Cooranborg, New South Wales,

1898. június 8.

Van idő, amikor ki kell mondanunk az igazságot, akár hallgatnak rá, akár nem. Mélyen meggyalázza az Urat, ha az igazságban hívők nem élnek egyetértésben, hanem ügyvédekhez fordulnak. Tanulmányozzátok Isten igéjének erre vonatkozó részeit, s tartsátok magatokat utasításához. Ne bízzátok Isten ügyének jólétét olyanokra, akik nem állnak összeköttetésben a mennyel.

Olyan ügyeket tárt elém az Úr, melyek éles fájdalommal töltötték el lelkemet. Hívőket láttam, akik ügyvédekkel jártak karöltve, de Isten nem volt velük. Többféleképp gondolkodnak a munkáról, s terveik nyélbeütésére ügyvédekhez fordulnak segítségért. Az Úr megbízott, hogy közöljem veletek, hogy nem a Szentlélek ihleti őket.

„Nincs-é Isten Izráelben, hogy… Ekron istenéhez mentek tanácsot kémi?” (2Királyok 1:3) Felelős tisztségeket betöltők azokkal fognak össze a gyülekezetben és azon kívül, kiknek tanácsa félrevezet. Igazán az hiányzik nektek, hogy az Úr bottal jöjjön rátok megmutatni, hogy magasztosabb élményre van szükségetek, mielőtt alkalmasak lennétek csatlakozni a mennyei családhoz? Azokkal fogtok össze, akik ügyesen vádaskodnak, és ügyesen gondolnak és szólnak rosszat arról, amit Isten helyesel? Az Úr nevében mondom, világosabb különbségtevésre és élesebb lelki látásra van szükségetek.

Ha követtétek volna a világosságot, melyet Isten ismételten kül-dött nektek, hogy hittérítő központokat kell létrehoznunk sok városban, hogy szét kell osztanunk és sok helyen elültetnünk a Battle Creeken összpontosított munkaerőt és javakat, akkor a jelen zavar és szorult anyagi helyzet soha elő nem állt volna.

A Battle Creeken lakók egy része semmibe veszi az Úr tanácsait, mert kényelmesebb nekik, ha ide összpontosítják a művet. Isten emberi bölcsességük következményeire hagyta őket, s a jelen zavarba ejtő körülményekben ennek gyümölcseit látjuk.

„Ki féli közületek az Urat? És ki hallgat az ő szolgája szavára? Ö, aki sötétségben jár, és nincs fényesség neki, bízzék az Úr nevében, és támaszkodjék Istenhez! Íme, ti mind, akik tüzet gyújtottatok, felövezvén magatokat tüzes nyilakkal, vettessetek tüzeteknek lángjába és a tüzes nyilakba, amelyeket meggyújtottatok! Kezemből jő ez reátok; fájdalomban fogtok feküdni.” (Ésaiás 50:10,11)

„Most azért beszélj csak a Júda férfijaival és Jeruzsálem lakosaival, mondván: Ezt mondja az Úr: Íme, én veszedelmet készítek ellenetek, és tervet tervezek ellenetek! Nosza, térjetek meg, ki-ki a maga gonosz útjáról, és jobbítsátok meg útjaitokat és cselekedeteiteket! Ők pedig azt mondják: Hagyd el! Mert mi a magunk gondolatai után megyünk, és mindnyájan a mi gonosz szívünk hamisságát cselekesszük. Azért ezt mondja az Úr: Kérdezzétek csak meg a népeket: Ki-csoda hallott ilyeneket? Igen utálatosan cselekedett Izráel lánya! Elhagyja-e a mezőség szikláját a Libanon hava? Vajon kiszáríthatók-e a felfakadó, csörgedező, hullámzó vizek? Ám az én népem elfeledkezett rólam; a hiábavalónak áldozik; elcsábították őket az ő útjaikról, az ősrégi nyomról, hogy ösvényeken, járatlan úton járjanak.” (Jeremiás 18:11–15)

Az Úr több ízben rámutatott a munkára, melyet az összes Battle Creek-i, és amerikai gyülekezeteknek végeznünk kell. A lelki fejlődés eddiginél sokkal magasabb fokát kell elérniük.

Az egészség-hittérítők végzik a régóta elhanyagolt munkát, me-lyet Isten a Battle Creek-i gyülekezetnek adott. Ők viszik az utolsó meghívást az Isten által elkészített vacsorára. Ébredjetek az álomból, menjetek, fáradozzatok a táboron kívül a halálra kész lelkekért.

Testvéreim, miért tartotok annyi mindent lekötve Battle Creeken? Miért nem viszitek más városokba a könyv és lélekmentő tevékenységet, ahol még sok hittérítő munka vár ránk?

Föl kell darabolnunk a Battle Creeken összpontosított számos tevékenységet, majd még kisebb részekre osztanunk, és más városokba helyeznünk át. Akik bölcsnek képzelitek magatokat, ezt mondhatnátok: Túl sokba kerül. Olcsóbb, ha maradunk. Azt képzelitek, hogy az Úr nem tudja ezt? Nem Isten-e Ő, aki ismeri mind a kételkedő észjárást, mely a tevékenység annyi ágát ezen a helyen tartja? Nem megmondta, hogy minden városban központokat kell létrehoznunk? Ez sokakat máshova telepítene innen.

