Amikor komoly betegség üti fel a fejét a családban, minden tagnak szigorú figyelmet kell tanúsítania a tisztálkodás és az étrend terén, hogy az egészséges körülmények megerősítsék Őket a betegség ellen. Az is nagyon fontos, hogy a betegszoba kezdettől fogva jól legyen szellőztetve. Ez egyrészt jót tesz a betegnek, másrészt pedig igen szükséges azok egészsége szempontjából, akiknek bizonyos időt a beteg szobájában kell tölteniük.

Nagyon fontos a beteg számára, hogy a szoba hőmérséklete legyen egyenletes. Amikor a fűtés a gondozók ítéletére van bízva, az nem mindig történik helyesen, mert nem feltétlenül találják el a beteg igényének megfelelő hőmérsékletet. Némelyek melegebb szobát igényelnek másoknál, és csak olyan hőmérsékleten érzik magukat kényelemben, mely mások számára már túlzottan meleg lenne. Ha a fűtés a gondozók szabadságára és mérlegelésére van bízva, az semmiképp nem lesz egyenletes. Időnként leverően meleg lesz a beteg számára, máskor pedig túl hideg, és ez igen ártalmas hatással van a betegre. A beteg barátai vagy gondozói, akik az aggodalom és az őrködés miatt keveset alszanak, és akik éjjel hirtelen felébrednek a beteg megsegítésére, hidegebbnek érzik a lakást, ezért ők nem megfelelő megítélő! a betegszoba egészséges hőmérsékletének. Ezek a dolgok talán jelentéktelennek tűnnek, de mégis sokat számítanak a beteg gyógyulásával kapcsolatban. A hőmérséklet szélsőséges ingadozása sok esetben veszélyeztette már a betegek életét.

Jó idő esetén a betegtől semmiképpen nem szabad megvonni a bőséges friss levegőt. Amikor a betegek szobája a szellőztetés szempontjából nem megfelelően lett kialakítva, mert az ajtó vagy ablak kinyitásakor a huzat közvetlenül éri őket, és így könnyen megfáznak, akkor valamelyik szomszédos szobában kell kinyitni az ajtókat és az ablakokat, hogy a friss levegő a betegszobába juthasson. A friss levegő hasznosabb a betegek számára az orvosságnál, és az ételnél is jelentősebb szerepet tölt be. Hamarabb felgyógyulhatnak az étel, mint a friss levegő hiánya esetén.

Sok beteget hetekre és hónapokra zárt szobába helyeztek, így elzárva előlük a fényt és a tiszta, élénkítő levegőt, mintha az valami halálos ellenség lenne, holott a betegeknek éppen arra a gyógyszerre lett volna szükségük. A szervezet meggyengül és beteg lesz a levegő hiánya miatt. A természet egyre inkább gyengül a tisztátalanságok terhétől, melyek az orvosok által beadott divatos mérgekkel együtt halmozódnak a testben. A természet alul marad a küzdelemben, törekvései alábbhagynak, a betegek pedig meghalnak, holott életben maradhattak volna. A menny nem akarta halálukat. Saját és barátaik tudatlanságának áldozatai lettek, valamint az olyan orvosok nemtörődömségének és megtévesztésének, akik divatos mérgeket adtak nekik, és nem engedték őket tiszta vizet inni és friss levegőt szívni, hogy így megerősítsék a létfontosságú szerveiket, megtisztítsák vérüket, és megsegítsék a természetet a szervezet betegsége elleni harcában. Félretették a menny által ingyen felkínált értékes gyógyszereket, és nem csak értéktelen, de veszélyes ellenségnek tekintették őket, s közben vakon bíztak az orvosok által felírt mérgekben.

