St. Helena, Kalifornia,

1903. jún. 25.

Kórházaink orvosaihoz

Kedves testvéreim!

Akik az Úr művében felelős helyeket töltenek be, azokat a Biblia Sion falain álló őrökhöz hasonlítja. Isten felszólítja őket, fújják meg a riadót népében. Hadd harsogjon végig az egész síkságon. Aki igazságtalanul cselekszik, arra eljött a szomorúság, pusztulás és veszedelem napja. Az Úr keze különleges szigorral nehezedik azokra az őrökre, akik nem hirdetik félreérthetetlenül a népnek kötelességüket Isten iránt, aki a teremtés és megváltás jogán a tulajdonosuk.

Testvéreim, az Úr fölhív titeket, hogy alaposan vizsgáljátok meg szíveteket. Felszólít, hogy tegyétek vonzóvá az igazságot mindennapi életetekkel és az egymás iránti viselkedésetek minden területén. Elvárja tőletek a szeretetbó1 fakadó, tevékeny hitet, mely megtisztítja a lelket. Veszélyes félvállról vennetek a lelkiismeret szent követelményeit, veszélyes olyan példát mutatnotok az embereknek, mely helytelen irányba tereli őket.

A keresztények vigyék magukkal mindenhová Krisztus igazságos tetteinek, szent életének édes illatát. Tegyék nyilvánvalóvá, hogy teljesítik az utasítást: „Tanuljatok tőlem, mert én szelíd és alázatos szívű vagyok, és nyugalmat találtok a ti lelketeknek.” Tanulsz-e naponta Krisztus iskolájában? Tanulod-e, miként utasítsd vissza a kételkedést és gonosz gyanúsítást, hogyan legyél igazságos és nemes testvéreiddel szemben a magatok és Krisztus kedvéért?

A jelen igazság előre és fölfelé vezet. Összegyűjti az ínsé-geseket, elnyomottakat, szenvedőket és elhagyatottakat. Hozzanak be mindenkit a nyájba, aki csak jönni akar. Olyan javulásnak kell végbemennie életükben, mely előkészíti őket, hogy királyi család tagjai, a mennyei király gyermekei legyenek. Az igazság üzenetének hallása arra vezet embereket, hogy elfogadják a szombatot, s megkeresztelkedve, csatlakozzanak a gyülekezethez. Tartsák meg a teremtés szombatját, így viseljék magukon Isten jelét. Tanulják meg, hogy örök életet jelent számukra, ha engedelmeskednek Isten törvényének.

Az ilyen tevékenységbe biztonságosan ruházhatunk anyagiakat és odaadó munkát, mert ez megmarad. Így akik törvénysértéseik és bűneik miatt halottak voltak, szentekkel kerülnek közösségbe, s Isten Krisztussal együtt őket is maga mellé ülteti majd a mennyben. Most biztos alapra helyezi lábukat. Képesíti őket eljutni a magas szintre, sőt, a hit legfelsőbb csúcsaira, mert a keresztények egyengetik lábuknak az ösvényt, hogy a megbénult tag ki ne ficamodjék.

Minden gyülekezet fáradozzon határain belül és kívül a pusztulófélben levő emberekért. A tagok ragyogjanak, mint Isten templomának élő kövei. Tükrözzék szét a mennyei világosságot. Ne végezzenek összevissza, ötletszerű, kapkodó munkát. A halálukon levők megragadása nem csupán imádkozás részeges ismerősünkért, s aztán, mert sír és bevallja lelke szennyezettségét, megmentettnek nyilvánítjuk őt; hanem ismételten vívjuk meg a csatát.

