Kilenc órakor találkozni fogunk néhány testvérrel, hogy megbeszéljük az otthon nélkül maradt idős emberek helyzetét, mert ez a kérdés szüntelen elénk kerül. Mit tegyünk velük?

Az Úr elismételte az elém tárt világosságot: gondoskodjék minden család saját rokonainak megfelelő ellátásáról. Ahol erre nincs lehetőség, viselje a gyülekezet a terheket. Az Úr meg fogja áldani népét, ha azok szeretetet gyakorolnak. Az ilyen öregek Isten szegényei, akiket nem hagyhatunk boldogtalanságban és nyomorgásban.

Ha a gyülekezet sem tudja vállalni, akkor a területnek kell gondoskodni az Úr szükségben levő gyermekeiről. Az árvákról is gondoskodni kell. Ha a rokonok nem tudják ellátni Őket, akkor azt a gyülekezetnek vagy a területnek kell felvállalnia, és megfelelő otthonokba helyezni őket (151. Kézirat, 1898).

Elhangzott egy tanácsülésen, melyet Ellen G. White a Brisbane-i (Ausztrália) tábori összejövetelen hívott össze. A témában lásd még Welfare Ministry, 237-238. oldal! — A szerkesztők.