Ezrek haltak már meg a tiszta víz és a friss levegő hiánya miatt, akik egyébként életben maradhattak volna. A maguk és a mások terhére levő betegek ezrei gondolják, hogy életüket az orvosok gyógyszereinek köszönhetik. Folyamatosan óvják magukat a levegőtől és a víztől, pedig a javuláshoz ezekre az áldásokra lenne szükségük. Ha megvilágosodnának és félretennék a gyógyszereket, ha hozzászoktatnák magukat a kinti munkához és a ház szellőztetéséhez télen és nyáron egyaránt, valamint használnák a lágy vizet ivás és fürdés céljából, akkor viszonylag jól lennének, és nem kellene ilyen nyomorúságos életet vonszolniuk.

A beteg ápolóinak és gondozóinak kötelességük gondot fordítani egészségükre, különösképpen láz és tüdőbaj esetén. Senki ne legyen szorosan a betegszobához kötve. Jobb, ha a beteget két vagy három gondos és megértő ápoló segíti, akik felváltva vállalják magukra a betegszoba gondjait és annak levegőjét. Mindegyik végezzen gyakorlatokat a szabad levegőn, amilyen gyakran csak lehetséges. Ez nagyon fontos a betegápolók számára, különösen ha a beteg barátai továbbra is ellenségnek tartják a szobába áramló levegőt, és nem engedélyezik az ablakok vagy az ajtók kinyitását. Ilyen esetben a beteg és a gondozók kénytelenek mérgezett levegőt szívni napról napra, a barátok indokolatlan tudatlansága miatt.

Nagyon sok esetben az ápolók nem ismerik a szervezet szükségleteit, a friss levegő' egészségre gyakorolt hatását, és a betegszoba szennyezett levegőjének életromboló befolyását. Ilyenkor a beteg élete veszélyben van, és a gondozók maguk is ki vannak téve a megbetegedésnek és az esetleges halálnak.

Amikor láz üti fel fejét a családban, sokszor nem csak egy családtagot ver le a betegség. Ez nem lenne így, ha a család szokásai megfelelőek lennének. Ha az étrendjük helyénvaló, ha betartják a tisztasági előírásokat, és ha felismerik a friss levegő szükségességét, akkor nem törvényszerű, hogy a láz a többi családtagra is átterjedjen. A láz azért veszi sorra a családtagokat és az ápolókat, mert a betegszobából nem tartják távol a mérgező fertőzéseket a tisztasági szabályok betartása és a szellőztetés által.

Ha az ápoló komolyan veszi az egészség kérdését, és jól látja a friss levegő szükségességét mind a saját, mind pedig a beteg szempontjából, de a rokonok és a beteg mégsem akarják beengedni a levegőt és a fényt a szobába, akkor az ápoló lelkifurdalás nélkül elhagyhatja a betegszobát. Felmentve érezheti magát a beteg iránti kötelezettségeik alól. Senkinek nem kötelessége, hogy kitegye magát a megbetegedésnek, és a szennyezett levegő belélegzésével kockára tegye életét. Ha a beteg saját téves eszméinek áldozatává válik, és az ég legfontosabb áldásait ki akarja zárni szobájából, ám tegye, de ne veszélyeztesse az élni akarók egészségét.

Egy anya kötelességérzetből elutazott otthonról, hogy egy olyan beteget ápoljon, akinek szobájából kizárták a friss levegőt. Az asszony megbetegedett a szennyezett levegőtől, mely az egész szervezetére kihatott. Egy ideig tartó szenvedés után meghalt, s így gyermekei anyátlanul maradtak. Az anya együttérzésében és önzetlen gondoskodásában részesülő beteg felgyógyult, és sem ő, sem a barátai nem értették, hogy egy értékes élet saját tudatlanságuk miatt áldoztatott fel, mert nem ismerték a friss levegő és az egészség közötti összefüggést. Emellett a gyöngéd anyai gondoskodás nélkül maradt és lesújtott gyermeksereg iránt sem éreztek felelősséget.

