[*Megjelent a Notebook Leaflets-ben, Methods, 6. szám.]

Olvasunk valakiről, aki szelíden és alázattal élt ezen a földön, és körül járt „jót cselekedvén” (ApCsel 10:38); aki szeretetteljes szolgálatban töltötte életét, megvigasztalta a csüggedőt, segített a szükségben levőn, és felemelte a roskadozót. Nem volt otthona ezen a világon, egyedül barátai kedvessége biztosított számára vándorszállást. Jelenléte mégis magával a mennyel volt egyenlő. Napnap után próbákkal és kísértésekkel nézett szembe, mégsem bukott és csüggedt el. Noha törvényszegés vette körül, megőrizte Atyja parancsolatait. Mindig türelmes és jó kedélyű volt. A szenvedők úgy fogadták, mint az élet, a béke és az egészség hírnökét. Meglátta a férfiak és nők szükségleteit, és ezt a meghívást intézte és intézi ma is mindenki felé: „Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és megterheltettetek, és én megnyugosztlak titeket. Vegyétek föl magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy én szelíd és alázatos szívű vagyok: és nyugalmat találtok a ti lelkeiteknek. Mert az én igám gyönyörűséges, és az én terhem könnyű” (Mt 11:28–30).

Micsoda példát adott nekünk Krisztus életével! Ki él úgy gyermekei közül, mint ahogyan ő élt – Isten dicsőségére? Ő a világ világossága, és aki gyümölcsözőn kíván dolgozni a Mesterért, annak az Ő szent életéből kell lángot nyernie lámpásába.

Krisztus így szólt tanítványaihoz: „Ti vagytok a földnek savai; ha pedig a só megízetlenül ... nem jó azután semmire, hanem hogy kidobják és eltapossák az emberek” (Mt 5:13). Milyen figyelmesen kellene hát Krisztus példáját követnünk életünkben! Ha nem tesszük ezt, akkor mint az ízét vesztett só, mitsem érünk a világ számára. …

Isten sokféle talentumot használ művében. Sokféle eszközön keresztül végzi munkáját az egyházban. Nem az Úrért munkálkodik az, aki egyedüli tanítóvá akarja tenni magát a gyülekezetben. Aki így szól: „Azt akarom, hogy egyedül az én befolyásom érvényesüljön a rám bízott gyülekezetben” – az nem az Úrért ragyogtatja világosságát. El kell majd számolniuk Istennél azoknak, akik udvariatlanok embertársaikkal, akik befolyásuk révén távol tartják az egyháztól azt a világosságot, melyet Isten kíván nyújtani népének. Olyan lelkületet tanúsítanak, amelyet Isten nem fogad el.

Krisztus eljött a földre, hogy vigyázzon Atyja javaira. Ő a példaképünk mindenben. Tanításának sokféleségében lecke rejlik, melyet tanulmányoznunk kell.

A munkások nem egyformák a megértés, a tapasztalatok és az Igeszolgálat terén. Némelyek folyamatosan magukhoz veszik Krisztus testét és vérét. Az élet fájának leveleivel táplálkoznak. Állandó hallgatói a Krisztus iskolájának. Naponta növekednek jóságban, és olyan tapasztalatot szereznek, mely alkalmassá teszi őket a mesterért való munkálkodásra. Befolyásuk élet illata az életre. Annyira lelki beállítottságúak, hogy azonnal felismerik a lelki természetű dolgokat. Tanulmányuk tárgya a Biblia. Nem vonzzák őket azok a magazinok, újságok és könyvek, melyek semmilyen mennyei jellegű dologgal nem foglalkoznak. Isten Igéje azonban egyre értékesebbé válik számukra. Isten közel jön hozzájuk és félreérthetetlen nyelven beszél velük.

Vannak azonban mások, akik nem tanulták meg, hogyan rögzítsék figyelmüket szilárdan a Szentírásra, hogy naponta frissen meríthessenek a kegyelem forrásából.

