Cooranborg, New South Wales,

1895. július 15.

Egy Battle Creek-i orvoshoz

Kedves testvérem!

Mély érdeklődéssel olvastam leveledet. Mindig örülök, ha hírt hallok családodról és az intézményről, melyben rendkívüli felelősségeket hordozol. Egyetlen biztonságod, ha engedelmeskedsz az Úr szavának, ha arca fényében jársz. Az ellenség meg nem szűnik módokat eszelni ki, melyek segítségével föléd kerekedhetne, ezért szigorúan engedelmeskedj az Isten-adta intéseknek.

Ha Isten ügyének zászlóvivői a múltban az Úr által kijelölt utakon jártak volna, ha jobban tisztelték volna Őt, megnövelték volna hasznavehetőségüket. Azok közül, akiknek hangját elnémította a halál, néhányan életben maradhattak volna, hogy figyelmeztessenek, kérleljenek, tanácsoljanak. Ha akikre az elmúlt években súlyos felelősséget bíztak, engedelmeskedtek volna Isten Lelke figyelmeztetéseinek és kérleléseinek, most erőteljesen és eredményesen járnának Isten előtt. Mikor emberek arra nevelnek másokat, hogy rájuk támaszkodjanak, bennük bízzanak, s amikor tollal vagy szóval előírják mások tennivalóit, akkor emberi erőre való támaszkodásra nevelik őket, és hogy Isten helyett embert dicsőítsenek.

Csak akkor vagyunk biztonságban, ha Krisztust magasztaljuk, ha az ő kiválóságát dicsérjük. Ésaiás mondja: „Mert gyermek születik nekünk, fiú adatik nékünk, és az uralom az ő vállán lesz. Hívják nevét csodálatosnak, tanácsosnak, erős Istennek, örökkévalóság atyjának, békesség fejedelmének. Uralma növekedésének és békéjének nem lesz vége Dávid trónján és királysága felett, hogy felemelje és megerősítse azt jogosság és igazság által, mostantól mindörökké. A seregek Urának buzgó szerelme míveli ezt.” (Ésaiás 9:6,7)

Fönnáll a veszély, hogy ember, Isten tanácsát elvetve, emberre hallgat. Jaj, milyen leckét kell megtanulniuk, mielőtt megértenék, hogy Isten nem az ember szemével néz! Az Úr mondja: „Hisz az én gondolataim nem a ti gondolataitok, és az én útjaim nem a ti útjaitok; amennyivel magasabb az ég a földnél, annyival magasabbak útjaim útjaitoknál, gondolataim gondolataitoknál.” (Ésaiás 55:8,9) Ha Isten népe határozottan meg nem javul, meg nem változik, az Úr elfordítja tőlük az arcát.

Testvéreim, ha nem őrködünk szüntelen, Battle Creeken épületet épületre, előnyt előnyre fognak halmozni. Az így elköltött javak vádolni fognak bennünket. Bölcs terveket kell megvalósítanotok, és szét kell forgácsolni a Battle Creeken összpontosított hatalmat, hogy széttükrözhessék az Isten által adott fényt. Áldott, aki minden víz mellé vet. Minél többet ruháztok be Battle Creeken, annál erőszakosabban követelik a további beruházásokat. Pedig nem ez az Isten rendje. Mielőtt sok víz lefolyna a Mississippin, a Battle Creeken összpontosuló tévedés nyilvánvalóvá válik.

Ha itt épületet épület mellé emelünk, ezzel a többi területek elhanyagolására bujtogatunk. Az ideharácsolt bőséges előnyök ínséget idéznek elő más helyeken. A szőlő más tájait megraboljuk az őket megillető javaktól. Másfelé kell beruháznunk az összegeket, hogy lelkeket nyerhessünk az igazságnak, és istentiszteleti helységeket adhassunk nekik.

Isten rámutatott, hogy a Battle Creeke-iek kötelessége segíteni a többi intézményt. Mint a javak bölcs intézői, osszátok szét erőiteket. Azzal a céllal vessétek latba tekintélyetek súlyát, hogy segítsetek a sötétben veszteglőknek megismerni az Urat.

