[1900-ban fanatikus tanítás vette kezdetét Indiana államban, melyet hirdetői a‚‘szent test tanításának’ neveztek. A tanítás magával ragadta a konferencia elnökét és más munkásokat is. A tanítás szerint Krisztus a Gecsemáné gyötrelmeinek elszenvedése közben olyan szent testet öltött magára, amilyen bukása előtt Ádámé is volt, s ehhez hasonlóan, a Megváltó követőinek a testi bűntelenségnek ugyanebbe az állapotába kell jutni az elváltozásra való felkészülés érdekében. Szemtanúk híradása szerint a fanatikusok nagy izgalmat gerjesztettek összejöveteleiken az orgona, a fúvósok, a vonósok, a tamburin, a kürt és egy nagy basszus dob alkalmazásával. Testies megnyilvánulást keresve addig kiáltoztak, imádkoztak és énekeltek, amíg a gyülekezetből valaki a földre nem vágódott önkívületében. Egy vagy két e célból a padsorok közt járkáló ember a földre esett személyt felvitte a szónoki emelvényre. Azután körülbelül egy tucatnyian körülvették az önkívületben levő embert, miközben mindannyian egyszerre énekeltek, kiáltoztak és imádkoztak. Amikor a földön elterülő személy visszanyerte eszméletét, azt állították róla, hogy ő is átment a Gecsemáné tapasztalatán, szent testet és‚‘elváltozás hitet’ kapott. Ezután kijelentették, hogy többé nem fog vétkezni és sohasem hal meg. 1900. szeptember 13. és 23. között két vezető gyülekezeti prédikátort, S. N. Haskell és A. J. Breed véneket elküldték a Munciei (Indiana) tábori összejövetelre, hogy vizsgálják meg a fanatikus jelenséget. 1900 januárjában ezek a fejlemények feltárultak Ellen G. White előtt Ausztráliában, aki figyelmeztető és feddő bizonyságtételt intézett ellenük. Ezt olvashatjuk a következő két szemelvényben – A szerkesztők.]

[Ellen G. White által a prédikátorok előtt felolvasott kijelentés. Generál Konferencia, 1901. április 17.]

Utasítást kaptam az Indiana államban élő testvérek tapasztalatát és a gyülekezetekhez intézett tanításukat illetően. Ezen a tapasztalaton és tanításon keresztül az ellenség lelkek félrevezetésén munkálkodott.

A ‚szent test’ névvel illetett tanítás hamis. Mindenki elérheti a szívbéli szentség állapotát, de ebben az életben senkinek nem helyes azt állítania, hogy már elnyerte azt. „Mert tudom, hogy nem lakik énbennem, azaz a testemben jó…” (Róm 7:18). Azt mondom azoknak, akik oly nagyon el akarták nyerni az úgynevezett ‚szent testet’, hogy nem nyerhetik el azt. Egy léleknek sincs most szent teste közületek. Egyetlen embernek sincs. Ez lehetetlenség!

Ha valódi fényben látnák a dolgokat azok, akik olyan szabadon beszélnek a testben való tökéletességről, akkor irtózattal hőkölnének vissza merész elképzeléseiktől. Az Úr rámutat a szent testtel kapcsolatos téveszmékre, hogy férfiakat és nőket térítsen el attól, hogy olyan értelmezést adjanak szavainak, amely a test és a lélek beszennyeződéséhez vezet. Ha egy kicsit tovább mennek ezzel a tanítással, akkor azt fogják állítani, hogy a tan követői már nem is képesek arra, hogy vétkezzenek. Mivel szent testben élnek, minden cselekedetük szent. Micsoda ajtót nyitna ez a kísértésnek!

