[*Megjelent a Notebook Leaflets-ben, Christian Experience, 8. szám.]

Battle Creek

1880. október 15.

D. M. Canright Testvérhez!

Kedves testvérem!

Szomorúan hallottam az elhatározásodról, de volt okom számítani rá. Olyan időben élünk, amikor Isten megvizsgálja és megpróbálja népét. Minden kimozdítható ki fog mozdíttatni. Egyedül azok fognak megállni, akiknek lelke egybekötődik az örökkévaló Sziklával. Akik saját értelmükre támaszkodnak és nem lakoznak szüntelen Krisztusban, ki lesznek téve az ehhez hasonló változásoknak. Ha emberbe vetetted hitedet, akkor csak ilyen eredményekre számíthatunk.

De ha úgy döntöttél, hogy megszakítod a kapcsolatot népünkkel, akkor hadd kérjelek meg arra, saját érdekedben és Krisztusért, hogy tartsd magad távol népünktől, ne látogasd őket és ne beszéld ki kételyeidet és sötét elgondolásaidat előttük! Sátán kitörő örömmel örvendezik, amiért elhagytad Jézus Krisztus zászlóját és az ő zászlója alá sorakoztál. Értékes eszközt lát benned országa felépítésére. Pontosan azt az utat járod, melyre számítottam abban az esetben, ha engedsz a kísértésnek.

Mindig is vágytál a hatalomra és népszerűségre, és jelenlegi helyzeted egyik következménye ennek. De arra kérlek, hogy kétségeidet, kételyeidet és hitetlenségedet tartsd meg magadnak! Az emberek nagyobb céltudatosságra és jellemszilárdságra adtak neked hitelt, mint amilyennel rendelkeztél. Erős férfinak gondoltak, és amikor kiárasztottad sötét gondolataidat és érzéseidet, Sátán rögtön készen állt arra, hogy azok megtévesztő voltát olyan erőteljessé tegye számukra, hogy sokan a hitetés áldozatává legyenek és elvesszenek egy olyan lélek befolyása miatt, aki inkább választotta a sötétséget, mintsem a világosságot, és merészen Sátán oldalára, az ellenség soraiba állt.

Túl sokat akartál, zajra és mutatványra vágytál magad körül a világban, és ennek következményeként a napod bizonyosan homályban nyugszik le feletted. Mindennap örök veszteséggel nézel szembe. Az iskolakerülő fiú azt hiszi, hogy becsapja szüleit és tanítóit, de kit ér végül nagyobb veszteség? Nem saját magát? Nem magát áltatja és csapja be, amikor megrabolja magát attól az ismerettől, amit megszerezhetett volna? Isten azt akarja, hogy hatékonyan kövessük Krisztus példáját, jó cselekedetekkel. Mégis, te ‚iskolakerülő’ vagy. Olyan érzést táplálsz magadban, mely saját lelked romlására meg fogja marni és mérgezni életed, hiszen jelentős és örökkévaló dolgokkal játszol akkor, amikor megrabolod lelkedet a Krisztus teljességének ismeretétől és gazdagságától. Becsvágyad olyan magasba szárnyalt, hogy éned felmagasztalásán kívül semmit sem fogad el. Nem ismered magad. Amire mindig is szükséged volt, az az alázatos, töredelmes szív.

Milyen életet élt Krisztus? Éppúgy betöltötte példaadásra irányuló küldetését az ácsműhelyben, s közben elrejtette isteni küldetését a világ elől, mint amikor a Galileaitenger fehér habjain járt, vagy feltámasztotta a halottakat, vagy amikor áldozati halált halt a kereszten, hogy az emberi fajnak egy új és tökéletes életlehetőséget adjon. Jézus sokáig élt Názáretben, ismeretlenül és a neki járó tiszteletet nélkülözve, hogy példája arra taníthassa a férfiakat és nőket, hogy milyen szoroson járhatnak Istennel a mindennapi élet megszokott tevékenységei közepette. Milyen megalázó, milyen közönséges és hétköznapi volt a leereszkedés a menny Fejedelme számára, hogy eggyé válhasson velünk. Minden szívből együttérzést hívott elő azáltal, hogy megmutatta: képes együtt érezni mindannyiukkal. A názáretiek feltették a kételkedő kérdést: „Nem ezé az az ácsmester” (Mk 6:3), József és Mária fia?

