A mennyben Sátán egyik eszköze a hamis tudomány volt. Ma is fölhasználja ezt. A hamis elméletek, Sátán szövevényes tudományos föltételezései, sok angyalt eltántorítottak a hűségtől.

Miután elvesztette helyét a mennyben, ősszüleinket közelítette meg kísértéseivel. Ádám és Éva hajlott az ellenség szavára. Engedetlenségük elidegenítette az emberiséget Istentől, elválasztotta a földet a mennytől.

Ha Ádám és Éva nem nyúlt volna a tiltott fához, az Úr olyan ismeretekre tanította volna őket, amelyen nem nyugodott a bűn átka, olyan tudásra, mely sok örömben részesítette volna őket. Engedetlenségük egyetlen „haszna” az lett, hogy megismerték a bűnt és következményeit.

Sátán oda vezette ősszüleinket, ahová ma is tereli az embereket. Elárasztja a világot tetszetős mesékkel. Minden rendelkezésére álló eszközzel megakadályozni igyekszik, hogy az emberek eljussanak Isten ismeretére, mely üdvösséget jelentene számukra.

Nagy világosság idejében élünk. Mégis sok a Sátán bölcses-sége a között, amit világosságnak neveznek. Ezek az ő csele-kedetei előtt nyitják meg az utat. Sok igaznak tűnő tudást terjesztenek, ennek ellenére is sok imával, gondosan vizsgáljuk meg azokat, mert meglehet, nem mások, mint az ellenség megtévesztő ámításai. A tévedés ösvénye gyakran közelinek tűnik az igazság ösvényéhez. Alig különböztethető meg a szentséghez és mennybe vezető úttól. De a Szentlélek által megvilágított értelem fölismeri, hogy az ilyen ösvény eltér a helyes úttól. Idő multával óriási távolság választja el a kettőt.

A lélek halhatatlanságát hirdető elméletek befurakodó félben vannak soraink közé. Akik engednek ilyen elméleteknek, azoknak aláássa a hitét. Sátán legkörmönfontabb fogása az az elmélet, mely szerint Isten az egész természetet átitató lényeg. Ez hamis színben tűnteti fel Istent, lekicsinyli nagyságát és fenségét.

Isten szava nem támasztja alá az Isten mindenben, minden Isten panteista elméletet. Igazságának fénye azt mutatja, hogy ezek az elméletek lélekpusztító csapdák. Elemük a sötétség, területük pedig az érzékiség. Az érzéki szívet elégítik ki, az érzéki hajlamokat engedélyezik. Elfogadásuk következménye az Istentől való elszakadás.

A bűn miatt természetellenes állapotban vagyunk. A helyreállító hatalomnak szükségszerűen természetfölöttinek kell lennie, máskülönben mit sem ér el. Egyetlen erő tépheti le az ember szívéről a bűn kötelékét, s ez Isten hatalma Jézus Krisztusban. Csak a megfeszített Krisztus vére tisztíthat meg a bűntől. Egyedül az ő kegyelme képesít ellenállnunk bukott természetünk hajlamainak, és megszelídíteni azokat. A spiritualista elméletek ezt az erőt teszik hatástalanná. Ha Isten mindent átitató lényeg, akkor minden emberben benne él, és a megszentelődés eléréséhez az embernek csupán a benne levő erőt kell fejlesztenie.

Ezek az elméletek, következetesen levezetve, elsöprik az egész keresztény üdvrendet. Fölöslegessé teszik az elfedezést, és a maga üdvözítőjévé emelik az embert. Az Istenről szóló efféle elméletek hatástanná teszik az igét, s elfogadói annak a veszélynek teszik ki magukat, hogy végül az egész Bibliát kitalálásnak tartják. Lehet, hogy többre becsülik az erényt a bűnnél, de ha kimozdítják Istent korlátlan uralmából, akkor emberi erőre támaszkodnak, mely Isten nélkül mit sem ér. A magára utalt emberben nincs igazi erő, amely ellen bírna állni a gonosznak és legyőzné azt. Ezzel összeomlik a lélek védelmi berendezése. Az emberben nincs védősánc a bűn ellen. Ha egyszer elvetjük Isten szavának és Szentlelkének zabláját, nem tudhatjuk, milyen mélyre süllyedünk

Akik kitartanak a spiritualista elméletek mellett, bizonyos, hogy tönkreteszik keresztény életüket, megszakítják a kapcsolatot Istennel, és elveszítik örök életüket.

