Útban Koppenhága felé,

1885. július 16.

A Battle Creek-i kórház főorvosához

Kedves testvérem:

A leggyöngédebben szeretlek, s kívánom, hogy akik szemrehányásokkal üldöznek, bárcsak békében hagynának. Azt viszont, kedves testvérem, nem szabad elfelejtened, hogy ezek a bonyodalmak és kellemetlenségek aközött a minden között találhatók, mely az Istent szeretők javára szolgál. Az Úr szeme rajtad nyugszik, és azokat is látja, akik félremagyarázzák tetteidet és szájukkal darabokra szaggatnak. De ha bátor leszel, ha Istenre hagyatkozol lelked jólétéért, ha bízol mennyei Atyádban, amint a kisgyermek bízik szülőjében, ha igazságosan cselekszel és szereted az irgalmasságot, akkor Isten veled tud, és veled akar fáradozni. Ígérete bizonyos: „Akik engem tisztelnek, azoknak tisztességet szerzek.” (1Sámuel 2:30)

Ne feledd, hogy nem te vagy az első, aki efféle tapasztalaton mész át. Ismered József történetét, és Dánielét is ismered. Az Úr nem akadályozta meg a gonosz emberek összeesküvését, hanem azok javára fordította csapdáikat, akik megtartották hitüket, akik hűek maradtak a megpróbáltatásban és a küzdelemben.

A kemence tüze nem azért ég, hogy megsemmisítsen, hanem hogy finomítson, nemesítsen, megszenteljen. Próbák nélkül kevésbé éreznénk Isten és az Ő segítségének hiányát; kevélyek, önteltek lennénk. A rád szakadó próbákban annak látom bizonyítékát, hogy az Úr figyelemmel kísér, és magához kíván vonzani. Nem az egészségeseknek van szükségük orvosra, hanem a betegeknek. Annak kell a segítség, akit csaknem az elviselhetőség határáig szorítanak. Fordulj erődödhöz. Tanuld meg az értékes leckét: „Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és megterheltettetek; én megnyugosztlak titeket. Vegyétek magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy én szelíd és alázatos szívű vagyok: és nyugalmat találtok a ti lelketeknek. Mert az én igám gyönyörűséges, és az én terhem könnyű.” (Máté 11:28–30)

Jézus szeret téged, s én örvendek, mikor a tapasztalatról olvasok, melyen átmész. Nem, mert szenvedsz, hanem mert annak bizonyítékát látom, hogy az Úr Jézus vizsgál, hogy belé veted-e hitedet, nyugalmat, és pihenést találsz-e szeretetében. Imádkozom érted, hogy fordulj hozzá, az élő víz forrásához. Ezt a tapasztalatot mindegyikünknek meg kell szereznie, ha valaha Jézussal akarunk lenni a lakóhelyeken, melyek elkészítéséért a mennybe ment. Krisztus iskolájában tanuld meg a legértékesebb leckéket, melyek rávezetnek, hogy félve-remegve munkáld üdvösségedet.

Mikor jól megy a sorod, mikor mindenki jót mond rólad, akkor fenyeget veszély. Próbák várnak rád. Attól féltelek a legjobban, hogy nagyon jól megy a sorod, s nem tanulsz meg kizárólag Istentől függeni. Az Úr nagy bizalom és megtiszteltetés állásába helyezett téged, és fönnáll a veszély, hogy fejedbe száll a dicsőség, s hogy elfelejted, Istentől függsz. Oda helyezett, ahol messzemenő hatást gyakorolhatsz a jóra, ha csakis Isten dicsőségét tartod szemed előtt. Mennyei Atyád szeret téged, és az előtted most oly súlyosnak tűnő megpróbáltatásokkal magához kíván vonzani.

