St. Helena, Kalifornia,

1903. október

Orvosi hittérítőinkhez

Krisztus, a mindenható egészségügyi hittérítő, minden igazság eszményeként jött a földre. Az igazság soha sem gyöngült el, hanem új kinyilatkoztatás frissességével és erejével csendült ajkáról. Feltárta a mennyei ország titkait; egymás után hozta elő az igazság ékszereit.

Krisztus úgy beszélt, mint akinek hatalma van. A biztos tudás sohasem habozó bizonyosságával hirdette a mindenki számára elengedhetetlen igazságot. Nem ejtett ki semmi szeszélyes, semmi érzelgős szót. Nem szóltak ajkáról üres mesék, sem cifra nyelvezetbe öltöztetett hamis elméletek. Megállapításai a személyes tudáson nyugvó igazságok voltak. Előre látta a megtévesztő tanításokat, melyek be fogják tölteni a világot, de nem részletezte azokat. Tanításaiban Isten szavának megváltozhatatlan elvein időzött. Magasztalta az egyszerű, gyakorlati igazságokat, melyeket az átlagemberek megérthettek és átültethettek mindennapi életükbe.

Krisztus föltárhatta volna a tudomány legmélyebb titkait. Olyan titkokat fejthetett volna ki, melyek évszázadok munkáját és tanulását követelték meg, mielőtt az emberek meg tudták fejteni azokat. Említhetett volna tudományos kérdéseket, melyek az idők végéig meggondolkoztattak és fölfedezésre serkentettek volna. Mégsem tette. Semmit sem mondott, hogy kíváncsiságot vagy nagyravágyást elégítsen ki, hogy a világi nagyság kapuit nyissa meg az emberek előtt. Tanításaiban az emberek értelmét a végtelen Isten értelmével hozta érintkezésbe. Nem utasított, hogy tanulmányozzuk az embereknek Istenről vagy Isten tetteiről szóló elméleteit. Arra tanította őket, hogy úgy lássák Istent, amint tetteiben, igéjében és gondoskodásaiban megnyilatkozik.

Isten Fia, míg a világon járt, ember fia volt. Olykor mégis elővillant az istensége. Például, amikor így szólt a bénához: „Bízzál fiam! Bocsánatot nyertek a te bűneid.” (Máté 9:2)

„Néhány írástudó ott ült, szívükben így okoskodván: Mi dolog, hogy ez ilyen káromlásokat szól? Ki bocsáthatja meg a bűnöket, hanemha egyedül Isten?” (Márk 2:6–7)

Jézus, gondolataikba látva, így szólt: „Miért gondoltok gonoszt szívetekben? Mert mi könnyebb, azt mondanom a gutaütöttnek: Megbocsátattak a te bűneid? Vagy ezt mondanom: Kelj fel, vedd a te nyoszolyádat, és járj? Hogy pedig megtudjátok, hogy az ember Fiának van hatalma a földön bűnöket megbocsátani, ekkor monda a gutaütöttnek: Kelj fel, vedd ágyadat, és eredj haza!” (Máté 9:4–6)

A nagy orvosi hittérítő elvette a béna bűneit, majd bocsánatot nyert emberként mutatta be őt Istennek. Azon felül testi egészségben is részesítette. Isten hatalmat adott Fiának, hogy megragadja az örökkévaló trónt. Krisztus az ő személyiségében állt az emberek elé, mégis visszatükrözte ama megtisztelő hely ragyogását, melyet az örök trón gazdagon tápláló világosságán belül foglalt el.

Más alkalommal azt kérte: „Atyám, dicsőítsd meg nevedet.” S válaszul hang hallatszott a mennyből: „Megdicsőítettem, és továbbra is megdicsőítem.” (János 12:28)

Ha az Atya hangja nem késztette a megátalkodottat, ha Krisztus hatalmas csodáiban megnyilvánuló ereje nem késztették hitre a zsidókat, akkor ma se nagyon csodálkozzunk, ha az emberek abban a veszélyben forognak, hogy mivel kételkedőkkel tartanak fenn barátságot, a zsidók hitetlenségét tanúsítják, s épp olyan romlott az értelmük.

Kimondhatatlanul szomorú vagyok, ha arra gondolok, amit a Battle Creek-i és más központokban uralkodó állapotokról tárt fel előttem az Úr, ahol pedig nagy világosság ragyog. A múltban, ha az Úr rámutatott a helytelen állapotokra, a bíráltak ráébredtek, hogy helytelenül cselekszenek. Ezt bűnvallomás, bűnbánat és alapos újjáéledés követte. Ezzel szemben manapság nincsenek hű intézők, akik elnyomnák az elfojtásra szoruló gonoszságot. Csodálkozhatunk-e, hogy nagy a lelki vakság?

