St. Helena, Kalifornia,

1903. október 30.

Az egészségügyi hittérítőknek

az Úr Lelke irányítására van legnagyobb szükségük. Aki úgy dolgozik, mint a mindenható orvosi hittérítő, Krisztus dolgozott, annak föltétlenül lelki beállítottságúnak kell lennie. Mégsem minden egészségügyi hittérítő dicsőíti meg Istent és az ő igazságát. Nem mindnyájan vetik alá magukat a Szentlélek vezetésének. Némelyek fát, szénát és szalmát hordanak az alapokba, s ezek nem fogják kiállni a tűzpróbát.

Istentől származó bölcsességért és erőért imádkozom, elétek tárni, miből áll az egészségügyi lélekmentés. Felekezetünk tevékenységének nagyszerű és fontos ágazata ez. Sokan mégis szem elől veszítik az Istennek tetsző orvosi hittérítés alapját képző tiszta, nemesítő elveket.

Naplómban a következőket találtam. Tavaly írtam: 1902. október 29. Korán ébredtem. Miután bölcsességért és világos gondolatokért könyörögtem, hogy jól kifejtsem, amit az Úr figyelmem előterébe állított, tíz oldal utasítást írtam le. Tudom, hogy az Úr segített papírra vetnem a fontos ügyet, melynek népe elé kell kerülnie.

Mikor írok, feszült vagyok, de miután lejegyeztem az utasításokat, lefoszlik agyamról a szorítás, mert tudom, hogy a szóban forgó tárgy, amelyet az Úr elém tárt, nem vesz el, még ha el is felejteném. Csak azok érthetik meg a Krisztus tanította örömüzenetet, akik ráébrednek, hogy az emberi család reményének gócpontja a kereszt. Jézus nem másért jött a világra, minthogy előnyös helyzetet teremtsen az embernek a földön, s a mennyei mindenség előtt. Bizonyságot tenni jött, hogy a bukott emberek Isten természetének részesei lehetnek, ha hisznek Isten Fiának hatalmában és hathatósságában. Egyedül Ő hozhatott elfedező áldozatot a bűnösökért, Ő nyithatta meg a paradicsom kapuit a bukott ember előtt. Az Úr magára vette, nem az angyalok, hanem az ember természetét, élte a világon a bűntől be nem szennyezett életet. „Az ige testté lett, és közöttünk lakozott. Láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét, aki teljes volt kegyelemmel és igazsággal.” „Mindannak, aki befogadta Őt, hatalmat adott, hogy Isten fiává legyen, annak, aki hisz Őbenne.”

Életével és halálával azt hirdette, hogy az ember csak az Isten törvényei iránti engedelmességben találja meg a biztonságot és igazi nagyságot. „Az Úr törvénye tökéletes, megeleveníti a lelket.” (Zsoltár 19:9) Isten törvénye Isten jellemét tükrözi. Az Úr kezdetben a törvényt adta az embernek az engedelmesség mértékéül. Az egymást követő korok folyamán az emberek szem elől veszítették a törvényt. Néhány századdal az özönvíz után Isten elhívta Ábrahámot, neki ígérte meg, hogy leszármazottai tisztességet szereznek a törvénynek. Idővel az izraeliták Egyiptomba költöztek, ahol hosszú éveken át súlyos elnyomást szenvedtek. Közel négyszáz év fogság után, hatalmának csodás megnyilvánulásaival az Úr kiszabadította őket. Az egyiptomiak előtt a mindenség uralkodójaként fedte fel magát, aki hatalmasabb valamennyi pogány istennél.

Az Úr a Sínainál másodszor is kijelentette a törvényt. Félelmes nagyszerűséggel harsogta el törvényét, majd ujjával véste kőtáblákra a tíz parancsot.

Ha végigsiklunk a századokon, belátjuk, hogy eljött az ideje, hogy Isten újra félreérthetetlenül az engedelmesség mértékének jelentse ki törvényét. Krisztus azért jött, hogy igazolja a törvény szent követeléseit. Azért, hogy élje a törvény kívánalmai iránti engedelmesség életét, így tarthatatlanná tegye Sátán vádját, hogy az ember képtelen eleget tenni Isten törvényének. Amikor ember volt, kísértésekbe ütközött, melyeket Istentől nyert erővel legyőzött. Mikor szertejárt és jót tett, meggyógyította a Sátán megkínzottait. Nyilvánvalóvá tette Isten törvényének lelkületét és az ő szolgálatának jellegét. Krisztus élete bizonyítja, hogy mi is tudunk engedelmeskedni Isten törvényének.

Krisztus soha nem tért el az Isten törvénye iránti hűségtől. Sosem tett Atyja akarata ellen. Olyan szavakat szólhatott az angyalok, emberek és ördögök előtt, melyek bárki más ajkáról istenkáromlásként hangzottak volna: „Mindenkor azokat cselekszem, amelyek néki kedvesek.” (János 8:29) Ellenségei három éven át követték, foltot igyekezve találni jellemén. Sátán, összes gonosz szövetségese segítségét igénybe véve, le akarta győzni Jézust. Mégsem találtak benne semmit, ami segítségével fölé kerekedhettek volna. Az ördögök is kénytelenek voltak elismerni: „Te vagy az Isten szentje.”