Az Istenről és a természetről szóló hamis elméletek hitet-lenséggel árasztják el a világot. Ezeket a bukott ellenség sugallja, aki maga is Biblia-kutató, aki ismeri a nép számára elengedhetetlen igazságot, s kinek fő célja elterelni gondolataikat a legfontosabb igazságoktól, melyeket azért kapott a nép, hogy fölkészítse őket arra, ami a világra következik.

Láttam eme Istenről szóló, képzeletszülte nézetek követ-kezményeit: a hitehagyást, a spiritizmust és a szabad szerelmet. A tanítások szabad szerelmi jellege annyira álcázott volt, hogy csak nehezen lehetett fölismerni valódi természetét. Amíg az Úr elém nem tárta az ügyet, nem tudtam, minek nevezzem, de azután utasított, hogy hívjam istentelen spiritiszta szerelemnek.

Az 1844-es utolsó időponthoz kötött határidő elmúlása után sokféle vakbuzgóságnak voltunk tanúi. Az Úr feddő bi-zonyságtételeket bízott rám, hogy eljuttassam a spiritualista elméleteket melengetőkhöz.

Némelyek tevékenyen részt vettek az Istenről szóló hamis elgondolások terjesztésében. Azt a világosságot kaptam, hogy hamis tanításokkal hatástalanná teszik az igazságot. Az Úr közölte velem, hogy az Istenről szóló okoskodó elméletek terjesztésével lelkeket vezetnek félre.

Elmentem hozzájuk, s föltártam előttük tevékenységük jellegét. Az Úr erőt adott, hogy világosan rámutassak a veszélyre, melyben forogtak. Többek között azt a nézetet vallották, hogy aki egyszer megszentelődött, az képtelen a bűnre. Hamis tanításuk súlyos kárt okozott nekik, és másoknak is. Spiritiszta hatalmat kezdtek nyerni azok fölött, akik a gyönyörűen öltöztetett elméletekben nem ismerték fel a gonoszságot. A tanítás, amely szerint minden szent, arra a meggyőződésre vezetett, hogy a megszenteltek vonzalmai sohasem bűnösek. Az lett a nézet következménye, hogy kielégítették szívük gonosz kívánságait s – noha állítólag megszenteltek voltak – távol álltak a gondolatok és az élet tisztaságától.

Az istentelen tanítást bűnös tettek követték. A hazugság atyjának megejtő csalétke ez, következménye pedig az önelégült tisztátalanságban való megátalkodás lett.

Ez csak az egyik esete volt, amikor az Úr felszólított, hogy rójam meg azokat, akik a személytelen, az egész természetet átitató Isten tanítását, és hasonló tévelygéseket terjesztettek.

A múlt élményei meg fognak ismétlődni. Sátán babonái a jövőben más alakot öltenek magukra. Tévedéseket fognak terjeszteni, kellemes és behízelgő módon. Sátán a világosság öltözékébe burkolt hamis elméleteket hirdet majd Isten népének. Így próbálja félrevezetni, ha lehet, magukat a választottakat is. A lehető legcsábítóbb ráhatásokat veti majd latba; megbűvöli az emberek értelmét.

A romlottság összes formáját terjeszteni fogja – az özönvíz előtti emberek között burjánzókhoz hasonlókat – hogy foglyul ejtse a gondolkodást. Istenként fogja magasztalni a természetet. Sátán az emberi akarat korlátlan szabadságát, és az istentelenek tanácsát fogja fölhasználni célja elérésére. Tervének megvalósításához alkalmazni fogja az értelem más értelmek fölötti hatalmát. Az a legszomorúbb gondolat, hogy Sátán megtévesztő hatása alatt az emberek megtartják a kegyesség látszatát, de Istennel való igazi összeköttetés nélkül. Amint Ádám és Éva ettek a jó és gonosz tudásának fájáról, sokan most is a hamis tanok megtévesztő morzsáit majszolják.