Az anyák időnként megengedik, hogy lányaik rosszul szellőztetett szobákban ápolják a betegeket, és ennek következtében nekik kell gondozniuk megbetegedett gyermeküket. A gond és az aggódás miatt az anya is megbetegszik, és a kettő közül valamelyik vagy mindkettő meghal, vagy legyengült szervezettel éli le nyomorúságos életét. A gonoszságok szánalmas sorozata indul ki a betegszobából az ég tiszta levegőjének kizárása következtében. Akik beszívják ezt a szennyezett levegőt, megrontják létezésük törvényeit, és így ennek büntetését is el kell szenvedniük.

A betegeket általában túl sok látogató terheli, akik beszélgetnek velük és különféle beszédtémákkal fárasztják őket, holott azoknak csöndre és zavartalan pihenésre lenne szükségük. Sokan betegítették meg magukat erejük túlfeszítése által. A kimerültség miatt abba kell hagyniuk a munkát, és ágynak esnek. Pihenés, gondtalanság, fény, friss levegő, tiszta víz és mértékletes étrend - ez minden, amire gyógyulásuk érdekében szükségük van. A félreértett kedvesség és udvariasság sokakat a beteg meglátogatására indít, akiknek a látogatás után gyakran álmatlan és szenvedéssel teli éjszakában van részük. A látogatás megzavarja őket, és meggyengült szervezetük nem tudja elhordozni az őket ért hatásokat. A divatos látogatások veszélyes helyzetbe sodorják a betegeket, és így a bölcs gondolkodás hiánya életáldozatokat is követelhet.

A látogatás és a barátok megemlékezése időnként megelégedéssel tölti el a beteget, ennek ellenére a divatos látogatások sok esetben megfordították a gyógyulás folyamatát, és végül a halál diadalmaskodott. Akik nem tudják hasznosítani magukat, legyenek óvatosak a beteglátogatással kapcsolatban. Ha nem tudnak jót tenni, esetleg árthatnak. Mindezek ellenére a beteget nem szabad magára hagyni. A legjobb gondoskodásra, valamint a barátok és rokonok együttérzésére van szüksége.

Sokat ártott a betegeknek az éjszakai felvigyázók alkalmazásának általánosan elterjedt szokása. Válságos helyzetekben ez szükséges lehet, de gyakran több kárt okoznak a betegnek, mint hasznot. Kialakult az a szokás, hogy kizárják a friss levegőt a betegszobából. Az ilyen szobák levegője finoman fogalmazva tisztátalan, ami nagyban befolyásolja a beteg állapotát. Ráadásul a felvigyázók annyira elhasználják az ajtó és az ablak repedéseiben beáramló kevéske friss levegőt, és ezzel annyira megvonják a betegtől az életadó erőt, hogy az jobban legyengül, mintha magára hagyták volna. A gonoszságok sorának azonban itt még nincs vége. Egyetlen felvigyázó is kisebb-nagyobb mértékben felzavarja a beteget, amikor azonban ketten vannak, gyakran hangosan beszélgetnek, vagy suttognak, ami viszont még megpróbálóbb és izgatóbb a beteg idegei számára, mint a hangos beszéd.

A felvigyázók miatt a betegek sok szenvedéssel teli, éber éjszakát töltenek el. Ha magukra hagynák Őket, és nem látva a fényt annak tudatában lennének, hogy már mindenki pihen, sokkal könnyebben el tudnának aludni, és reggel frissen ébrednének. Az éltető levegő minden egyes lehelete nagy érték, de nagyon sok beteg tudatlan ezzel kapcsolatban. Rosszkedvűnek érzik magukat, és nem tudják, hogy mi ennek az oka. A friss levegő áramlása a szobában örömteli és élénkítő hatással lenne rájuk.

Ha a betegek félnek a levegőtől, és elzárják magukat ettől az áldástól, akkor legalább azt a keveset, ami eljut hozzájuk, nem kellene a felvigyázóknak és a lámpa tüzének megemésztenie. A beteg ápolóinak lehetőség szerint csöndben és nyugalomban kellene hagyni a beteget éjszakára, miközben ők egy szomszédos szobát foglalnak el.

