Újváros, Tasmánia,
1895. december 1.
Egyik kórházunk igazgatójához—
Kedves testvér!
Az összes szombatünneplő adventista nevet viselő intézménynek azzá kell válnia a világ számára, ami József volt Egyiptom, Dániel és társai pedig Babilon számára. Isten gondviselése folytán fogságba vetették őket, hogy elvigyék a pogány nemzeteknek az igaz Isten ismeretét. Nem alkudhattak meg a bálványimádó nemzetekkel, hanem hűnek kellett maradni hitükhöz, és különös megtiszteltetésként kellett viselniük a teremtő Isten imádóinak nevét. Ezek az ifjak elvhűek maradtak. Szoros kapcsolatban éltek Istennel, minden útjukkal Őt tisztelték, és Isten megtiszteltetésben részesítette őket. Ő volt bölcsességük, Ő adott nekik tudást és értelmet.
Isten maradék népe ma azzal dicsőítse meg Isten nevét, hogy hirdeti a figyelmeztetés utolsó üzenetét, az utolsó meghívást a Bárány menyegzői lakomájára. Az egyetlen út Isten várakozásának betöltésére, ha a jelen igazságot képviselik.
Az Úr eszközökön át éri el a jövendölések teljesedését. Világosan megkülönböztethetővé tette a szent, örök igazságot az eretnekségektől és képzelgésektől, melyekről Krisztus megmondta, hogy az utolsó napokban a földön lesznek.
Testvérem! Ott élsz, ahol a jelen igazság képviselője lehetsz. Maradj a nagy tanító közelében. Láttalak, amint magasra emelted a lobogót, melyen ezek a szavak állnak: „Itt van a szenteknek békességes tűrése, itt, akik megtartják Isten parancsolatait és a Jézus hitét.” A kórházból, ahol dolgozol, néhány férfi más feliratú zászlót nyújtott neked. Elengedted a szombatünneplő adventisták zászlaját, s kinyújtottad kezed, hogy megragadd a feléd nyújtott lobogót. Ekkor nagytekintélyű valaki közeledett hozzád, és ünnepélyes komolysággal mondta:
„Tisztesség azért néktek, akik hisztek; az engedetleneknek pedig: A kő, amelyet az építők megvetettek, az lett a szegletnek fejévé és megütközésnek kövévé és botránkozásnak sziklájává; akik engedetlenek lévén, megütköznek az igében, amire rendeltettek is. Ti pedig választott nemzettség, királyi papság, szent nemzet, megtartásra való nép vagytok, hogy hirdessétek annak hatalmas dolgait, aki a sötétségből az ő csodálatos világosságára hívott el titeket.” (1Péter 2:7–9) Erre szilárdan megragadtad az igaz lobogót. Aki melletted állt, ezeket a biztató szavakat szólta: „Örüljünk és örvendezzünk, adjunk dicsőséget néki, mert eljött a Bárány menyegzője, és az ő felesége elkészítette magát. És adatott annak, hogy felöltözzék tiszta és ragyogó fehér gyolcsba; mert a fehér gyolcs a szentek igazságos cselekedetei.” (Jelenések 19:7,8)
Az Úr közölte velem, hogy munkatársaiddal veszélyben forogtok, hogy a szélesebb vevőkör kedvéért elrejtitek hitünk elveit. Az ilyen irányban megtett egyetlen lépés, ahelyett, hogy kiterjesztené, hátráltatni fogja az igazság hatékonyságát és haladását.
Neked és kórházi társaidnak állandó révkalauz kell, nehogy hajótörést szenvedjetek. Biztos vagyok benne, hogy ismered a veszedelmet. Az ellenfél mindent elkövet, hogy idegen ösvényekre vezessen. Isten megerősít téged. Lelked szentelődjék meg az igazság által, hogy igazsághoz való tántoríthatatlan ragaszkodásod mindenki előtt nyilvánvaló legyen. Tehetetlen lelked minél jobban Istenre támaszkodik, annál inkább őt teszed bizalmaddá, annál jobban fogsz örvendezni az élet kenyerének.
A magát szombattartó adventistának nevező népnek el kell ismernie és tisztelnie kell Istent. A múltban orvosaink és ápolóink meggyőző erővel hirdették az igazságot Isten dicsőségére. Az Úr tőled sem fogad el kevesebbet, hanem csak sokkal többet. Te és társaid dolgozzatok hittel és szilárdan, hogy megakadályozzátok a hanyatlást, s biztosítsátok a haladást. Semmi esetre sem szabad leszűkíteni munkátokat, sem az igazságot elrejtenetek. Bővítsétek ki tevékenységetek alapját. Hozzatok létre sok gócpontot a külön-böző területeken. Több lelkesedésre, több hitre, több áldásos hatásra van szükség. Tevékenyebb és lángolóbb munkások kellenek ide.
