Testvérnők! Öltözködési reformra van szükség köreinkben! Sok hiba van a női ruha jelenlegi kialakításában. A szoros fűzők használata és a csípők leszorítása ártalmas az egészségre, és ezért bűn. Az ilyen öltözék káros kihatással van a szívre, a májra, és a tüdőre. A szervezet egészsége a légzőszervek egészséges működésétől függ. Nők ezrei rontották meg egészségüket és hoztak magukra különféle betegségeket azáltal, hogy az egészséges és természetes formát egészségtelenre és természetellenesre változtatták. Nincsenek megelégedve természetadta külsejükkel, és azt saját előkelő elképzeléseik szerint akarják formálni, s ezáltal megtörik és megbénítják a természet munkáját.

Sok nő nehéz szoknyákkal terheli meg a csípőjét, mely nem a terhek hordozására lett alkotva. Egyébként is, nehéz tömött szoknyákat soha nem szabadna viselni, mert szükségtelenek és igen ártalmasak. A női ruhák terhét a vállakon kellene rögzíteni. Isten örülne annak, ha a hívők között nagyobb lenne az egység az öltözködés terén. A Barátok által elfogadott öltözködési stílus a legkevésbé elmarasztalható. Közülük ugyan sokan visszaestek, és noha megőrzik a színbeli egységet, büszkeséget és nagyvonalúságot tanúsítva drága kelméből készítik ruháikat. Mégis, egyszerű színválasztékuk, valamint a szerény és rendezett kialakítás méltó arra, hogy a keresztények utánozzák.

Miután Isten gyermekei kijöttek Egyiptomból, egyszerű kék szalagot kellett viselniük ruháik szélén, hogy az megkülönböztesse őket a körülöttük élő népektől, és jelezze, hogy ők Isten választott népének a tagjai. Isten népének most nem kell ilyen megkülönböztető jelet hordania ruháin, de az Újtestamentum idején gyakran kell az ősi Izrael példáihoz fordulnunk. Ha Isten az öltözködés kapcsán ilyen határozott utasítást adott Izrael népének, akkor talán jelenlegi népének az öltözete elkerülné a figyelmét? Nem kellene a világtól elkülönülő ruhát hordaniuk? Isten népének, mely az O különös kincse, nem kellene-e öltözékében is az Urat dicsőítenie? Nem kellene-e példát adniuk az öltözködés terén, hogy egyszerű viseletűk által megfeddjék a világias és élvezetkereső hitvallók büszkeségét, hiúságát és tékozlását. Isten ezt várja népétől. Isten Igéje megfeddi a büszkeséget.

Van azonban egy olyan réteg is, mely folyamatosan a büszkeség és az öltözet ellen szól, mely nem törődik saját megjelenésével, és erénynek véli a piszkosságot és az ízlés és rendszer nélküli öltözködést. Az ilyenek öltözéke gyakran rendezetlen és piszkos, és ők azok, akik mindig a büszkeség ellen beszélnek. Büszkeségnek bélyegzik a rendezettséget és tisztaságot Ha azok között lettek volna, akik összegyűltek a Sínai-hegy körül a törvény meghallgatására, ki lettek volna zárva Izrael gyülekezetéből, mert nem tettek eleget Isten parancsolatának: „És mossák meg ruháikat”, mielőtt meghallgatják az ünnepélyesen kijelentett törvényt.

A Jahve által kijelentett Tízparancsolat nem élhet azok szívében, akik rendezetlen és tisztátalan szokásokat ápolnak életükben. Ha az ősi Izrael még csak meg sem hallgathatta a szent törvény kijelentését anélkül, hogy Jahve törvényének engedelmeskedve megtisztítsa öltözékét, akkor a szent törvény hogyan íródhatna be azok szívébe, akik személye, ruhája és lakása nem tiszta? Ez lehetetlen. Hitvallásuk mértéke felérhet az egekig, mégse ér fabatkát sem. Befolyásukkal elriasztják a hitetleneket. Jobb lett volna, ha mindig is Isten hű népének sorain kívül maradnak. Az ilyen hitvallók megbecstelenítik Isten házát. Mindazoknak, akik szombaton Isten imádására összegyűlnek, lennie kellene egy rendezett és takaros öltözetének az imádság házában. Megsérti a szombatot, Istent és az Ő házát, ha azok, akik hitvallása szerint a szombat az Úr számára elkülönített nap, ugyanazt a ruhát viselik ezen a szent napon, mint amelyben a hét során munkájukat végzik, holott másik ruhát is tudnának vásárolni. Ha vannak olyan személyek, akik teljes szívből akarják tisztelni az Úr szombatját és imádni Istent, de nem tudnak megvásárolni egy másik öltözetet, akkor a tehetősebbek ajándékozzanak nekik egy szombati ruhát, amelyben tisztán és rendezetten jelenhetnek meg Isten házában. Isten örülne annak, ha nagyobb lenne az egység az öltözködés terén. Akik drága öltözékre és külön díszekre költenek, kis önmegtagadás árán a tiszta vallás példaadóivá válhatnának, ha egyszerű öltözetet vásárolnának, és a rendszerint szükségtelenül elköltött pénzen megsegítenék valamelyik szegény testvért vagy testvérnőt, akit Isten szeret, és vásárolnának számukra egy takaros és egyszerű öltözéket.