A gyülekezet minden tagja tartsa külön kötelességének, hogy munkálkodjék szomszédságában. Aki állítja, hogy Krisztus lobogója alatt áll, ne feledje, hogy Istennel lépett szövetségre, azzal a céllal, hogy a Megváltó munkáját végezze. Akik hozzálátnak e munkához, ne fáradjanak bele a jótettekbe. Mikor a megváltottak Isten előtt állnak, drága lelkek szólítják őket nevükön, akik azért jutottak oda, mert hűségesen, türelmesen fáradoztak értük, a kérlelések és komoly rábeszélések következtében, hogy meneküljenek az erősséghez. Így nyerik el jutalmukat, akik evilági életükben Isten munkatársai voltak.

A népes egyházak lelkészei nem engedik, hogy szószékeikről hirdessük az igazságot. Az ellenség rávezeti őket, hogy keserűn és rosszakarattal ellenálljanak az igazságnak. Valótlanságokat találnak ki. Megismétlődik Jézus esete a zsidó vezetőkkel. Sátán mindent latba vet, hogy eltakarja az Istentől népére ragyogó világosság összes sugarát. A lelkészeken át ügyködik, amint Krisztus napjaiban a papokon és fejedelmeken át tevékenykedett. Az igazság ismerői is Sátán táborához akarnak csatlakozni talán, hogy akadályozzák, zavarba ejtsék és kisiklassák azokat, akik Isten kijelölt útján próbálják fejleszteni a művet; akik a sötétség övezeteiben próbálják kitűzni az igazság zászlaját?

Az első és második angyal üzenetét magába foglaló harmadik angyal üzenete a mi időnknek szól. Emeljük magasra az „Isten parancsolatai és a Jézus hite” feliratú lobogót. A világnak rövidesen a megszegett törvény fölött kell szembenézni a mindenható törvényhozóval. Nem az az idő most, mikor félretehetjük az előttünk tornyosuló súlyos kérdéseket. Isten fölhívja népét, tegyék naggyá, dicsővé a törvényt.

Akkor adta Isten a szombatot a világnak, amikor együtt énekeltek a hajnalcsillagok, s Isten fiai örömujjongásban törtek ki, örökké emlékeztetni az embert, hogy hat nap alatt teremtette Isten a világot, a hetediken pedig megnyugodott, és megáldotta, akiket teremtett, és hogy mint igaz, élő Istenről emlékezzenek meg róla. Az Úr nagy hatalommal kiszabadította népét Egyiptomból, hogy megtarthassák az Édenben adott törvényt. A fáraó hiába vetette meg a sarkát. Azért vezette őket a Sínai-hegyhez, hogy hallják szájából a törvényt.

Isten azzal bizonyította a törvény fontosságát, hogy Ő maga harsogta el Izrael gyermekeinek. Félelmetes nagyszerűségében mutatta meg nekik uralkodói fönségét és méltóságát, hogy a nép eszébe vésse törvényének szentségét és fontosságát. A hatalommal és dicsőséggel, mely kíséretében a törvényt közölte, törvénye fontosságát kívánta hangsúlyozni. Krisztus, a Sínairól szólva, ezt a hitet adta egyszer s mindenkorra a szenteknek.

A szombatünneplésnek meg kellett különböztetnie Izrael gyermekeit a többi nemzettől. Krisztus mondta: „Az én szombatjaimat bizony megtartsátok, mert jel az én közöttem és ti közöttetek nemzedékről nemzedékre, hogy megtudjátok, hogy én vagyok az Úr, aki titeket megszentellek… Legyen köztem és Izráel fiai között örök jel ez. Mert hat napon teremtette Isten a mennyet és a földet, a hetedik napon azonban megszűnt és megnyugodott.” „Megtartsák azért az Izráel fiai a szombatot nemzetségről nemzetségre örök szövetségül.” (2Mózes 31:13, 17, 16)

A szombat Isten és népe közötti szövetség jele. Annak jele, hogy ők Isten engedelmes alattvalói, akik megtartják az Úr szent törvényét. Isten azért rendelte el a szombattartást, hogy az emberek el ne feledkezzenek róla, és hogy hű alattvalóit megkülönböztethesse törvényének megszegőitől. Ez az a hit, melyet egyszer s mindenkorra a szenteknek adott, akik erkölcsi hatalommal állnak a világ előtt, szilárdan megtartva a hitet.