Minden szükségtelen zajt és izgalmat kerülni kell a betegszobában, és az egész házban őrizni kell a csendet. Tudatlanság, figyelmetlenség és nemtörődömség okozta sok olyan beteg halálát, akik életben maradhattak volna, ha bölcs és megfontolt ápolók gondozzák őket. Az ajtókat óvatosan kell nyitni és csukni, az ápolóknak pedig békéseknek és higgadtaknak kell lenniük.

Ha lehetőség van rá, a betegszoba legyen szellőztetve éjjel és nappal, a levegő azonban ne közvetlenül a betegre áramoljon. Tüzes láz idején nem kell annyira tartani a megfázástól, de amikor elérkezik a tetőpont és elmúlik a láz, különös gondosságra van szükség. Szüntelen figyelemre van szükség a szervezet életerejének fenntartására. A betegnek szüksége van tiszta éltető levegőre. Ha nincs más lehetőség, a beteget át kell vinni egy másik szobába, amíg szobáját, ágyát és ágyneműjét felfrissíti a szellőztetés. Ha az egészségeseknek szüksége van a fény és a levegő áldásaira, és az egészség fenntartása érdekében oda kell figyelnie a tisztálkodási szokásokra, akkor a betegeknek, legyengültségük arányának megfelelően, még inkább szükséges odafigyelni ezekre.

Nagy érték a beteg számára, ha a szoba hőmérséklete egyenletes. Amikor a fűtés a gondozók ítéletére van bízva, az nem mindig történik helyesen, mert nem feltétlenül találják el a beteg igényének megfelelő hőmérsékletet. Némelyek melegebb szobát igényelnek másoknál, és csak olyan hőmérsékleten érzik magukat kényelemben, mely mások számára már túlzottan meleg lenne. Ha a fűtés a gondozók szabadságára és mérlegelésére van bízva, az semmiképp nem lesz egyenletes. Időnként leverően meleg lesz a beteg számára, máskor pedig túl hideg, és az ártalmas hatás pórusai újra elnyelik a kivetett felesleget. A test szennyeződései visszakerülnek a vérbe, és így a belső szervekre hárulnak. A természet annak érdekében, hogy megszabaduljon ezektől a mérgező szennyeződésektől, munkát végez a szervezetben, és ez a munka lázat és - úgymond - betegséget eredményez. De még ekkor is, ha a betegek megsegítenék a természetet törekvésében, és a tiszta, lágy víz alkalmazásához folyamodnának, sok szenvedés elkerülhető lenne. Ehelyett azonban sokan úgy akarják megszabadítani a szervezetet a mérgező anyagtól, hogy még halálosabb mérget visznek szervezetükbe.

Ha minden család felismerné az alapos tisztaság előnyös következményeit, különös igyekezettel kívánnák eltávolítani a tisztátalanságokat magukról és házaikból, és törekvésüket az egész lakóterületükre is kiterjesztenék. Sokan hagyják udvarukon a romlott zöldségféléket, mert nincsenek tudatában ezek hatásának. Ezekből a romló anyagokból folyamatosan párolognak ki olyan anyagok, melyek megmérgezik a levegőt. A tisztátalan levegő belégzésével a vér elmérgesedik, a tüdők megrongálódnak, és az egész szervezet megbetegszik. Ezek a romló anyagok a levegőbe kerülve szinte mindenféle betegség okozói lehetnek.

Családokat vert le lábáról a láz, és amikor néhány családtag meghalt, az életben maradottak majdnem fellázadtak Alkotójuk ellen a szomorú gyász miatt, holott a betegség és a halál egyedüli oka saját gondatlanságuk következménye volt. Saját lakóterületük tisztátalanságai hozták rájuk a fertőző betegségeket, és azokat a szomorú szenvedéseket, melyekért Istent vádolják. Minden egészséget értékelő család tisztítsa meg lakását és telkét minden romlásnak indult anyagtól!