Sok várost teljesen elhanyagoltunk. Népünk magát gyöngíti le, ha egyelten helyre zsúfolódik össze. Mikor túl sűrűn ültetik a faiskolák fáit, képtelenek egészségesen és erőteljesen fejlődni. Ültessétek át a fákat a sűrűn ültetett faiskolákból. Isten nem dicsőül meg, ha annyi előnyt zsúfoltok egyetlen helyre. Juttassatok nekik elég helyet. Ültessétek csemetéiteket szerteszét, ahol nem támaszkodnak egymásra. Majd adjatok nekik teret a növekedésre. Az Úr követeli ezt tőletek.

Az előnyeitekre igényelt összegeket fordítsátok hittérítő állomások létrehozására más területeken. Nálatok már úgy is minden túlméretezett, túlnőtt az ésszerűség határain. Bővítsétek ki terveiteket, szélesítsétek tevékenységetek mezejét. Küldjetek bölcs embereket azokba a nagy és kisvárosokba, ahol még nem hallottak az örömhír üzenetéről. Válasszátok ki a lehető legjobb férfiakat, akiket nélkülözni tudtok, s adjatok nekik lehetőséget, hogy gondviselők és terhek hordozói lehessenek. Tegyétek lehetővé számukra, hogy kifejlesszék mindmáig tétlenül heverő képességeiket. Helyezzétek őket oda, ahol fel tudják használni Isten-adta képességeiket. Hadd hívják föl a bűnösöket a bűnbánatra. Adjatok lehetőséget azoknak, akik bebizonyították Isten iránti szeretetüket; hadd tegyenek valamit érte.

Tanuljanak meg buzgón imádkozni. Imádkozzanak röviden és a tárgyról. Tanuljanak meg szólni a világ Megváltójáról, s dicsőíteni, még jobban dicsőíteni, és még jobban dicsőíteni a Kálvária emberét.

A világ összes igehirdetése sem készteti az embereket, hogy komolyan vegyék a körülöttük pusztulók szükségletét. A férfiakban és nőkben semmi annyira föl nem kelti az önfeláldozó lelkesedést, mint ha új területekre külditek őket, hogy fáradozzanak a sötétben élőkért. Készítsetek föl munkásokat, hogy kimenjenek a főutakra és a sövények mellékére. Ne hívjatok embereket a túlzsúfolt központokba, ne beszéljétek rá őket, hogy hagyják ott a segítségükre szoruló gyülekezeteket. A hívők tanulják meg a felelősségek hordozását. Száz közül egy, ha tesz valamit a maga közönséges, világi ügyein kívül. Félig se ébredtünk rá az emberek értékére, akikért pedig Krisztus az ő életét adta.

Bölcs lelkészekre van szükségünk, akik más környezetbe ültetik a fákat, és lehetőséget adnak nekik a növekedésre. Isten népének kifejezetten kötelessége, hogy tovaterjeszkedjék a túlnan fekvő területekre. Ahol csak lehetőség nyílik, állítsuk be munkaerőnket új területek tisztítására, az áldásos hatás új központjainak létrehozására. Toborozzatok hittérítő lelkesedéstől lángoló munkásokat. Hadd menjenek, hadd tükrözzék a világosságot és tudást, közel és távol. Vigyék el olyan közösségekbe, melyek jóformán semmit sem tudnak az igazságról. Alakítsanak csoportokat, s oktassák az embereket a betegségek gyógyítására.

Kórházunk segítségével hívtuk fel ezrek figyelmét az igazságra. Mégis ezidáig elhanyagolt munka vár ránk. Battle Creek bővítésére használtuk a pénzt, holott az Úr azt kívánja, hogy vessük bele a kovászt a tészta tömegeibe, hogy az egész kovászos legyen. Ahelyett, hogy kórházunknál emelnénk épületet épület mellé, mára már sokfelé fölszerelt és munkára kész intézménynek kellene működnie.