Sátán eszközei vonzó köntösbe bujtatják a hamis elméleteket, amint ősszüleink előtt is álcázta azonosságát, mikor az Édenben a kígyó szájából beszélt. Eszközei valójában gyilkos tévedést ültetnek az emberekbe. Sátán bűvölő hatása azokon nyugszik, akik Isten világos igéjétó1 tetszetős mesékhez fordulnak.

Sátán a legszívósabban azokat próbálja tőrbe ejteni, akik a legnagyobb világosságot kapták. Tudja, hogy ha sikerül megtéveszteni őket, uralkodása alatt az igazság öltözékébe burkolják majd a bűnt, és sokakat félrevezetnek.

Ezt tanácsolom nektek: Vigyázzatok magatokra, mert Sátán a világosság angyalaként jelen van a keresztény munkások minden összejövetelén. Gyülekezeteinkben is magának igyekszik megnyerni a tagokat. Felszólítottak, hogy figyelmeztessem Isten népét: „Ne tévelyegjetek, Isten nem hagy gúnyt űzni magából!” (Galata 6:7)

Isten ügyének most lelki gondolkodású, elvhű emberekre van szüksége, akik világosan fölfogják az igazságot.

Az Úr tudtomra adta, hogy az embereknek nem új és bogaras tanításokra van szükségük. Semmi szükségük az emberi vélekedésre. Olyanok bizonyságtételére van szükségük, akik ismerik s gyakorolják az igazságot, akik megértik a Timóteusnak adott utasítást, és engedelmeskednek annak. „Hirdesd az igét! Állj elő vele alkalmatos és alkalmatlan időben, ints, feddj, buzdíts teljes béketűréssel és tanítással. Mert lesz idő, mikor az egészséges tudományt el nem szenvedik, hanem kívánságaik szerint gyűjtenek maguknak tanítókat, mert viszket a fülük; és az igazságtól elfordítják fülüket, de a mesékhez odafordulnak. De te józan légy mindenekben, szenvedj, az evangélium munkáját cselekedd, szolgálatodat teljesen betöltsd.” (2Timótheus 4:2–5)

Járjatok egyenesen, határozottan. Lábatokra húzzátok a békesség evangéliumának hirdetésére a készség saruját. Bi-zonyosak lehettek, hogy a tiszta és romlatlan vallás nem azonos a feltűnést keltő vallással. Isten senkit sem bízott meg, hogy okoskodó tanításokkal és elméletekkel ingerelje az emberek étvágyát. Testvéreim, tartsátok ezeket távol tanításaitoktól. Életetekbe se eresszétek be. Ne tegye tönkre életműveteket!

Pál apostol kolossébeliekhez levelében óvást találunk a hamis tanítások ellen. Azt írja, hogy a hívők szíve „egybeköttetvén a szeretetben, eljussanak az értelem meggyőződésének teljes gazdagságára, az Atya és a Krisztus eme titkának megisme-résére. Amelyben van a bölcsességnek és ismeretnek minden kincse elrejtve.” „Ezt pedig azért mondom – folytatja – hogy valaki titeket rá ne szedjen hitető beszéddel… Azért ami-képpen vettétek a Krisztus Jézust, az Urat, akképpen járjatok őbenne. Meggyökerezvén és tovább épülvén őbenne, és megerősödvén a hitben, amiképpen arra tanítattatok, bővöl-ködvén abban hálaadással. Meglássátok, hogy senki félre ne vezessen benneteket bölcselkedés és üres csalás által, amely emberek rendelése szerint, a világ elemi tanítása szerint, és nem a Krisztus szerint való: Mert őbenne lakozik az Isten-ségnek egész teljessége testileg. És ti őbenne vagytok betelje-sedve, aki feje minden fejedelemségnek és hatalmasságnak, mivel uratoknak ismertétek el Jézus Krisztust, éljetek is benne. Verjetek benne gyökeret, és épüljetek rá, erősödjetek meg a hitben, ahogy tanultátok, s legyen túláradó a hálaadástok. Vigyázzatok, hogy senki félre ne vezessen bölcselettel és hamis tanítással, ami emberi hagyományon, s e világ elemein alapul, nem pedig Krisztuson. S őbenne lakik testileg az Istenség egész teljessége, benne lettetek ennek a teljességnek részesei: benne, aki minden fejedelemség és hatalmasság feje.” (Kolossé 2:2–10)