A Szentírás arra tanít bennünket, hogy testünket és lelkünket egyaránt szenteljük oda Istennek. Ebben a munkában együtt kell működnünk Istennel. Sokat tehetünk annak érdekében, hogy visszaállítsuk Isten erkölcsi képmását az emberben, hogy fejlesszük fizikai, szellemi és lelki képességeinket. Nagy változásokat érhetünk el testünk egészségére nézve, ha engedelmeskedünk Isten törvényeinek és semmi ártalmasat nem viszünk be szervezetünkbe. Ennek ellenére nem állíthatjuk, hogy tökéletességre jutottunk a testben, azonban lélekben keresztény tökéletességre juthatunk. Az értünk hozott áldozat árán bűneinkre tökéletes megbocsátást nyerhetünk. Nem arra támaszkodunk, amire az ember képes, hanem arra, amire Isten képes az emberért, Krisztus által. Amikor teljességgel átadjuk magunkat Istennek és teljességgel hiszünk, akkor Krisztus vére megtisztít bennünket minden bűntől. A lelkiismeret felszabadulhat a vád alól. A Krisztus Jézus vérében való hit által minden tökéletessé válhat. Hála Istennek, hogy számára semmi nem lehetetlen. Igényt tarthatunk a megszentelődésre és élvezhetjük Isten jóindulatát. Nem azon kell aggódnunk, hogy mit gondol Ő rólunk, hanem hogy mit gondol Krisztusról, Helyettesünkről. Elfogadásra leltetek a szeretett Krisztusban. Az Úr biztosítja a bűnbánó, hívő lelket arról, hogy Krisztus elfogadja odaszentelődését az Ő képmására való átformáltatásra.

Földi életében Krisztus beszélhetett volna olyan dolgokról, amelyek mellett eltörpült és feledésbe merült volna minden emberi felfedezés. Újabb és újabb ajtót nyithatott volna a titokzatos dolgok előtt, és örökkévaló valóságokat nyilatkoztathatott volna ki. Krisztus beszélhetett volna úgy, hogy szavai olyan titkok feltárulásához adják meg a kulcsot, melyek emberöltők értelmét csodálattal töltötték volna el egészen az idők végéig. De Krisztus nem nyit meg olyan ajtókat, melyeken az emberi kíváncsiság nagyon vágyna belépni. Nem szerez olyan ünnepet az embernek, mely legfőbb érdekei ellen szólna. Nem a tudás fáját elültetni jött, hanem az élet fáját…

Arra utasított az Úr, hogy mondjam azt az Indiana államban élő, idegen tanításokat képviselő testvéreknek, hogy hamis képet nyújtanak Isten drága és jelentős Igéjéről. Maradjatok a Biblia határain belül! Vegyétek Krisztus leckéit és ismételjétek azokat újra és újra! Emlékezzetek rá, hogy „A felülről való bölcsesség pedig először is tiszta, azután békeszerető, méltányos, engedelmes, irgalmassággal és jó gyümölcsökkel teljes, nem kételkedő és nem képmutató. Az igazság gyümölcse pedig békességben vettetik azoknak, akik békességben munkálkodnak” (Jak 3:17–18).

Amikor az emberek elnyerik a szent testet, nem maradnak többé a földön, hanem a mennybe vitetnek. Miközben igaz, hogy bűneinkre megbocsátást nyerünk ebben az életben, annak következményei nem szűnnek meg teljesen. Krisztus az Ő eljövetelekor fogja elváltoztatni „…a mi nyomorúságos testünket, hogy hasonló legyen az Ő dicsőséges testéhez...” (Fil 3:21).

Munkánk előrehaladása során új és új fanatikus mozgalmak támadtak. Amikor elém tártak egy ügyet, hasonló üzenetet kellett adnom, mint amilyet most az indianabeli testvérekhez intézek. Az Úr feltárta előttem, hogy az indianai mozgalom ugyanolyan jellegű, mint amilyenek az elmúlt évek mozgalmai voltak.

Az 1844-et követő csalódás időszakában a fanatizmus különböző formákban ütötte fel a fejét. Néhányan úgy vélték, hogy az igaz halottak feltámadása már megtörtént. Az Úr éppúgy elküldött akkor, hogy intézzek üzenetet a tévtan híveinek, mint ahogyan most nektek hirdetem üzenetét. Ők azt állították, hogy tökéletességre jutottak, hogy testük és lelkük szentté vált. A tiétekhez hasonló megnyilvánulásaik voltak, és nagyszerűnek tetsző gondolataikkal saját és mások gondolkodását is megzavarták. Mindazonáltal ezek a személyek szeretett testvéreink voltak, akiken vágyakoztunk segíteni. Elmentem összejövetelükre, amelyen zajos és zavarodott túlfűtöttség uralkodott. Nem lehetett megkülönböztetni a hárfát a trombitától. Néhányan látszólag látomást kaptak és a földre estek. Mások ugráltak, táncoltak és imádkoztak. Azt állították, hogy testük megtisztult, s így elkészültek az elváltozásra.Újra és újra ezt ismételgették. Az Úr nevében bizonyságot tettem és közreadtam feddéseit megnyilvánulásaikat illetően.