A menny és a föld ma sincs távolabb egymástól, mint amikor mindennapi foglalkozású és egyszerű emberek angyalokkal találkoztak délben, vagy amikor Bethlehem síkjain pásztorok hallották meg a mennyei sereg énekeit, miközben nyájukra vigyáztak éjjel. Isten szemében nem az elsőségre való törekvés tesz naggyá. A jósággal és hűséggel teli alázatos élet teszi az embert a mennyei angyalok különleges őrizetének tárgyává. A Példakép, aki nem vélte zsákmánynak Istennel való egyenlőségét, magára öltötte természetünket és majdnem harminc évet élt egy szürke galileai városban, elrejtve a hegyek között. Parancsára várt a mennyei angyalsereg, Ő mégsem nevezte magát hatalmasnak és dicsőségesnek. Nem tette a ‚Professzor' jelzőt neve elé, hogy azzal tetszelegjék önmagának. Ács volt, aki munkaadóit szolgálva fizetésért dolgozott, s ezzel megmutatta, hogy a menny igen közel jöhet hozzánk a mindennapi életben, és a mennyei udvarok angyalai őrzik azok lépteit, akik Isten parancsa szerint járnak.

Ó, bárcsak megnyugodna Krisztus lelkülete hitvalló követőin! Munkálkodjunk mindnyájan készséggel, mert Krisztus élete erre a leckére tanít bennünket! Ha a hétköznapi dolgokban Istennek éltél volna, akkor is tisztán és hűséggel végezve munkádat, amikor senki nem volt ott, hogy megdicsérjen, akkor most nem lennél ebben a helyzetben. Életedet hűséggel élhetted volna bölcsen kimondott kedves szavak által, gondosan véghezvitt jócselekedetekkel, a szelídség, tisztaság és szeretet mindennapi megnyilatkozásaival. Olyan nagy világosságban részesültél, hogy attól tartok, megtetted a végső lépést. Mindent átadtál Sátánnak.

Olyan döntések születhetnek egy pillanat alatt, melyek örökre eldönthetik valakinek a sorsát. Sátán úgy jött hozzád, mint Krisztushoz, világi megbecsülést és dicsőséget ajánlva, ha elfogadod fensőbbségét. Ezt most te meg is teszed, de mielőtt még egy lépést teszel, kérlek, gondold át!

Milyen mentséged lesz Isten előtt erre a hirtelen hitehagyásra. Mindig vágytál valami nagy munkának az elvégzésére. Ha megelégedtél volna az alaposan és hűséggel végzett kis munkával, akkor az a Mester elismerését vonta volna maga után. Emlékezz arra, hogy egy teljes élet munkájába kerülhet kigyógyulni abból, amit a kísértésnek való engedés egy pillanata, vagy a meggondolatlanság eredményez.

Mint vándorok és zarándokok utazunk egy jobb ország felé. Azonban mind neked, mind nekem jobb lenne inkább igavonó baromnak lennünk, mintsem anélkül élni a mennyben, hogy képesek lennénk osztozni a mennyei lények örömében. Egy pillanat szándékolt tettével Sátán hatalmába helyezheted magad, de láncainak megtöréséhez és egy magasabb rendű, szentebb élet eléréséhez már nem lesz elegendő ez a pillanat. De ha meg is fogalmazódik a cél és elkezdődik is a munka, annak bevégzése fáradságot, időt, kitartást, türelmet és áldozatokat kíván. Aki világossága teljében szándékosan eltávozik Istentől, meg fogja látni, hogy amikor vissza kívánna térni, addigra a tüskék és bokrok teljesen benövik ösvényét. Ne lepődjön meg és ne csüggedjen el, ha sokáig sebzett és vérző lábakkal kell továbbhaladnia! Ez a legfélelmetesebb és legelriasztóbb bizonyítéka annak, hogy valaki egy jobb helyzetből esett vissza, és ezért van az, hogy csak keserves erőfeszítéssel juthat ugyanoda vissza. A visszatérés egyedül kemény küzdelem árán lehetséges, melyet minden órában, centiméterről centiméterre kell megvívni.

