Az édeni bűneset óta az emberi faj folyamatos romláson megy keresztül. A testi fogyatékosság, szellemi gyengeség, betegség és szenvedés egyre nagyobb erővel sújtotta az egymást követő nemzedékeket a bűneset óta. Ennek ellenére a tömegek mit sem tudnak ezek valóságos okairól. Nem gondolnak arra, hogy ők maguk is nagymértékben felelősek a dolgok siralmas állapotáért. Nagy általánosságban a Gondviseléssel magyarázzák szenvedésüket, és fájdalmaik okozóját Istenben látják. Mindezeknek a szenvedéseknek a hátterén azonban többnyire a mértéktelenség áll.

Éva engedett mértéktelen vágyainak, és kinyújtotta kezét, hogy szakítson a tiltott fa gyümölcséből. A bűneset óta az ,én’ kielégítése foglalta el a fő helyet a férfiak és nők szívében. Különösképpen az étvágyat kényeztették el, és engedték, hogy a józan ész helyett az irányítsa őket. Az étvágy kielégítésének kedvéért Éva áthágta Isten parancsolatát. Isten minden szükségéről gondoskodott, de ő mégsem volt elégedett. Éva elbukott fiai és leányai azóta is saját szemük és étvágyuk indíttatását követték. Évához hasonlóan megvetik az Úr tiltásait, és az engedetlenség útját követik. Mint Éva, Ők is azzal áltatják magukat, hogy a következmény talán mégsem lesz olyan félelmetes.

Az emberek figyelmen kívül hagyták létezésük törvényeit, és ezért a betegségek gyorsan elszaporodtak. Az okot követte az okozat. Az ember nem volt elégedett az egészséges étellel, és egészsége árán is eleget tett étvágya követeléseinek.

Létezésünk törvényeit Isten alkotta. Ha megrontjuk ezeket a törvényeket, előbb vagy utóbb meg kell fizetnünk a büntetést. Életünk törvényeit nem lehetne sikeresebben megrontani annál, mint amikor eltorzult étvágyunk miatt egészségtelen ételekkel terheljük meg a gyomrunkat. Ha sokat eszünk, még az egyébként egyszerű ételekből is, fokozatosan tönkretesszük emésztőszerveinket. Ha azonban ráadásul még egészségtelen is az étel, a rontás mértéke ugrásszerűen megnő, és a szervezet szükségszerűen megrongálódik.

Az emberi család egyre mélyebbre süllyedt az önkényeztetésben, és sikeresen feláldozta egészségét a buja étvágy oltárán. Az óvilág lakói mértéktelenül ettek és ittak. Húsokat kívántak, noha Isten nem adott nekik engedélyt az állatok fogyasztására. Túl sokat ettek és ittak; romlott étvágyuk nem ismert határt. Förtelmes bálványimádásnak adták át magukat. Erőszakosakká, vadakká, és olyan romlottakká váltak, hogy Isten nem tűrhette őket tovább. Bűneik pohara betelt, ezért Isten özönvíz által tisztította meg a földet az erkölcsi szennytől. Miközben az emberek az özönvíz után sokasodni kezdtek a föld színén, megfeledkeztek Istenről, és megrontották útjaikat Őelőtte. A mértéktelenség minden formában elhatalmasodott.

Az Úr győzedelmesen kivezette népét Egyiptomból. A pusztába vezette Őket, hogy ott próbára tegye őket. Ismételten kinyilvánította előttük csodálatos hatalmát az ellenségektől való szabadításában. ígéretet tett, hogy különös kincsként fogja hordozni őket, ha engedelmeskednek szavának és megtartják parancsolatait. Nem tiltotta meg nekik az állatok fogyasztását, de nagy mértékben távol tartotta őket azoktól. A legegészségesebb ételt rendelte ki számukra, a mennyből hullatott kenyeret, és a sziklából adott tiszta vizet. Szövetséget kötött velük, hogy ha mindenben engedelmeskednek neki, megóvja Őket a betegségtől.

De a zsidók nem voltak elégedettek. Elvetették a mennyei eledelt, és visszavágytak Egyiptomba, ahol a húsos fazekak mellett ülhettek. A hús nélkülözésénél jobban szerették a szolgaságot, sőt még a halált is. Haragjában Isten hússal elégítette ki buja étvágyukat. Sokan meghaltak közülük az óhajtott hús fogyasztása közben.