A mozgalmak képviselői közül némelyek ráébredtek a csalásra és gondolkodásuk helyrebillent. Voltak közöttük kiváló, őszinte emberek, de azt gondolták, hogy megszentelődött testben többé már nem lehet vétkezni, s így Sátán csapdájába estek. Olyan messzire jutottak túlzott elgondolásaikkal, hogy szégyent hoztak Isten drága ügyére. Ezek komolyan megbánták bűneiket, és néhányan közülük később a legmegbízhatóbb testvéreinkké váltak. Voltak azonban olyanok is, akik végleg megszomorodtak. Sehogy sem tudtuk arra bátorítani őket, hogy érezzék magukat méltónak arra, hogy munkálkodjanak a Mesterért, akinek a drága művét annyira beszennyezték.

A fent leírt fanatikus mozgalmak következményeként olyanok is elveszítették ítélőképességüket, akik semmiképp nem voltak felelősek a mozgalmakért. Nem tudták összhangba hozni a túlfűtöttség és tolongás képeit saját addigi értékes tapasztalataikkal. Erőszakkal igyekeztek rávenni őket a hamisság elfogadására. Azt állították, hogy ha nem tesznek ők is hasonlóan, akkor el fognak veszni. Ennek következményeként gondolkodásuk kizökkent egyensúlyából, némelyek pedig meg is őrültek. Ezek a dolgok szégyent hoznak az igazság ügyére és útjába állnak a világnak szóló utolsó kegyelmi üzenet hirdetésének.

Nem gondolkodó és értelmes egyéneknek tünteti fel őket az a zajos és zavartkeltő mód, ahogyan az indianai összejöveteleket levezették. Semmi sincs ezekben a megnyilvánulásokban, ami meggyőzné a világot arról, hogy az igazság birtokában vagyunk. Csupán a kiáltozás és zajongás nem bizonyíték a megszentelődésre, sem a Szentlélek kitöltetésére. Vad megnyilatkozásaitok csak undort keltenek a hitetlenekben. Minél kevesebb ilyen jelenség lesz, annál jobb lesz elkövetőik és a többi ember számára is.

Az egyszer megindult és szabadjára engedett fanatizmust olyan nehéz megállítani, mint eloltani egy épületbe csapott tűz lángjait. Ennek a fanatikus mozgalomnak a tagjai és támogatói sokkal jobban tennék, ha világi foglalkozást űznének. Következetlen viselkedésükkel szégyent hoznak az Úrra és veszélybe sodorják népét. Sok hasonló mozgalom indul majd napjainkban, amikor az Úr művének felemelten, tisztán, babonáktól és meséktől mentesen kellene állnia. Vigyázzunk és legyünk szoros kapcsolatban Krisztussal, hogy Sátán csapdái ne téveszthessenek meg bennünket!

Az Úr azt akarja, hogy szolgálatát rend és fegyelem, nem pedig túlfűtöttség és zavar jellemezze. Most még nem tudjuk leírni pontosan, hogy a jövőben milyen események fognak bekövetkezni világunkban. Azt azonban tudjuk, hogy olyan időket élünk, amikor vigyáznunk és imádkoznunk kell, mert közel van az Úrnak nagy napja. Sátán toborozza erőit és nekünk körültekintőnek és higgadtnak kell lennünk. Elmélkedjünk a feltárt igazságokról. A túlfűtöttség nem kedvez a kegyelemben való növekedésnek, sem az igazi tisztaságnak és a lélek megszentelődésének.

Isten azt akarja, hogy a szent igazsággal foglalkozzunk. Egyedül ez nyerheti meg a kételkedőt. Nyugodt, értelmes törekvések árán kell meggyőznünk a lelkeket állapotukról, valamint bemutatnunk nekik a jellemépítés munkáját, melynek – ha széppé akarnak növekedni az Úrban – végbe kell mennie életükben. A felébredt lelkeket türelemmel kell tanítanunk, hogy helyesen értsék és megfelelően értékeljék a Biblia igazságait.

Isten arra hívja népe gyermekeit, hogy járjanak józanul és szent következetességgel. Óvatosnak kell lenniük, nehogy félremagyarázzák, és szégyent hozzanak az igazság szent tanításainak idegenszerű megnyilvánulásával, zűrzavar és felfordulás által. Ezek miatt a jelenségek miatt a hitetlenek azt gondolják, hogy a hetednapi adventisták egy fanatikus társaság. Olyan előítélet ébred, amely megakadályozza a lelkeket abban, hogy elfogadják a napjainkra szóló üzenetet. Amikor a hívők úgy hirdetik az igazságot, ahogyan az Jézusban van, akkor szent és értelmes nyugalmat tanúsítanak, és nem a zűrzavar viharát (General Conference Bulletin, 1901. április 23.).