A mennyei ösvény túlságosan szűk a rang és gazdagság pompázatos hordozására és az érvényesülési törekvésekre; túlságosan meredek és rögös a mászást megkönnyítő szekerek számára. Fáradozás, türelem, önfeláldozás, rágalmak, szegénység, kemény munka, a bűnösök támadásainak elhordozása – ez volt Krisztus része, és ezt nekünk is vállalnunk kell, ha be kívánunk lépni Isten Paradicsomába.

Ha ilyen könnyedén adod fel jelenlegi hitedet, akkor soha nem gyökereztél meg a hitben. Hited túlságosan kevésbe került neked. Ha nem táplál és vigasztal a próbák és nehézségek idején, akkor nem vált erőssé és tisztává az igyekezet és áldozatok révén. A Krisztusért készséggel szenvedőknek nagyobb örömük lesz az érte való szenvedésben, mint a Krisztus értük való szenvedésében, mellyel azt mutatta meg, hogy szereti őket. Azok, akik elnyerik a mennyet, a legnemesebb erőfeszítéseket teszik, és hosszútűréssel fáradoznak, hogy majd learathassák munkájuk gyümölcsét.

Van egy kéz, mely szélesre fogja tárni a paradicsom kapuit azok előtt, akik kiállták a kísértések viharát, és a világtól kapott tisztelet és elismerés feladása által megőrizték jó lelkiismeretüket. Ezt Krisztus szeretetéért tették, s ekképp megvallották Őt az emberek előtt. Türelemmel várták, hogy Krisztus is megvallja őket az Atya és a szent angyalok előtt.

Nem kérek magyarázatot viselkedésedre. Stone testvér fel akarta olvasni nekem a leveledet, de én nem akartam hallani. A kétkedés, panaszkodás és hitetlenség lelkülete megfertőz. Ha az elmémet csatornává teszem a Sátán kútfejéből származó szennyes és zavaros víz számára, akkor előfordulhat, hogy valamely gondolat benne ragad és beszennyezi azt. Ha sugallatainak olyan ereje volt rajtad, hogy kész legyél eladni elsőszülöttségi jogodat egy tál lencséért (az Úr ellenségeinek barátságáért), akkor nem vagyok kíváncsi kétségeidre, és remélem, hogy visszafogod majd magad a mások értelmének beszennyezésétől is. A puszta jelenléte is mérges lehelet annak az embernek, aki a te szavaidhoz hasonló kijelentéseket tesz.

Arra kérlek, hogy hagyd el teljesen azokat, akik hisznek az igazságban, mert ha a világot és a világ barátait választottad, akkor tarts is azokkal, akik onnan valók! Ne mérgezd meg mások elméjét, és ne tedd magad Sátán különleges eszközévé a lelkek megrontásának munkájában! Ha még nem teljesen álltál Sátán oldalára, siess és állj ellent az ördögnek, mielőtt mindörökre túl késő lesz! Ne tégy még egy lépést a sötétség felé, hanem foglalj állást Isten emberéhez méltó módon!

Ha biztosítani akarod magad számára az élet nagy célját, ha választásodban nem akarsz hibázni, és nem akarsz félni a bukástól, akkor tedd Istent elsőnek és legjobbnak minden tervedben, munkádban és gondolatodban! Ha azt akarod, hogy ösvényed egyenest a sötétségre vezessen, egyszerűen vesd magad mögé Isten világosságát, és élj Nélküle! Amikor Isten megmutatja számodra az utat, és ezt mondja: „Itt van a békéd és biztonságod”, akkor csak ellenkező irányba kell fordulnod, és lábaid máris a romlás felé sietnek. Isten Bárányának hangja hozzánk szól: „Kövessetek engem és nem fogtok sötétségben járni.”

