Mi a feladatunk? Ugyanaz, ami Keresztelő Jánosé volt. Ezt olvas-suk róla: ,,Azokban a napokban eljött Keresztelő János, aki prédikál Júdea pusztájában. És ezt mondta: Térjetek meg, mert elközelített a mennyeknek országa. Mert ez az, akiről Ésaiás próféta szólott, ezt mondván: Kiáltó szó a pusztában: Készítsétek az Úrnak útját, és egyengessétek meg az ő ösvényeit.” (Máté 3:1–3)

Aki ezekben az utolsó napokban valóban részt vesz az Úr munkájában, határozott üzenetet fog hirdetni. Olvassátok el Ésaiás negyvenedik fejezetének első néhány versét:

„Egy szó kiált: A pusztában készítsétek az Úrnak útját, ösvényt egyengessetek a kietlenben a mi Istenünknek. Minden völgy fölemelkedjék, minden hegy és halom alászálljon és legyen az egyenetlen egyenessé és a bércek rónává. És megjelenik az Úr dicsősége, és minden test látni fogja azt, mert az Úr szája szólt.” (Ésaiás 40:2–5)

„Szózat szólt: Kiálts! És monda: Mit kiáltsak? Minden test fű, és minden szépsége, mint a mező virága. Megszáradt a fű, elhullt a virág, ha az Úrnak szele fuvallt rá; bizony fű a nép. Megszáradt a fű, elhullt a virág, de Istenünk beszéde örökké megmarad.” (6–8. vers)

Ez a fejezet zsúfolva van napjainkhoz szóló utasításokkal. Az Úr ma így szól hozzánk: „Tartsatok bűnbánatot: készítsétek elő az utat munkám újjáéledése előtt.”

Helyes irányba tett lépés volt, hogy néhány, ez ideig Battle Creekben végzett munkát Washingtonba helyeztünk át. Folytatnunk kell az előretörést a távoli területekre, ahol az emberek lelki sötétségben élnek. „Minden völgy fölemelkedjék, minden hegy és halom alászálljon, és legyen az egyenetlen egyenessé, és a bércek rónává.” (4. vers) Úgy gördítsünk el minden akadályt Isten népe megváltásának útjából, hogy megnyitjuk igéjét, s hirdetjük a világos „Így szól az Úr”-t. Az igaz világosságnak elő kell ragyognia, mert íme, sötétség borítja a földet, és éjszaka a népeket. Az élő Isten igazságának kell előtűnnie a tévedéssel ellentétben. Hirdessétek az evangélium örömhírét. Van Üdvözítőnk, aki életét adta, hogy aki hisz benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.

Akadályok gördülnek majd Isten műve haladásának útjába, de ne féljetek. Szövetségéhez hű Istenünk a nyájas pásztor gyöngédségével és gondoskodásával a királyok királyának hatalmát egyesíti. Útját semmi el nem torlaszolhatja. Hatalma korlátlan, s ez szavatolja, hogy biztosan beváltja népének tett ígéreteit. Minden akadályt el tud távolítani munkája útjából. El tud hárítani minden nehézséget, hogy megmeneküljenek, akik szolgálják őt, és tiszteletben tartják eszkö-zeit. Jósága és szeretete végtelen; szövetségét meg nem változtatja.

Lehet, hogy műve ellenségeinek tervei szilárdnak és jól megala-pozottnak látszanak, de Isten meg tudja hiúsítani legátgondoltabb terveiket, s meg is teszi, a maga módján és a maga idején. Majd ha látni fogja, hogy eléggé próbára tette hitünket; majd ha közelebb húzódunk hozzá, és őt tesszük tanácsadónknak.

A legsötétebb napokon, amikor minden ijesztőnek tűnik, ne féljetek. Bízzatok Istenben. Akaratát véghezviszi, mindent jól tesz népe javára. Napról-napra megújul azok ereje, akik szeretik és szolgálják őt. Rendelkezésükre bocsátja értelmét, hogy miközben szándékát megvalósítják, ne tévedjenek.

Isten szolgálatában semmi keresnivalója az elkeseredésnek. Hitünknek el kell viselnie a ránehezedő nyomást. Isten képes is, készséges is megadni szolgáinak a kellő erőt. Nemcsak teljesíti, hanem túl is tesz a benne bízók legvérmesebb reményein. A szerint ad bölcsességet nekik, amint különböző helyzetük megköveteli.

Pál, a kipróbált Isten küldötte írja: „Ezt mondta nekem: Elég neked az én kegyelmem; mert az én erőm erőtlenség által végeztetik el. Nagy örömest dicsekszem azért erőtlenségeimmel, hogy a Krisztus ereje lakozzék énbennem.” (2Korintus 12:8,9)

Testvéreim, a kezdettől fogva táplált szilárd bizalmunkban mindvégig állhatatosan tartsunk ki. Ne halványítsuk el Isten igazságának világosságát. Be kell ragyognia a világot borító tévedés sötétségébe. Nyissuk meg Isten Igéjét a föld magas tisztséget betöltő emberei, és a szegényebbek előtt is.

