Cooranborg,

1899. december 12.

A Battle Creek-i főorvoshoz

Kedves testérem,

úgy beszélsz, mintha egyedül állnál a világban. Pedig barátod Isten, és White testvérnő is barátod. Azt gondolod, hogy nem bízok többé benned, pedig, kedves testvérem, mint előzőleg megírtam, tudom, hogy az Úr helyezett igen fontos tisztségbe. Orvos vagy, akinek az Úr különleges tudást és értelmet adott, hogy igazságot és ítéletet tégy, s igaz hittérítő lelkületről tanúskodj a tévedéssel élesen szembenálló igazság bemutatására alapított intézményben.

Fivérem, az Úr nem hagyott magadra, hogy egyedül viselj hadat. Bölcsességet adott neked, s Isten és emberek előtti kedvességet. Ő a segítőd. Eszközéül választott, hogy a házban úgy képviseljed az igazságot, amint nem magasztalják azt a világi egészségintézményekben. Az volt a célja, hogy a Battle Creek-i kórház úgy váljék közismertté, mint ahol naponta az Urat ismerik el a mindenség uralkodójának. „Az ő akarata szerint cselekszik az ég seregében és a föld lakosai között, és nincs, aki az Ő kezét megfoghatná, és ezt mondaná neki: Mit cselekedtél?” (Dániel 4:32)

Az az Úr terve, hogy most a harmadik angyal üzenetének hirdetése legyen a legmagasztosabb, legfőbb feladat a földön. Azzal tisztelt meg, hogy igen felelős helyre emelt művében. Nem szabad megvonnod támogatásodat az evangéliumi örömhír igeszolgálatától. Munkád minden területére vidd be az igazság megértését, s az igazság iránti engedelmességet. A számodra kijelölt hely az Úr felügyelete, az isteni kormányzat alatt áll. Jézustól, a nagy tanítótól kellett tanulnod. Az ő példája alapján végezd terveidet és munkádat. Istent tedd meg elsőnek, és engedelmeskedj igéjének. Ez a te erőd.

Az emberek lelkének is hű orvosává kellett lenned, akár a testének. Ha teljesítetted volna az Úr megbízását, nem fáradoznál most egyedül. Az igazgat, aki soha sem követ el hibát. Csakis a Szentlélek tarthatja meg lelkedet édesen és illatozón, lágyan és csillapultan. Csak az Úr képesítheti a munkást, hogy megfelelő időben megfelelő szavakat szóljon.

Nem vagy tökéletes. Gyakran elveszted önuralmadat. Nem úgy szólsz, mint kellene. Olykor önkényeskedő és követelődző vagy. De mikor küzdöttél, hogy úrrá légy magadon, Isten angyalai segítettek, mert Isten munkálkodott általad az igazság fölmagasztalásáért, és hogy az tisztességet és elismerést nyerjen a világban. Bölcsességet adott neked, nem a magad dicsőítésére, hanem hogy a kórház betegei és látogatói jó benyomással távozzanak a hetediknapi adventisták munkája felől, és tiszteljék a munkájuk alapját képező elveket. A megtiszteltetés nem azért ért, mert mindenkinél igazabb voltál, hanem mert Isten eszközéül kívánt használni téged.

Isten célja az volt, hogy kórházunkban lélekmentők, tanítók és orvosok ismerjék meg a harmadik angyal üzenetét, mely oly sok mindent magában foglal. Isten angyalai lettek volna erőd a munkában, melyet végezned kellett, hogy a kórház Isten különleges felügyelete alatt álló intézményként váljék közismertté. A hittérítő, lélekmentő lelkület, az intézményben uralkodó szeretet a láthatatlan mennyei lények tevékenységének volt az eredménye. Isten mondta: „Jónak láttam jeleket s csodákat tenni. Hatalmammal nevem dicsőítésére törekedtem.” Sokan megújult szívvel távoztak kórházunkból, otthonukba térve világ világossága lettek. Hangjuk hangosan hangzott. Ezt mondták: „Jöjjetek…, hadd beszéljem el minden istenfélőnek, miket cselekedett az én lelkemmel! Láttam nagyságát, ízleltem jóságát.” (Zsoltár 66:16)

Az Úr megmutatta nekem, hogy ha az ördög bármilyen úton helytelen irányba tudja terelni a művet, s ezzel hátráltatni fejlődését, akkor meg is teszi. Népünk közül sokan beruházásokat végeztek, de nem ültek le előbb költségvetést tenni, nem érdeklődték meg, lesz-e elég pénz a megkezdett munka befejezésére. Némelyik rövidlátónak bizonyult. Nem gondolt rá, hogy az egész világ az Úr szőlője.