Isten haragjának tüze elpusztította Nádábot és Abihut a borivásban megnyilvánuló mértéktelenségük miatt. Isten meg szeretné értetni népével, hogy engedelmességüknek vagy bűneiknek megfelelően fogja meglátogatni őket. A nemzedékek múlásával a bűnözés és a betegségek elszaporodtak. A mértéktelen evés-ivás, és az alacsonyabb szintű vágyak dédelgetése eltompította a nemesebb tulajdonságokat. Az étvágy súlyos mértékben uralkodni kezdett az ésszerű döntés fölött.

Az emberi család egyre jobban vágyódott a nehéz ételek után, míg végül divattá vált mindenféle elképzelhető ízt a gyomorba tölteni. Különösen ünnepi alkalmakon engedik szabadjára az étvágyat. Nagy adag ebédet és késői vacsorát fogyasztanak, mely erősen fűszerezett húsokból, zsíros mártásokból, süteményekből, fagylaltból és hasonlókból áll.

A hitvalló keresztények általában vezető szerepet vállalnak ezeken a divatos összejöveteleken. Nagy pénzösszeget áldoznak a divat és az étvágy isteneire, az étvágyat megkísértő, egészségromboló ünnepségek rendezésére, hogy ezeken a csatornákon keresztül vallási célból tehessenek valamit. Ekképp a lelkészek és a hitvalló keresztények az evésben való mértéktelenség által, tanítás és példaadás útján egyaránt részt vettek abban, hogy az embereket egészségkárosító falánkságra neveljék. Ahelyett, hogy az ember értelmére, jóságára, emberségére és más nemes tulajdonságaira gyakorolnának befolyást, a legsikeresebben étvágyukon keresztül nyerhetik meg őket.

Az étvágy kielégítésének alkalma adakozásra késztetheti az embereket olyan dolgokban, melyekben egyébként semmit nem tennének. Micsoda szomorú kép ez a keresztényekről! Örül-e Isten az ilyen áldozatnak? Mennyivel elfogadhatóbb volt számára az özvegy asszony két fillére! „Jól vagyon” - mondja majd az Úr mindazoknak, akik az özvegy asszonyhoz hasonlóan, szívből cselekednek. A menny áldása a legegyszerűbb áldozatot is értékessé teheti.

A Krisztus követését valló férfiak és nők gyakran a divat és a falánkság rabjai. A divatos összejöveteleket megelőzően a hasznosabb és nemesebb célokra fordítandó időt és erőt az egészségtelen ételek elkészítésével töltik. Mivel ez a szokás, sokan a szegények és a napról napra élők közül különböző nehéz süteményeket, előételeket és divatos tálakat készítenek a vendégek számára, akiknek csak ártalmukra válhat, ha fogyasztanak ezekből. Ugyanakkor a vendéglátóknak az így elköltött pénzt ruhára kellene fordítaniuk saját maguk és gyermekeik számára. Az étvágy kielégítése és a gyomor megrontása érdekében főzéssel töltött időt gyermekeik erkölcsi és vallási nevelésére kellene használniuk.

A divattá vált vendégeskedés a falánkság alkalmává vált. Az ártalmas ételeket és italokat olyan mértékben fogyasztják, mely súlyosan megterheli az emésztőszerveket. Az életerőnek szükségtelen munkát kell végeznie az ilyen ételek kivetésére a szervezetből, és ez kimerültséget okoz, valamint nagyban megzavarja a vérkeringést, melynek következtében az életerő hiánya sújtja az egész szervezetet. A vendégségek lehetséges áldásai gyakran elmaradnak, mert a házigazda, ahelyett hogy hasznos beszélgetésben venne részt, a tűzhely körül sürög-forog, hogy elkészítse a különböző fogásokat a vendég örömére. Keresztény férfiaknak és nőknek sosem szabadna abbéli befolyásukkal támogatni az efféle eljárást, hogy esznek az így elkészített nyalánkságokból. Értessék meg az emberekkel, hogy nem azért látogatják meg öltét, hogy étvágyukat kényeztessék, hanem hogy egymással elbeszélgetve gondolatokat és érzéseket cseréljenek, és közös áldásban legyen részük. A beszélgetés legyen olyan felemelő és nemes, hogy a későbbiekben nagy örömmel emlékezhessenek vissza rá.