Vannak kórházunkban olyan régi emberek, akik ha ott tartjuk őket, mindig mások árnyékai maradnak. Pedig ha magukra lennének utalva, mély és független gondolkodóvá válnának, akik bölcs tanáccsal szolgálhatnának. Adjatok nekik lehetőséget, hogy Isten erejével tanuljanak felelősséget viselni. Így tapasztalatokra tesznek szert, melyek képesítik őket az igazság hirdetésére.

De ahelyett, hogy széthelyeznétek Battle Creekről az em-bereket, amint Isten félreérthetetlen bizonyságtételekben elrendelte, dollár ezreket áldoztok az intézmények bővítésére és a berendezések növelésére. S Battle Creek még mindig több kényelmet és ráfordított munkát óhajt. Ennek nem szabad így folytatódnia.

Bátorítást merítünk belőle, ha látjuk, mi történik Chicagóban, és néhány más helységben. A Battle Creekre összpontosított felelősséget évekkel ezelőtt szét kellett volna forgácsolnunk. Ti ugyan elégedettek lehettek a Battle Creek-i kórház nagyra növekedésével, Isten mégsem tekinti olyan jóváhagyással, mint ti. Ha más helyeken építettünk volna, ha felelősséget ruháztatok volna az emberekre, sokkal több erő lenne, sokkal eredményesebben folyna a munka, és sokkal közelebb kerültünk volna Isten, mintsem a magunk elgondolásához és akaratához. A dolgok mai állása mellett igen kevesen hordoznak súlyos felelősségeket. Alig néhány ember kezében összpontosul a közeli és távoli munka vezetését ellenőrző hatalom. Ugyanakkor sokan semmi felelősséget sem viselnek.

A súlyos felelősségek hordozói közül soknak meg kell térnie. Nekik is azt mondja Krisztus, amit Nikodémusnak mondott. „Szükség néktek újonnan születnetek.” „Ha valaki újjá nem születik, nem láthatja az Isten országát.” (János 3:7, 3) Sokakban keresztényietlen lelkület uralkodik. Nem tanulták meg Krisztus iskolájában a szelídséget és az igénytelenséget. Ha meg nem változnak, be fognak hódolni a Sátán csábításainak. Év év után hordozzák a szent felelősségeket, mégsem tudnak különbséget tenni a szent és közönséges ügyek között. Meddig lesz még ilyenek kezében az ellenőrző hatalom? Meddig engeditek meg, hogy szavuk fölemeljen, lesújtson, vagy magas polcra ültessen? Meddig lesz még kezükben olyan hatalom, hogy senki se merjen változtatni módszereiken?

Arra buzdítjátok a hívőket, hogy telepedjenek le BattleCreeken, holott a számuk súlyával új Jeruzsálem építéséhez járulnak hozzá. Ez nem Isten rendje szerint való. Így más területeket fosztunk meg az őket megillető berendezésektől. Növekedjetek, terjeszkedjetek, de ne csak egyetlen helyen. Menjetek, ott alapítsátok a jó hatás központjait, ahol még semmit se tettünk. Törjétek szét a központosított tömeget. Vetítsétek szét a föld sötét sarkaiba a világosság megmentő fénycsóváit. Tegyünk úgy, mint a sas, mikor fölrázza fészkét.

„Nyugodtan élt Moáb gyermekségétől fogva, és pihent az ő seprejében, és edényből edénybe nem öntötték és fogságra sem ment, azért maradt meg az íze rajta, és nem változott el az ő szaga. Zavartalanul pihent seprején.” (Jeremiás 48:11) Ez áll sok Battle Creeken letelepedett hívőre. Sokaknak fel-fellobog a tüze a csatában, de fényük, akár a meteoré. Végigszáguld az égen, s már ki is aludt.