Nem szabad arra használnunk jövedelmező kórházak bevételét, hogy gonosz nagyvárosainkban eltartsa az alacsonyabb osztályokért végzett számos tevékenységet. Az Úr rendelkezése szerint arra kell használnunk az erre a nagy és örökké növekvő munkára költött összegek oroszlánrészét, hogy intézményeket hozzunk létre más országokban, ahol még nem ragyog az egészség-megújulás fénye. Sok országban kórházakat kellene építenünk, de a nagyobb amerikai kórházaknál kevesebb költséggel. Így létesítményeket hívnánk életre, melyek miután megerősödtek, maguk is segítő kezet nyújtanak további intézmények alapításához.

Az Úr nem részrehajló. Munkásai tüntetik őt fel hamis színben. A mű szívében tevékenykedők nagyon hátráltatják azt, amit a szőlő számos részén el kellett volna végeznünk. Nem látják, minként fejleszthetnénk a munkát a szőlő távoli részein. Némely részt túlműveltünk. Így lekötöttük a pénzt, mely a szőlő más tájainak munkásai előtt nyitott volna lehetőséget, hogy akadály nélkül tűzhessék ki új helyekre az igazság zászlaját. Nem szabad megrabolnunk a szőlő egyes részeit, hogy másutt pazarolhassák a javakat.

Az ember véges ítélettel ítél. Isten viszont a termett gyümölcs élvezhetőségét nézi, s az után ítéli meg a fát. Az Úr nevében fölhívlak mindnyájatokat, gondoljatok az előttünk álló feladatokra, s hogy miként tartjuk el a művet. Az Úr szőője széles e világ, s meg kell azt művelnünk.

Isten az ő különleges népétől nem számos intézményt, hatalmas épületeket, külső fitogtatást, hanem összecsendülő tetteket vár el. Azt kívánja az Isten választotta drága néptől, hogy legyenek egyek, s Krisztus által Istenben rejtsék el életüket. Mindenki álljon a helyén, terjesszen jó hatást gondolatával, szavával, tettével. Majd amikor Isten valamennyi munkása ezt teszi – s csakis akkor –, Isten munkája teljes, kiegyensúlyozott egész lesz.

Isten azt kívánja, hogy intézményei és választott, örökbefogadott gyermekei azzal tiszteljék meg, hogy magukon viselik a keresztény jellem vonásait. A hittérítés, melyet az örömhír terjesztése magában foglal, szókimondó, lényeggel törődő munka, mely egyre fényesebben ragyog, míg fényes nappal nem lesz. Isten nem akarja, hogy népének hite annak az emberbaráti tevékenységnek vonásait vagy külsejét öltse magára, melyet most egészségügyi hittérítésnek neveztek. Nem szabad New York vagy Chicago nyomornegyedeibe temetnünk népének javait és képességeit. Vezessük Isten művét a helyes utakon.

Legyünk igénytelenek és önzetlenek. Dolgozzunk, amint Krisztus dolgozott – egyszerűen, szelíden, alázatosan, s odaszentelve. Akkor oly munkát tudunk végezni, mely megkü-lönböztethető lesz a világ összes hittérítő tevékenységétől.