A vendégséget rendezőit tálaljanak egészséges és tápláló ételeket gyümölcsökből, gabonákból és zöldségfélékből, melyeket egyszerűen és ízletesen készítenek el. Az ilyen főzés kevés plusz munkát és kiadást igényel, és mértékkel fogyasztva senkinek sem fog megártani az étel. Ha a világiak időt, pénzt és egészséget akarnak áldozni az étvágy kielégítésre, ám tegyék, és fizessék meg az egészség törvényeinek megszegéséért kijáró büntetést. A keresztényeknek azonban állást kell foglalniuk ezekben a dolgokban, hogy helyes irányba árasszanak befolyást. Sokat tehetnek ezeknek az egészség- és lélekromboló szokásoknak a reformálása érdekében.

Sokan beleesnek az elalvás előtti evés ártalmas szokásába. Talán már túl is vannak az aznapi három étkezésen, de mivel gyengének és éhesnek érzik magukat, elfogyasztanak egy vacsorát, vagy egy negyedik adag ételt. Mivel a helytelen gyakorlat szokássá vált életükben, úgy érzik, hogy lefekvés előtti evés nélkül nem is tudnának elaludni. Az ilyen elgyengülésnek az oka sok esetben az, hogy az emésztő szervek túlságosan megterheltetnek a nagy mennyiségű egészségtelen étel kivetésének munkájától, melyet a nap folyamán többször is a gyomorra erőltetnek. Az így megterhelt emésztőszervek elfáradnak, és teljes nyugalomra lenne szükségük ahhoz, hogy újra megerősödjenek. Soha nem szabadna másodszor enni mindaddig, amíg a gyomor ki nem pihente az előző étel megemésztésének munkáját. Ha egyáltalán eszünk is harmadszor, ételünk legyen könnyű, és fogyasszuk azt több órával lefekvés előtt.

Sokak esetében azonban hiába panaszkodik kimerültségről a szegény, megfáradt gyomor. Még több ételt erőltetnek rá, ami működésbe hozza az emésztőszerveket, hogy az alvás óráiban is folytassa munkáját. Az ilyenek éjszakai pihenését általában rossz álmok kísérik, és az alvás nem nyújt számukra valódi pihenést. Bágyadtság és étvágytalanság vesz rajtuk erőt. Az életerő hiányérzete tölti el egész szervezetüket. Az emésztőszervek hamar kimerülnek, mert nem volt elég idejük a pihenésre. Az emberek emésztési zavarokkal küszködnek, és nem tudják, miért. A kiváltó ok meghozta a biztos eredményt. Ha hosszú ideig így folytatják, az egészség komolyan megsérül. A vér beszennyeződik, az arc elsápad, a bőrön pedig gyakran kiütések jelentkeznek. Az ilyen emberek gyakran gyomortájéki fájdalmakról és görcsökről panaszkodnak, és munka közben gyomruk annyira elfárad, hogy meg kell állniuk pihenni. Nem tudják hová tenni ezt a jelenséget, mert ezen kívül látszólag semmi más bajuk nincs.

Azokat, akik áttérnek a háromszori étkezésről a kétszerire, eleinte kisebb-nagyobb mértékben erőt vesz rajtuk a gyengeség, különösen az idő táján, amikor korábban vacsorájukat fogyasztották. Ha azonban kitartanak egy kevés ideig, ez a gyengeség meg fog szűnni.

Mielőtt lefeküdnénk pihenni, a gyomornak be kell fejeznie munkáját, hogy a többi testrésszel együtt a gyomor is kivegye a részét a pihenésből. Az alvás idején ne emésszen a gyomor! A túlterhelt gyomor munkája végeztével kimerül, és ez okozza az elgyengülést. Ezen a ponton sokan tévedésbe esnek, azt gondolván, hogy ezeket az érzéseket az étel hiánya okozza. Ahelyett, hogy időt hagynának a gyomornak a pihenésre, ételt vesznek magukhoz, mely pillanatnyilag elveszi a gyengeséget. Minél jobban kényeztetik az étvágyat, az annál jobban fogja kívánni a kiszolgálást. Ez a gyengeség általában a húsfogyasztás, a gyakori evés, valamint a túl sok étel fogyasztásának következménye. A gyomor elfárad a folyamatos munkától és az egészségtelen ételek kivetésétől. Az emésztőszervek elgyengülnek, mivel nincs idejük pihenni, és ebből fakad az erőtlenség érzése és a gyakori evés utáni vágy. Ennek gyógyszere: kevesebbet és kevesebbszer enni, naponta kétszer, legfeljebb háromszor, és megelégedni az egyszerű ételekkel. A gyomornak szabályos időközökre van szüksége az emésztéshez és a pihenéshez, ezért a rendszertelen és étkezések közötti evés túlságosan megsérti az egészség törvényeit. Ugyanakkor rendszeres étkezési szokások és megfelelő ételek által a gyomor fokozatosan felépül.