Isten nagy és komoly munkára hívott el téged. Igyekezett nevelni, megpróbálni, megtisztítani és megnemesíteni, hogy a szent munka kizárólag Isten dicsőségét szolgálja, mert egyedül Őt illeti dicsőség. Mily nagyszerű gondolat, hogy Isten kiválaszt egy embert, magához vonja és munkával, küldetéssel bízza meg! A gyenge erőssé lesz, a félénk bátor, a határozatlan szilárd és gyors döntéshozatalra képes. Hogyan?! Lehetséges, hogy az ember olyan fontos, hogy küldetést kapjon a királyok Királyától? Engedjük-e hát, hogy a világi becsvágy elvonjon bennünket a szent megbízatástól?

A menny Fejedelme eljött világunkba, hogy tiszta és szennyezetlen életével példát adjon az embernek, és feláldozza magát a veszendő ember megváltásának öröméért. Krisztus minden követője együttműködik vele, és részt vesz a lelkek megmentésének munkájában. Ha engedsz a gondolatnak, hogy te inkább kivonod magad ebből, mert a világgal való szövetségben olyan lehetőséget látsz, amely által jobban a figyelem középpontjába kerülhetsz, akkor az azért van, mert elfelejted, milyen nagyszerű és nemes dolog az Úrért munkálkodni; milyen kitüntetés együttműködni Jézus Krisztussal; és fényhordozóként világosságot és szeretetet árasztani mások ösvényére.

Nagy küzdelmed lesz a szívedben lakó gonosz hatalmával. Úgy érezted, hogy jelentősebb munkát kellene végezned, de bárcsak elvégezted volna az utadba kerülő feladatokat hűségesen, nem az éned felmagasztalását keresve! Akkor olyan béke és öröm áradt volna lelkedbe, mely tisztább, gazdagabb és kielégítőbb, mint a földi küzdelmek győzteseié. Istenért élni és munkálkodni, a lehető legjobban felhasználni időnket és képességeinket, egyenlő a kegyelemben és ismeretben való növekedéssel. Ezt meg is tehetjük, hiszen ez a mi munkánk. Félre kell tenned kételkedő kérdéseidet! Ha sikeresen akarsz munkálkodni, teljes hittel kell rendelkezned isteni küldetésed valóságáról.

Szolgálatod örömének, sikerének és dicsőségének szüntelen készenlétben kell lennie a Mester hívásának való engedelmességre: „Ímhol vagyok én, küldj engemet”(Ésa 6:8). Itt vagyok Uram, szívem legszentebb odaadásával. Fogadd el elmém legtisztább és legnemesebb gondolatait, végy magadhoz és taníts meg szolgálatodra!

Arra kérlek, hogy fordulj vissza utadon, amilyen gyorsan csak tudsz! Fogadd el Istentől kapott szolgálatodat, és törekedj tisztaságra és szentségre szolgálatod megszentelése érdekében! Ne késlekedj és ne torpanj meg két vélemény között! Ha az Úr az Isten, szolgáld Őt, ha pedig Baál, akkor őt kövesd! Újból meg kell tanulnod az Istenbe vetett bizalom régi leckéjét a szenvedés kemény iskolájában! Rejtsd el életed Jézusban! …

Hamarosan talán szólítja nevünket az Úr, és senkinek nem lesz alkalma válaszolni. Hadd legyen az élet elrejtve Istenben, és akkor a név mindörökre bejegyeztetik a mennyben! Kövesd Krisztust, bármerre is vezet, az idő homokjában hátrahagyott lábnyomaid pedig legyenek olyanok, hogy mások is biztonsággal követhessék a szentség ösvényét!

A halálra vezető ösvény mentén fájdalmak és büntetések, bánat és csalódás követik egymást. Isten szolgái figyelmeztetnek a helytelenségekre, és Isten nehézzé teszi a gondatlanok és az önfejűek számára, hogy romlásba döntsék életüket. Az örök életre vezető meredek ösvény mellett az öröm forrásai üdítik fel a megfáradtakat. A lélek valódi öröme akkor kezdődik, amikor Krisztus, a dicsőség reménysége, kiformálódik az emberben. Ha most azt az ösvényt választod, amelyen Isten vezet, és a kötelesség útjára lépsz, akkor a Sátán által felnagyított nehézségek el fognak tűnni előled.