A mélységből kimentett emberek között sokan vannak a megbízhatatlan tanácsadók, akikre az utolsó napok munkájában nemigen lehet számítani. Az ellenség eltökélte, hogy tévedést kever az igazság közé. Az eldurvult rétegek adta lehetőséget erre használja fel; azokat, akikre oly sok fáradságot és pénzt fordítanak, a csoportot, melynek étvágya bűnös maguk kényeztetéseitől romlott meg, akik visszaéléseket követtek el lelkükkel, kiknek torz és nyomorék a jelleme, kiknek undorítók a szokásai és kívánságai, s akik szokásból gondolnak rosszat. Jellemük átalakulhat, de az átalakulás nagyon kevésnél szokott alapos vagy tartós lenni.

Az igazság megszentel néhányat, sokan viszont szokásaik és viselkedésük felületes megváltozása után azt képzelik, hogy keresztények. Befogadjuk őket a gyülekezet közösségébe, de sok bajt okoznak, és sok gondot. Sátán rajtuk keresztül igyekszik elvetni a gyülekezetben a féltékenykedés, becstelenség, bírálgatás és vádaskodás magját. Így törekszik megrontani a gyülekezet többi tagját. A gyermekkoruk óta rajtuk uralkodó természet, mely arra vezette őket, hogy félrevessenek minden gátlást, és egészen az elaljasodásig süllyesztette őket, még mindig uralkodik rajtuk. Megmentettnek tartjuk őket, de nagyon sokszor az idő azt mutatja, hogy fáradozásunk nem tette őket Isten engedelmes gyermekeivé. Minden képzelt mellőzés sértődéhez vezet. Keserűséget, haragot, rosszindulatot melengetnek. Szavukkal és lelkületükkel elárulják, hogy nem születtek újjá. Hajlamaik lefelé, az érzékiséghez húzzák őket. Megbízhatatlanok, hálátlanok, szentségtelenek. Így van ez mindazzal, aki nem alaposan tért meg. Ezek a romlott, át nem alakult jellemek a Sátán eredményes munkásaivá lesznek, széthúzást és viszályt teremtenek.

Az Úr jelölte ki munkamódszerünket. Népünk ne kövesse, és ne tartson lépést az Üdvhadsereg módszereivel. Az Úr nem ezt bízta ránk. Az sem feladatunk, hogy elítéljük az Üdvhadsereget, és éles szavakat szóljunk ellenük. Vannak ott értékes, önzetlen emberek. Bánjunk velük szeretettel. Akadnak köztük becsületesek, akik őszintén szolgálják az Urat, s akik még majd meglátják a nagyobb világosságot, elérkeznek az összes igazság elfogadásához. Az Üdvhadsereg tagjai igyekeznek megmenteni az elhanyagolt, letiport embereket. Kedvüket ne szegjétek. Hadd végezzék ezt a maguk módszereivel és útján. Az Úr világosan megmutatta, mi legyen a hetediknapi adventisták feladata. Tartsunk tábori és sátoros összejöveteleket. Hirdessük a jelen igazságot. Tegyünk határozott bizonyságtételt, s legyen a beszédünk olyan egyszerű, hogy a gyermekek is megérthessék.

Az egészségügyi hittérítéshez csatlakozók között akadnak, akiket az a veszély fenyeget, hogy régi nevelésükből kifogásolható elképzeléseket hoznak magukkal. Holott az Isten szavában lefektetett elveket kell gyakorolniuk, máskülönben előítéleteik elcsúfítják a művet. Mikor belevisszük a munkába megszentelt képességeinket, amikor Isten akarata kedvéért félretesszük akaratunkat, mikor nap-nap után keresztre feszítjük magunkat, akkor jó eredményeket mutathatunk fel; hittel törünk előre, s tudni fogjuk, hogy Urunk megígérte, hogy magára vállalja a rábízott munkát, s be fogja fejezni, mert sohasem követ el hibát, és kudarcot sem vall soha.

