Sokkal jobban értsük meg, mi forog kockán a küzdelemben, melyben részt veszünk. Sokkal jobban értsük meg az Isten által napjainknak adott igazságokat, s annak veszélyét, ha engedjük, hogy a nagy csaló elterelje róluk figyelmünket.

A megváltásunkhoz megkövetelt áldozat végtelen értéke bizonyítja, hogy a bűn iszonyúan rossz. Szétzilálja az ember egész szervezetét, lezülleszti gondolkodását, megrontja képzeletét. Lefokozza a lélek képességeit. A külső kísértések visszhangra találnak szívében, s lába észrevétlenül a gonosznak veszi az irányt.

Amint tökéletes volt az értünk hozott áldozat, ugyanúgy a bűn szennyezésétől való megtisztulásunknak is tökéletesnek kell lennie. A törvény a gonoszság egyetlen tettét se nézi el; nincs olyan gonoszság, mely elkerüli a kárhoztatást. Krisztus élete tökéletesen betöltötte a törvény valamennyi előírását. Ő mondta: „Megtartottam Atyámnak parancsait.” Krisztus élete lesz engedelmességünk és szolgálatunk mértéke.

Csakis Isten tudja megújítani szívünket. „Isten az, aki munkálja bennetek mind az akarást, mind a véghezvitelt jókedvéből.” Mégis felszólít minket, hogy „ti vigyétek véghez a ti üdvösségeteket.”

Néhány erőtlen, neki-nekirugaszkodó tettel nem helyesbíthetjük a helytelen cselekedeteket, és jellemünk tökéletesedését sem érhetjük el. A megszentelődés nem egyetlen nap, nem is egy év műve, hanem élethosszig tartó munka. Életfogytig tartó a magunk legyőzéséért, a megszentelődésért és a mennyért folyó küzdelem. Nem érkezhetünk el az isteni életbe, nem nyerhetjük el a győztes koronáját szüntelen igyekezet, szüntelen erőfeszítés nélkül.

Bukásunk mélységének legdöntőbb bizonyítéka, hogy mennyi fáradságba kerül visszajutnunk oda, ahonnét kibuktunk. Csakis úgy juthatunk vissza a bukás előtti helyzetbe, ha lépésről-lépésre, minden órában kemény küzdelmet vívunk. Az akarat pillanatnyi tettével a gonosz hatalma alá helyezhetjük magunkat, de az akarat pillanatnyi tetténél többet követel szétzúznunk bilincseinket, és eljutnunk a magasztosabb, szentebb életre. A szándék kialakulhat, a folyamat megindulhat; de végrehajtása fáradságot, időt, kitartást, türelmet és áldozathozatalt követel.

A számtalan kísértés ostromgyűrűjében bár, mégis ellenük kell állnunk, máskülönben legyőznek bennünket. Örök veszteség lenne, ha úgy érnénk életünk végéhez, hogy nem fejeztük be ezt a feladatot.

Pál megszentelődése a magával való szüntelen harc eredménye volt. Naponta meghalok – mondta. Akarata és kívánságai napról-napra harcot vívtak kötelességével és Isten akaratával. Hajlandósága követése helyett mégis Isten akaratát cselekedte, bármennyire ellenkezett is ez a természetével.

Isten lépésről-lépésre vezeti népét. A keresztény élet nem más, mint harc és menetelés. Ebből a küzdelemből nincs szabadságolás; igyekezetünknek szakadatlannak és szívósnak kell lennie. Szüntelen erőfeszítéssel tarthatjuk fenn a győzelmet Sátán kísértései fölött. Ellenállhatatlan erőkifejtéssel el kell érnünk, és a szándék eltökélt tántoríthatatlanságával fönn is tartanunk a tiszta keresztény jellemet.

Senki sem haladhat fel az emelkedőn kitartó igyekezet nélkül. E háborúban mindenkinek magáért kell részt vennie. Egyénenként vagyunk felelősek a küzdelem kimeneteléért. Bár Noé, Jób és Dániel az ígéret földjén voltak, igaz voltukkal mégsem tudták megmenteni fiaikat és lányaikat.

