*Megjelent a Country Living-ben. Az intézmények helyének kiválasztásáról lásd: a Bizonyság- tételek 7. kötetének 80-89. odalát! Medical Ministry 308-309. oldal, Evangelism, 76-78. oldal.

Két óra óta nem tudtam aludni ma éjjel. Álmomban tanácskozáson voltam, és arra kérleltem néhány családot, hogy vegyék igénybe Isten elrendelt eszközeit, és gyermekeik megmentése érdekében hagyják el a városokat. Némelyek halogatták a dolgot, és nem tettek határozott lépéseket.

Az irgalom angyalai kézen fogva siettették Lótot, feleségét, és leányait. Ha Lót az Úr akarata szerint sietett volna, felesége nem vált volna sóbálvánnyá. Lót túlságosan vonakodó volt, ne legyünk mi is hozzá hasonlók! A Lótot figyelmeztető hang felszólít bennünket: „Annakokáért menjetek ki közülök, és szakadjatok el ...és tisztátalant ne illessetek!” (2 Kor 6:17). Menedéket fognak találni mindazok, akik engedelmeskednek ennek a felszólításnak. Mindenki legyen éber saját érdekében, és mentse meg családját. Övezze föl magát a munkára. Isten pontról pontra fel fogja tárni, hogy mi legyen a következő lépés.

Halljátok meg Isten hangját Pál apostolon keresztül: „Félelemmel és rettegéssel vigyétek véghez a ti idvességteket; mert Isten az, aki munkálja bennetek mind az akarást, mind a munkálást jó kedvéből" (Fii 2:12, 13). Lót kelletlenül és vonakodva taposta a földet. 355 Olyan sokáig állt kapcsolatban a gonosz munkásokkal, hogy mindaddig nem látta vesztét, amíg felesége örökre sóbálvánnyá nem változott (The Review and Herald, 1900. december 11.).

Ne tegyük ki a gyerekeket a pusztulásra érett városok kísértéseinek! Az Úr arra figyelmeztet és tanácsol, hogy hagyjuk el a városokat. Ezentúl ne fektessünk beruházást a városokban. Apák és anyák, hogyan tekintitek gyermekeitek lelkét? Készítitek-e családotok tagjait a mennyei udvarokba való lépést megelőző elváltozásra? Készítitek-e őket arra, hogy a királyi család tagjaivá, a mennyei király gyermekeivé váljanak? „Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri, lelkében pedig kárt vall?” (Mk 8:36). Hogyan hasonlítható össze a kényelem és a komfort gyermekeitek lelkének értékével (76. Kézirat, 1905).

A szülők értsék meg, hogy gyermekeik tanítása a lélekmentés munkájának jelentős része. Vidéken az elvégzendő feladatok megannyi hasznos foglalatosságot nyújtanak, és ezek az izmok és az inak fejlesztésével testi egészséghez vezetnek. Ki a városokból - ez a gyerekek tanítására vonatkozó üzenetem.

Amikor a föld megmunkálására és kerti otthonuk ápolására tanította őket, Isten megadta a valódi nevelés eszközét ősszüleinknek. A bűn bejövetelével, az Úr rendeléseinek való engedetlenség miatt, a földműveléssel kapcsolatos munkák nagyban megsokasodtak, mivel az átok következtében a föld gyomokat és bogáncs- kórót hajtott. A munka maga azonban nem a bűn miatt adatott. Maga a Mester áldotta meg a földművelés munkáját.

Sátán célja, hogy a férfiakat és nőket a városokba vonzza, és céljának elérése érdekében mindenféle újszerű, szórakoztató és lelkesítő dolgot kitalál. A föld városai ma kezdenek olyanná válni, mint az Özönvíz előtti városok...

Ki hallgat a figyelmeztetésre? Újra csak ezt mondjuk: „Ki a vá- rosokból!” Ne tartsátok nagy veszteségnek, hogy a hegyek és dombok közé kell mennetek, hanem inkább keressétek azt a nyugalmat, ahol egyedül lehettek Istennel, ahol megtanulhatjátok akaratát és útját...