Nincs biztonságos ösvény azon az egyen kívül, mely előre haladva egyre tisztábbá és biztosabbá válik. A lábak időnként megcsúszhatnak a legbiztonságosabb ösvényen is. Ahhoz, hogy félelem nélkül járhass, kezeddel szilárdan Krisztusba kell kapaszkodnod. Egy pillanatra sem szabad azt hinned, hogy nem fenyeget veszély. A legbölcsebb is követ el hibát. Időnként a legerősebb is meginog. A balgatag, önelégült, makacs és büszke emberek tiltott ösvényekre lépnek, és azzal áltatják magukat, hogy majd bármikor megváltoztathatják útjukat. Az ilyenek ösvénye kelepcékkel van tele. Egyegy elesésből talán még felemelkednek, mégis milyen sokan köszönhetik örök romlásukat egyetlen félrelépésnek!

Ha céljaid elérése érdekében semleges politikát folytatsz, ha ügyes és ravasz módon akarod biztosítani azt, amit kitartás, fáradozás és küzdelem útján kellene elnyerned, akkor a saját magad szőtte háló fogságába esel, és ez nem csak erre a világra, de az örökkévaló életre nézve is romlást fog jelenteni számodra.

Isten mentsen meg a hitbeli hajótöréstől! Tekints Pálra! Hallgasd meg napjainkig hangzó szavait: „Ama nemes harcot megharcoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam: Végezetre eltétetett nékem az igazság koronája, melyet megád nékem az Úr ama napon, az igaz Bíró; nemcsak nékem pedig, hanem mindazoknak is, akik vágyva várják az ő megjelenését” (2Tim 4:7–8). Ez Pál győzelmi csatakiáltása. Milyen lesz a tied?

Canright Testvér, saját érdekedben kérlek, ragadd meg erősen Isten kezét újra! Nagyon fáradt vagyok ahhoz, hogy többet írjak. Szabadítson meg téged Isten a Sátán csapdájából – ez imám (1. Levél, 1880).

Akik valósággal elfogadják Krisztust hit által, azok szívbeli alázattal élnek. Nem énjüket magasztalják fel, hanem Krisztust, mert Benne van örök életük reménysége. „Mert kegyelemből tartattatok meg, hit által” (Ef 2:8) – jelentette ki Pál apostol. Krisztus kegyelme az, ami az Ő bizonyságtevőivé tesz bennünket. Egyedül a Bárány vére és bizonyságtételünk szava által válhatunk győztesekké. Egy jól vezetett életgyakorlat és Istenhez illő beszéd által a gyülekezet és a világ fényforrásai lehetünk. A lelki dolgok lelkiképpen értetnek meg. Krisztus szelídsége és alázata azokban nyilvánul meg legteljesebben, akik a megváltás vizének legmélyéről isznak.

Azt kell mondjam az Isten Igéjét tanítóknak:

Soha ne bátorítsátok az embereket arra, hogy hozzátok forduljanak bölcsességért. Amikor az emberek tanácsért fordulnak hozzátok, irányítsátok őket Ahhoz, aki ismeri minden szív indítékát. Másfajta lelkületre van szükségünk lelkészi szolgálatunkban. Senki ne vegye fel a gyóntató szerepét! Senkit nem illet magasztalás. A mi feladatunk énünk megalázása és Krisztus bemutatása az embereknek. Feltámadása után a Megváltó megígérte, hogy hatalma fogja kísérni mindazokat, akik az Ő nevében haladnak előre. Magasztaltassék hát ez a hatalom és ez a név! Szüntelen emlékezetünkben kell tartanunk Krisztus imáját, melyben azt kérte, hogy az igazság és az igaz élet szentelje meg az ént.

Az eddiginél jobban kellene tanulmányozni az örökkévaló Atya hatalmát és a Fiú áldozathalálát. Krisztus tökéletes munkája a kereszthalállal lett teljes. Megváltásunk egyedüli reménye áldozatában és az Atya jobbján végzett közbenjárásában van. Legyen öröm számunkra, amikor Isten jellemét magasztaljuk az emberek előtt, és nevét dicsérjük a földön! (137. Kézirat, 190).