Az Úr szolgái intézői csupán. Amikor fenntartás nélkül neki adják magukat, hogy a Szentlélek munkálja őket, az Úr fog munkálkodni általuk. Mikor a hit emberei az Úr kezébe helyezik magukat s így szólnak: „Itt vagyok, engem küldj el”, akkor elfogadja szolgálatukat. Ámde az embernek nem szabad nagyralátó elgondolásokkal hátráltatnia az Úr tervét. Az Úrnak évek óta vitája van népével, mert a maguk feje után mennek, s nem Isten bölcsességére támaszkodnak. A munkások vigyázzanak, nehogy az Ur útjába álljanak, nehogy késleltessék ügyének fejlődését, azt képzelve, hogy elég eszük van a sikeres tervezéshez és a mű fejlesztéséhez. Ha ezt teszik, az Úr helyre fogja igazítani tévedésüket. Isten az ő Lelkével fölvilágosítja munkásait. Úgy alakítja gondviselését, hogy elgondolása és akarata szerint fejlesszék a munkáját.

Ha az emberek megalázzák magukat Isten előtt, ha nem a maguk eszét magasztalják fel mindenen uralkodó tekintélyként, ha helyet engednek az Úrnak, hogy ő tervezzen, ő tevékenykedjék, akkor Isten úgy fogja felhasználni képességeiket, hogy neve dicsőségére legyenek. Meg fogja tisztítani munkásait minden önzéstől, le fogja vágni a nem kívánatos tárgyak köré fonódó indákat, megmetszi a szőlőt, hogy gyümölcsöt teremjen. Isten a csodálatos szőlőműves. Munkásainak életében mindent alá fog vetni a növekedés és gyümölcstermés fő céljának. Terve az, hogy nap nap után Krisztus képmásához alakítja szolgáit, az isteni természet részesévé, így bőséges gyümölcsöt termővé teszi őket. Azt kívánja, hogy népe az örömhír valóságos élése által igaz, szilárd, megbízható, tapasztalati lélekmentő legyen. Szeretné, ha az eddiginél magasztosabb, szentebb és határozottabb eredményeket mutatnának fel.

A fazekas kezébe veszi, akarata szerint formálja az agyagot. Egyre gyúrja és munkálja. Kettéosztja, majd újra összenyomja. Vizezi, majd újra szikkadni hagyja. Egy ideig heverteti, anélkül, hogy hozzá nyúlna. Mikor teljesen gyúrható, folytatja munkáját; edényt készít beló1e. Megformálja, csinosítja, simítja a korongon. Majd megszárítja a napon, és a kemencében kiégeti. Így lesz belőle használható edény. A nagy mestermunkás így kíván alakítani bennünket. S ami az agyag a fazekasnak, legyünk mi is azok az Isten kezében. Ne próbáljuk mi elvégezni a fazekas munkáját.

Az Úr megbízta kórházunk orvosait, hogy hűséges őrként álljanak helyükön. Velük kívánja elvégeztetni a munkát, melynek meg kell lennie. Nekik kellett volna az Úr segítőinek lenni. A szenvedés enyhítése terén kifejtett tevékenységükkel jó benyomást akar tenni az emberekre.

Orvostársaid tanácsán kívül, mások véleményét is meg kell hallgatnod. Friss, új nézetekre van szükségetek, mert nem minden elvetek viseli magán Isten megbízólevelét. Ti ott addig ültettetek gondolatokat az egészségügyi hittérítők értelmébe, míg veletek együtt ők is el nem tévedtek a bizonytalanság ködében.

Az Úr mondta, hogy abba a kísértésbe estek, hogy füg-getlenítsétek az egészségügyi hittérítést a Világtanácstól. Holott ez helytelen terv. Láttam, hogy változtatni kell terveiteken, és ötleteiteket sem valósíthatjátok meg anélkül, hogy kárt ne tegyetek magatokban és Isten ügyében.

Testvérem, a legválságosabb esetekben neked, a sebésznek kellett helytállnod, s időnként félelem fogott el. Tudtad, hogy gyorsan kell dolgoznod, és súlyos kötelességek elvégzésénél egyetlen rossz mozdulatot sem tehetsz. Újra meg újra teendőről teendőre kellett siklanod. Ki állt melletted, mikor súlyos műtétet végeztél? Ki tartott meg nyugodtnak, hidegvérűnek a válságokban? Ki adott gyors ítélőképességet, jó szemet, nyugodt idegeket, szakszerű pontosságot? Az Úr Jézus küldte el angyalát, hogy álljon melléd, s mondja, mit kell tenned. Ő fektette kezedre kezét. Nem te, Jézus vezette késedet. Olykor ráébredtél erre, és csodálatos béke szállt rád. Nem mertél kapkodni, mégis sebesen dolgoztál. Tudtad, hogy pillanatnyi vesztegetni való időd sincs.

