Az ellenség az egész világ megtévesztésére készül csodatévő ereje által. Meg fogja személyesíteni a világosság angyalait és Jézus Krisztust is. A napjainkra szóló igazság tanítóinak az Igét kell hirdetniük. Akik ragaszkodnak az Igéhez, azok nem nyitnak ajtót Sátán előtt a próféciákra, álmokra és látomásokra vonatkozó meggondolatlan kifejezésekkel. Kisebb és nagyobb horderejű hamis jelenségek ütötték fel fejüket 1844 után, amikorra Krisztus második eljövetelét vártuk. Ilyenek voltak a Garmire esete, a K. kijelentései és a Stanton mozgalom.* A jövőben egyre több lesz belőlük, és mint hűséges őrállóknak, őrhelyünkön kell tartózkodnunk. Sokan írnak nekem arról, hogy látomásaik vannak és azok közreadását kötelességüknek érzik. Segítse meg szolgáit az Úr, hogy körültekintőek legyenek.
Amikor az Úr valódi világosságot küld, akkor mindig feltűnik sok hamisítvány is. Sátán nem fogja elkerülni a tárvanyitva hagyott ajtókat. Az igazság üzeneteit összekeveri saját igazság elgondolásaival, hogy ezzel lelkeket félrevezetve, emberekre és emberi kijelentésekre terelje a figyelmet, valamint megakadályozza, hogy az emberek szilárdan ragaszkodjanak az „Így szól az Úr” elvéhez. Isten nyugodtan bánik népével. A Benne bízó lelkek higgadtak és alázatosak. Lesznek egyszerű, igaz, odaadó Bibliahívők, akik nemcsak hallgatni, de cselekedni is fogják az Igét. Lesznek, akik józanul, komolyan és értelmesen keresik Istent. A hívő ember Jézus Krisztusra függeszti gyámoltalan lelkét és Krisztust magasztalja fel. Munkálkodni és imádkozni, vigyázni és várni – ez a mi munkánk (102. Levél, 1894).
[*Washington D. C.-ben írva, 1905. május 24.]
Kérdést intéztek hozzám arra vonatkozóan, hogy milyen módon viszonyuljunk egy németországi testvérnő munkájához, akinek állítása szerint látomásai vannak.
Múlt éjszaka azt az üzenetet kaptam az Úrtól, hogy Isten nem akarja, hogy népe ehhez a testvérnőhöz forduljon tanácsért. Sok zavart okoznánk, ha támogatnánk a testvérnőt, azt az üzenetet és munkát illetően, amelynek elvégzésére hivatottnak vallja magát. Az Úr nem adott neki olyan feladatot, hogy megjövendölje, mit fog tenni ez vagy az az ember. Az Úr így szól népéhez: „Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és megterheltettetek, és én megnyugosztlak titeket. Vegyétek föl magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy én szelíd és alázatos szívű vagyok: és nyugalmat találtok a ti lelkeiteknek. Mert az én igám gyönyörűséges, és az én terhem könnyű” (Mt 11:28–30). „Ha pedig valakinek közületek nincsen bölcsessége, kérje Istentől, aki mindenkinek készségesen és szemrehányás nélkül adja; és megadatik néki. De kérje hittel, semmit sem kételkedvén: mert aki kételkedik, hasonlatos a tenger habjához, amelyet a szél hajt és ide s tova hány. Mert ne vélje az ilyen ember, hogy kaphat valamit az Úrtól” (Jak 1:5–7).
Tanítsátok az embereket, hogy keressék egyénenként Isten vezetését! Tanulmányozzák a Szentírást és tanácskozzanak alázatos, imádságos lelkülettel és élő hittel. Ne buzdítsátok ezt a testvérnőt arra, hogy azt gondolja, az Úr üzenetet küldött általa a népnek. Az Úrtól kapott világosság szerint végzetes lenne, ha a testvérnőt erősítenék abban a gondolatában, hogy üzeneteket kapott mások számára, és következésképp a testvérnőt saját lelke elvesztésének veszélye is fenyegetné.
A testvérnőhöz szóló üzenetem az, hogy járjon alázatosan Istennel és keresse Őt a saját üdvössége érdekében. Isten nem adott neki olyan munkát, hogy rámutasson mások kötelességeire. Ha őszinte keresztény, akkor segítségével mások erősítését szolgálhatja, de nem úgy, hogy természetfölötti kinyilatkoztatásokat tulajdonít magának (64. Kézirat, 1905).
Ebben a tévelygő világban az igazságban megalapozódott lelkeknek meg kell küzdenie azért a hitért, amely egykor a szenteknek adatott. Sátán titokzatos munkája sokféle hazugságot kitervel, mely ha lehetne, még a választottakat is elhitetné és elfordítaná az igazságtól. Szembe kell néznünk tanult egyének emberi bölcsességével, akik – a farizeusokhoz hasonlóan – tanítják ugyan Isten törvényét, de ők maguk nem engedelmeskednek annak. Szembe kell néznünk emberi tudatlansággal és balgasággal, olyan új és nagyszerű köntösbe öltöztetett, összefüggéstelen elméletek kapcsán, melyekkel éppen azért lesz nehéz szembenéznünk, mert nincs bennük értelem.
