Granville, New South Wales,

1894.

Ahol nagyobb a világosság, ott határozott változásnak kellene be-következnie a munka lendületében és jellegében. Tesztek-e valamit, hogy figyelmeztessétek azokat, akik nem tudnak az Úr közeli eljöveteléről. „Mert az Úr kijő helyéről, hogy meglátogassa a föld lakóinak álnokságát, s fölmutatja a föld a vért, és el nem fedi megölötteit többé.” (Ésaiás 26:21) Megkérdem, ki tartja felelősnek magát a Krisztus nélkül pusztuló lelkekért? Ki kész elhagyni kényelmes otthonát, családi körének édes kötelékeit, s messze vinni az igazság drága világosságát? Minden nap, minden perc rettentő felelősséggel mered azok elé, akikre az igazság világosságát bízták, mivel valamennyi országban minden nap férfiak és nők készülnek fel a derűre vagy borúra – döntik el sorsukat az örökkévalóságra.

Isten roppant áldozatokat hozott az emberekért. Hatalmas erőt fejt ki, hogy visszavezesse őket a törvényszegésből, a bűnből a hűséghez és engedelmességhez. De tudtomra adta, hogy semmit sem tesz az emberek közreműködése nélkül. Bőségesen gondoskodott a kegyelem, az erő és az eredményesség összes adományáról. A legerősebb indítékokat tárta elénk, hogy az ember szívében fölélessze, s életben tartsa a lélekmentés lelkületét, hogy az isteni és emberi eszközök erőkifejtései egyesülhessenek. Mit tett népünk a Battle Creekről való elköltözés terén, hogy széthordják a világosságot azokra a területekre, ahol még nem tűztük ki a zászlót? Hát nem megnyitotta az Úr az ég ablakait; hát nem kitöltötte az áldást a közelmúlt értekezleten? Mire fordítod Isten ajándékát? Az Úr ellátott minket a cselekvés mozgató erejével, hogy türelmesen, reménykedve, lankadatlan őrködéssel tárjuk az emberek elé Krisztust és keresztjét, hogy fölhívjuk őket bűnbánatra, hogy figyelmeztessük őket Krisztus közeli eljövetelére.

Ha a Battle Creek-i gyülekezet tagjai nem ébrednek fel, nem vonulnak ki a lélekmentés területére, akkor vissza fognak hullani a halálszerű alvásba. Hogyan művelte meg szíveteket a Szentlélek? Nem ihletett volna, hogy gyakoroljátok Istentől nyert képességeteket, hogy minden férfi, nő és fiatal fordítsa azokat a jelennek szóló igazság föltárására, tegyen személyes erőfeszítéseket, nyomuljon be a városokba, ahol még sosem hirdették az igazságot, s tűzze ki a zászlót?

Nem keltette új életre erőiteket az Istentől nyert áldás? Nem véste mélyebben szívetekbe az igazságot? Nem látjátok tisztábban az igazság sorsdöntő horderejét, a Krisztus nélkül pusztulók számára? Világosabban és határozottabban tanúskodtok-e Krisztusról, mint valaha, mióta Isten olyan nyilvánvalón kitöltötte rátok áldását?

A Szentlélek félreérthetetlenül elétek tárta a jelen igazság hatal-mas fontosságát és életre-halálra szólását. Arra való talán ez a tudásunk, hogy kendőbe kössük, s elássuk? Semmi esetre sem. Ki kell adnunk bérbe a pénzváltóknak. Mikor valaki hűségesen felhasználja tehetségét, legyen bármilyen kicsiny, a Szentlélek újonnan bemutatja neki Isten dolgait. Isten az ő Szentlelke által éltető erővé teszi igéjét. Gyors az, és hatalmas, mély benyomást tesz a gondolkodásra. Nem, mert valaki művelt vagy okos, hanem, mert Isten hatalma összefog az ember erejével. S minden dicséret az Isten hatalmát hirdeti.

Elhagyjuk-e csábítani magunkat azok önzése és könnyebbsége által, akiknek földi kényelmük és szép otthonuk van? Mint lelki eszközök, beszüntessük-e a lelkek megmentésére használni erőnket? Elhaljon talán a hangunk? Ez esetben Isten az ő átkát helyezi ránk, kiknek nagy világosság jutott, s felírja házaink falára: „Inkább a gyönyörnek, mint Istennek szeretői.” (2Timóteus 3:4) Ez esetben a kövek fognak megszólalni. Isten azt parancsolja nektek, Battle Creek-iek, hogy széledjetek szét.

Nem a magunk erejével, hanem az Istentől nyert erővel és kegyelemmel tökéljétek el, hogy most azonnal neki szentelitek minden erőtöket, minden képességeteket. Akkor Jézust fogjátok követni, csak mert hív, s nem fogtok kérdezősködni, hogy hová, vagy mi lesz jutalmatok? Amikor engedelmeskedtek a hívásnak, hogy „Kövess engem”, akkor lelki életetekben minden rendeződik. Az a rátok eső rész, hogy átgondolt, hű igyekezettel világossághoz vezessétek az embereket. Az isteni vezető irányítása alatt tökéljétek el magatokat a tettekre, akarjatok cselekedni pillanatnyi habozás nélkül.

Mikor meghaltok magatoknak, majd ha átadjátok magatokat Istennek, hogy az ő munkáját végezzétek, s a tőle kapott fényt hagyjátok jótetteiteken szerteragyogni, nem fogtok magatokra hagyatva fáradozni. Isten kegyelme az előtérbe lép, együtt tevékenykedik minden igyekezettel azok felvilágosítására, akik nem tudják, hogy minden dolog vége elközelített. Azt viszont nem végzi el, amit nektek kellene. Ragyoghat a fény bőségesen, de a tőle kapott kegyelem csak akkor téríti meg lelketeket, miután fel sikerült ébreszteni benneteket azt, hogy működjetek együtt az isteni eszközökkel. Isten szólít most, hogy öltsétek magatokra a keresztény fegyverzetet, s tevékeny harcosként lépjetek az Úr szolgálatába. Az isteni hatalom együtt fog működni az ember erőfeszítésével, hogy megtörje a világ varázslatát, melyet az ellenség vetett lelketekre.

Újra felhívlak, segítsetek, mint már kellett is volna, az anyagiak összeadásával, amelynek meg kell lennie, ha bármit el szeretnétek érni ebben az országban. Hajoljatok le szeretettel a pusztuló lelkek után. Engedelmeskedjetek a magas mennyekből kapott ösztökélésnek. Ne szomorítsátok meg halogatástokkal a Szentlelket. Ne álljatok ellen Isten módszereinek az emberek bűn szolgaságából való visszanyerésében. Az Úr mindenkinek képessége szerint szabja ki feladatát. Ha megteszitek, amit tudtok, Isten elfogadja erőfeszítéseiteket.