Milyen szavak fejezhetnék ki erőteljesebben Isten szeretetét az emberiek iránt, minthogy egyetlen Fiát odaajándékozta megváltásunkért. Az ártatlan viselte el a bűnös büntetését. „Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen Őbenne, az el ne vesszen, hanem örök élete legyen. Nem azért küldte Isten az ő Fiát a világba, hogy kárhoztassa a világot, hanem, hogy megtartassék a világ általa. Aki hiszen Őbenne, az el nem kárhozik, aki pedig nem hisz, immár elkárhozott, mert nem hitt az Isten egyszülött Fiának nevében.” (János 3:16–18)

Krisztus odaadta magát elfedező áldozatul az elveszett világ megmentéséért. Úgy bántak vele, ahogy mi érdemeljük, hogy velünk úgy bánjanak, amint Ő érdemli. Elítélték bűneinkért, melyekben nem volt része, hogy igazságos tettei, melyekben nekünk nincs részünk, igazoljanak bennünket. Elszenvedte halálunkat, hogy miénk lehessen az élet, ami az övé. „Az ő sebeivel gyógyultunk meg.” (Ésaiás 33:5)

Mint minket, Krisztust is minden ponton megkísértette az, aki valamikor hűségesen állt mellette a mennyei udvarokban. Nézzétek Isten Fiát a kísértés pusztájában! A legnagyobb gyöngeség idején a legtüzesebb kísértések támadása közepette! Nézzétek szolgálatának évei alatt! Gonosz hatalmak rohamozták őt mindenfelől! Nézzétek gyötrelmei közepette a kereszten! Mindezt értünk szenvedte el!

Az a gondolat vidította Krisztus fáradsággal és lemondással teli fiatalkori életét, hogy mindezt nem hiába kell elszenvednie. Az Úr életét adta az emberek életéért, így nyeri vissza a világot a hűséghez. Bár előbb át kell esnie a vérkeresztségen, noha a világ bűneinek súlya fog nehezedni ártatlan lelkére, az előtte álló örömért a kereszt elviselését választotta, semmibe véve a gyalázatot.

Tanulmányozzátok Krisztus meghatározását, hogy mi az igazi hittérítő: „Ha valaki utánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel keresztjét, és kövessen engem.” (Márk 8:34) E szavak szerint Krisztus követése nem színlelés, nem bohózat. Jézus elvárja tanítványaitól, hogy szorosan nyomdokain járjanak, elviseljék, amit Ő elviselt, elszenvedjék, amit Ő elszenvedett, legyőzzék, amit Ő legyőzött. Aggódva várja, hogy az önfeláldozás lelkülete nyilvánuljon meg hitvalló követőiben.

Akik személyes megváltójuknak fogadják el Jézust, azt választják, hogy részt vegyenek szenvedéseiben, önfeláldozó életét éljék, szégyent viseljenek el kedvéért – azok megértik, mit jelent igaz egészségügyi lélekmentővé lenni.

Mikor egészségügyi hittérítőink új életet élnek Krisztusban, mikor Krisztus szavát tekintik irányítójuknak, akkor sokkal jobban meg fogják érteni, miből áll az igazi egészség-hittérítés. Tevékenységük mélyebb értelmet nyer, amikor fenntartás nélkül engedelmeskednek az Isten ujjával kőtáblára vésett törvényeknek, ideértve a szombat parancsát, melyről Mózesen át maga Krisztus szólt Izrael gyermekeihez:

„Megtartsák azért az Izráel fiai a szombatot, megszentelvén a szombatot nemzetségről nemzetségre, örök szövetségül. Legyen közöttem és az Izráel fiai között örök jel ez, mert hat napon teremtette az Úr a mennyet és a földet, hetednapon pedig megszűnt és megnyugodott.” (2Mózes 31:16,17)

Kutassuk szorgalmasan Isten igéjét, hogy nagy erővel hirdessük az utolsó napok számára adott üzenetet. Akikre az Üdvözítő önfeláldozó életének világossága ragyog, sokan nem hajlandók az ő akarata szerint élni. Magukat kívánják dicsőíteni. Az ilyenek számára az igazság és az igazságos tettek jelentőségüket vesztették, s keresztényietlen viselkedésük sokakat elfordít az Üdvözítőtől. Isten igaz, állhatatos munkásokat hív, akiknek élete ellensúlyozza az ellene fáradozók rossz hatását.

Utasítottak, hogy így szóljak az egészségügyi lélekmentőkhöz: „Kövesd vezetődet. Ő az út, az igazság és az élet. Ő a példaképed.” Az a felelősség nyugszik az orvosi hittérítőkön, hogy szemük előtt tartsák Krisztus önzetlen szolgálatát. Rögzítsék tekintetüket Jézusra, hitük szerzőjére és bevégzőjére. Ő minden fény forrása, minden áldás kútfeje.

