Értem a gondotokat lányotok J.-vel való házasságát illetően. A házasság azonban a ti beleegyezésetekkel történt. Lányotok mindent tudott róla, és elfogadta őt férjeként, ezért semmi okát nem látom annak, hogy miért kell túlfeszíteni ezt a kérdést. Lányotok szereti J.-t, és lehet, hogy a házasság Isten akarata abból a célból, hogy J. és lányotok gazdagabb keresztény tapasztalatot szerezzenek, és felépüljenek ott, ahol most hiányosságaik vannak. Lányotok házassági esküt tett J.-nek, és az eskü visszavonása igen helytelen lenne. Immár nem érvénytelenítheti elkötelezettségét. ... Személyes tudomásom volt J. előző kapcsolatáról feleségével, K.-val. J. túlságosan is szerette K.-t, hiszen az asszony nem volt arra méltó. J. minden tőle telhetőt megtett az asszony megsegítésére, és minden lehetséges módon megpróbálta maga mellett tartani. Többet már nem tehetett volna. Én is kérleltem az asszonyt, és próbáltam rámutatni következetlenségére. Szívére beszéltem, hogy ne váljon el, de elszánt, akaratos és makacs volt, és csökönyösen ragaszkodott tervéhez. Amíg vele élt, minden lehetséges pénzösszeget meg akart kaparintani a férjétől, akivel ugyanakkor nem bánt olyan kedvesen, mint ahogyan egy feleségnek illett volna.

Nem J. bocsátotta el a feleségét, hanem az asszony őt. Elhagyta férjét, és hozzáment egy másik férfihez. Semmi olyat nem látok a Szentírásban, ami megtiltaná J. számára, hogy újra házasodjék az Úrban. Joga van egy asszony szeretetéhez...

Nem látom, miért kellene megzavarni ezt az új egységet. Komoly dolog elválasztani egymástól egy férfit és feleségét, és ebben az esetben nincs bibliai alapja ennek a lépésnek. Nem J. hagyta el feleségét, hanem az asszony hagyta el őt. Előbb elvált tőle az asszony, s ő csak azután házasodott újra. Amikor K. elvált J.-től, a férfi sokat szenvedett, és csak azután házasodott újra, miután az asszony férjhez ment. Biztosra veszem, hogy J. olyat választott, aki segítségére lesz, és aki számára ő is segítőtárs lesz. ... Semmi olyat nem látok Isten Igéjében, ami azt kívánná tőle, hogy váljon külön J.-től. Tanácsot kértetek tőlem, és én azt nyíltam megadtam (50. Levél, 1895.).

[Ebben az esetben L. testvér elhagyta feleségét és családját, távoli földre költözött, és abban bízott, hogy feleségének apja majd gondoskodik a családról. Időközben az asszony, magára hagyottságára hivatkozva, beadta a válópert. Mielőtt a válás megtörtént volna, L. testvér udvarolni kezdett annak a fiatal nőnek, akihez ez az üzenet szól. — A szerkesztők.]

Átgondoltam a helyzetedet L.-lel való kapcsolatodban, és nem tudok mást mondani, mint amit eddig is mondtam. Nincs erkölcsi jogalapod arra, hogy hozzámenj L.-hez, és neki sem, hogy elvegyen téged. Sok gondot okozott feleségének, majd elhagyta őt, holott esküt tett neki Isten előtt, hogy szeretni és becsülni fogja, amíg csak élnek. Mielőtt az asszony elvált volna tőle, amikor még törvényes felesége volt, L. elhagyta őt három évre, majd elhagyta szívében, és udvarolni kezdett neked. Az ügy többnyire úgy zajlott le közted és egy házas férfi között, hogy közben őt a törvény feleségéhez kötötte, akinek két gyermeke volt tőle.

A legkisebb engedményt sem látom a Bibliában arra, hogy megházasodjatok, noha a feleség már elvált L.-től. A feleségének okozott gondok miatt többnyire saját viselkedése hozta ezt az eredményt, és a helyzetet nem látom kedvezőbbnek azáltal, hogy törvényes jogotok van összekötni érdekeiteket egymással...

