St. Helena, Kalifornia,

1901. november

„Lásd, adok ma előtökbe áldást és átkot. Az áldást, ha engedelmeskedtek az Úrnak, a ti Istenetek parancsolatainak, amelyeket én e mai napon parancsolok néktek; Az átkot pedig, ha nem engedelmeskedtek az Úrnak, a ti Istenetek parancsolatainak, és idegen istenek után jártok, akiket nem ismertek.” (5Mózes 11:26–28)

„Lészen azért, hogyha valóban engedelmeskedtek parancsolataimnak, amelyeket ma parancsolok nektek, úgy hogy az Urat, a ti Isteneteket szeretitek, és néki szolgáltok teljes szívetekből és teljes lelketekből: Esőt adok földetekre alkalmatos időben: korai és késői esőt, hogy betakaríthasd gabonádat, borodat és olajodat; Füvet is adok a meződre és barnaidnak; te pedig eszel, és megelégszel. Vigyázzatok azért, hogy szívetek meg ne csalattassék, és el ne térjetek, és ne tisz-teljetek idegen isteneket, és ne boruljatok le előttük. Különben az Úrnak haragja fölgerjed reátok, és bezárja az eget, hogy eső ne legyen, és a föld az ő gyümölcsét meg ne teremje; és hamarsággal elvesztek a jó földről, amelyet az Úr ad néktek.” (5Mózes 11:13–17)

„Vegyétek azért szívetekre és lelketekre e szavaimat, és kössétek azokat jegyül a ti kezetekre, és homlokkötőkül legyenek a ti szemeitek között; és tanítsátok meg azokra a ti fiaitokat, szólván azokról, mikor házadban ülsz, mikor úton jársz, mikor fekszel, és mikor felkelsz. És írd azokat a te házadnak ajtófeleire és a te kapuidra; hogy megsokasodjanak a ti napjaitok és fiaitoknak napjai azon a földön, amely felől megesküdt az Úr a ti atyáitoknak, hogy nekik adja mind-addig, amíg az ég a föld felett lészen.” (5Mózes 11:18–21)

Ha a hetediknapi adventisták az Úr útját járnák, ha visszautasítanák az önző érdekek parancsait, az Úr hatalmasan megáldaná őket. Akik az Úr akarata ellenére Battle Creeken maradtak, értékes lelki élményeket és ismeretet veszítettek, melyeket elnyerhettek volna, ha engedelmeskednek. Sokan eljátszották Isten kegyelmét A mű szíve túlnépesedett. Régóta hangzik a figyelmeztetés, de nem hallgattak rá. Az engedetlenség oka az, hogy Battle Creeken sokak szíve és gondolkodása nem áll a Szentlélek hatása alatt. Nem értik meg, hogy milyen sok munka vár ránk. Alszanak.

Amikor a hetediknapi adventisták olyan városokba költöznek, ahol már nagy gyülekezet van, akkor nem jó helyen járnak, s lelkiségük egyre gyöngébb lesz. Gyermekeiket is számos kísértés veszi körül. Testvéreim, ha a lakóhelyeteken a munkának nincs feltétlen szüksége rátok, bölcsebben tennétek, ha olyan helyre költöznétek, ahol még nem hirdetik az igazságot. Ott törekedjetek bebizonyítani, hogy tudtok fáradozni a Mesterért. Tegyetek komoly erőfeszítéseket, hogy fölkeltsétek az érdeklődést a jelen igazság iránt. A házról-házra járás eredményes lesz, ha keresztény módra végezzük. Tartsatok összejöveteleket, s tegyétek azokat érdekessé. Ne feledjétek, hogy ez többet kíván, mint igehirdetéseket.