Az egészség-hittérítés, ha eredményes kíván lenni, tehetséges embereket követel. Erős, készséges kezeket és bölcs éleslátású vezetést igényel. De elérhetjük-e ezt, amíg felelős emberek, -területek vezetői és lelkészek elállják az utat?

Így szól az Úr a területi vezetőkhöz és más tekintélyes testvérünkhöz: „Távolítsátok el népünk útjából a botránkozás kövét.”

Battle Creek-i népünk nem használta arra tervező tehetségét s találékonyságát, hogy miként ültessék az igazság lobogóját olyan körzetekbe, ahol még nem hirdettük az üzenetet, ahol határozott lépéseket kellene tennünk. Az Úr indította dr. Kelloggot és társait, hogy végezzék a munkát, amely a gyülekezet dolga lenne, melyet a gyülekezetnek ajánlott föl, de nem fogadta el. Battle Creeken Isten rájuk bízott munkájának végzése helyett néhányan a maguk önző útját tapossák, megvakítva lelki szemüket, de mások belátását is. Ezért az Úr másokra bízta a munkát, azokra, akik nekilátnak s föllendíti azt.

Isten az ő szent helyén lakozik, de ott van az alázatos és töredelmes lelkű emberekkel is, hogy életre keltse az alázatosok lelkét és megújítsa a töredelmesek szívét. A gyülekezetnek el kellene ismerni, és segíteni az egészség-lélekmentéssel foglalkozókat. Ha a gyülekezet tétlen, az orvosi hittérítés megsínyli azt. De akár segítségetekkel, akár nélküle, eredményeket fognak elérni. Nem Isten terve, hogy az együttműködés hiánya miatt Battle Creeken két gyülekezet legyen. Mennyivel jobb lenne, ha közös tettre törekednétek. Ha az egészség lélekmentők mindenhol beviszik a gyülekezetbe a tevékenységnek ezt az ágát, ha Isten félelmében munkálkodnak, észreveszik, hogy sok ajtó nyílik meg előttük, s angyalok dolgoznak velük.

Kérlek, olvassátok el a vacsorára szóló meghívást és az utolsó kiáltást, melyet nekünk kell hallatnunk. Vegyétek szemügyre, mit teszünk Jézus parancsának végrehajtásáért. Nem fér a fejembe, miért vagytok olyan közönyösek, miért húzódtok félre, miért bírálgattok, és miért vonakodtok. Be kell vetnünk a tengerbe az örömhír hálóját, s az jót-rosszat kifog. De mivel ez így igaz, semmibe kell talán vennünk az erőfeszítést azok megmentéséért, akik készek hinni, s akik majd összefognak azok eléréséért, akikről Krisztus beszélt, mikor fedte a farizeusokat. „Vámosok és utcanők megelőznek tieteket Isten országában.” Nem akarjátok észrevenni, hogy a gyülekezetben is akadnak, akik nem állnak kapcsolatban Istennel? Krisztus azonban így szól: „Hagyjátok, hadd nőjön együtt a konkoly és a búza. Aratáskor majd megmondom az aratóknak: Előbb a konkolyt szedjétek össze és kössétek kévébe, hogy tűzbe kerüljön, a búzát pedig gyűjt-sétek csűrömbe.”

Mikor az Úr készteti a gyülekezeteket, bizonyos munkára szólítva fel őket, de ők visszautasítják, ugyanekkor néhányan Isten hatalmával egyesítve emberi erejüket, törekednek elérni az emberi jaj s szenvedés legmélyét, akkor Isten áldása gazdagon száll e kevésre. Noha kevesen fogadják el Uruk Jézus Krisztus kegyelmét, munkájuk mégsem lesz hiába, mert egyelten lélek is becses, igen becses Isten szemében. Krisztus egyelten emberért is meghalt volna, hogy az az egy végigélhesse a végtelen korszakokat.

Tanulmányozzuk Máté tizennyolcadik fejezetét. A fejezetnek le kellene vennie szemünkről a hályogot. Krisztus mondja: „Meglássátok, hogy eme kicsinyek közül egyet is meg ne utáljatok; mert mondom néktek, hogy az ő angyalaik a mennyekben mindenkor látják az én mennyei Atyám orcáját. Mert az embernek Fia azért jött, hogy megtartsa, ami elveszett. Mit gondoltok? Ha valamely embernek száz juha van, és egy azok közül eltévelyedik: vajon a kilencvenkilencet nem hagyja-e ott, és a hegyekre menvén, nem keresi-e az elté-velyedettet? És ha történetesen megtalálja azt, bizony mondom néktek, inkább örvend azon, mint a kilencvenkilencen, amely el nem tévelyedett. Ekképpen a ti mennyei Atyátok sem akarja, hogy egy is elvesszen e kicsinyek közül.” (Máté 18:10–14)

