincs bántódásuk. Várom szabadításodat, óh Uram! És parancsolataidat cselekszem. Lelkem megtartja bizonyságaidat, és azokat igen szeretem.”

„Uram, vágyódom szabadításod után, és törvényed gyönyörűségem. Éljen a lelkem, hogy dicsérjen téged, és ítéleteid segítsenek rajtam!” „Bizonyságaid az örökségem mindenha, mert szívem örömei azok.”

(Zsoltárok 119:1–6,9,30,11,45,18,24,72,97,54,129,130,98–104,140,160,165–167,174,175,111)

Aki személyes élményén át ismeri Istent és Igéjét, az készen áll a természettudomány tanulmányozására. Krisztusról van írva: „Őbenne volt az élet, és az élet volt az emberek világossága.” (János 1:4) Mikor az Édenben Ádám és Éva elvesztette a szentség öltözékét, elvesztette a fényt, mely megvilágította körülöttük a természetet – nem tudták helyesen értelmezni többé. Az Isten szavából nyert tudás Akik befogadják Krisztus életének fényét, azok előtt újra megvilágosodik a természet. A keresztről ragyogó világosság fényénél helyesen tudjuk értelmezni a természet tanításait.

Aki ismeri Istent és igéjét, annak megállapodott a hite a Szentírás isteni voltáról. Nem az ember tudományos elképzeléseinek fényénél vizsgálja a Bibliát, hanem az emberi elgondolásokat vizsgálja meg ezzel a tévedni képtelen mértékkel. Tudja, hogy Isten igéje igaz, s az igazság sohasem mondhat ellene magának. Ami az úgynevezett tudományban ellentmond az isteni kijelentés igazságának, az emberi találgatás csupán.

Az igazán bölcs, igazán tudományos hozzáállás a gondolatok és értesülések végtelenbe nyúló mezőit nyitja meg. Istennek a természet világában megnyilvánuló útjai, és az emberrel való bánásmódja olyan kincsesházat alkotnak, melyből Krisztus iskolájának minden tanulója vehet.

Az élő Isten létezésének valódi bizonyítéka nem elméletben van meg csupán. Benne van a meggyőződésben, melyet szívünkbe vésett, s melyre szavával fényt vetett. Ott az életerőben, mely teremtett műveiben tevékenykedik, s melyet meglát az, akit a Szentlélek felvilágosít.

Aki keze munkája után, nem a nagy emberek feltételezéseiből ítéli meg Istent, az mindenben felismeri Isten jelenlétét. Ott látja mosolyát a vidám napsütésben, emberek iránti szeretetét és gondoskodását az Úr gazdagon terített mezőin. A föld szépségei is Isten gyöngéd, atyai gondoskodásáról tanúskodnak; arról, hogy boldoggá kívánja tenni gyermekeit.

Mikor a tanuló így mélyed el a természet dolgaiba, az igazság új értelme virrad rá. Isten nagy könyvének, a természetnek tanításai az írott Ige igazságáról tesznek tanúságot.

A megváltás tervében olyan titkok vannak, melyek mélyére nem hatolhat az ember értelme; sok minden, amit az ember bölcsessége nem tud megmagyarázni. A természet mégis számos oldalról fényt vethet az istenfélelem titkaira. Minden bokor, minden gyümölcsöző fa, az egész növényvilág tanításokat tartalmaz számunkra. A mag növekedéséből kiolvashatjuk Isten országának titkait.

Az Isten kegyelme által meglágyított szívnek a nap, hold, a fák, a mező virágai tanácsokat susognak. A magvetés a lelki magvetésre emlékeztet. A fák emlékeztetik, hogy a jó fa nem teremhet rossz gyümölcsöt, sem a rossz fa jó gyümölcsöt. „Gyümölcsükről ismeritek fel őket.” Még a gyomok is tanítanak valamire. Sátán vetései ők, s ha nem ügyelünk, burjánzó növekedésükkel tönkreteszik a gabonát.