Némelyek azt gondolják, hogy az Isten Szava által előírt elkülönülést a világtól azáltal valósítják meg, ha nem törődnek külső megjelenésükkel. Némely nő úgy véli, hogy a világtól való elfordulás elvét azzal juttatja kifejezésre, hogy közönséges napellenzőt visel, valamint egész héten át és szombaton is ugyanazt a ruhát veszi magára, és abban jelenik meg a szentek gyülekezetében tartott istentiszteleten is. A hitvalló férfiak között is vannak, akik hasonlóan gondolkoznak. Isten népével együtt töltik a szombatot, s közben ruhájuk poros és szennyezett, hasadásokkal tarkított, és ráadásul hányaveti módon vették magukra. Ha egy ilyen ember a világ szemében nagyra becsült személlyel találkozna, akinek el szeretné nyerni különös jóindulatát, akkor a lehető legjobb ruhát szerezné be és öltené fel jelenlétében, mert az a személy haragra gerjedne, ha fésületlen hajjal, tisztátalan és rendezetlen ruhában jelenne meg előtte. Ennek ellenére ezek az emberek azt gondolják, hogy nem számít milyen ruhában és milyen tisztasági állapotban jelennek meg szombaton a nagy Isten imádására. Személyük és ruhájuk kevés tiszteletről árulkodik, amikor megjelennek Istennek abban a házában, mely ahhoz a Magasságos gyülekező helyhez hasonlatos, ahol mennyei angyalok jelennek meg. Megjelenésük árulja el az ilyen férfiak és nők jellemét.

Ennek a csoportnak a kedvenc beszédtémája a büszke öltözködés. A tisztaságot, jó ízlést és rendezettséget büszkeségnek tekintik. Beszédük, cselekedeteik, és másokkal való bánásmódjuk is öltözékükhöz hasonló. Gondatlanok, és otthonaikban, testvéreik körében és a világban gyakran léha és könnyed beszéd jellemzi őket. Az öltözék és annak elrendezése általában árulkodik a férfi vagy nő jelleméről. Aki gondatlanul és rendezetlenül öltözködik, ritkán szól emelkedetten, és kevés érzésbeli finomsággal rendelkezik. Az ilyenek időnként összekeverik a különcséget és a modortalanságot az alázattal.

Krisztus úgy beszél követőiről, mint a föld sójáról és a világ világosságáról. A keresztények megmentő befolyása nélkül a világ elveszne saját romlásában. Tekintsetek a fentiekben lefestett hitvalló keresztényekre, akik nem törődnek ruhájukkal és külsejükkel, akik a munkájukban könnyelműek, és ahogyan ruhájuk is jelképezi, durván, udvariatlanul és modortalanul viselkednek, léhán beszélnek, s közben ezeket a szánalmas tulajdonságokat az alázatos keresztény élet jegyeinek vélik. Mit gondoltok, ha Megváltónk a földön volna, a föld sójaként és a világ világosságaként mutatna-e ezekre az emberekre? Nem, soha! A keresztények nemes beszédűek, és annak ellenére, hogy bűnnek vélik a balga hízelgés szintjére való süllyedést, udvariasak, kedvesek és jólelkűek. Szavaik őszinték és igazak. Hűségesen bánnak testvéreikkel és a világgal. Öltözetükben kerülik a feleslegességet és a díszeket, de ruhájuk rendezett, tiszta, szerény és ízléses. Az öltözetre különös gondot fordítanak a szombatnap és az istentisztelet kapcsán, mert ezeket szent megbecsülésben tartják. Az ilyen hívek és a világ között húzódó határvonal túlságosan szembetűnő ahhoz, hogy ne lehetne észrevenni. A hívők befolyása tízszerte nagyobb lenne, ha azok a férfiak és nők, akiket előzőleg könnyelmű és nemtörődöm szokások jellemeztek, annyira felemelkednének és megszentelődnének az igazság által, hogy helyet adnának a tisztaság, a rend és a jó ízlés szokásainak. Istenünk a rend Istene, aki semmilyen mértékben nem helyesli a rendezetlenséget, a piszkot, és a bűnt.