A hűséges munkások sok lelket megmentenek, ragadnak ki a Sátán kezéből. Szükséges, hogy valaki felelősnek tartsa magát, hogy megtalálja a Krisztus számára elveszett embereket. A Sátán legyőzte egyetlen ember megmentése, örvendezésre készteti a mennyei angyalokat. Némelyek eltörölték magukban Isten erkölcsi képmását. Az örömhír hálójának össze kell gyűjtenie e szegény kivetetteket. Isten angyalai működnek közre azokkal, akik részt vesznek ebben, akik megtesznek mindent, hogy mentsék a pusztuló embereket, kiutat adva nekik, ami sokuknak soha sem volt. Nincs más mód elérésükre, csak a Krisztusé. Krisztus soha meg nem szűnt enyhíteni a szenvedést és tanítani az igazságosságot. Csak így lehet fölemelni a bűnösöket a lealacsonyodás mélységeiből.

A munkások dolgozzanak szeretettel, táplálják, tisztogassák és ruházzák a segítségükre szorulókat. Így a kivetettek készek elhinni, hogy van, aki aggódik üdvösségükért. Az Úr tudtomra adta, hogy a társadalom kivetettjei közül, akiket az emberi eszközök szolgálata megment, sokan együttműködnek majd Isten hatalmával, hogy visszaállítsák Isten erkölcsi mását másokban is, akikért Krisztus az ő vérével fizetett. Ezeket Isten választottainak, drágáknak fogják nevezni, és ott állnak majd trónja mellett.

„És akkor feltetszik az Emberfiának jele az égen. És akkor sír a föld minden nemzetsége és meglátják az embernek Fiát eljönni az ég felhőiben nagy hatalommal és dicsőséggel. És elküldi az ő angyalait nagy trombitaszóval, és egybegyűjtik az ő választottait a négy szelek felől, az ég egyik végétől a másik végéig.”

„Vigyázzatok azért, mert nem tudjátok, mely órában jő el a ti Uratok. Azt pedig jegyezzétek meg, hogy ha tudná a ház ura, hogy az éjszaka melyik szakaszában jő el a tolvaj: vigyázna, és nem engedné, hogy házába törjön. Azért legyetek készen ti is; mert amely órában nem gondoljátok, abban jő el az embernek Fia. Kicsoda hát a hű és bölcs szolga, akit az ő ura gondviselővé tőn az ő háza népén, hogy a maga idejében adjon azoknak eledelt? Boldog az a szolga, akit az ő ura ily munkában talál. Bizony, mondom néktek, hogy minden jó-szága fölött gondviselővé teszi őt. Ha pedig ama gonosz szolga így szólna az ő szívében: Halogatja még az én uram a hazajövetelt; és az ő szolgatársait verni kezdené, a részegesekkel pedig enni és inni kezdene, megjő a szolgának az ura, amely napon nem várja, s amely órában nem gondolja. És kettévágatja Őt, és a képmutatók sorsára juttatja; ott lesz sírás és fogcsikorgatás.” (Máté 24:30; 31,42–51)

Testvéreim, vigyázzatok, nagyon vigyázzatok. Az egészség-lélekmentők Máté 24:48–51-el összecsendülő munkát végeznek. Az Úr fáradozik, hogy elérje a legzüllöttebbeket is. Sokan tudják, mit jelent Krisztushoz vonzódni, de nincs bennük erkölcsi bátorság hadat üzenni étvágyuknak és szenvedélyüknek. A munkások ne csüggedjenek el, hisz írva van: „Az utolsó időben némelyek elszakadnak a hittől, hitető lelkekre és gonosz lelkek tanításaira figyelmezvén.” (1Timótheus 4:1) Nemcsak a legnagyobb mélységekből kimentettek lesznek visszaeső bűnösök. A lelkészek között is lesznek, akik noha részesültek a világosságban és az igazság ismeretében, mégsem vállnak győzővé. Nem tartják kordában étvágyaikat és szenvedélyeiket, s nem tagadják meg magukat Krisztusért. Sok szegény kivetett, és vámos, utcanő is megragadja majd a reményt, melyet az örömhír tár elébük, s előbb mennek a mennyországba, mint akik, noha nagy világosságban részesültek, mégis sötétben járnak. Az utolsó nagy napon sokan mondják majd: „Uram, Uram, nyisd ki!” De az ajtó zárva marad, zörgetésük hiábavaló lesz.

Vegyük komolyan e dolgokat, mert igazak. Becsüljük nagyra az igazságot és a lelkek értékét. Az idő rövid, s nagy munka vár ránk. Ha a mű fejlődése hidegen hagy, ha nem bátorítod az egészségügyi hittérítést a gyülekezetben, akkor helyeslésed nélkül végzik majd, mert Isten munkája ez, s meg kell lennie. Fivéreim és nővéreim! Álljatok az Úr oldalára, legyetek Krisztusnak odaadó, tevékeny, bátor munkatársai, fáradozzatok vele az elveszett megkeresésén és megmentésén.