Cooranborg,

1899. február 1.

A világtanács vezetőihez és az egészségügyi hittérítésben munkálkodókhoz lenne szavam. Azzal is megbíztak, hogy szóljak a Battle Creek-i és a többi gyülekezethez.

Az egészségügyi hittérítésről azt kell közölnöm, hogy túlságosan a mű egyetlen ágára fektetjük a súlyt. De amit erről szólok, annak semmiképpen sem szabad igazolnia azokat, akik távol tartják magukat az orvosi lélekmentéstől. Sokan nem jó szemmel nézik ezt a tevékenységet. Ezek most alaposan rágják meg, mit mondanak az orvosi hittérítésről, mert nem értelmesen fogják föl a kérdést, mivel nem járnak a világosságban. Bármilyen helyet foglaljanak is el Isten művében, legyenek megfontoltak, s ne adjanak hangot olyan gondolatokat, melyek elkedvetlenítik és akadályozzák egyházterületeinket, hogy két kézre fogják ezt a tevékenységet. Az egészségügyi hittérítéssel szemben olyan álláspontra helyezkedtek, ami lehetetlenné teszi, hogy súlya lehessen szavuknak e téren. Nem látnak világosan, kancsal az ítéletük.

A mű valamennyi ágára szükség van, de minden ágának Isten felügyelete alatt kell tevékenykednie. Az orvosi hittérítés legyen azzá Isten ügye számára, mint ami a jobb kéz a test számára. Helytelen lenne, ha a test minden ereje a jobb kézbe tódulna. Az sem lenne jó tehát, ha Isten ügyének összes erejét az egészség-hittérítésre fordítanánk. Fönn kell tartanunk az igehirdetést, és Isten művében tökéletes egységnek kell uralkodnia. Akiket az egészség-hittérítés hidegen hagy, azok nem tisztelik Isten ügyének jobbját. Aki ilyen nézeteket vall, változtasson a véleményén. Míg el nem jutnak a helyes álláspontra, minél kevesebbet szólnak, an-nál jobb. A hallgatás ékesen szól, mikor az ész nem szentelődött meg, s emiatt lelki ügyekben képtelen tisztán látni.

Nagy óvatosságra van szükség. „Legyen mindenki gyors a hallásra, késedelmes a szólásra, késedelmes a haragra.” (Jakab 1:19) Engedjünk az intésnek: „Kérlek titeket, atyámfiai, vigyázzatok azokra, akik szakadásokat és botránkozásokat okoznak a tanításkörül, melyet tanultatok; és azoktól hajoljatok el. Mert az ilyenek a mi Urunk Jézus Krisztusnak nem szolgálnak, hanem a hasuknak; és nyájas beszéddel, meg hízelkedéssel megcsalják a gyanútlanok szívét. Mert a ti engedelmességetek híre mindenekhez eljutott. Örülök azért rajtatok; de akarom, hogy bölcsek legyetek a jóban, ártatlanok pedig a rosszban.” (Róma 16:17–19)

„Kérlek titeket, atyámfiai, Urunk Jézus Krisztus nevére, hogy mindnyájan egyképpen szóljatok, és ne legyenek közte-tek szakadások, de legyetek teljesen egyek ugyanazon ér-telemben és ugyanazon véleményben.” (1Korintus 1:10) Ez Isten ránk vonatkozó akarata. Engedelmeskedjünk neki! „Mert a keresztről való beszéd bolondság ugyan azoknak, akik elvesznek; de nekünk, akik megtartatunk, Istennek ereje. Mert meg van írva: Elvesztem a bölcseknek bölcsességét, és az értelmeseknek értelmet elvetem. Hol a bölcs? Hol az írástudó? Hol e világnak vitázója? Nemde nem bolondsággá tette-é Isten e világ bölcsességét? Mert minekutána Isten bölcsességében nem ismerte meg a világ bölcsesség által az Istent, tetszett az Istennek, hogy az igehirdetés bolondsága által tartsa meg a hívőket. Mert egyfelől a zsidók jelt kívánnak, másfelől a görögök bölcsességet keresnek. Mi pedig Krisztust prédikáljuk, mint megfeszítettet, a zsidóknak ugyan botránkozást, a görögöknek pedig bolondságot.” (lKorinthus 1:18–24)

Milyen változásnak is lennénk tanúi, ha a vezetők rá-döbbennének, hogy a mindent látó Isten szeme előtt dolgoznak! Arra van szükségünk, hogy a Szentlélek munkálkodjék értelmünkön és szívünkön. E nélkül hiábavaló a fáradozásunk. Mikor a Lélek alakít bennünket, szavaink és tetteink szívbó1 fakadó hálaadásról tanúskodnak majd.

Nagy szükségünk van arra, hogy az egészségügyi megújulás összes ágában növekedjék a tudásunk. Akiknek az igazság hallásának kiváltsága jutott osztályrészül, a harmadik angyal üzenetének hirdetésekor hallassanak határozott hangot harsonájukon. Lendítsük fel a mű szakosított ágait, mint például az egészségügyi hittérítést; fejlesszük együtt ezt a jelennek szóló örömhír üzenetével. A valódi orvosi lélekmentés az örömhír gyakorlata. Akik ezt nem látják be, amíg meg nem értik az ágazatok célját, egy ág ellenőrzésére se tartsák felhatalmazva magukat.