Sokan, akik régóta egy helyen laknak, idejüket azok bírálgatásával töltik, akik Krisztus ügyéért, a bűnösök meggyőzéséért és megtérítésén fáradoznak. Mások indítékait és szándékait vesézgetik, mintha senki sem tudná elvégezni az önzetlen feladatokat, amelyeket maguk visszautasítottak. A botránkozás művei ők. Ha olyan helyre költöznének, ahol nincsenek hívők, s azon fáradoznának, hogy lelkeket nyerjenek meg Krisztus számára, az igazság hirdetése és a szegény szenvedők segítése rövidesen annyira lekötné őket, hogy nem ma-radna idejük mások jellemének boncolgatására. Nem lenne idejük aljas gyanúsításra, sem hogy a külszín alá állítólag behatoló éleslátásuk gyümölcsét terjesszék.

Akik már régóta olyan helyen laknak, ahol népes gyülekezeteink vannak, menjenek ki az aratás mezejére, vessenek és arassanak Mesterüknek. Ha törekednek a mentésre, elfeledik magukat. Oly sok munkát vesznek észre maguk körül, oly sok segítségre szoruló embertársat, hogy nem marad idejük hibát keresni másokban. Nem lesz idejük hatástalanná tenni mások fáradozását.

Ha sok hívő költözik egyetlen helyre, ez mintha hajlamossá tenné őket az aljas gyanúsításra és rosszindulatú fecsegésre. Sokan helytelenségekre vadászásba merülnek; erre kölcsönözik fülüket is. Nem gondolnak rá, hogy nagy bűnt követnek el. Feledik, hogy a kimondott szavakat nem lehet visszaszívni, s hogy gyanúsításaikkal olyan magot vetnek el, mely kikel, és meghozza gonosz termését. Hogy milyen nagy ez az termés, csak az utolsó napon derül ki, mikor az Úr megítél minden gondolatot, szót és tettet.

A meggondolatlan, kíméletlen szavak mindig nagyobbra nőnek, valahányszor továbbadják azokat. Egyik is, másik is hozzáfűz, míg a hazug hír óriási mértéket nem ölt. Nagy igazságtalanságot követ-nek el így. A pletyka hordozója becstelen gyanúsításaival és becstelen leszólásaival árt a maga lelki életének, s a gyülekezetben a viszály magját veti el. Ha Isten szemével látnának, bizony megváltoznának. Rájönnének, hogy amíg testvéreikben keresnek hibákat, mennyire elhanyagolják Isten rájuk bízott munkáját.

Jobb lenne, ha a Krisztus szolgáinak bírálgatásával töltött időt imádkozásra fordítanák. Ha a vádaskodók valóban ismernék azokat, akikben hibát találnak, sok esetben teljesen megváltozna a véleményük. Mennyivel jobb lenne, ha a vádaskodás és ítélkezés helyett mindenki így szólna: „Művelnem kell üdvösségemet. Ha azzal munkálkodom együtt, aki meg kíván menteni, szorgosan ügyelnem kell magamra. Ki kell irtanom életemből minden gyomot. Új teremtménnyé kell lennem Krisztusban. Le kell győznöm hibáimat. Akkor majd bátorító szavakkal fogom erősíteni a gonosz ellen küzdőket, ahelyett, hogy gyöngíteném őket.”

Akik beszédtehetségüket az Isten ügyének haladásáért küzdő, az akadályok leküzdését tervező és végző szolgáinak csüggesztésére és bátortalanítására vetik latba, azok kérjék Isten bocsánatát a károkért, melyet gonosz előítéleteikkel és komisz szavaikkal munkájának okoztak. Gondoljanak a hazug hírek terjesztésével okozott ártalomra, és azok bírálatára, akiket nincs joguk bírálni.