Arra kérlelem népünket, hogy tegyék életük vezérelvévé a lelkiségre való törekvést. Krisztus hamarosan eljön. Ezért mondom népünknek, hogy ne érezzék magukat megfosztva, amikor felszólítást kapnak a városok elhagyására és a vidéki helyekre való elköltözésre. Itt gazdag áldások várnak azokra, akik megragadják azokat. A természet képeit, a teremtő munkáit szemlélve, Isten kezének munkáját tanulmányozva észrevétlenül az Ő hasonlatosságára változhattok el” (85. Kézirat, 1908).

Ahogy rátekintek ezekre a virágokra, mindig az édenkert jut eszembe. Isten szeretetét fejezik ki számunkra. Általuk Isten ízelítőt ad a mennyből. Azt akarja, hogy örvendezzünk teremtésének csodadolgaiban, és lássuk meg bennük annak kifejezését, amit értünk tesz.

Az Úr azt akarja, hogy olyan helyen éljünk, ahol mozgásterünk van. Népe ne tömörüljön a városokba. Azt akarja, hogy a családok menjenek ki a városokból, hogy jobban készülhessenek az örök életre. Hamarosan el kell hagyniuk a városokat.

Ezek a városok tele vannak mindenféle gonoszsággal - lázadással, erőszakkal és öngyilkossággal. Sátán uralja az embereket romboló tevékenységük során. Befolyása alatt az emberek az ölés kedvéért ölnek, és ez egyre inkább így lesz...

Helytelen befolyás alá helyezve magunkat, elvárhatjuk-e Istentől, hogy ellensúlyozza bűneink következményét? - Nem és nem. Amilyen hamar csak lehet, hagyjátok el a városokat, és vásároljatok egy kis földet, ahol kertetek lehet, és ahol a gyerekek megfigyelhetik a növekvő virágokat, és tanulhatnak a tisztaság és egyszerűség leckéiből (General Conference Bulletin, 1903. március 30.).

A felszólítás továbbra is így szól: „Hagyjátok el a városokat! Alapítsatok szanatóriumokat, iskolákat és hivatalokat a népesség központjaitól távol.” Most még sokan kívánnak maradni, de az idő nincs messze, amikor mindazok, akik el akarják kerülni a gonosz látását és hallását, vidékre fognak költözni. A gonoszság és romlás olyan fokra hág, hogy a városoknak még a légköre is szennyezettnek fog tűnni (26. Levél, 1907).

Isten figyelmeztetést küldött figyelmeztetés után, hogy iskoláinkat, nyomdáinkat és szanatóriumainkat alapítsuk a városokon kívül, ahol az ifjúság a leghatékonyabban nevelhető az igazságra. Senki ne próbálja arra használni a Bizonyságtételeket, hogy azokkal védelmezze a nagy üzleti vállalkozások megalapozását a városokban. Ne hatástalanítsátok az ebben a kérdésben kapott világosságot!

Emberek állnak majd elő hamis dolgokat tanítván, és ellensúlyozván azt a munkát, melynek elvégzésére az Úr vezeti népét. Eljött az ideje, hogy a férfiak és nők bölcsen gondolkodjanak. Túl késő, túl késő van már a nagy cégek alapítására a városokban. Túl késő ahhoz, hogy a fiatalokat vidékről a városokba hívjátok. A városokban olyan körülmények lesznek, melyek igen megnehezítik hitünk gyermekei számára az ottlakozást. Ezért nagy hiba lenne, ha sok pénzt fektetnénk a városi üzletek létrehozásába (76. Kézirat, 1905).

Amennyire csak lehetséges, intézményeinket a városokon kívül kell működtetni. Munkásokra van szükségünk ezekben az intézményekben, és ha azok a városban vannak, akkor népünknek azok közelében kell otthonra találnia. Az viszont nem Isten akarata, hogy népe a városokban lakjon, ahol folyamatos zűrzavar és kavalkád uralkodik. Gyermekeiket óvni kellene ettől, mert a lótás-futás és a hangzavar az egész szervezetet lerombolja. Az Úr azt akarja, hogy népe költözzön vidékre, ahol földjük lehet, megtermelhetik saját zöldségüket és gyümölcsüket, és ahol a gyerekek közvetlen kapcsolatban lehetnek Isten természetbeli alkotásaival. Vigyétek ki gyermekeiteket a városokból - ez üzenetem.