Határozottan ki kell mondani, hogy az Úr tömérdek jót tett az egészség-lélekmentés által, és vezető orvosunkat megbízott eszközéül használta. Az orvosi munkában nem minden ment simán. Sok mindent belekevertek, ami elcsúfította annak szentségét. Az Úr azonban át fogja venni ügyének fölülvigyázását, és gondoskodik, hogy a tevékenységnek ebben az ágában ne váljanak féloldalassá. Ha a gyülekezet fölkel és világosodik, a munka nem megy tönkre, hanem Isten nyilvánvalóvá teszi, hogy elérkezett világossága, s hogy az Úr dicsősége feltámadott rajta.

Az egészségügyi hittérítők tisztuljanak, szentelődjenek és nemesedjenek meg. Isten hasonlatosságára kell átalakulniuk. Akkor belátják, hogy az egészség megújulása és az orvosi hittérítés összeforr az örömhír hirdetésével.

A gyülekezet tagjai azért nem értik a műnek ezt az ágát, mert nem követik a világosságot, nem járnak lépésről lépésre mindenható vezetőjük nyomdokain. Az orvosi hittérítés Istentől ered s Isten jegyét viseli magán. Ezért senki se nyomja rá emberi pecsétjét, ne akarja elképzelései szerint irányítani.

Üzenetünk világméretű. S bár a mű egyetlen ágának sem szabad olyan összegeket fölemészteni, hogy az evangélium örömüzenetét ne vihessük el új területekre, semmi esetre se becsülhetjük le, tekinthetjük alsóbbrendűnek az egészség-lélekmentést. Óriási kórház a világ, lakosai megrontották azt, s a szenvedés általános. Az Úr vezetőorvosunkra bízta a feladatot, hogy segítsen népet készíteni elő, mely helyt tud állni Isten nagy napján. Ámde Isten felügyelete alatt kell dolgoznia. Vannak olyan munkaterületei, melyeket pontosabban, a legfőbb munkás elveihez kell alakítania.

Akikre részt bíztak a jelen munkájában, legyenek komoly felelősségük tudatában. Munkánk az örökkévalóságra szól. Ha eszünk a mennyből alászállt kenyérből, lelkületünk és jellemünk Krisztuséhoz hasonul. Olyan korban élünk, mikor teljesen ki kell küszöbölnünk a lelki tétlenséget. A mennyei élet áramának meg kell töltenie minden lelket. Gyakran elhangzik a kérdés: Mi a lelki erő hiányának oka a gyülekezetben? S a felelet ez: A tagok megengedik, hogy elvonják értelmüket Isten igéjétől. Testünk abból épül, amit eszünk. Lelkünk jellegét is az értelem tápláléka határozza meg. Meg kell adnunk értelmünknek és szívünknek a helyes táplálékot: Ennünk kell Isten Fiának testét, és innunk a vérét.

Krisztus kijelenti: „Bizony, bizony mondom nektek: Aki hisz bennem, örök élete van annak… Én vagyok amaz élő kenyér, amely a mennyből szállott alá; ha valaki eszik e kenyérből, él örökké. És az kenyér pedig, amelyet én adok, az én testem, amelyet én adok a világ életéért… Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, örök élete van annak, és én föltámasztom azt az utolsó napon. Az én testem bizony étel, s az én vérem bizony ital. Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, az énbennem lakozik, és én is abban. Amint elküldött engem az élő Atya, és én az Atya által élek, akként az is, aki engem eszik, él énáltalam.” (János 6:47–57)

Föltétlen Krisztusban kell élnünk, s Krisztusnak mibennünk, mert Isten munkatársai vagyunk. A kereszténynek egyéni a feladata. Isten munkásai hagyják abba a vádaskodást, mert bűnt követnek el. Maguk tökéletesedjenek, amint munkatársaikról vélik, hogy tökéletesedniük kellene. Kiváltságuk Krisztusban élni, mert eszik az élet kenyerét. Az élet kenyerével táplálkozóknak egészséges, növekvő tapasztalatuk lesz, s amikor az Ésaiás ötvennyolcadik fejezetében leírtakat végzik, Isten igaz tettei járnak előttük.

Tartsuk tiszteletben Isten művének valamennyi ágát. „Ő adott némelyeket apostolokul, némelyeket prófétákul, némelyeket evangélistákul, némelyeket pedig pásztorokul és tanítókul tett, a szentek tökéletesbítése céljából, szolgálat munkájára, a Krisztus testének építésére.” (Efézus 4:11,12) A szöveg mutatja, hogy a munkások más-más eszközök lesznek. Senkitől se várják el, hogy más valaki munkájába kezdjen, és gyakorlat nélkül azt próbálja végezni. Isten képességeink szerint adta meg feladatunkat. Valaki azt képzelheti, hogy állása felhatalmazza mások feladatának előírására, de ez a nézet nem helytálló. Nem ismeri mások munkáját, s bővítene ott, ahol szűkíteni kellene, és viszont, mert csak a szőlő egy részét látja be.

Élj Istenért. Tedd az Üdvözítő tanítását életed részévé. Akkor tiszta, ragyogó fényesség világítja be utadat. Tied lesz a mennyei kenet, és megóv a súlyos ballépésektől. Ne temetkezz annyira a munkádba az Úr szőlőjének egyik részén, hogy ne értékeld, amit mások végeznek más részeken. Valószínűleg hűségesen művelik tehetségeiket, hogy megkettőzve adhassák vissza Istenüknek. Mindenki lásson jól a maga munkájához, tegye tökéletessé, nehogy szeplő vagy ránc csúfítsa el. A többit bízza Istenre, hogy Ő mondja: „Jól vagyon jó és hű szolgám, kevesen voltál hű, sokra bízlak ezután; menj be a te uradnak örömébe.” (Máté 25:23)