Leghőbb vágyam, hogy bejuss Isten városába, nem mint olyan bűnös, aki éppen csak kegyelmet kapott, hanem mint győző. Testvérem, gondolkozz el ezen! Ha az életben igaz, alázatos és hű vagy, gazdagon léphetsz be. Tied lesz az élet fája, mert legyőzted a bűnt. A város, melyet Isten épít, a te városod lesz. Képzeleted ragadja meg a láthatatlan dolgokat. Hadd ragadtassák el gondolataidat Isten irántad való nagy szeretetének bizonyítékai. Ha arra gondolsz, amire törekszel, elmúlik a pillanatnyi, könnyű szenvedés sajgása.

Koppenhága,

1886. július 17.

Pál tudta, mit jelent részt venni Krisztus szenvedésében. Nem kell elismételnem neked megpróbáltatásainak történetét. Sok betegsége ellenére örökké tevékeny életet élt. A zsidók gyűlölete és rosszindulata mindenhova elkísérte. Igen gyűlölték őt, s mindent megtettek, hogy munkájában akadályozzák. Mégis végig halljuk zengeni szavát a korokon, egészen napjainkig: „Mert a mi pillanatnyi könnyű szenvedésünk igen-igen nagy örök dicsőséget szerez nekünk. Mivelhogy nem a láthatókra nézünk, hanem a láthatatlanokra. Mert a láthatók ideig valók, a láthatatlanok pedig örökkévalók.” „Mert azt tartom, hogy amiket most szenvedünk, nem hasonlíthatók ahhoz a dicsőséghez, mely nékünk megjelentetik.” (2Korintus 4:17,18; Róma 8:18) Pál a lehető legnagyobbra becsüli a keresztény élet kiváltságait és előjogait. A kételkedés árnyéka nélkül szólok ez ügyben, mert tudom, hogy igaz, amit mond.

Pál mondja továbbá: „Akiket Isten Lelke vezérel, azok Istennek fiai. Mert nem kaptátok szolgaság lelkét ismét a félelemre, hanem a fiúságnak Lelkét kaptátok, aki által kiáltjuk: Abba, Atyám!” (Róma 8:14,15) Krisztus iskolájában az az egyik tanulnivalónk, hogy az Úr sokkal jobban szeret bennünket, mint földi szüleink. Föltétlen hinnünk és tökéletesen bíznunk kell benne. „Ez a Lélek bizonyságot tesz lelkünkkel együtt, hogy Isten gyermekei vagyunk. Ha pedig gyermekek, örökösök is; örökösei Istennek, Krisztusnak pedig örököstársai, ha ugyan vele együtt szenvedünk, hogy vele együtt is dicsőüljünk meg.” (Róma 8:16,17)

Mint Krisztus iskolájának szorgalmas tanulóját, segítsen az Úr, hogy megtanuld Jézusra helyezni terheidet. S ha szeretete által szabad leszel, túltekintesz a nyugtalanító próbákon, föléjük, túl nézel rajtuk. Gondolj arra, amit Jézusnak kellett elviselnie érted, s ne feledd, hogy ez annak az örökségnek a része, melyet mi, keresztények kaptunk, hogy részt vegyünk szenvedésében, hogy dicsőségében is társai lehessünk.

Dániel negyedik fejeztében tanulmányozd Nabukodonozor álmát. A király a föld közepébe ültetett hatalmas fát látott. Árnyékot találtak alatta a hegyek és a halmok vadjai, s az ég madarai rakták ágaira fészküket. Ez a fa Nabukodonozor nagyságát és jólétét jelképezte. Nemzetek álltak fönnhatósága alatt. Királysága szilárd alapokon nyugodott – hű alattvalóinak szívén.

Látta jólétét, és megszédítette őt a dicsőség. Isten figyelmeztetései ellenére pontosan azt tette, amit az Úr megtiltott neki. Büszkén szemlélte királyságát, s fölkiáltott: „Nem ez e ama nagy Babilon, amelyet én építettem királyság házának, az én hatalmasságom ereje által, és dicsőségem tisztességére?!” (Dániel 4:27) Alig ejtette ki e szavakat, máris elhangzott az ítélet: Az Úr elvette a király értelmét. Az ítélőképesség, melyet oly tökéletesnek tartott, a bölcsesség, melyre oly büszke volt, eltávozott tőle. Elvették tőle az értelem ékszerét, mely az állatok fölé emeli az embert.

