St. Helena, Kalifornia,

1901. szept. 26.

Kedves Daniells testvér,

tegnap olvastam leveledet, melyben kife-jezted hő vágyadat, hogy erős munkáscsoportot küldjünk Indiába, Kínába s más keleti országokba. Az éjjel utasítást kaptam, hogy ne legyen Kína vagy Kínához hasonló mezők megművelése most fő célunk. Először itthon kell kifejtenünk erőnket. Intézményeinknek: kórházainknak, kiadóinknak és iskoláinknak magasabb szintet kell elérniük. Akkor a külföldre küldött munkások is magasabb szinten állnak majd. Komolyabbak, lelkiebbek, igyekezeteik pedig eredményesebbek lesznek.

Évekkel ezelőtt az Úr különleges utasításokat adott, hogy Amerikában, Európában és másutt emeljünk épületeket a jelen igazság irodalmának kiadására. Utasított, hogy kövessünk el mindent, hogy a nyomdákból küldjük szerte a világnak a hívó és figyelmeztető üzenetet. Lesz, akit irodalmunk elér, pedig sehogy másképp el nem érhetnénk. A világosság fényes sugarainak kell ragyognia könyveinkből és folyóiratainkból, fölvilágosítva a világot a jelen igazságról.

A kiadóhivatalokban ne alkalmazzuk azokat, akiknek nem válnának javára az Isten ügyében való tevékenység előnyei. Ne vállaljuk kifogásolható anyag nyomtatását, mert ezzel a közönséges dolgokkal hozzuk egy szintre Isten ügyét. S mikor külső munkát vállalunk, ne alkalmazzunk túl sok embert. Ez csak gondot és zavart okoz.

Az Úr tudtomra adta, hogy kiadóink hibákat követnek el. A külső munkák miatt állandóan növelik a költséges gépek számát. Sok olyan anyagot hoztak így be, melynek semmi köze ahhoz, amit hittel és szeretettel végzünk az emberek megmentéséért. Időt és tehetséget használunk fel olyan munkára, mely nem hoz dicsőséget Istenre. Sok erőt pazarolunk el az igazság terjesztéséért mit sem tevő dolgokra.

Nagyon is eljött az ideje, hogy alaposan szemügyre vegyük e kérdést. Hozzuk helyre a hibát. Nem bölcs pénzt költenünk olyan vállalkozások létrehozására, melyek fogyasztanak, de nem termelnek. Azt mondják, több helyre van szüksége kiadóinknak. Pedig elég a hely. Ha a jó munkát végezzük, rájövünk, hogy bőven van hely.

Kiadóinknak sokkal kevesebb munkát kellene vállalniuk, s egyetlen sort se abból, ami a Sátán gondolatait fejezi ki. Az ilyen anyag elpusztítja az intézmény szentségének tudatát. A kiadó közönségessé válik. Mindig is veszélyes keverni a szentet a közönségessel, mert a közönséges foglalja el a szent helyét.

Mint tekinti az Úr, ha intézményeink nyomdáit az ellenség tévelygéseinek kiadására használjuk? Mikor a sajtóból áradó szent dolgokhoz kifogásolható anyag keveredik, Isten áldása nem nyu-godhat meg a munkán. Az isteni tanító mondta: „Mit nyertek a külső munkával? Sok nyugtalanságot hoz lelketekbe. A mukásoknak kapkodni kell, hogy határidőre készen legyen a munka. Komisz szavak hangzanak el, nyomasztó a légkör. Az anyagi nyereség elenyésző a veszteséghez képest, melyet a kapkodás, szidás és idegeskedés okoz.”

Segítsen belátni az Úr, hogy ez nem bölcs dolog. Sokkal nagyobb a kár, mint a haszon. Istennek jobban tetszene, ha kevesebb gépet és munkát hoznátok össze egy helyre, míg a szőlő más területein súlyos a felszereléshiány. Az is Istennek tetsző lenne, ha számos más helyen költenénk berendezésekre. Megszenteletlen nagyravágyás vezetett arra, hogy sok pénzt ruháztatok be egyetlen helyen. Testvéreim, hibát követtek el, mikor sok gépet járattok csupán világi anyag nyomtatására. Gyorsan közeledünk a véghez. A jelen igazságot tartalmazó könyvek és folyóiratok nyomása és forgalomba hozatala, ez legyen feladatunk.

Nagyon elhanyagoljátok az óvásokat és figyelmeztetéseket. Majd ha keresitek az Urat, ha bűnbánatot tartotok, mikor bekövetkezik a szükséges jóra változás, akkor egyesült lelkesedés és buzgalom tör elő helyrehozni a mulasztottakat. Az Úr majd nyilvánvalóvá teszi megbocsátó szeretetét, és javakat rendel ki intézményeink adósságainak rendezésére.