Tökéletesen el kell sajátítanunk a kereszténység tudományát. Oly tudomány ez, mely annyival mélyebb, szélesebb és magasabb bármely emberi tudásnál, mint amennyivel az ég magasabb a földnél. Fegyelmezzük és eddzük gondolatainkat, mert Istenért akarunk szolgálatot végezni, örökölt hajlamainkkal ellenkező utakon. Öröklött és belénk nevelődött gonosz hajlamok vannak, melyeket le kell győznünk. Sok esetben félre kell vetnünk egész eddigi életünk szokásait és nevelését, hogy Krisztus iskolájának tanulói lehessünk. Arra kell nevelnünk szívünket, hogy megingathatatlan legyen Istenben. A gondolkodás új szokásaira kell szert tennünk, melyek képesítenek ellenállni a kísértéseknek. Meg kell tanulnunk fölfelé tekinteni. Meg kell értenünk Isten Igéje elveinek mindennapi életünkre való hatását. Ezek az elvek magasak, mint a menny, és az örökkévalóságot is magukban foglalják. Ezekkel tartsuk összhangban minden tettünket, szavunkat, gondolatunkat.

Nem tudjuk percek alatt kifejleszteni a Szentlélek becses kegyességeit. Csak hosszú évek gyakorlatával szerezhetjük meg a bátorságot, az állhatatosságot, a szelídséget, a hitet és az Isten megmentő hatalmába vetett tántoríthatatlan bizalmat. Isten gyermekei szent igyekezettel, és a helyeshez való szilárd ra-gaszkodással pecsételjék el sorsukat.

Nem pazarolhatjuk el az időt. Nem tudjuk, mikor ér véget próbaidőnk. Közvetlen előttünk az örökkévalóság. A függöny hamarosan felgördül. Krisztus rövidesen eljön. Isten angyalai igyekeznek elvonni minket tökéletlenségeinktől, s a földi dolgoktól. Ne fáradozzanak hiába.

Mikor Jézus kilép a szentek szentjéből, leveti közbenjáró ruháját, és magára ölti a bosszúállás öltözékét. Elhangzik a parancs: „Aki igazságtalan, legyen igazságtalan ezután is; és aki fertelmes, legyen fertelmes ezután is; és aki igaz, legyen igaz ezután is; és aki szent, szenteltessék meg ezután is. És íme, eljövök; és az én jutalmam velem van, hogy megfizessek mindenkinek, amint az ő cselekedete lesz.” (Jelenések 22:11,12)

Engesztelhetetlenül őrjöngő vihar közeledik. Készen állunk-e szembenézni vele?

Ne mondjuk, hogy az utolsó napok veszedelmei rövidesen utolérnek, mert már itt is vannak. Az Úr kardja kell most ide, hogy kihasítsuk magunkból testünk vágyait, étvágyait, indulatait és szenvedélyeit.

A laza gondolkodásra átadottságnak meg kell változnia. „Felövezvén elmétek derekát, mint józanok, tökéletesen reménykedjetek abban a kegyelemben, amelyet a Jézus Krisztus hoz nektek, mikor megjelenik. Mint engedelmes gyermekek, ne szabjátok magatokat a ti előbbi kívánságaitokhoz, amelyek tudatlan-ságotok alatt voltak bennetek; hanem amiképpen szent az, aki elhívott titeket, ti is szentek legyetek teljes életetekben; Mert meg van írva: Szentek legyetek, mert én szent vagyok.” (1Péter 1:13–16) Összpontosítsuk Istenre gondolatainkat. Itt az ideje legyőznünk érzéki szívünk gonosz hajlamait.

Igyekezetünk, lemondásunk, kitartásunk álljon arányban annak a célnak végtelen értékével, mely felé törekszünk. Csak ha győzünk, amint Krisztus győzött, akkor nyerjük el az élet koronáját.

Az a veszély fenyegeti az embert, hogy megcsalja magát, hogy elbizakodottságban tetszeleg, s ezzel elvágja magát Istentől, erejének forrásától. Ha Isten Lelke nem küszöböli ki gonosz hajlamainkat, akkor az erkölcsi halál magvait hordozzuk magunkban. Ha nem kötelezzük el magunkat teljesen Istennek, képtelenek leszünk ellenállni az önszeretetnek, vágyaink kielégítésének és a bűn csábító hatásainak.

Krisztus segítségének elfogadásához előbb fel kell ismernünk nyomorunkat. Szépítgetés nélkül kell ismernünk magunkat. Krisztus csak azt tudja megmenteni, aki tudja magáról, hogy bűnös. Csak ha belátjuk teljes tehetetlenségünket, és levetünk mindennemű magunkban bízást, akkor tudjuk megragadni Isten erejét.