Ne feledd, hogy az ideiglenesért és az örökkévalóért is fá-radoztok. Mennyei angyalokat bíztak meg, hogy segítsenek a lelkek meghódításában. Fejtsetek ki ellenállhatatlanabb igyekezetet, hogy különböző körzetekben megalapítsátok az igazságot. Üzenetünk egyetlen részét sem szabad elrejtenünk. Juttassuk el az igazságot a halálukon levőkhöz. Aki bármi módon elrejti az igazságot, Istent gyalázza meg. Lelkek vére tapad a ruhájához.
A Battle Creek-i kórház tágas hittérítő mező. Isten embereket indít, hogy itt keressenek enyhülést testi szenvedésükre. Elvárja, hogy minden, ami vagy aki a kórházzal kapcsolatos, olyan legyen, hogy jóváhagyhassa.
Az Úrnak kedve telik benne, hogy a kórház mellé kápolnát építetek, hogy a látogatók úgy hallhassák az igazságot, amint az Jézusban él. Tárjuk eléjük a drága örömhírt, nem gyöngén, fölhígítottan, hanem erőteljesen, meleg szavakkal. Amikor világossá teszitek, hogy az üdvösséghez istenfélelem kell, előtűnnek hitünk különleges vonásait és megkülönböztetnek bennünket a világtól. Mégse zúdítsunk szóözönt mások tanításai ellen. Azzal tegyétek vonzóvá hitünket a világiak előtt, hogy igaz szépségükben élitek a kereszténység elveit.
Ha az orvostanhallgatók szorgalmasan tanulmányozzák Isten szavát, sokkal jobban megértik más tantárgyaikat, mert Isten igéjének lelkiismeretes kutatásával mindig együtt jár a felvilágosodás. Egészségügyi hittérítőink értsék meg, hogy minél közelebbről ismerik Istent, Krisztust és a Biblia történelmét, annál fölkészültebben végezhetik munkájukat.
Iskoláink tanulói törekedjenek a magasabb tudásra. A jó emlékezet fejlesztésében semmi sem segít annyira, mint a Szentírás kutatása. Semmi sem segíti őket annyira más tárgykörökben való ismeretek megszerzéséhez.
Ha hitetlenek akarnak beiratkozni iskoláinkba, hogy orvosi lélekmentőnek képezzék magukat, s vélitek, hogy nem vonják el a hallgatókat az igazságtól, engedjétek be őket. Legjobb hittérítőink némelyike ilyenekből került ki. Azelőtt soha sem hallottak az igazságról, s ha a Mester lelkületéről tanúskodó légkör veszi körül őket, néhányat megnyerünk az igazságnak. Az előadások során a Biblia egyetlen elvét se rejtsük el. Ha a más hitűek befogadása arra vezet, hogy elhallgassuk a jelen és örök javukat érintő tárgyköröket, melyeket mindig szem előtt kell tartanunk, ne vegyük fel őket. Semmi körülmények között se áldozzuk fel elvünket, se hitünk jellegzetességeit a kívülálló hallgatók miatt.
Állítsatok hű tanítókat a Biblia-osztályok élére, akik világosan megértetnek hallgatóikkal minden átolvasott részt. A tanítók ne feledjék, hogy alig használ, ha felületesen elsiklunk az ige fűölött. Az ige megértéséhez elmélyült kutatásra, türelmes tanulmányozásra van szükség. Olyan igazságok vannak benne, melyek értékes ércrétegként a felszín alatt rejlenek. Akkor fedezzük fel a rejtett kincset, ha kutatunk, mint az aranyásó az arany és ezüst után. Az ige igazának bizonyítéka magában az igében rejlik. A Biblia-szöveg kulcsa a másik Biblia-szöveg. Isten szava igazságainak mély értelmét Isten Szentlelke nyitja meg előttünk.
Tanulóink legfőbb tankönyve a Biblia. Istennek Ádám és Éva fiaira és lányaira vonatkozó teljes akaratát tanítja. A Biblia az élet szabálya. A felől a jellem felől tanít, melyet a jövő életre kell kialakítanunk. Nincs szükségünk a tudomány halvány pislákolására, hogy érthetővé tegye a Szentírást. Ugyanilyen alapon föltételezhetnénk, hogy a déli verőfény a föld homályos fáklyájára szorul. Nincs szükség a papok és lelkészek szónoklataira, hogy megvédjék az embereket a tévedéstől. Isten Igéjéből viszont tanácsot, világosságot nyernek. A Biblia félreérthetetlenül megállapít minden kötelességet. Valamennyi tanítása közérthető. Összes tanítása az Atyát és a Fiút jelenti ki. Az ige mindenkit bölccsé tehet az üdvösségre. Világosan kijelenti a megváltás tudományát. Kutassátok az Írásokat, mert Isten hangja szól belőle lelketekhez.