Az örömhír szolgálatával foglalkozók tanuljanak Krisztustól szelídséget és szerénységet, s alaposan térjenek meg, hogy életükkel bizonyítsák e törvénytiprásban és bűnökben halódó világ előtt, hogy újjászülettek. Az egészségügyi hittérítők is térjenek meg. Akkor jóra buzdító hatalom lesznek a világon; készségesen befogadják testvéreik tanácsát és segítségét, mert az igazság megszentelte őket; naponta a kegyelem gazdag pótlásában részesülnek a mennyből, hogy továbbadják.

Az Úr ezt az üzenetet küldi megbízott eszközeinek: „Foglaljátok el helyeteket kötelességetek őrhelyén, s álljatok szilárdan az igaz ügy mellett.” Utasított, hogy megmondjam nektek: „Találjátok meg helyeteket. Ne fogadjatok be bogaras nézeteket azoktól, akiket nem Isten tanít. Krisztus vár, hogy bepillantást engedjen a mennyei dolgokba, hogy megújult tevékenységre gyorsítsa lelki szívveréseteket. A jövő követelményeit, örök javatokat ne vessétek többé az élet közönséges ügyei alá. Nem szolgálhattok Istennek és a mammonnak, ami a pénz. Ébredjetek, testvérek, ébredjetek fel!

Nem értitek meg az orvosi hittérítő tevékenység kiterjedését. A Jézus közvetlen mennybemenetele előtt tanítványainak adott megbízása körvonalazza a most szükséges orvosi hittérítést. „Nékem adatott minden hatalom mennyen és földön, elmenvén azért, tegyetek tanítványokká minden népet, megkeresztelvén őket az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek nevében, tanítván őket, hogy megtartsák mindazt, amit parancsoltam nektek. Íme, én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig.” (Máté 28:18–20)

Ezek a szavak rámutatnak munkaterületünkre és feladatunkra. Mezőnk széles e világ. Feladatunk azon igazságok terjesztése, amelyek hirdetéséért Krisztus a világra jött. Adjunk lehetőséget az embereknek, hogy megismerjék a jelen igazságot, hogy megváltójuknak ismerjék meg Krisztust, s megtudják, hogy „úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy mindaz, aki hiszen Őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen” (János 3:16).

Hittérítő, lélekmentő munkájában Krisztus felölelte az egész világot. Az Úr jelenésben mutatta meg nekem, hogy nem terve nagy központok létrehozása, sem óriási intézmények alapítása, sem hogy pár nagy intézmény habzsolja föl népének egész világról begyűjtött tőkéjét, amikor az idő követelményei arra szólítanak föl minket, hogy számos helyen tegyünk valamit, ahogyan az Úr gondviselése utat nyit előttünk. Központokat kell létrehoznunk a világ minden részén, A szőlőnek először egyik, majd másik részébe kell behatolnunk, míg az egészet meg nem műveltük. Ott fejtsük ki erőnket, ahol a legégetőbb a szükség. Ám nem folytathatunk ilyen támadó hadműveletet, ha pazarlón akarunk költekezni egypár helyen.

A Battle Creek-i kórház túl nagy. Sok alkalmazott szükséges, hogy gondoskodjanak a gyógyulást kereső betegekről. A betegek mai létszámának csak a tizedrészéről tudunk kielégítően gondoskodni egyetlen egészségügyi helyen. Gócpontokat kell létrehoznunk minden városban, ahol nem ismerik a fontos munkát, melyet az Úr végeztetni akar, hogy figyelmeztesse a világot: „Minden dolog vége elközelített.” „Túl sok összpontosul egy helyre” – mondta nagy tanítónk.

Akik kitanulták a külföldi egészségügyi hittérítést, menjenek, ahová szándékoznak, s lássanak azonnal munkához a nép között, munka közben tanulva meg nyelvüket. Nagyon hamar észre fogják venni, hogy tanítani tudják Isten igéjének egyszerű igazságait.

Akad még országunkban jókora műveletlen terület. A sok ezer lelket számláló színes faj felkelti minden igaz, gyakorlati keresztény gondoskodását és rokonszenvét. A színesek nem külföldön élnek, és nem borulnak fa- és kőistenek elé. Itt élnek közöttünk. Lelkének bizonyságtételeivel Isten ismételten felhívta rájuk figyelmünket, megmondta, hogy elhanyagoljuk őket. Ez a széles mező parlagon hever előttünk, kéri a világosságot, melyet Isten ránk bízott.