Nemcsak keresztény életünk hajnalán kell lemondanunk magunkról. A menny felé tett minden lépésnél ismételten meg kell tagadni magunkat. Minden jócselekedetünk rajtunk kívül álló erőkre támaszkodik. Ezért szívünk szüntelenül keresse az Urat. Mindenkor őszintén valljuk be bűneinket, és alázkodjunk meg Isten előtt. Veszedelmek környékeznek. Csak akkor vagyunk biztonságban, ha tudjuk, hogy gyöngék vagyunk, ha hitünk megragadja hatalmas szabadítónkat.

Hátat kell fordítanunk az ezer mindenfélének, ami magára tereli figyelmünket. Vannak dolgok, melyek időt vesznek igénybe és fölkeltik érdeklődésünket, de sehova sem vezetnek. A legmagasztosabb cél megköveteli, hogy figyelmünket és erőnket erre összpontosítsuk, mert gyakran jelentéktelen dolgokra fordítjuk őket.

Új elméletek elfogadása nem hoz lelkünkbe új életet. A fontos tények és elméletek ismerete sem sokat ér, ha nem visszük át a gyakorlatba. Éljünk tudatában felelősségünknek, hogy lelki életet ápoló élelemmel tápláljuk lelkünket.

„Az Istennek teljes beszéde igen tiszta, és pajzs az ahhoz folyamodóknak. Ne tégy az ő beszédéhez; hogy meg ne fedd-jen téged, és hazug ne légy.” (Példabeszédek 30:4,5)

Nem Isten akaratát cselekedjük, ha olyan dolgokról okos-kodunk, melyeket az Úr jónak látott elrejteni előlünk. A kérdés, melyet tanulmányoznunk kell: „Mi az igazság – a jelennek szóló igazság – melyet értékelnünk, szeretnünk, tisztelnünk és követnünk kell?” A tudomány szerelmesei vereséget szenvednek és elcsüggednek, mikor Isten titkait akarják kifürkészni. Az után kell kutatnunk most, hogy mi az igazság, mely képesít elnyernünk az örök életet!

Krisztus úgy jelentette ki Istent a tanítványoknak, hogy kijelentése rendkívüli munkát végzett el bennük, olyan munkát, melyre már régen sürget minket, hogy hadd végezze el szívünkben. Sokan túl sokat időznek az elméleteken, így szem elől veszítik az Üdvözítő példájának életerős hatalmát. Szem elől veszítik alázatos, igénytelen, munkás életét. Arra van szükségünk, hogy Jézusra függesszük tekintetünket. Naponta jelenlétének új megnyilvánulására van szükségünk. Kövessük pontosabban lemondása és áldozata példáját.

Pál élményére van szükségünk, melyen akkor ment át, mikor ezt írta: „Krisztussal együtt megfeszíttettem. Élek pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisztus; amely életet pedig most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, aki szeretett engem, és önmagát adta érettem.” (Galata 2:20)

Isten és Krisztus jellemünkben kifejezésre jutó ismerete a legbecsesebb valami a földön vagy mennyen. Ez a lehető legmagasabb műveltség. Ez a kulcs nyitja meg a mennyei város kapuját. Isten szándéka, hogy Krisztus minden követője elsajátítsa ezt a tudást.

Üzenetet hozok lelkészeinknek, orvosainknak, tanítóinknak és minden Mester szolgálatában tevékenykedőnek. Az Úr szólít titeket. Jöjjetek magasabbra, érjetek el szentebb mértéket. Lelki életetek legyen mélyebb – amilyet most elképzelni se tudtok. Isten családjának tagjai közül soknak alig van fogalma, mit jelent Isten dicsőségét szemlélni, és dicsőségről-dicsőségre elváltozni. Sokan megértitek már homályosan Krisztus kiválóságát, s lelketek ujjong az örömtől. Vágyakoztok a Megváltó szeretetének teljesebb, mélyebb megértésére. Kielégítetlenek vagyok, mégse essetek kétségbe. Adjátok Jézusnak szívetek legjobb, legszentebb szeretetét. Becsüljétek meg a világosság minden sugarát. Ápoljátok lelketek összes Isten utáni vágyát. Adjátok meg magatoknak a lelki gondolatok és szent közösség bensőséges művelését. Most csak Isten dicsősége hajnalhasadásának első sugarait látjátok. Amint közelebbről megismeritek az Urat, tudni fogjátok, hogy eljövetele úgy indul, mint a virradat. „Az igazak ösvénye olyan, mint a hajnal világossága, mely minél tovább halad, annál világosabb lesz, a teljes délig.” (Példabeszédek 4:18) Miután megbántuk, s bevallottuk bűneinket, és bűnbo-csánatot nyertünk, tovább kell tanulnunk Krisztustól, míg el nem érkezünk a tökéletes evangéliumi hit teljes deléig.