Az igazságnak hangoznia kell, akár meghallgatják azt, akár nem. A városok tele vannak kísértéssel. Úgy kellene terveznünk munkánkat, hogy fiataljainkat, amennyire csak lehet, távol tartsuk ettől a romlottságtól.

A városokban külső telephelyekről kell munkálkodni. Isten küldöttje így szól: „Figyelmeztessük-e a városokat? — Igen, de nem a bennük való lakozás által, hanem azok meglátogatása által kell figyelmeztetni a világra váró eseményekre” (182. Levél, 1902).

Az Úr ismételten arra utasított bennünket, hogy külső központokból munkálkodjunk a városokban. A városokban épüljenek imaházak Isten emlékezetére, de az irodalmunk nyomtatására, betegeink gyógyítására, és a munkások kiképzésére szolgáló intézményeket alapítsuk a városokon kívül. Különösen fontos, hogy az ifjúságot pajzs óvja a városi élet kísértései ellen.

Ezzel az utasítással összhangban történt, hogy Washington-ban és Nashville-ben imaházakat vásároltak a városokon belül, de a nyomdákat és szanatóriumokat a város túlzsúfolt szívétől távol, külső központokban állították fel. Ezt a tervet követték más nyomdák és szanatóriumok vidékre való költöztetése során, és ezt követik most Nagy-Britanniában a londoni nyomdát és kiképzőközpontot illetően. Most lehetőségünk van előrevinni Isten megnyilatkozó gondviselését azáltal, hogy megsegítjük az ezekben és sok más intézményben dolgozó testvéreinket szilárd alapokra helyezni a munkát, hogy a mű határozottan haladhasson előre (Special Testimonies, B sorozat, 1907., 8. szám, 7-8.).

Legyünk szelídek, mint a galambok, és okosak, mint a kígyók, és igyekezzünk olcsó vidéki birtokokat szerezni, ahonnan mint külső központokból munkálkodhatunk a városokban (Uo. 1902., 14. szám, 7.).

Ne költözzünk olyan helyre, ahol rá leszünk kényszerülve az Istent nem tisztelőkkel való közeli kapcsolatra... A vasárnapünnepléssel kapcsolatban hamarosan kitör a válság...

A vasárnap oldalán állók egyre erősödnek hamisságukban, és ez odáig jut, hogy majd elnyomás alá akarják venni az Úr szombatja mellett eltökélten kitartókat. Költözzünk olyan helyre, ahol teljességgel eleget tehetünk a szombat parancsolatának. Az Úr ezt mondja: „Hat napon át munkálkodjál, és végezd minden dolgodat; De a hetedik nap az Úrnak a te Istenednek szombatja: semmi dolgot se tégy azon se magad, se fiad, se leányod, se szolgád, se szolgáló- leányod, se barmod, se jövevényed, aki a te kapuidon belől van” (2Móz 20:9-10). Legyünk óvatosak, és ne helyezzük magunkat olyan körülmények közé, melyek nehézzé teszik a magunk és gyermekeink számára a szombat megtartását.

Ha az isteni gondviselés lehetőséget biztosít a városból való kiköltözésre, az Úr azt szeretné, ha megtennénk ezt a lépést. Nehéz idők állnak előttünk (99. Kézirat, 1908).

Amikor a királyokra bízott hatalom jól működik, akkor a felelős székben ülő egyén Isten vezetése alatt van. Amikor ez a hatalom gonosz, akkor sátáni erőkkel szövetkezik, és azon van, hogy elpusztítsa Isten tulajdonát. A protestáns világ bálvány-szombatot állított Isten szombatjának a helyére, és a pápaság lábnyomában jár. Ezért látom szükségesnek, hogy Isten népének fiai költözzenek ki a városokból félreeső, vidéki helyekre, ahol földet művelhetnek és megtermelhetik saját élelmüket. Ily módon egyszerű és egészséges szokásokra nevelhetik gyermekeiket. Szükségesnek látom a sietést, hogy mindenben felkészülhessünk a válságra (90. Levél, 1897).