A harmadik angyal üzenetének hirdetésével ellenállásba fogunk ütközni. Sátán elővesz minden fortélyt, hogy hatástalanná tegye a hitet, melyet a szentek egyszer s mindenkorra megkaptak. „Sokan fogják követni azoknak romlottságát; akik miatt az igazság útja káromoltatni fog… és a telhetetlenség miatt költött beszédekkel kifosztanak benneteket; kiknek kárhoztatásuk régtől fogva nem szünetel, romlásuk nem szunnyad [régóta kész az ítélet: kárhoztatásuk nem alszik el.]” (2Péter 2:2,3) Ennek dacára hiába az ellenállás, mindenkinek meg kell hallania az üzenetet.

Minden tartós javulás, tökéletesedés, megújulás alapja az Isten törvénye. Világosan és félreérthetetlenül a világ elé kell tárnunk, hogy engedelmességgel tartozunk a törvénynek. Az Isten törvénye iránti engedelmesség a legnagyobb serkentés a szorgalomra, takarékosságra, igazmondásra és az emberek igazságos, méltányos kapcsolatára.

Isten törvénye a családi nevelés eszköze. A szülők a legkomolyabb kötelezettség alatt állnak, hogy engedelmeskedjenek a törvénynek, s a legszigorúbb megvesztegethetetlenség példáját állítsák gyermekeik elé. Felelős állású emberek, kiknek tekintélye messzire kihat, jól őrizzék útjaikat. Mindenkor tartsák szemük előtt az Úr félelmét. „A bölcsesség kezdete az Úrnak félelme.” (Zsoltár 111:10) Akik szorgalmasan hallgatnak az Úr hangjára és örömmel megtartják parancsait, azok között lesznek, akik meglátják az Istent. „Megparancsolta nékünk az Úr, hogy ezeket a törvényeket mind tartsuk meg, hogy féljük az Urat, a mi Istenünket, hogy jó dolgunk legyen egész életünkben, és életben tartson minket, mint e mai napig. Ez lesz nekünk igazságunk, ha vigyázunk arra, hogy megtartsuk mind e parancsolatokat, az Úr, a mi Istenünk előtt, amiképp megparancsolta nekünk.” (5Mózes 6:24,25)

Nekünk, az igazságban hívőknek, kötelességünk hirdetni Isten törvényei megváltozhatatlanságát. A lelkészeket és tanítókat, orvosokat és ápolókat, szövetség köti Istenhez, hogy hirdessék a törvényei iránti engedelmesség fontosságát. Az különböztesse meg népünket, hogy megtartjuk Isten parancsait. Az Úr kifejezetten megmondta, hogy tenni akar valamit a világért, s ezt nekünk kell végeznünk. Miként végezzük ezt a munkát? Igyekezzünk megtalálni a legmegfelelőbb utat, majd teljesítsük az Úr akaratát.

Ez a világ gyakorlóiskola a magasabb iskolákhoz. Ez az élet készít elő az eljövendő életre. Itt kell felkészülnünk, hogy beléphessünk a mennyei udvarokba. Itt kell megfogadnunk, elhinnünk és gyakorolnunk az igazságot, amíg fel nem készülünk a szentek sorsára a világosságban.

Azzal a kizárólagos céllal alapítsuk kórházainkat, hogy hirdessék a jelennek szóló üzenetet. Úgy vezessük azokat, hogy határozott benyomást tegyenek az igazság javára a kezelésre jövők gondolkodásában. Minden alkalmazott viselkedése tanúskodjék az igazság mellett. Figyelmeztető üzenetet kell közvetítenünk a világnak; buzgalmunk és Isten szolgálata iránti odaadásunk tanúskodjék az igazság mellett.