Utasítottak, hogy így szóljak népünkhöz: Kövessétek Krisztust. Ne feledjük, hogy mindenben Ő a példaképünk. Biztonsággal elvethetünk minden olyan eszmét, melyet nem találunk meg Krisztus tanításai között. Felhívom lelkészeinket, helyezzék lábukat szilárdan, és csakis az örök igazság alapzatára. Vigyázzatok, ne kövessetek ösztönzéseket. Ne nevezzétek azt Szentléleknek. Ezen a ponton néhányan veszedelemben forognak. Felhívom őket, hogy legyen a hitük szilárd, hogy megtudjanak felelni mindannak, aki a bennük élő reménység felől kérdőre vonja őket.

Az ellenség megkísérli elterelni testvéreink gondolatait a feladatról, hogy népet készítsenek elő helytállni ezekben az utolsó időkben. Álokoskodásai célja, hogy elterelje a figyelmet a veszélyekről és kötelességekről. Az emberek semmibe veszik a világosságot, melyet Krisztus hozott a mennyből Jánosnak Isten népe számára. Azt tanítják, hogy a közvetlen előttünk álló események nem elég fontosak, hogy különösebb figyelmet érdemelnének. Hatástalanná teszik a mennyei eredetű igazságot, Isten népét megfosztják korábbi tapasztalataitól, és hamis tudományt nyújtanak helyette.

„Így szól az Úr: álljatok az utakra, és nézzetek szét, és kér-dezősködjetek a régi ösvények felől, melyik a jó út, és azon járjatok.” (Jeremiás 6:16)

Senki se próbálja szétrombolni hitünk alapjait, amelyeket munkánk kezdetén imával való tanulmányozás és kijelentés útján fektettünk le. Az elmúlt ötven év folyamán ezekre az alapokra építettünk. Azt gondolhatja valaki, hogy újat talált, s hogy a múltban lefektetett alapoknál erősebb alapokat fektethet le, holott ez súlyos tévedés. Ember nem rakhat le a múlt alapjaitól eltérő alapot.

Az elmúlt idők folyamán sokan vállalkoztak új hit építésére, új elvek alapítására. Meddig állt fönn épületük? Hamarosan összeomlottak, mert nem a sziklára alapozták őket.

Az első tanítványoknak talán nem kellett az emberek ta-nításaival szemben találni magukat? Ne kellett volna hamis elméleteket meghallgatni, majd mindent elkövetve szilárd álláspontra helyezkedniük, mondván: „Más alapot senki nem vethet.” (1Korintus 3:11)

A kezdettől táplált szilárd bizalmunkban így kell mindvégig állhatatosan kitartanunk. Isten és Krisztus főfontosságú szavakat intézett népünkhöz, lépésről-lépésre vezetve ki őket a világból, a jellemtisztaság tiszta fényébe. Isten szolgái szent tűztől érintett ajakkal hirdették az üzenetet. Az isteni kijelentés a hitelesség pecsétjét ütötte a hirdetett igazságra.

Az Úr fölszólít, újítsuk fel a múlt egyértelmű bizonyságtevését. Lelki életünk megújhodására szólít. Népének lelki erői régóta tétlenek, de most fel kell támadniuk a tetszhalálból.

Imával és bűnvallomással kell megtisztítaniuk a király útját. Majd ha ezt tesszük, beköszönt hozzánk a Lélek hatalma. Hiányzik belőlünk pünkösd ereje. De eljön, mert az Úr megígérte, hogy mindent hódító hatalomként küldi el Lelkét.

Veszélyes idők előtt állunk. Az igazság ismerői ébredjenek fel, helyezzék magukat Isten fegyelme alá. Az ellenség a sarkunkra hág. Legyünk ébren, s őrizkedjünk tőle. Öltsük magunkra Isten teljes fegyverzetét. Kövessük a jövendőmondás Lelkének utasításait. Szeressük a jelen igazságot, és engedelmeskedjünk neki. Ez megvéd bennünket, nehogy erős ámításokat fogadjunk el. Az Igéből Isten szól hozzánk. A gyülekezethez írt bizonyságtételeken át is beszél hozzánk. Szól a könyvekből, amelyek segítenek érthetővé tenni jelen kötelességeinket, s a most elfoglalandó álláspontot. Sorról sorra, elvről-elvre fogadjuk meg a figyelmeztetéseket. Ha semmibe vesszük ezeket, milyen kifogásokat hozhatunk majd föl mentségünkre?