Nem lehet túl nagyra becsülni azt a munkát, melyet az Úr el fog végezni azokon a választott edényein keresztül, akik teljesítik akaratát és véghezviszik célját. Az Úr megmutatta nekem, hogy amikről beszámoltál az Indianaban történteket illetően, azok meg fognak ismétlődni a próbaidő lejárta előtt. Mindenféle elképesztő dolgokkal állnak majd elő. Dobok, zene és tánc kíséretében fognak kiáltozni. Értelmes emberek annyira megzavarodnak, hogy nem lesznek képesek helyes döntésekre; és mindezt a Szentlélek munkájának nevezik.

A Szentlélek soha nem jelenik meg ilyen módon, ilyen tébolyszerű zsivajban. Ez Sátán találmánya arra, hogy elfedje ravasz módszereit, melyeket a napjainkra szóló őszinte, felemelő, nemesítő és megszentelő igazság hatástalanítására használ. Inkább soha ne került volna zene az istentiszteletbe, minthogy úgy alkalmazzuk a hangszereket, ahogyan azt januárban bemutatta nekem az Úr, a tábori összejöveteleink jövőjére vonatkozóan. A napjainkra szóló igazságnak semmi ilyenre nincs szüksége a lelkek megnyerése érdekében. A zajok tébolya megbénítja a józan észt és megakadályozza azt az áldást, amit az összejövetel helyes levezetése egyébként jelenthetne. Sátáni erők keverednek a lármával és a zűrzavarral, és ezt nevezik a Szentlélek munkájának.

Amikorra a tábori összejövetel befejeződik, elvégezetlenül marad mindaz a jó, amit a szent igazság bemutatása révén el kellett és el is lehetett volna végezni. A feltételezett megújulás résztvevői olyan benyomásokat nyernek, melyek következtében eltávolodnak az Úrtól. Nem képesek számot adni arról, amit előzőleg már ismertek a bibliai alapelveket illetően.

Nem szabad bátorítani az ilyenfajta istentiszteletet. 1844 után ugyanez az áramlat áradt be sorainkba. Ugyanezek a dolgok történtek. Az emberek fellelkesedtek, és az őket késztető hatalmat Isten hatalmának gondolták…

Nem fogom felidézni a történelem fájdalmas időszakát, mert az túl nehéz volna. Mégis januárban megmutatta nekem az Úr, hogy téveszmék és helytelen módszerek keverednek bele a tábori összejövetelekbe, és a történelem megismétli önmagát. Nagyon szomorú lettem. Az Úr utasított, hogy mondjam el: ezeken az alkalmakon démonok vannak jelen emberi formában, akik minden ravaszságot bevetnek, amit csak Sátán felhasználhat az értelmes emberek kiábrándítására. Az ellenség úgy próbálta szervezni az eseményeket, hogy a tábori összejövetelek, amelyeknek egyébként a harmadik angyali üzenet igazságát kellett volna megismertetnie a sokasággal, elveszítsék erejüket és befolyásukat.

A harmadik angyal üzenetének világosan kell hangoznia. Meg kell tisztítani az olcsó és szánalmas emberi elgondolások hajtásaitól, melyeket a hazugság atyja tervezett, leplezve magát, mint az elbűvölő kígyó, akit Sátán eszközként használt ősszüleink megtévesztésére. Így igyekszik Sátán rátenni pecsétjét arra a munkára, amelyet Isten tisztán szeretne továbbvinni.

A Szentléleknek semmi köze ahhoz a zűrzavarhoz és hangzavarhoz, ami januárban elvonult előttem. Sátán munkálkodik a zenei hangzavar közben, mely, ha megfelelően vezetnék, Isten dicséretét és dicsőségét szolgálhatná. Kígyóméreghez hasonlóvá teszi hatását.

A múltban történő dolgok meg fognak ismétlődni a jövőben. Sátán átokká fogja tenni a zenét annak alkalmazási módja által. Isten felhívja népe gyermekeinek figyelmét (akik előtt ott van a világosság az Ige és a Bizonyságtételek által), hogy olvassanak, gondolkodjanak és figyelmezzenek szavára! Az Úr világos és határozott tanítást adott, és azt mindenki megértheti. De a nyugtalan szív valami újnak a létrehozására idegen tanokat kelt életre és nagy mértékben lerontja azoknak a befolyását, akik jóra használhatnák erejüket, ha erősen megtartanák elkezdett bizalmukat, az Úrtól kapott világosságot illetően.