Isten parancsa szerint Izrael gyermekeinek soha nem volt szabad megtűrniük a tisztátalanságokat testükön vagy ruhájukon. Azokat, akik valamiképpen beszennyeződtek, estig kizárták a táborból, és mielőtt visszatérhettek volna, meg kellett tisztítaniuk magukat és ruháikat. Isten azt is megparancsolta nekik, hogy a tábor nagy kiterjedésű környékéről is tartsák távol a szennyeződéseket, nehogy a tábor mellett elhaladó Úr meglássa tisztátalanságaikat.

A tisztaság terén Isten nem követel kevesebbet mostani népétői, mint az ősi Izraeltől. A tisztaság hiánya betegséget okoz. A betegség és az idő előtti halál nem ok nélkül jön. Makacs lázak és erőteljes betegségek uralkodtak el az addig egészségesnek vélt lakóterületeken és városokban. Némelyek meghaltak, mások pedig maradandó egészségkárosodást szenvedtek egész életükre. Sok esetben saját udvaruk tartalmazta a romboló közeget, mely halálos mérget bocsátott a család és a szomszédok által belélegezett levegőbe. Az alkalmanként előforduló lanyhaság és nemtörődömség állatias szintekre süllyed, és ennek az egészségre való hatásáról szörnyű nagy tudatlanság uralkodik. Az ilyen helyeket — különösen nyáron - meg kell tisztítani mésszel, hamuval, vagy földet kell rájuk hordani naponta.

Némelyek drága bútorokat vásárolnak házaikba, melyek sokkal inkább szolgálják a büszkeség kielégítését és a vendégfogadást, mint a család kényelmét és egészségét. A legjobb szobákat sötétben hagyják. Kizárják a világosságot és a levegőt, hogy a menny fénye nehogy megrongálja értékes bútoraikat, és fakóvá tegye szőnyegeiket és képkereteiket. Amikor a vendégek ezekben a drága szobákban ülnek, a pinceszerű légkör miatt ki vannak téve a megfázás veszélyének. A nappalit és a hálószobákat ugyanígy és ugyanebből a célból zárva tartják. Akik ezekben a ritkán fényt látott és szellőztetett ágyakban alszanak, azt egészségük, gyakran pedig életük rovására teszik.

A fénytől és levegőtől elzárt szobák nyirkossá válnak. Az ágyak és az ágynemű nedvességet szív magába, mert nincs megtisztítva fény és levegő által. Ezek a divatos és egészségromboló hálószobák különféle betegségeket okoztak már. Minden olyan család, mely többre értékeli az egészséget a divatos látogatók üres elismerésénél, a nap több óráján keresztül fényt és levegőt enged lakásának minden szobájába. Sokan azonban olyan mereven ragaszkodnak a divathoz, hogy annak rabjává válva inkább elszenvedik a betegséget, sőt a halált is, mintsem hogy kimaradjanak a divatból. Learatják amit vetettek. A divatos életmód betegséghez vezet, melyeknek a mérgekkel való divatos kezelése divatos halált eredményez.

A hálószobákat különösen jól kell szellőztetni, és légterüket egészségessé kell tenni fény és levegő által. A sötétítőket és függönyöket több órán át elhúzva kell tartani naponta, és a szobákat alaposan ki kell szellőztetni. Még rövid időre se maradjon semmi a szobákban, ami a légtér tisztaságát beszennyezné.

Sok család torokfájással, tüdő- és májbántalmakkal küszködik. Ezeket a betegségeket saját életmódjuk okozza. Hálószobáik kicsik, egy éjszakai alvásra sem alkalmasak, nem hogy heteket, hónapokat és éveket töltsenek el bennük. Zárva tartják az ablakokat és ajtókat, mert attól félnek, hogy ha valamelyik résen bejön a levegő, az megfázást eredményez. Újra és újra ugyanazt a levegőt szívják, amíg az meg nem telik mérgező tisztátalanságokkal és szennyeződésekkel, melyeket a test a tüdőn és a bőrön keresztül kivet. Könnyen leellenőrizhetik a dolgot, és meggyőződhetnek zárt szobájuk levegőjének egészségtelen voltáról, ha közvetlenül a friss levegőről lépnek be abba. Ekkor szerezhetnek némi elképzelést a tüdejükön keresztül a vérükbe kerülő tisztátalanságokról. El kell szenvedniük a betegséget azoknak, akik így ártanak egészségüknek. A fényt és a levegőt mindenkinek a menny legértékesebb áldásai közé kellene sorolnia, nem pedig ellenségként kizárnia azokat.