Kérve kérem Istenért fáradozó testvéreinket, ne fogadják el valódinak a hamisítványt. Az isteni, megszentelő igazság helyére ne helyezzük ember értelmét. Krisztus vár, hogy hitet és szeretetet élesszen népe szívében. Téves elméletek ne találjanak pártfogásra annak a népnek soraiban, melynek szilárdan az örök igazság alapján kellene állnia. Isten felszólít, hogy tántoríthatatlanul ragaszkodjunk a kétségbevonhatatlan tekintélyen nyugvó, alapvető elvekhez.

Az igazságot régóta ismerők közül sokak szívében kemény, bíráló lelkület ütött tanyát. Élesek, rosszallók, vádaskodók. Fölkapaszkodtak a bíró székébe, ítéletet mondani azokról, akik nem felelnek meg elképzeléseiknek. Isten fölszólítja őket, szálljanak le onnan, s bűnbánattal, vétkeiket bevallva hajtsanak fejet előtte. Így szól hozzájuk: „Az a mondásom ellened, hogy az első szeretetet elhagytad. Emlékezzél meg azért, hogy honnét estél ki, és térj meg, és az előbbi cselekedeteket cselekedd; ha pedig nem, hamar eljövök ellened, és a te gyertyatartódat kimozdítom helyéből, ha meg nem térsz.” (Jelenések 2:4,5) A főhelyre tülekednek, s szavaikkal és tetteikkel sok szívet megfájdítanak.

Meghúzom a vészharangot e lelkület, és az érzelgősség szintén hamis vallása ellen. Szívleljétek meg eme feddéseket. Ki legyen vezéretek? Krisztus, vagy a mennyből kibukott angyal? Vizsgáljátok meg magatokat, vajon a hitben éltek-e?

Ez legyen jelszavunk: „A tanításra és bizonyságtételre hallgassatok! Ha nem ekként szólnak azok, akinek nincsen hajnalok…” (Ésaiás 8:20) Bibliánk van, tele a legbecsesebb igazságokkal. Benne van a tudás kezdete és vége. Az Isten ihletésére írt Szentírás „hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbításra, az igazságban való nevelésre. Hogy tökéletes legyen az Isten embere, minden jócselekedetre felkészítetett.” (2Timótheus 3:16) Tedd tankönyveddé Bibliádat. Utasításait bárki megértheti.

Lelkészeinket, orvosainkat és gyülekezeteink tagjait felszólítom, hogy tanulmányozzák a Krisztus által közvetlenül mennybemenetele előtt közölt tanítást, mert a népünknek most szükséges utasításokat tartalmazzák.

Csak úgy nyerjük el az örök életet, ha esszük Isten Fiának testét, és isszuk vérét. „Bizony mondom nektek” – jelentette ki – aki hisz bennem, örök élete van annak… Én vagyok amaz élő kenyér, amely a mennyből szállott alá; ha valaki eszik e kenyérből, él örökké. És az a kenyér pedig, amelyet én adok, az én testem, amelyet én adok a világ életéért… Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, az énbennem lakozik, és én is abban… a lélek az, ami megelevenít, a test nem használ semmit, a beszédek, amelyeket én szólok néktek, lélek és é-let.” (János 6:47–63)

Krisztus felhívja népét, hogy higgye és gyakorolja is igéjét. Akik befogadják, s magukba is olvasztják az igét, és minden tettüknek, jellemük valamennyi vonásának részévé teszik, azok erőssé fejlődnek Isten erejével. Láthatóvá válik, hogy hitük mennyei eredetű. Nem tévednek idegen ösvényekre. Nem fordulnak az érzelgősség és izgalmi állapot vallásosságához. Úgy állnak majd az angyalok és emberek előtt, mint akiknek erős, következetes, keresztény a jelleme.