A kevély és hatalmas király keze nem tartja többé az uralkodói jogart. A hatalmas uralkodó elvesztette az eszét. Az ökrökkel rója a legelőket. Velük is eszik. A mezei állatok társa lett. Az értelem távolléte csúfítja a valamikor koronát viselt homlokot. Elhangzott a parancs: „Vágjátok ki a fát, vagdaljátok le ágait.” (Dániel 4:11)

Így dicsőíti meg magát az Ur, mint igaz, élő Istent. Dávid okkal kiálthat föl: „Láttam elhatalmasodni a gonoszt, és szétterjeszkedett, mint egy gazdag lombozatú vadfa: de el-múlt, és íme, nincsen! Kerestem, de nem található.” (Zsoltár 37:35,36) Ha valaki kevélyen magát dicsőíti, az Úr nem tá-mogatja, és nem akadályozza meg, hogy elessék. Ha valamely egyház kevély és kérkedő lesz, ha nem támaszkodik Istenre, és nem Isten erejét magasztalja, bizonyosan elhagyja azt az Úr, hogy a porba bukjék. Ha valamely nép gazdagsággal, értelemmel, tudással vagy bármi mással dicsekszik, az nem él Krisztusban, és hamarosan zűrzavarba merül.

Testvérem, ne feledd, hogy ez a föld nem a mennyország. Krisztus kijelentette: „A világon nyomorúságotok lesz, de bízzatok, én meggyőztem a világot. Boldogok vagytok, ha szidalmaznak és háborgatnak titeket, és minden gonosz hazugságot mondanak ellenetek énérettem. Örüljetek és örvendezzetek, mert a ti jutalmatok bőséges a mennyekben. Mert így háborgatták a prófétákat is.” (János 16:33; Máté 5:10–12)

Jézus nem hagyta, hogy a megpróbáltatások és nehézségek, melyekbe ütközöl, meglepetésként érjenek. Mindezt előre megmondta, és azt is, hogy a próbák ideje ne csüggesszen el és ne törjön le. Nézz Jézusra, üdvözítődre, s légy vidám, örvendezzél. Azok a legnehezebb megpróbáltatások, melyeket testvéreink és barátaink zúdítanak ránk. Nekünk mégis türelemmel kell elviselnünk ezeket is. Jézus nem nyugszik József új sírjában. Föltámadt és a mennybe ment, hogy közbenjárjon értünk. Van üdvözítőnk, aki annyira szeretett bennünket, hogy életét adta értünk, hogy reményünk, erőnk, bátorságunk legyen, és helyet biztosítson nekünk a trónján. Ő tud és akar segíteni, bármikor kéred is meg rá.

Ha magad próbálod hordozni, összezúznak terheid. Súlyos felelősségek nehezednek rád. Jézus tud erről, s nem hagy magadra, ha nem hagyod el őt. Megtiszteled, ha rá, Teremtődre bízod lelkedet. Meghagyja, hogy könyörületében bízzál. Hidd el, nem várja tőled, hogy a magad erejével hordozd a súlyos felelősségeket. Csak higgy, s látni fogod Isten szabadítását.

Alkalmatlannak tartod magad a bizalmi állásra, melyet betöltesz? Légy ezért hálás Istennek. Minél gyöngébbnek véled magad, annál buzgóbban keresd a segítőt. „Közeledjetek Istenhez, s Ő is közeledni fog hozzátok.” (Jakab 4:8) Jézus azt akarja, hogy boldog és vidám légy. Azt akarja, hogy Isten-adta képességeid segítségével tégy meg mindent, amit tudsz, a többit pedig bízzad Istenre. Ő megsegít és embereket támaszt, akik segítenek terheid hordozásában.