A beteges istenfélelem és megromlott elvnek ebben a korszakában, Isten fölhívja munkásait, tanúsítsanak egészséges, jóra hajló lelkiséget. Testvéreim, Isten ezt várja el tőletek. Krisztus oldalán vessétek latba tekintélyetek minden egyes morzsáját. Most kell nevén neveznetek a dolgokat és szilárdan állnotok, védelmeznetek az igazságot, amint az Jézusban él.

Most kell előtérbe lépnie annak, aki Krisztus által Istenben rejtette el életét. Most kell hadba szállniuk a hitért, melyet a szentek egyszer s mindenkorra megkaptak. Meg kell védelmeznünk a hitet, s úgy fejlesztenünk Isten országát, mintha Krisztus személyesen itt lenne a földön. Ha köztünk járna, kénytelen lenne sokakat megróni, akik, noha egészségügyi hittérítőnek vallják magukat, mégsem akarnak szelídséget és igénytelenséget tanulni a nagy orvosi hittérítőtől. A hittérítésben magas állást betöltők közül egyesek élete önmagukat dicsőíti. Míg meg nem szabadulnak az önmagasztalás minden vágyától, nem tudják világosan felismeri Krisztus jellemét, s azt a munkát sem tudják végezni, melyet Ő végzett.

Amikor a Szentlélek ellenőrzi a gyülekezet tagjainak gondolkodását, akkor a beszéd, a szolgálat és a lelkiség eddiginél sokkal magasabb színvonalát látjuk majd bennük. Az élet vize frissíti majd föl a gyülekezet tagjait, s a munkások egyetlen vezető, Krisztus irányítása alatt Mesterüket fogják kinyilatkozatni lelkületükkel, szavaikkal és tetteikkel. A most folyó nagy záró munkában előrenyomulásra fogják bátorítani egymást. A szeretet és egység egészségesen fejlődik majd, s ez bizonyítja a világ előtt, hogy Isten elküldte Fiát meghalni a bűnösök megváltásáért. Az isteni igazság megdicsőül, s amikor az égő lámpásként ragyog, világosabban és még világosabban meg fogjuk érteni.

A mai időkre szóló vizsgáló igazság nem emberi ész tákolmánya, hanem Istentől származik. Igaz bölcselet ez a befogadóinak. Krisztus testté lett, hogy az igazságba vetett hit által megszentelődhessünk és megmeneküljünk. Az igazság hoz hűségesen ragaszkodók keljenek föl, és törjenek előre. Lábatokra húzzátok a békesség evangéliumának hirdetésére a készség saruját, szólva az igazságot azoknak, akik nem ismerik. A megroggyant térdet nyújtsátok ki, és járjatok egyenesen, hogy a megbénult tag ki ne ficamodjék.

Forrjunk most egységbe, s az igaz egészségügyi lélekmentéssel egyengessük az utat eljövendő Urunk előtt. Mégse feledjük, hogy a keresztény egység nem azt jelenti, hogy egyik személy azonosságát beolvasszuk a másikba. Sem hogy az egyik elgondolása vezesse és ellenőrizze a másikat. Isten senkinek sem adott olyan hatalmat, melyet néhányan szavukkal és viselkedésükkel maguknak próbálnak követelni. Isten elvárja, hogy mindenki legyen szabad, és kövesse az ige irányítását.

Növekedjünk az igazság ismeretében, annak adva minden dicséretet és dicsőséget, aki egy az Atyával. Keressük a legkomolyabban a mennyei felkenést, a Szentlelket. Legyünk tiszta, növekvő keresztények, hogy a mennyei udvarokban végül Krisztusban tökéletesnek jelentsenek ki bennünket.

„Ímhol jő a vőlegény! Jöjjetek elébe!” Ne vesztegessétek most az időt. Igazítsátok meg és emeljétek magasra lámpásotokat. Ne késlekedjetek. Törekedjetek tökéletes egységre jutni egymással. Próbák jönnek majd ránk. Üdvösségünk parancsnoka, Krisztus, szenvedések által lett tökéletes. Követői is szembetalálkoznak az ellenséggel. Kemény próbákat kell kiállniuk, mégse essenek kétségbe. Krisztus szól hozzájuk: „Bízzatok, én legyőztem a világot.” (János 16:33)

A következő sorok a keresztény hadviselést tükrözik: „Azt képzeltem, a keresztény mennybe vezető útja Ragyogó, mint a nyár, örömteli, akár a hajnal. Te megmutattad az utat: sötét volt az, és göröngyös. Éles sziklákkal beszórt, mind szúrós tövissel beszőtt. Mennyei jutalomról és hírnévről álmodtam, Kértem az olajágat, a palástot és koronát. Te a keresztet és a sírt mutattad meg.”