A keresztényeknek nem kell arra törekedniük, hogy öltözékük minél feltűnőbben elkülönüljön a világétól, azonban ha hitük, egyszerűségük és egészségük érdekében a divat körein kívül maradnak, nem kell alkalmazkodniuk a világhoz. Nemes függetlenséget és erkölcsi bátorságot kell tanúsítaniuk az igazság mellett, még ha az egész világ különbözik is tőlük. Ha a világ bevezet egy szerény, kényelmes és egészséges öltözetet, mely összhangban van a Biblia szavaival, akkor azzal még nem változtatjuk meg Istennel és a világgal való kapcsolatunkat, ha mi is elfogadjuk ezt az öltözetet. A keresztények kövessék Istent, és alakítsák öltözetüket az Ő szavának megfelelően. Kerüljék a szélsőségeket! Járják alázatosan egyenes útjukat, függetlenül attól, hogy elismerést vagy vádat kapnak érte. Ragaszkodjanak az igazsághoz magáért az igazságért!

A nők öltöztessék végtagjaikat az egészség és kényelem kívánalmainak megfelelően! Tartsák olyan melegen kezüket és lábukat, mint a férfiak. A divatos női ruha hossza több dolog miatt is elmarasztalható.

1 - Túl hosszú, és semmi szükség arra, hogy a ruha végigsöpörje a járdákat és az utakat.

2 - Az ilyen méretű ruha összegyűjti a harmatot a fűről és a sarat az utakról, és ezáltal bepiszkolódik.

3 - Besározódott állapotában hozzáér az érzékeny bokákhoz, melyek, mivel nincsenek kellően megvédve, könnyen megfáznak, és ez egyike a hurut és görvély duzzanatok legkomolyabb okainak. Ez veszélyezteti az egészséget és az életet.

4 - A szükségtelen hossz megnöveli a csípők terhelését.

5 - Akadályoz a járásban, és gyakran másoknak is az útjában van.

Van egy másik jellegű ruha, melyet az úgynevezett öltözködési újítók használnak. Ezek az újítók a másik nem öltözékét igyekeznek minél jobban utánozni. Kalapot, nadrágot, atlétát, zakót és csizmát hordanak, melyek közül az utolsó a legértelmesebb része az öltözetnek. Akik elfogadják és képviselik ezt az öltözetet, igen elmarasztalható túlzásba viszik az úgynevezett öltözködési reformot. Mindez zavart eredményez. Ennek az öltözéknek az elfogadói általában helyes nézeteket képviselhetnek az egészséggel kapcsolatban, és sokkal nagyobb jót tudnának kieszközölni, ha nem vinnék ilyen végletekig az öltözködés kérdését.

Ebben az öltözködési formában Isten parancsát ellenkezőjére fordították, és figyelmen kívül hagyták határozott utasításait. „Asszony ne viseljen férfiruházatot, se férfi ne öltözzék asszonyruhába; mert mind utálatos az Úr előtt, a te Istened előtt, aki ezt míveli” (5Móz 22:5). Isten nem akarja, hogy népe átvegye ezt a fajta öltözetet. Ez nem biztosít szerény megjelenést, és egyáltalán nem illik azokhoz az alázatos és szerény nőkhöz, akik Krisztus követőinek vallják magukat. Isten tiltásait félvállról veszik mindazok, akik a férfi és női öltözet közötti megkülönböztetés megszüntetését képviselik. Némely öltözködési újító szélsőséges állásfoglalása ebben a kérdésben megbénítja jóra való befolyásukat.

Isten szándéka szerint a férfi és a női öltözetnek határozottan el kell különülnie egymástól, és az Úr elég jelentősnek tartotta a dolgot ahhoz, hogy határozott útmutatást adjon vele kapcsolatban. Ha mindkét nem ugyanazt a ruhát hordaná, az zűrzavart okozna és növelné a bűncselekmények számát. Ha Szent Pál élne, feddő szavakat szólna, amikor a kegyességet valló nőket ilyen ruhákban látná. „Hasonlatosképpen az asszonyok tisztességes öltözetben, szemérmetességgel és mértékletességgel ékesítsék magokat; nem hajfonatokkal és arannyal vagy gyöngyökkel, vagy drága öltözékkel, hanem, amint illik az istenfélelmet valló asszonyokhoz, jó cselekedetekkel. ” A hitvalló keresztények tömegei teljesen figyelmen kívül hagyják az apostolok tanításait, és aranyat, gyöngyöket, és drága díszeket viselnek.