A Krisztus közölte igazság arany füstölőjében az áll rendelkezésünkre, ami meggyőzi és megtéríti a lelket. Ha Krisztus gyöngédségével hirdetjük az igazságokat, amelyek közléséért a földre jött, akkor üzenetünk ereje éreztetni fogja magát. Ne hirdess olyan elméleteket és erkölcsöket, melyeket Krisztus nem említett, melyek nem gyökereznek a Bibliában. Ismerjük a nagy és komoly igazságokat, tárjuk ezeket az emberek elé. Írva van – ezt a mértéket kell mindenkivel megértetnünk.

Az emberek még mindig megtanulhatják, ami békességükre szolgál. A kegyelem időszaka még nem zárult le. Még mindig hallatszik a könyörület hívó hangja. „Jöjjetek hozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és megterheltettetek; én megnyugosztlak titeket. Vegyétek fel magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy én szelíd és alázatos szívű vagyok, és nyugalmat találtok a ti lelketeknek. Mert az én i-gám gyönyörűséges, és az én terhem könnyű.” Csak mikor egészséges lelki életet élünk, akkor találunk nyugalmat, akkor lehetünk bizonyosak a tartós lelki felüdülés felől. Akkor mondhatjuk el viharban, szélvészben: „Horgonyom megtart.”

Ha tanácsra van szükségünk, forduljunk Isten szavához. Keressük az így szól az Úr-t. Elég volt az emberi módszerekből. A kizárólag emberi tudományban képzett ész nem tudja felfogni Isten dolgait. De ha megtért, és megszentelődött, az igében felismeri Isten hatalmát. Csak a Szentlélek megtisztította gondolkodás és szív képes felismerni a menny dolgait.

Testvéreim, az Úr nevében szólítalak, ébredjetek rá köte-lességetekre. Adjátok át szíveteket a Szentlélek hatalmának, Ő majd fogékonnyá tesz az ige tanításai iránt. Akkor majd fölismeritek Isten mélységes dolgait. Bárcsak Isten alávetné népét Lelke mélyenszántó munkálásának!

Bárcsak felrázná őket, hogy rádöbbenjenek veszedelmükre, melyben forognak, és felkészüljenek arra, ami a világra következik!

Az Úr olyan dolgokat fedett fel János előtt, melyekről tudta, hogy az utolsó időkben szüksége lesz rá népének. Megtalálhatjuk utasításait a Jelenések könyvében. Akik Krisztus munkatársai kívánnak lenni, mélyen érdeklődjenek a Jelenések könyvében foglalt igazságok iránt. Tollal és szóval törekedjenek világossá tenni a csodálatos dolgokat, melyeket föltárni Krisztus lejött a mennyből.

„Jézus Krisztus kinyilatkoztatása, melyet Isten azért adott neki, hogy megmutassa szolgáinak mindazt, amiknek meg kell lenniük hamar. Elküldte az ő angyalát, úgy jelentette ki Jánosnak, aki bizonyságot tesz Isten szaváról és Jézus Krisz-tus tanúságáról: mindarról, amit látott. Boldog, aki olvassa, és aki hallgatja e jövendölésnek igéit, és megtartja.

” A Jelenések sorrendben közölt ünnepélyes üzenetei foglaljanak el fő helyet Isten népe gondolkodásában. Ne kösse le más a figyelmet.

Rohan a drága idő. Fennáll a veszély, hogy sokan megfosztják magukat az időtől, amelyet arra kellene fordítaniuk, hogy hirdessék Isten üzenetét a bukott világnak. Sátán örül, ha látja, hogy más köti le őket, holott az örök valóságokról szóló igazságok tanulmányozásával kellene foglalkozniuk.

A legkomolyabb bizonyságtételt, Krisztus bizonyságtételét kell közölnünk a világgal. A Jelenések könyvén a legdrágább, legmagasztosabb ígéretek és a legfélelmetesebb, komoly figyelmeztetések húzódnak végig. Akik állítólag ismerik az igazságot, kutassák fáradhatatlanul az Úr Jánosnak adott bizonyságtételét. Nem találgatás ez, sem álokoskodó ámítás, hanem a jelen és jövő jólétünkhöz elengedhetetlen igazságokat tartalmazza. Mi köze a polyvának a búzához?