Az Úr nagyon megáldott – Isten irányítása alatt álltál. Mások mit sem tudtak a veled levő uralkodó jelenlétről, és mindent a te javadra írtak. Híres orvosok voltak tanúi műtéteidnek, és dicsérték hozzáértésedet. Ez jólesett neked. Isten nagy tisztességben részesített, hogy megdicsőítse, nem téged, hanem a maga nevét, de nem mindig tudtad elviselni a láthatatlan látását. Ki akartál tűnni, és nem mindig helyezted magadat teljesen Isten kezébe. Nem voltál hajlandó hallgatni az Úr szolgáinak tanácsaira. Sokszor a magad feje után mentél. Az Úr elvárta volna, hogy tiszteld az örömhír lelkészeit. Mikor a legnagyobb szükséged lett volna az éleslátásra, hogy ne csak a mű fél oldalát lásd, hanem összes részét, akkor az emberek tanácsát választottad, Isten feddése alatt. Ha támogatták volna javaslataidat, hajlandó lettél volna összefogni velük.

Ha imádkoztál volna, ha neki szentelted volna magadat, ha az Urat kerested volna bölcsességért, és fenntartás nélkül átadtad volna magadat irányításának, megakadályozhattál volna számos nem Isten, hanem ember akaratából született vállalkozást. Neked megvan a kijelölt feladatod. Fontos dolgokat hanyagoltál el, hogy meggondolatlanul jelentéktelen apróságokkal kösd le magad, amelyeket az Úr sem, és testvéreid sem tanácsoltak.

Olykor, amikor szolgái nem értettek veled egyet, az Úr pontosan ezt várta el tőlük. De te úgy bántál el tanácsukkal, hogy később, mikor szólniuk kellett volna, hallgattak. Az Úr elvárja, hogy akiket a bizalom tisztségeire jelölt ki, minden bölcsességgel, jogosság és igazság szerint járjanak el.Testvéreid tanácsolhattak volna, de te megvetetted a terveidbe avatkozó szót. Ezzel nehéz helyzetet teremtettél magadnak. Ha ragaszkodtál volna kijelölt feladatodhoz, Isten eredményesebb és még eredményesebb munkatársává tett volna. Az Úr azt kívánja, hogy ne csak a magad eszét használd.

Az Úr adta neked munkádat, nem hogy kapkodj, hanem, hogy nyugodtan, megfontoltan végezd. Az Úr soha senkit sem kényszerít elsietett, kapkodó, bonyolult lépésekre. Te viszont felelősségeket gyűjtöttél magadnak, melyeket az Úr, a könyörületes Atya nem helyez rád. Életedben vadul kergetik egymást olyan kötelességek, melyeket nem az Úr parancsolt rád. Isten szolgái sohase hagyják egyik kötelességüket elnagyolva vagy félig készen, hogy másikba kapjanak bele. Aki Isten félelmének nyugalmával tevékenykedik, az nem dolgozik ötletszerűen, attól tartva, hogy valami majd egy elhamarkodott tervének útjába áll.

A terheket, melyeket hordozol, nem mind az Úr helyezte válladra. A többletterhek következményeit érezni lehet az egész területen. Ha megmaradtál volna kijelölt munkád mellett, azokért fáradoztál volna, akiket az Úr kiszemelt, hogy kórházunkon át elérjen a jelen igazsággal – az üzenettel, melyet Isten adott továbbításra népének – sokkal többet értél volna el azon a téren, hogy fontos emberek figyelmét Isten választott népére tereld. Az Úr útján sokkal többre mentél volna munkájának és hatalmának bemutatásában. A kórháznak Isten tanújának kellett volna lennie az igazság, a fölemelő, megszentelő igazság felől. Testvérem, az Úr tett téged megtisztelt eszközévé. Sose várt el tőled semmit, ami háttérbe szorította volna az intézményben kifejtett tevékenységedet. Az intézménynek az igazság világító tornyaként kell állnia. Meghatározott munkát kellene végeznie Istenért; fényt villantani ezrek ösvényére.