Ne hadd, hogy bántson a kíméletlen szóbeszéd. Kíméletlenül szóltak Jézusról is. Követsz el hibát, s olykor okot szolgáltatsz a kemény megjegyzésekre, de Jézus soha sem szolgáltatott okot. Tiszta, szeplőtlen és romlatlan volt. Ne várd, hogy jobb helyzeted legyen az életben, mint a dicsőség fejedelmének volt. Ha ellenségeid látják, hogy fáj a rágalmuk, Sátánnal együtt örülni fognak. Tekints Jézusra, s úgy dolgozzál, hogy csak az Ő dicsőségét lásd. Tartsd meg szívedet Isten szeretetében.

Talán még gyülekezetünk tagjai is olyat mondanak és tesznek, ami megszomorít. De te csak haladj előre, nyugodtan és békességesen, mindig Jézusban bízva. Ne feledd, hogy nem a magadé, hanem Krisztusé vagy. Isten szeretett Fiának vére által váltott meg, s az ő munkáját végzed. Igyekezzél az emberek áldására élni. Nagyszerű munka ez. Ne hagyd, hogy az emberek romlottsága eltávolítson Isten ígéreteibe vetett szilárd bizalmadtól és tántoríthatatlan hitedtől.

Fájdalmasan érint, ha azok közül lesz valaki ellenséged, akikért sokat tettél. De csaknem ezt teszed te is, mikor hátat fordítasz Jézusnak. Legjobb barátod Ő, aki mindent megtett, hogy kivívja szeretetedet. Már előzőleg megnyerte bizalmadat. Most kér, jöjj hozzá minden terheddel, minden bánatoddal. Szavát adta, hogy nyugalmat, békét ad, ha viseled igáját és hordozod terhét. Az Úr kijelenti, hogy az ő igája édes, terhe pedig könnyű. Bizonyítsd be, hogy hiszel ebben. Fogd szaván Istent. Soha sem állhatnál, ahol állsz, azokat a felelősségeket hordozva, melyeket hordozol, ha Jézus nem segített volna különleges módon. Ezt el kell ismerned. Köszönd meg a kapott segítséget, és bízzál benne továbbra is.

Fogadd be életedbe Krisztust. Ne képzeld, hogy te vagy felelős mások helytelen útjáért, még ha a gyülekezet tagjai is. Vannak a gyülekezetben hűtlen tagok, akik sokkal rosszabbul bánnak Jézussal, mint veled. Ha Urunk ma a földön járna, bántalmaznák, szidalmaznák, rágalmaznák Őt. „Mert szükség ugyan, hogy botránkozások essenek, de jaj annak az embernek, aki által a botránkozás esik… Jobb annak, hogy malomkövet kössenek a nyakára, és a tenger mélységébe vessék.” (Máté 18:7, 6)

Súlyos terhet hordozol. Szeretném, ha mindenki úgy tudná ezt, mint én. Bárcsak minden testvér igaz és hű lenne hozzád, nem hátráltatna, nem tömjénezne, vagy dicsőítene téged, hanem úgy tekintene rád, mint akit Isten eszközül használ egy adott munka elvégzésére. Ha nem felejtenék, hogy nem szabad követ tenniük a kocsi kerekei elé, akadályozva azt, hanem vállukat nekivetve, segíteniük kellene.

Ismét mondom, örvendezzél az Úrban, és nyugodj meg benne. Az Ő erejére van szükséged, és ereje a tied lehet. Törj előre rendületlenül, hősiesen, bátran. Ítélőképességed melléfoghat, de akkor se szakadj el Jézustól. Ő a bölcsesség, világosság és hatalom. Olyan Ő számodra, mint a szirt a fárasztó, puszta földön. Pihenj meg árnyékában. Bölcsességre van szükséged: s Jézus adni is fog. Ne kételkedjél. Minél többet lökdösnek, minél többször félreértenek, félremagyaráznak, rosszul állítanak be, annál több a bizonyíték, hogy a Mesterért dolgozol, s annál jobban ragaszkodj Megváltódhoz. Minden nehézség ellenére légy nyugodt és zavar-talan, türelmes és elnéző. Gonoszért ne gonosszal, hanem jóval fizess. Tekints a létra felső fokára. Isten áll fölötte. Dicsősége ráragyog minden mennybe igyekvő lélekre. Ez a létra Jézus. Menj fel rajta, kapaszkodj bele, s nemsokára belépsz a létráról az Úr örök országába.