Némelyek különleges üzenetet kapnak a mennyből. Küldetésük az, hogy felébresszék az embereket, és nem az, hogy a gyülekezet felett tétlenkedjenek és hátráltassák Isten művét. Semmi jót nem tesz egy gyülekezetnek, ha két vagy három prédikátor várakozik rá. Ha ezek a prédikátorok munkába indulnának a sötétségben levőkért, akkor a munkájuk eredményeket hozna magával. Vegyék a tapasztaltak maguk mellé a szolgálatra készülő fiatalokat, és hirdessék a figyelmeztető üzeneteket új területeken!

Az igazság hívei, miközben továbbadják az Istentől nyert áldásokat és jó cselekedetek által világítanak, maguk is nagy áldásokban fognak részesülni. Miközben saját életükkel világítanak, és az élet minden területén határozott elvekről tesznek bizonyságot – naggyá teszik Isten törvényének elveit. Isten arra hívja munkásait, hogy menjenek új területekre. Fokozott komolysággal kell munkálkodnunk azokért, akik reménység és Isten nélkül élnek e világon. Gazdag munkamezők várnak a hűséges munkásokra.

Isten művének építői hajtsák meg magukat előtte alázatos, komoly imádságban, majd Bibliával a kezükben induljanak el, hogy felélesszék azok bénult érzékeit, akikről az Ige úgy tesz említést, mint a bűnben és törvényszegésben meghaltakról. Ennek a munkának a résztvevői nagy áldásokban fognak részesülni. Erősítsék egymást az igazság ismerői, így szólván a prédikátorokhoz: „Menj az Úr nevében az aratnivaló mezőre, és a mi imáink éles sarlóként fognak kísérni!” Így kellene gyülekezeteinknek határozott bizonyságot tenni Istenről. Áldozataikat és ajándékaikat is elé kellene hozni, hogy a munkamezőn levőknek legyen miből végezni a munkát a lelkekért.

Ki munkálkodik hűséggel a Mesterért ebben a korban, amikor a föld romlása olyanná lett, mint Sodoma és Gomora romlása? Ki segíti a körülötte élőket az örök élet elnyerésére? Megtisztultunk és megszentelődtünk-e, hogy az Úr a tisztesség edényeiként használhasson bennünket? Emlékezzen minden gyülekezeti tag arra, hogy az idomtalan jellem nem Istentől való. Istent a szentség szépségében kell imádnunk, mert hatalmas az ő ereje és dicsősége. …

Isten azt akarja, hogy népe mutassa be életével a kereszténység magasabb rendűségét a világ felett. Azért élünk, hogy Isten felhasználjon minket a férfiak és nők megtérítésében, hogy megmossák jellemük ruháit és megfehérítsék azt a Krisztus vérében. Isten munkásai vagyunk, „teremtetvén Általa a Krisztus Jézusban jó cselekedetekre” (Ef 2:10). Isten azt kívánja, hogy sokrétű bölcsessége nyilvánvalóvá legyen általunk. Ezért kérlel bennünket arra, hogy világítsunk jó cselekedetek által(73a Kézirat, 1900).

[*Megjelent a Notebook Leaflets-ben, The Church, 3. szám.]

Tartsátok emlékezetben, hogy soha nem fog eljönni az az idő, amikor Sátán nem veti keresztbe árnyékát ösvényünkön, hogy hitünk útjába álljon, és elfogja az Igazságosság Napjának sugarait. Ne inogjunk meg hitben, hanem hatoljunk keresztül az árnyékon! Olyan tapasztalatunk van, melyet nem temethetünk el a kétely sötétjében. Nem az érzésben hiszünk, hanem az igazságban. Senki ne áltassa magát azzal, hogy miközben a világ előrehalad a gonoszságban, nekünk nem lesznek nehézségeink.

Éppen ezek a nehézségek hoznak bennünket a Magasságos meghallgató termébe, ahol tanácsot kérhetünk attól, akinek bölcsessége végtelen. Az Úr szereti, ha keressük őt. Szereti, ha bízunk Benne és hiszünk Igéjében. Ha nem lennének nehézségeink és próbáink, önelégültekké és magabízókká válnánk. Az igazi szentek megtisztíttatnak, megfehéríttetnek és megpróbáltatnak (58. Levél, 1909).