Megdöbbentő számomra, hogy egy pillanatra is szóba álltái azzal a gondolattal, hogy egy olyan házas férfi iránt mutasd ki szeretetedet, aki ilyen körülmények között hagyta el feleségét és gyermekeit. Azt ajánlom, hogy tárd fel gondolataidat és terveidet nyíltan felelősségteljes testvéreink előtt, hogy tanácsolhassanak téged, és megmutassák Isten törvényéből, hogy milyen hibába estél. Mindketten áthágtátok a törvényt már a puszta gondolattal is, hogy összeházasodhattok. Első felvetődéskor vissza kellett volna utasítani a gondolatot (14. Levél, 1895).

[Tanács egy apa törekvését illetően, aki fel akarta bontatni fia hosszú ideje tartó második házasságát, mert sok évvel azelőtt, biblikus alap nélkül, elvált első feleségétől, hogy jogilag lehetővé tegye második házasságát. - A szerkesztők.]

Az imént olvastam leveled M.-mel kapcsolatban. Hasonlóképpen látom a dolgot, és kegyetlen, gonosz dolognak tartom, amit M. apja csinál. ... M. helyzete semmit nem javulna, ha elhagyná mostani feleségét. Nem segítene az eseten, ha a kérdésben levő másik asszonyhoz menne.

Páratlannak tartom az apa esetét, a róla való feljegyzést pedig olyannak, amellyel nem fog örömmel szembesülni Isten napján. Meg kell bánnia lelkületét és tetteit Isten előtt. A legjobb, ha abbahagyja a viszálykeltést. ... M. testvére és apja munkálkodjanak szorgalmasan önmagukért! Mindkettőnek szüksége van Isten megtérítő erejére. Segítse meg az Úr ezeket a szegény lelkeket, hogy kimossák jellemük szennyét és foltjait, hogy megbánják hibáikat, és bízzák M.-t az Úrra.

Nagyon sajnálom M.-t. Ügyébe nem szabadna beleavatkozni, mert esetében nehézség jön nehézségre. Az Úr megérti a helyzetet, és ha M. teljes szívvel keresi őt, meg fogja találni. Ha megteszi, ami tőle telik, Isten megbocsát neki és elfogadja őt.

Milyen jó is tudni, hogy van Valaki, aki ismer és ért bennünket, és megsegíti a rászorulókat. Isten azonban megfeddi az apát és a testvért, akik romlásba és pusztulásba döntik azt, akinek a helyzete Isten ítélete szempontjából semmivel sem rosszabb az övékénél. Ők mégis úgy használják a beszédre kapott adományukat, hogy azzal elcsüggesszék és elkedvetlenítsék M.-t.

M. remélhet Istenben, és legjobb igyekezete szerint alázattal szolgálhatja Őt, ha a Bűn-hordozóra bízza gyámoltalan lelkét. Se az apának, se a fiúnak nem írtam. Örömmel tennék valamit szegény M. megsegítésére, hogy helyrehozza a dolgokat, de a jelenlegi helyzetben ezt nem lehetne megtenni valakinek a megbántása nélkül (175. levél, 1901).

Az emberiség fiai közül mindazok egy család gyermekeivé válnak, akik átadják magukat Krisztusnak, akik hallják az igazságot és engedelmeskednek annak. A tudatlan és a bölcs, a gazdag és a szegény, a pogány és a szolga, a fekete vagy a fehér - Jézus lefizette az árat minden lélekért. Ha hisznek Benne, megtisztító vére érvénybe lép életükben. A fekete ember neve a fehér mellé íratik az Élet könyvében. Krisztusban mindnyájan egyek. Születés, rang, nemzetiség vagy bőrszín nem emelhet fel és nem alacsonyít- hat le senkit. A jellem teszi az embert. Ha egy rézbőrű, egy kínai, vagy egy afrikai engedelmességben és hitben járva átadja szívét Istennek, Jézus színétől függetlenül szereti, és szeretett testvérének nevezi őt (6. Kézirat, 1891).