Kívánom, hogy bejuss a mennybe. Nem ismerek senkit, aki jobban értékelné a mennyet, mint te. Te, aki oly fáradhatatlanul dolgoztál az emberek szenvedésének enyhítéséért. Megfosztottad magad az alvástól, elhanyagoltad az étkezéseket, alig volt részed az élet örömeiben. Néha látszólag alig süt ösvényedre a nap, csak hosszú, szűnni nem akaró árnyék fekszik rajta. A bajok, melyeket látsz, a támogatásra szoruló emberek, akik keresik a segítséget és vágyódnak utána, az elzüllött, romlott emberekkel való kapcsola-tod és élményeid aláássák az emberekbe vetett hitedet.

Valóban, neked Jézusra kell nézned, a létra tetején ragyogó dicsőségre kell függesztened tekintetedet. Csakis Krisztus által biztosíthatod magadnak a mennyet, ahol minden tiszta, szent, áldott és békés lesz. Oly dicső, hogy azt halandó le nem tudja írni. A legtöbb, amit a győzőre váró jutalomról elmondhatunk, hogy a mennyei dicsőség túláradó, örök mértékét szerzi meg számára. Örökkévaló áldás lesz az, áldott örökkévalóság, mely egyre újabb dicsőséget tár ki a soha meg nem szűnő korokon át.

El kell jutnod oda. Bármit veszítesz is idelent, tökéld el, hogy biztosítod örök életedet. Sose csüggedj el. Sokszor láttam, hogy örökkévaló karok ölelnek át, mikor megérteni vagy értékelni sem látszottál a menny nagy leereszkedését. Élj Jézusért. Ha Krisztust választod főorvosodul, jobb orvos leszel. Buzgón törekedjél elnyerni az élet koronáját. Isten szolgálata legyen a célod. Jutalmad nem marad el, sem ebben, sem az eljövendő életben. Annyira szívemen hordozlak téged és feleséged sorsát – akit az Úrban szeretek –, mint fiaim és feleségük sorsát. Kívánom, hogy te is, feleséged is ott legyetek a megváltottak között, részt vegyetek Krisztus koronázásában. Nagyon óhajtom, hogy végül is győzőknél több legyetek az által, aki életét adta értetek. Azért beszéltem veled oly nyíltan, hogy örök áldás legyen a sorsod. Helyzeted nagyon próbára tesz. Attól tartottam, hogy elveszíted hitedet és bátorságodat. Növekedjél a kegyességben és az igazság ismeretében. Kerülj közelebb testvéreidhez. Bármi történjék is, ne veszítsd el a beléjük és Krisztusba vetett bizalmadat. Az igazsághoz pedig ragaszkodjál.

Kivonat egy dél-ausztráliai Adelaide-ből írt levélből, 1892. december 17.— Testvérem, megpróbáltatásokon mész majd át, de ragaszkodj becsületességedhez. Sose tanúsíts mást, mint nemes lelkületet. A mennyei mindenség küzdelmünk szemtanúja. Sátán figyel, ég a vágytól, hogy óvatlan pillanatban találjon. Tűkön ül, hogy heveskedni lásson, mert akkor föléd tud kerekedni. Vívd férfiasan az Úr harcát. Cselekedj igazul, mint Krisztus tenne a helyedben. Ne engedd, hogy a szüntelen támadó, zaklató bajok fölizgassanak. Légy nyugodt, gondolj Jézusra, s tedd meg, amit csak tudsz, hogy kivívd tetszését. Krisztus kegyelme és a Szentlélek, ezek Isten ajándékai számodra, hogy hatalmasan lelki emberré erősödhessél.