A hálószobák legyenek nagyok és olyan elhelyezésűek, hogy a levegő szabad áramlása biztosított lehessen bennük. Azonnal eljárást kell változtatniuk azoknak, akik eddig kizárták a levegőt hálószobájukból. Fokozatosan engedjenek be egyre több levegőt mindaddig, amíg azt télen és nyáron egyaránt el tudják viselni a megfázás veszélye nélkül. Az egészség érdekében a tüdőnek szüksége van a friss levegőre.

Akik a friss levegő áramlását nélkülözik éjszakai pihenésük során, rendszerint fáradtan és lázasan ébrednek, és nem tudják miért. Az egész szervezetük levegőt kívánt, de nem kapta meg. Felkelés után legtöbb embernek hasznára válna egy szivacs - vagy kézi fürdő, mert azzal eltávolíthatnák a szennyeződéseket a bőrről. Az ágyneműt darabonként le kell venni az ágyról és ki kell tenni a szabad levegőre. Az ablakokat ki kell nyitni, a sötétítőket pedig elhúzni, hogy a levegő több órán át - ha nem egész nap - szabadon keringhessen a hálószobákban. Ily módon az ágy és az ágyneműk alaposan kiszellőznek, és a tisztátalanságok eltávoznak a szobából.

A lombos fák és bokrok sűrűn és a házhoz túl közel ültetve nem egészségesek, mert megakadályozzák a levegő szabad áramlását és a napsugarak behatolását. Ennek következtében a ház nyirkossá válik. A hálószobák különösen esős időszakokban válnak nedvessé, és az ilyen ágyakban alvó emberek reumáról, neuralgiáról és tüdő- bántalmakról panaszkodnak, mely általában tüdővésszel végződik. A sok fa sok levelet hullat, melyek, ha nem szedik össze azokat, romlásnak indulnak és beszennyezik a levegőt. A fák és néhány bokor elszórtan, és megfelelő távolságban a háztól, boldog és vidám befolyást árasztanak a családra, és megfelelő gondozás esetén nem fognak ártani az egészségnek. Ha lehetséges, a lakások épüljenek magas és száraz területen. Ha olyan helyen épül a ház, ahol a víz felgyülemlik és egy ideig megáll körülötte, majd fokozatosan felszárad, mérgező kigőzölgés szabadul a légtérbe, és ez lázat, hideglelést, torokfájást és tüdőbántalmakat okozhat.

Sokan számítottak arra, hogy Isten megszabadítja őket a betegségtől, pusztán azért, mert kérték tőle. Isten azonban nem figyelmezett imáikra, mert hitüket nem tették tökéletessé cselekedetek által. Isten nem visz véghez csodát azok betegségeinek meggyógyítására, akik nem gondoskodva magukról folyamatosan megrontják az egészség törvényeit, és nem igyekeznek elkerülni a betegséget. Amikor részünkről minden lehetőt megteszünk az egészség érdekében, akkor várhatunk áldott eredményeket és kérhetjük Istent hit által arra, hogy áldja meg az egészség megőrzése érdekében tett törekvéseinket. Isten válaszolni fog imáinkra, ha azáltal megdicsőítheti nevét. Azonban mindenki értse meg, hogy nekünk embereknek is van mit tennünk. Isten nem gyógyítja meg csodálatos módon azokat, akik az egészség törvényeit félvállról véve biztos úton haladnak önmaguk megbetegítése felé (How to Live, 4., 54-64).