Olyan hamis álmok és látomások lesznek, melyekben lesz némi igazság, mégis eltávolítanak az eredeti hittől. Az Úr adott az embernek egy elvet, mely által ellenőrizheti ezeket. „A törvényre és bizonyságtételre hallgassatok! Ha nem ekként szólnak, akkor nincs bennük világosság” (Ésa 8:20 –angol fordítás). Ha lekicsinylik Isten törvényét és nem figyelmeznek akaratára, melyet Lelke bizonyságtételeiben eléjük tárt, akkor hazugok. Ösztönszerűség és benyomások uralják őket, melyeket a Szentlélektől származónak vélnek, és az ihletett Igénél megbízhatóbbnak tartanak. Azt vallják, hogy minden gondolat és érzés a Lélek késztetése, s amikor a Szentírás alapján érvelnek nekik, akkor azt mondják, hogy ők valami megbízhatóbb birtokában vannak. Miközben azonban azt gondolják, hogy Isten Lelke vezeti őket, a valóságban egy Sátán által eszközölt képzelődést követnek (Bible Echo, 1886. szeptember).
Ezekben a veszélyes napokban nem fogadhatunk el bármit, amit az emberek igazságként hoznak elénk. Amikor a magukat Isten tanítóinak nevezők azzal jönnek hozzánk, hogy üzenetet hoztak Istentől, szükség van a gondos tudakozódásra: honnan tudhatjuk, hogy ez igaz-e vagy sem? Jézus elmondta, hogy „…sok hamis próféta támad, akik sokakat elhitetnek” (Mt 24:11). Azonban nem törvényszerű engednünk a megtévesztésnek, mert Isten Igéje elmondja azt az elvet, mely által megtudhatjuk, hogy mi az igazság. A próféta így szól: „A törvényre és bizonyságtételre hallgassatok! Ha nem ekként szólnak, akkor nincs bennük világosság” (Ésa 8:20 – angol fordítás).
Ebből a kijelentésből világosan kitetszik: javunkra szolgál, ha szorgalmas bibliatanulmányozók vagyunk, mert megtudhatjuk, mi van a törvényben és a bizonyságtételben. Semmilyen más ösvény nem biztonságos. Jézus mondja: „Őrizkedjetek pedig a hamis prófétáktól, akik juhoknak ruhájában jőnek hozzátok, de belől ragadozó farkasok. Gyümölcseikről ismeritek meg őket. Vajon a tövisről szedneké szőlőt, vagy a bojtorjánról fügét? Ekképpen minden jó fa jó gyümölcsöt terem; a romlott fa pedig rossz gyümölcsöt terem. Nem teremhet jó fa rossz gyümölcsöt; romlott fa sem teremhet jó gyümölcsöt. Minden fa, amely nem terem jó gyümölcsöt, kivágattatik és tűzre vettetik” (Mt 7:15–19) (The Review and Herald, 1892. február 23).
A testvér és a testvérnő által elmondott tapasztalatok – melyekben állításuk szerint azért volt részük, mert apostoli erővel fogadták a Szentlelket – ugyanannak a megismétlődésének tűntek, amivel korai tapasztalatunk idején kellett szembenéznünk.
Beszélgetésünk vége felé L. testvér azt indítványozta, hogy imádkozzunk közösen. Arra gondolt, hogy ha majd feleségével ugyanazok a dolgok fognak történni ima közben, amelyekről előzőleg beszámoltak, akkor talán meg fogom tudni állapítani, hogy ez az Úrtól való-e vagy sem. Ezzel nem érthettem egyet, mert az Úr kijelentette nekem, hogy amikor valaki felajánlja, hogy bemutatja ezeket a különös jelenségeket, akkor az határozott bizonyítéka annak, hogy nem az Úr munkájáról van szó.
Senki ne melengesse azt az elgondolást, hogy Isten különleges gondviselésével vagy csodaszerű jelenségekkel kell igazolnia munkájának vagy tanításainak őszinteségét. Ha a nép előtt tartjuk ezeket a jelenségeket, akkor azok gonosz befolyást, egészségtelen túlfűtöttséget eredményeznek. Ígéretünk van a Szentlélek valóságos munkájára az emberi szívben – s ez az ígéret az Igén keresztül jut érvényre. Krisztus kijelentette, hogy az ő beszéde lélek és élet. „Mert az Úr dicsőségének ismeretével betelik a föld, amiképen a folyamok megtöltik a tengert” (Hab 2:14).
Sátán a legkörmönfontabb módon fog igyekezni arra, hogy emberi találmányokat angyali ruhába öltöztetve mutasson be. Az Ige világossága azonban ott ragyog az erkölcsi sötétségben, és a Bibliát soha nem fogják felülmúlni a csodaszerű megnyilvánulások. Az igazságot tanulmányozni kell, elrejtett kincsként kell kutatni utána. Az Igén kívül vagy helyett nem lesz más csodálatos megvilágosítás. Ragaszkodjatok a Bibliához, fogadjátok be az ihletett Igét, amely bölccsé teszi az embert az üdvösségre!* [*Részletesebben lásd a 48–49. oldalakat! - Angol számozás szerint!]