Nagy és szent feladat a tied. Ha ragaszkodsz a számodra kiszabott részhez, Isten-adta szakértelemmel, gyorsan dolgozhatsz majd anélkül, hogy bármikor is kapkodni látszanál. Majd ha az Úr megnyitja szemedet, látni fogod a hittérítő területek roppant nyomorát. Meglátod, hogy ólomsúlyú a munkások lépése, miközben az Úr pénzét túlzott mértékben hazai vállalkozások és intézmények eltartására költik. Annyira, hogy szem elől veszítik az üzenetet, holott ezt kell hirdetnünk szerte a világon.

Isten különböző embereket hív meg munkatársaiul. Az Úr egyetlen embert sem hatalmazott föl, hogy túl sok felelősséget halmozzon magára. Olyan közel akarja vonni magához az orvost, akin annyi minden fordul, hogy apró nehézségek ne nyugtalanítsák. Azt kívánja, hogy az orvosi hivatás egyik legeredményesebb tagja légy, semmit se mellőzz, semmit se csúfíts el, tudva, hogy tanácsadó áll szorosan melletted, hogy támogasson, megerősítsen, békét s nyugalmat adjon lelkednek. Lázas gondolkodásod és lelked bizonytalansága nem teszik kezedet ügyessé. Ha Krisztus érinti meg az orvos kezét, életerőt, békességet, önbizalmat és hatalmat áraszt bele.

Úgy írok neked, mint anya a fiának. Segítenék, ha tudnék, el is mennék hozzád, ha kölességemnek tartanám, hogy itt hagyjam ausztráliai munkámat, de nem merem. Kellő megfontolás nélkül támasztottál reményeket és melengettél terveket. Nem vetettél számot előbb, hogy miből fejezed be a tornyot. Fölszólítalak, mint aki tudja, mint akinek megengedték, hogy lássa annak következményét, amit magadra vállaltál – állj meg és gondolkozzál. Isten ismeri testedet, tudja, hogy csak por vagy. Kétségkívül rászorulsz a tanácsra. Nemcsak azokéra, akik biztatnak, hogy vágj bele abba, amit oly fontosnak tartasz, hanem olyan embereket tanácsára is, akik már most tisztábban látják a következményeket, ha bizonyos vállalkozásokba fogsz.

Ne vesd hátad mögé, mint haszontalant, a figyelmeztetéseket, melyeket még nem értesz. Ha megfogadod a küldött figyelmeztetéseket, súlyos próbák elől menekülsz meg.

Részletek egy 1899-ben, Új-Zélandból írt levélből— Ne engedjük, hogy tanácstalanságaink és csalódásaink lelkünkbe rágják magukat, idegessé és türelmetlenné tegyenek. Ne legyen közöttünk viszály, ne gondoljunk rosszra, ne szóljunk gonoszt, nehogy megbántsuk Istent. Testvérem, ha kitárod szívedet az irigység és gonosz gyanú előtt, a Szentlélek nem tud veled lakni. Törekedj Krisztus tökéletességére. Az ő területein tevékenykedjél. Minden gondolatod, szavad és tetted róla tanúskodjék. Naponta keresztelkedjél meg a szeretetben, mely az apostolok napjaiban valamennyiüket egy akaratra hangolta. Ez a szeretet egészségessé teszi testedet, értelmedet és lelkedet. Olyan légkörrel vedd körül lelkedet, mely megerősíti lelki életedet. Ápold a hitet, reményt, bátorságot és szeretetet. Isten békéje uralkodjék szíveden. Ha ezt teszed, eleget tudsz tenni felelősségeidnek. A Szentlélek isteni hatékonyságot és nyugodt, csöndes méltóságot kölcsönöz a szenvedés enyhítésére kifejtett minden igyekezetednek. Bizonyságot tesz, hogy Jézussal voltál.