Apák és anyák, tanítsátok gyermekeiteket Isten csodatevő hatalma felől. Nyilvánvaló az minden növényben, gyümölcsfában. Hívjátok ki őket a kertbe, magyarázzátok meg, miként növeli Isten a magot. A földműves fölszántja földjét, s elveti a magot, de növelni már nem tudja. Istenre kell támaszkodnia, hogy Ő tegye meg, amire ember képtelen. Az Úr tulajdon Lelkét teszi a magba, ezzel készteti, hogy életre kelljen. Az Úr gondoskodása segítségével tör át a csíra a burkon, s nő fel, fejlődik ki, hogy gyümölcsöt teremjen.

Mikor a gyermekek a természet hatalmas tankönyvét tanulják, Isten fog hatni gondolataikra. Mikor megmondjátok nekik, mit tesz Isten a magért, megtanulják belőle a kegyességben való növekedés titkait. Ha helyesen fogják föl, a tanítások az Alkotóhoz vezetik őket. Megtanítják őket azokra az egyszerű, szent igazságokra, melyek közeli kapcsolatba hozzák szívüket Istennel.

A természet engedelmeskedik Isten természeti törvényeinek. A felhők meg viharok, a napsütés és záporok, a harmat is, az eső is Isten felügyelete alatt áll, Isten parancsainak engedelmeskedik. A búzaszál Isten törvényének engedelmeskedve furakszik elő a földből, nevel először szárat, majd kalászt, végül telt szemet a kalászban. A gyümölcs is csak bimbó először; az Úr fejleszti ki az évszakokban, mert nem áll ellene akaratának. A madarak is Isten szándékát teljesítik, mikor földrészről földrészre vándorolnak. Isteni hatalom irányítja őket a levegő úttalan ösvényein.

Egyedül az ember ne értékelje Isten ajándékait és legyen engedetlen törvénye iránt? Holott Isten a maga mására teremtette, értelemmel és beszélőképességgel ruházta fel őt. Akik fel tudnak emelkedni, meg tudnak nemesedni, sőt Isten munkatársaivá válhatnak, elégedjenek meg a tökéletlen jellemmel, s idézzenek zavart világunkban? Eltűrjük, hogy Isten megvásárolt örökségének testét és lelkét a világhoz kötődő szokások és szentségtelen gyakorlatok akadályozzák? Hát nem akarják visszatükrözni annak szépségét, aki mindent jól elrendezett, hogy a tökéletlen ember kegyelem által végül is meghallja áldását. „Jól vagyon, jó és hű szolgám…, menj be Uradnak örömébe.”

Isten azt kívánja, hogy a természettől tanuljunk engedel-mességet.

„Kérdezd meg csak a barmokat, majd megtanítanak, és az égnek madarait, azok megmondják néked. Avagy beszélj a földdel, és az megtanít téged, a tenger halai is elbeszélik néked. Mindezek közül melyik nem tudja, hogy az Úrnak keze cselekszi ezt?” „Őnála van a bölcsesség és hatalom, övé a tanács és az értelem.”

(Jób 12:7–9, 13)

„Boldog ember az…, [akinek] az Úr törvényében van gyönyörűsége. Olyan lesz, mint a folyóvizek mellé ültetett fa, mely idejekorán meghozza gyümölcsét, levele nem hervad el; és minden munkájában jó szerencsés lészen.”

(Zsoltár 1:1–3)

A természet és az írott Ige kölcsönösen fényt vetnek egymásra. Mindkettő közelebbről ismertet meg Istennel, jelleméről tanítanak, és törvényeiről, amelyeken át munkálkodik.

A földön elkezdett nevelés nem fejeződik be ebben az életben. Folytatódik majd az örökkévalóságon át, mindig előbbre jutva, de véget nem érve soha. Napról-napra Isten csodálatos munkái nyílnak majd meg új szépségben értelmünk előtt, a mindenség teremtésében és fönntartásában pedig csodatevő hatalmának bizonyítékai. A trónról sugárzó fényben szertefoszlanak a titkok, lelkünk ámulattal telik meg a soha senki által meg nem értett dolgok egyszerűségén.

Most réztükör által homályosan látunk, akkor pedig színről-színre; most rész szerint van bennem az ismeret, akkor úgy ismerek majd, amint én is megismertettem.