„A sárdisbeli gyülekezet angyalának is írd meg: Ezt mondja az, akinél van az isteni hét lélek és a hét csillag: Tudom a te dolgaidat, hogy az a neved, hogy élsz, és halott vagy. Vigyázz, és erősítsd meg a többieket, akik haló félben vannak; mert nem találtam a te cselekedeteidet Isten előtt teljeseknek. Megemlékezzél azért, hogyan vetted és hallottad; és tartsd meg. Hogyha tehát nem vigyázol, elmegyek hozzád, mint a tolvaj, és nem tudod, mely órában megyek hozzád.

De van Sárdisban egy kevés neved, azoké, akik nem fertőztették meg ruháikat… és fehérben fognak velem járni; mert méltók arra. Aki győz, az fehér ruhákba öltözik; és nem törlöm ki nevét az élet könyvéből, és vallást teszek annak nevéről az én Atyám előtt, és az ő angyalai előtt. Akinek van füle, hallja, mit mond a Lélek a gyülekezeteknek.” (Jelenések 3:1–6)

„A filadelfiabeli gyülekezet angyalának írd meg: Ezt mondja a Szent, az Igaz, akinél Dávid kulcsa van, aki megnyitja, és senki be nem zárja, és bezárja, és senki meg nem nyitja: Tudom a te dolgaidat (íme, adtam elődbe egy nyitott ajtót, amelyet senki be nem zárhat), hogy kevés erőd van, és megtartottad az én beszédemet, és nem tagadtad meg az én nevemet. Íme, én adok a Sátán zsinagógájából, azok közül, akik zsidóknak mondják magukat, és nem azok, hanem ha-zudnak; íme, azt mívelem, hogy azok eljöjjenek és leborulja-nak lábad előtt, és megtudják, hogy én szerettelek téged. Mi-vel megtartottad az én béketűrésre intő beszédemet, én is megtartalak téged a megpróbáltatás idején, amely az egész világra eljő, hogy megpróbálja e földnek lakosait. Íme, eljövök hamar: tarts meg, ami nálad van, hogy senki el ne vegye a te koronádat. Aki győz, oszloppá teszem azt az én Istenemnek templomában, és többé onnét ki nem jő; és felírom őreá az én Istenemnek nevét, és az én Istenem városának nevét, az új Jeruzsálemét, amely az égből száll alá az én Istenemtől, és az én új nevemet.” (Jelenések 3:7–12)

„A laodíceabeli egyház angyalának is írd meg: Ezt mondja az Ámen, a hűséges és igaz bizonyság, Isten teremtésének kezdete: Tudom a te dolgaidat, hogy te sem hideg nem vagy, sem hév; vajha hideg volnál, vagy hév. Így mivel lágymeleg vagy, sem hideg, sem hév, kivetlek téged az én számból. Mivel ezt mondod: Gazdag vagyok, és meggazdagodtam és semmire nincs szükségem; és nem tudod, hogy te vagy a nyomorult és a nyavalyás és szegény és vak és mezítelen: Azt tanácsolom néked, hogy végy tőlem tűzben megpróbált aranyat, hogy gazdaggá légy; és fehér ruhákat, hogy öltözeted legyen, és ne láttassék ki a te mezítelenségednek rútsága; és szemgyógyító írral kend meg a te szemedet, hogy láss.

Akit én szeretek, megfeddem és megfenyítem: légy buzgóságos azért, és térj meg. Íme, az ajtó előtt állok és zörgetek; ha valaki meghallja az én szómat, és megnyitja az ajtót, bemegyek ahhoz, és vele vacsorálok, és ő énvelem. Aki győz, megadom annak, hogy az én királyi székemben üljön velem, amint én is győztem és ültem az én Atyámmal az ő királyi székében. Akinek van füle, hallja, mit mond a Lélek a gyülekezeteknek.” (Jelenések 3:14–22)

Az Úr hamar eljön. Sion falának őrizői ébredjenek Isten-adta felelősségeikre. Az Úr őrállókat hív; hogy a Lélek erejével hirdessék a figyelmeztetés utolsó üzenetét; hogy elkiáltsák az éjjel óráját – hogy felébresszék eltompultságukból az embereket, nehogy a halál álmát aludják.