Isten szava világos utasításokat ad arra, hogy mit tegyünk, mikor azt gondoljuk, hogy testvérünk helytelenül járt el. Krisztus mondja: „Ha atyádfia vétkezik ellened, menj el, és dorgáld meg őt négyszemközt: ha hallgat rád, megnyerted a te atyádfiát; ha pedig nem hallgat rád, végy magad mellé még egyet vagy kettőt, hogy két vagy három tanú vallomásával erősítessék minden szó. Ha azokra nem hallgat, mondd meg a gyülekezetnek; ha a gyülekezetre sem hallgat, legyen előtted olyan, mint a pogány és a vámszedő.” „Azért, ha ajándékodat az oltárra viszed, és ott megemlékezel arról, hogy atyádfiának valami panasza van ellened: hagyd ott az oltár előtt ajándékodat, és menj el előbb, békélj meg atyádfiával, és azután eljövén, vidd fel ajándékodat.” (Máté 18:15–17; 5:23–24)

Uram, kicsoda tartózkodhat sátorodban, kicsoda lakozhat szent hegyeden? Aki tökéletességben jár, igazságot cselekszik, és igazat szól az ő szívében. Nem rágalmaz nyelvével; nem tesz rosszat felebarátjának, és nem szerez gyalázatot rokonainak. A megbélyegzett utálatos az ő szemeiben, de az Urat félőket tiszteli: aki kárára esküszik, és meg nem változtatja. Pénzét nem adja uzsorára, és nem vesz el ajándékot az ártatlan ellen. Aki ezeket cselekszi, nem rendül meg soha örökké.” (15. zsoltár)

„Ne ítéljetek, hogy ne ítéltessetek. Mert amilyen ítélettel ítéltek, olyannal ítéltettek, és amilyen mértékkel mértek, olyannal mérnek néktek. Mért nézed a szálkát, amely atyádfia szemében van, a gerendát pedig, amely a te szemedben van, nem veszed észre? Avagy mi módon mondhatod a te atyádfiá-nak: Hadd vessem ki a szálkát szemedből; holott íme, a te szemedben gerenda van? Képmutató, vesd ki előbb a gerendát a te szemedből, és akkor gondolj arra, hogy kivessed a szálkát atyádfia szeméből!” (Máté 7:15)

Sok minden fordul az ítélésen. Ne feledjük, hogy életünk nem-sokára Isten felülvizsgálatára kerül. Emlékezzünk arra is, amit az Úr mondott: „Annak okáért menthetetlen vagy, ó ember, bárki légy, aki ítélsz: mert amiben mást megítélsz, önmagadat kárhoztatod; mivel ugyanazokat műveled te, aki ítélsz. Tudjuk pedig, hogy az Istennek ítélete igazság szerint van azokon, akik ilyeneket cselekszenek.” (Róma 2:1–3)

Akik annak ellenére költöztek Battle Creekbe, hogy munka várt rájuk a hátrahagyott gyülekezetekben, azok elvesztették hittérítő lelkületüket és képességüket a lelki különbségtevésre. A farizeusi szellemmel és önteltséggel érintkeznek itt, amely mindig is csapda volt. Nem más ez, mint az istenfélelem látszata, de lényegének megtagadása.

Amikor érezzük szívünkben az igazság hatalmát, mikor mindennapi életünkben gyakoroljuk az igazság elveit, akkor nagy javulást célzó mozgalom köszönt be a Battle Creek-i gyülekezetbe. Hamarosan beteljesednek e szavak: „Rommá, rommá, rommá teszem azt.” Még nem tudjuk pontosan, mikor következik be, de eljön az idő, amikor Isten szét fog szórni titeket Battle Creekről. Akik az Úr hívása nélkül költöztek ide, azok majd elköltöznek onnét.

Lelkiismeretes munkásoknak nincs idejük mások hibáin kérődzni. Az Üdvözítőt szemlélik, s ezzel hasonlóvá válnak hozzá. Jellemünk építésénél kövessük az ő példáját. Földön jártakor világosan bemutatta az isteni jellemet. Törekedjünk, hogy tökéletesek legyünk a magunk hatáskörében, amint Ő is tökéletes volt a maga hatáskörében. A gyülekezet tagjait ne hagyja hidegen a jellemalakítás kérdése. Helyezzék magukat a Szentlélek átalakító hatalma alá, s formáljanak olyan jellemet, mely Isten jellemének a tükre.