Az Isten ügyét szívükön viselő munkások tegyenek valamit a déli terület színeseiért. Isten intézői ne elégedjenek meg, ha csupán ujjuk hegyével érintik ezt az országrészt. A mű szívében lévők készítsenek komoly terveket e mezők számára. Isten intézői, kikre javait bízta, beszélni sokat beszéltek már róla, de mit tesznek? Miért veszik maguknak a jogot, hogy Isten tőkéjét Battle Creeken kössék le? Miért teszik épp azt, amit az Úr megtiltott nekik? Az ügy komollyá kezd válni, mivel hiába hangoztak el figyelmeztetések és kérlelések. A hatalom karjai egyre messzebb nyúlnak ki onnan, ellenőrizni kívánják a munkát közel is, távol is. Amit meg nem ellenőrizhetnek, összezúzni. Fölemelem tiltakozó szavamat. A most uralkodó lelkület nem Isten lelkülete.

Isten ismét azzal áldotta meg Battle Creeket, hogy kitöltötte Lelkét a gyülekezetre és az alkalmazottakra. Mégis milyen kevesen ápolták a Lélek szent légkörét! Mily kevesen ruházták be pénzüket Isten utasításai szerint. Azok tanítgatására költik a javakat, akik már ismerik az igazságot, a vaksötét mezőket viszont elhanyagolják. Ha az igehirdetők elmentek volna, ahová Krisztus irányította őket, ha arra használták volna a rájuk bízott tehetséget, hogy elvigyék a fényt a sötétben veszteglőknek, sokkal jobban megismerték volna Istent és Krisztust, mint ha továbbképzésre igyekeznek szert tenni iskoláinkban.

Isten feladatot bízott ránk. Felhívott, hogy menjünk ki az ellenző áramlatok közé, s térítsük az embereket a tévelygéstől az igazsághoz. Akik gyakran tartottak nagy összejöveteleket Battle Creeken, miért nem ültették át a gyakorlatba, amit hallottak? Ha továbbadták volna a nyert világosságot, a jellem mekkora átalakulásának lettünk volna tanúi! Isten minden továbbadott kegyelem helyett több kegyelemben részesítette volna őket. Nem becsülték meg eléggé a rájuk bízott feladatot, máskülönben elmentek volna a föld sötét helyeire, bevilágítani azokat. Átadták volna a világnak a hit általi megigazulás üzenetét, s az ő fényük is világosabbá és még világosabbá nőtt volna, mert Isten fáradozott volna velük. Sokan tévelygéseikkel szálltak sírjukba, mert akik ismerték az igazságot, nem közölték velük az elnyert becses ismereteket. Ha széttükrözték volna a fényt, melyben olyan bőségesen részesültek Battle Creeken, az Úr sokat munkássá nevelt volna közületek, hogy vele fáradozzatok.

A testvérek bárcsak helyesen értékelnék az igazságot! Bárcsak rádöbbennének, hogy rajtuk nyugszik a felelősség, közölni az igazságot az emberekkel. Mégsem értik meg, mennyire fontos élnünk az igazságot, mily fontos cselekednünk Krisztus szavát. Sokan elbízták magukat. Nem tölti be őket a lélekmentés – a küldetés – lelkülete, melynek Krisztus tanítványait mozgatni kellene. Ha tudnák, mit jelent lelkük másokért való vajúdása, Isten angyalai működnének rajtuk keresztül, hirdetnék az embereknek az igazságot. Ha ismernék az igazságot, az igazság szabaddá tenné őket. Nem költenének épületre épület után egyetlen helyen, hanem új területek feltárására használnák a pénzt. Arra, hogy kitűzzük a lobogót a még meg nem művelt városokra. A menny felemelő, megtisztító, nemesítő elveit ültetnék át társadalmunkba, s hatnának mint a kovász.

Részlet egy 1899-ben, Cooranborgból írt levélből— Isten terve az, hogy a bővölködő területek megosszák gazdaságukat az ínségesebb mezőkkel. Ezt az elvet összes in-tézményünk kövesse. Isten azt kívánja, hogy kevesebb épületet tervezzetek ott, ahol már megalapítottuk a munkát. Küldjétek a javakat olyan mezőkre, ahol a felszerelések hiánya miatt a munkások súlyos nehézséggel küzdenek.