„Annakokáért annál is inkább szükséges nékünk a hallottakra figyelmeznünk, hogy valaha el ne sodortassunk. [Megjegyzés: ‚kifolyni mint csöpögő edények’.] Mert ha az angyaloktól hirdetett beszéd erős volt és minden bűn és engedetlenség elvette igazságos büntetését: Mimódon menekedünk meg mi, hogyha nem törődünk ily nagy idvességgel, amelyet, miután kezdetben hirdetett az Úr, azok, akik hallották, biztosítottak számunkra?” (Zsid 2:1–3). „Vigyázzatok atyámfiai, hogy valaha ne legyen bármelyikőtöknek hitetlen gonosz szíve, hogy az élő Istentől elszakadjon; Hanem intsétek egymást minden napon, míg tart a ma, hogy egyikőtök se keményíttessék meg a bűnnek csalárdsága által: Mert részeseivé lettünk Krisztusnak, ha ugyan az elkezdett bizodalmat mindvégig erősen megtartjuk” (Zsid 3:12–14).

Haskell Testvér és Testvérnő! Fel kell öltenünk a fegyverzet minden egyes darabját, és minden tőlünk telhetőt elvégezve szilárdan kell állanunk! Az evangélium védelmében állunk és csatlakoznunk kell az Úr ádáz csatára kész, hatalmas seregéhez. Az Úr hűséges követőinek félreérthetetlenül kell hirdetniük a igazságot. Amit ma üdvözítő igazságnak neveznek, az jórészt a Szentlélekkel való szembeszegüléshez vezető locsogás…

Sok szó esik a Szentlélek kitöltetéséről, és némelyek ezt oly módon képviselik, mely rossz hatással van a gyülekezetre. Az örök élet nem más, mint a Szentírás élő tanításainak elfogadása és Isten akaratának véghezvitele. Ez annyit jelent, mint enni az Isten Fiának testét és inni az Ő vérét. Akik ezt cselekszik, azok számára az evangéliumon keresztül felragyog az élet és a halhatatlanság, mert az Isten Igéje igazság, lélek és élet. A Jézus Krisztusban mint személyes Megváltójukban hívő emberek kiváltsága, hogy táplálkozhatnak Isten Igéjéből. A Szentlélek feltárja az Igét, a Szentírást, a halhatatlan igazságot, amely az imádkozó kutatónak lelki inakat és izmokat ad.

„Tudakozzátok az írásokat – jelentette ki Jézus –, mert azt hiszitek, hogy azokban van a ti örök életetek; és ezek azok, amelyek bizonyságot tesznek rólam” (Jn 5:39). Akik a felszín alá ásnak, rá fognak találni az igazság elrejtett kincseire. A Szentlélek ott van a komoly kutató oldalán. Megvilágítja az Igét és új jelentőségében tárja fel az igazságot. A kutatót soha nem tapasztalt öröm és béke tölti el. Új, mennyei világosság ragyog az Igére, olyan fénnyel, mintha minden betűje arannyal lenne bevonva. Az Igébe életet és lelket öntve maga Isten szólította meg a szívet és az értelmet.

Minden őszinte igetanulmányozó Istenhez emeli szívét és esedezik a Lélek segítségéért. Hamarosan felfedezi azt, hogy az Ige jóval magasabb szinten áll az önmagát tanítónak vélő ember képzeletszőtte kijelentéseinél, akinek gyönge, ingadozó elméleteit az élő Isten Igéje nem támasztja alá. Ezek az elgondolások olyan emberektől származnak, akik nem tanulták meg az első nagy leckét, miszerint Isten Lelke és élete Igéjében van. Ha szívükbe engedték volna Isten Igéjének örök tanítását, akkor láthatnák, milyen gyönge és kifejezéstelen minden arra irányuló próbálkozás, hogy valami újjal keltsenek szenzációt. Ha megtanulják Isten Igéjének legalapvetőbb elveit, akkor az élet szavait szólhatják az embereknek, akik hamar megkülönböztetik a búzát a konkolytól, mert erre Jézus – a tanítványokon keresztül – ígéretet tett (132. Levél, 1900).