Isten hűséges népe a világ világossága, és a föld sója, melynek mindig emlékeznie kell arra, hogy befolyásának nagy értéke van. Ha a túlzottan hosszú ruhát túlzottan rövidre váltanák, nagyban lerontanák befolyásukat. A hitetlenek, akiket segíteniük kellene és el kellene vezetniük Isten Bárányához, megbotránkoznának. Az egészség szempontjából sokat lehet javítani a női ruhán anélkül, hogy a hatalmas változás megbotránkoztassa a külső szemlélőt.

A női formát kicsit sem szabad fűzők közé szorítani. A ruha legyen tökéletesen kényelmes, hogy a tüdő és a szív egészségesen működhessen. A ruha érjen valamivel a csizma teteje alá, de legyen elég rövid ahhoz, hogy elkerülje a járdák és utak szennyét anélkül, hogy kézzel fel kellene emelni. Egy még rövidebb ruha lenne kényelmes és egészséges az otthoni munkára, különösen az olyan nők esetében, akiknek több-kevesebb kinti munkát kell végezniük. Az ilyen öltözet esetében egy, legfeljebb két könnyű szoknya is elegendő, melyet a derékhoz lehet gombolni, vagy pántokkal a vállhoz függeszteni. A csípők nem úgy lettek alkotva, hogy nehéz terheket hordozzanak. A nők által viselt nehéz szoknyák, melyek a csípőkre nehezedtek, különböző betegségeket okoztak, melyek gyógyítása nem könnyű, mert a szenvedők látszólag tudatlanok a betegség okozójával kapcsolatban, és az élet törvényeit megrontva továbbra is csípőjükre aggatják a nehéz szoknyákat, mígnem élethosszig tartó betegséget szereznek. Sokan azonnal felkiáltanának: „Az efféle ruha ódivatú lenne!” Na és? Bárcsak sok mindenben ódivatúak lehetnénk! Ha azzal az ódivatú erővel bírnánk, mely az elmúlt nemzedékek ódivatú asszonyait jellemezte, nagyon hálásak lehetnénk. Nem csak saját elképzelésem szerint szólok, amikor kijelentem, hogy a nők öltözködési és étkezési szokásai a legfőbb okai a jelenlegi gyenge és beteges állapotuknak. Ezer közül mindössze egy nő fedi be végtagjait megfelelően. Bármilyen hosszú is a ruha, a nőknek olyan alaposan be kell takarni végtagjaikat, mint a férfiaknak. Ezt megoldhatják a bokánál összehúzott vagy a talpnál összeszűkülő, hosszú alsóval, melynek legalább a cipő magasságáig kell érnie. Az így öltöztetett lábak és bokák védelemben vannak a hűvös levegő ellen. Ha a kezek és a lábak a meleg ruha kényelmét élvezik, a véráramlat kiegyenlítődik és a vér egészséges és tiszta marad, mert a szervezetben történő természetes folyása során sehol nem hűl le (How to Live, 6. szám, 57-64. oldal).

Felhívjuk az olvasó figyelmét arra a tényre, hogy miközben Ellen G. White szüntelen az egyház elé tárta az egészséges, egyszerű, gazdaságos és keresztényhez illő öltözék jelentőségét, azt is kijelentette, hogy ezeknek az elveknek a határain belül az öltözet legyen a „kornak megfelelő”. 1897-ben, amikor adventista testvérnők megkérdezték, hogy a Prófétaság Lelke tanácsaihoz való hűségük kifejezéseként visszatérjenek-e ahhoz az öltözethez, melyet az 1860-as években viseltek, Ellen G. White azt írta, hogy nem adatott számára „egyetlen olyan szabály, melynek mindenkit irányítania kellene az öltözéket illetően”. Ezt írta: „Az Úr nem jelentette ki, hogy a nők kötelessége lenne visszatérni az akkori reform öltözethez.” Kijelentése, melyben álláspontját részletesen taglalja, teljes formában olvasható a következő könyv függelékében: D. E. Robinson: The Story of Out Health Message, 1955., 427-431. - A szerkesztők.