Krisztus gyülekezete Isten szócsöve az igazság hirdetésére. Különleges feladattal bízta azt meg. Ha hű lesz Istenhez, ha megtartja parancsolatait, benne fog lakozni az isteni erő teljessége. Amíg tiszteletben tartja az Urat, addig nincs hatalom, mely ellene állhatna. Ha hűségesen ragaszkodik szövetségéhez, az ellenséges erők nem győzedelmeskedhetnek fölötte, csak amennyire a polyva ellenállhat a forgószélnek.

A gyülekezet előtt dicső nap hajnala áll, ha felölti Krisztus igazságosságának palástját s elszakad az összes világi köteléktől.

A gyülekezet tagjai vallják most be visszaeső bűnös voltukat, és fogjanak össze. Testvéreim, semmit se hagyjatok befurakodni, ami elválasztana egymástól vagy Istentől. Ne a véleménykülönbségeket emlegessétek, hanem egyesüljetek az igazság szeretetében, amint az Jézusban él. Járuljatok Isten elé, s hivatkozzatok az Üdvözítő kiontott vérére, melynek érdeméért segítségben kell részesülnötök a gonosz elleni küzdelemben. Ez a hivatkozástok nem lesz elfecsérelt idő; nem fogtok hiába könyörögni. Amikor szívből jövő alázattal és a hit teljes bizonyosságával közelebb húzódtok Istenhez, akkor legyőzitek a pusztulástokra törekvő ellenséget.

Térjetek vissza az Úrhoz, reménységnek foglyai. Keressetek erőt az élő Istennél. Higgyetek rendíthetetlenül, alázatosan Isten hatalmában és készségében, hogy megmentsen. Krisztustól az üdvösség élő folyama árad. Ő az élet forrása, Ő minden hatalom kútfeje. Mikor hittel ragadjuk meg erejét, még a legreménytelenebb, a legcsüggesztőbb kilátást is csodálatosan meg tudja változtatni. Nevének dicsőségéért megteszi ezt.

Isten fölhívja benne hívő hűségeseit, hogy öntsenek bátorságot a hitetlenkedőkbe és reményvesztettekbe. Segítsen minket az Úr, hogy segíteni tudjuk egymást, s életerős hitünkkel igazoljuk Őt.

„Örvendezzetek Istennek, a mi erősségünknek, ujjongjatok a Jákob Istenének! Dalt zengjetek, és dobot pergessetek, gyönyörű hárfát citerával együtt!” (Zsoltár 81:2,3)

„Jó dolog dicsérni az Urat, és éneket mondani a te nevednek, Ó, Felséges. Hirdetni jó reggel a kegyelmedet, és éjjelente hűséges voltodat, tízhúrú hegedűvel, s lanttal, hárfán való zengedezéssel. Mert megvidámítottál engem, Uram, cselekedeteddel, kezed műveiben örvendezem.” (Zsoltár 92:2–5)

„Jöjjetek el, örvendezzünk az Úrnak; vigadozzunk a mi szabadításunk Kősziklájának! Menjünk elébe hálaadással; vigadozzunk neki zengedezésekkel. Mert nagy Isten az Úr, és nagy király minden istenen fölül. Akinek kezében vannak a földnek mélységei, és a hegyeknek magasságai is az övéi. Akié a tenger, és Ő alkotta is azt, és a szárazföldet is az ő keze formálta. Jöjjetek, hajoljunk meg, boruljunk le, essünk térdre az Úr előtt, a mi alkotónk előtt!” (Zsoltár 95:16)

„Énekeljetek az Úrnak új éneket; énekelj az Úrnak te egész föld! Énekeljetek az Úrnak, áldjátok az ő nevét; hirdessétek napról-napra az ő szabadítását. Beszéljétek a népek között az ő dicsőségét, minden nemzet között az ő csodadolgait. Mert nagy az Úr, és igen dicséretes, rettenetes minden isten felett.” (Zsoltár 96:1–4)

„Vígan énekelj az Úrnak, te egész föld! Szolgáljatok az Úrnak örvendezéssel; menjetek eléje vígassággal. Tudjátok meg, hogy az Úr az Isten; Ő alkotott minket, és nem magunk; az ő népe és az ő legelőinek juhai vagyunk. Menjetek be az ő kapuin hálaadással, tornácaiba dicséretekkel; adjatok hálát neki, áldjátok az ő nevét! Mert jó az Úr, örökkévaló az ő kegyelme, és nemzedékről-nemzedékre az ő hűsége!” (100. Zsoltár)