A divat következtében és a romlott étvággyal összhangban süteményekkel, édességekkel, pudingokkal és mindenféle ártalmas étellel terhelik meg a gyomrot. Ha az asztal nincs megterítve mindenféle étellel, a romlott étvágy nem elégszik meg. Az étvágy foglyainak reggelente gyakran rossz a leheletük és lepedékes a nyelvük. Nem örvendenek jó egészségnek, és nem tudják, miért vannak fejfájásaik és más betegségeik. Az ok meghozta a biztos következményt.

Az egészség megőrzése érdekében minden dologban mértékletességre van szükség — a munkában, az evésben és az ivásban egyaránt.

Sokan annyira átadták magukat a mértéktelenségnek, hogy semmi nem veszi rá őket falánk életmódjuk megváltoztatására. Inkább feláldozzák egészségüket és meghalnak idő' előtt, mintsem megfékezzék mértéktelen étvágyukat. Sokan vannak azok is, akik nem ismerik az evésnek és ivásnak az egészséggel való összefüggését. Ha értelmük megvilágosodna, esetleg lenne lelki erejük az étvágy megtagadására. Kevesebbet és kizárólag egészséges ételeket ennének, és így saját választásukkal sok szenvedésüket elkerülnék.

Tegyünk erőfeszítéseket szervezetünk fennmaradó erejének gondos megőrzésére! Kerüljünk minden megterhelő ételt! Előfordulhat, hogy gyomrunk már sohasem fog teljesen rendbe jönni, de a helyes étrend megállíthatja a további romlást. Sokak egészsége kisebb- nagyobb mértékig helyreáll, amennyiben még nem jutottak túl messzire a falánk önpusztításban.

Akik megengedik maguknak, hogy a romlott étvágy szolgái legyenek, gyakran még tovább mennek, és lealacsonyítják magukat olyan romlott szenvedélyek kielégítése által, melyre a vágyat a mértéktelen evés és ivás idézi elő. Szabadjára engedik lealacsonyító szenvedélyeiket, minek következtében az egészség és az értelem súlyos károkat szenved. A gonosz szokások nagy mértékben rombolják az értelmi képességet.

Csodálkozom rajta, hogy a föld lakói még nem pusztíttattak el Sodorna és Gomora népéhez hasonlóan. Elég kiváltó okot láttam már a romlás és erkölcsiség jelenlegi helyzetére a földön. Vak szenvedély uralja az elmét, és sokan feláldozzák az alapos megfontolást a vágyak oltárán.

Az első nagy gonoszság a mértéktelen evés és ivás volt. Férfiak és nők az étvágy szolgálóivá tették magukat.

A sertéshús az egyik legáltalánosabb étel, de az egyik legkárosabb is. Isten nem azért tiltotta meg a zsidóknak a sertéshús evését, hogy tekintélyét gyakorolja előttük, hanem mert az nem megfelelő étel az ember számára. Görvélykórt okoz a szervezetben, és különösképpen a meleg éghajlaton, leprát és másféle betegségeket is eredményezett. A disznóhús szervezetre gyakorolt hatása a meleg éghajlaton sokkal ártalmasabb, mint a hűvösebb területeken. Isten azonban semmilyen körülmények között nem engedte meg annak fogyasztását. A pogányok fogyasztották a sertéshúst, és az amerikaiak is szabadon használták azt étrendjük egyik fő alapelemeként. A disznóhús nem lenne ízletes természetes állapotában, és az ember számára csak bőséges fűszerezéssel válik fogyaszthatóvá, ami még többet ront az egyébként is rossz alaphelyzeten. A sertéshús minden más húsfélén túltesz a rossz vér képzésében. Akik szabadon fogyasztják, megbetegszenek. Akik sok házkörüli munkát végeznek, nem érzik annyira a disznóhús fogyasztásának hatásait, mint azok, akik ülő és szellemi munkát végezve többnyire benn tartózkodnak.

A disznóhús azonban nem csak a testi egészségre nézve ártalmas. Ennek a nehéz ételnek a fogyasztása kihat az értelemre is, és megbénítja a finomabb érzékeket. Az egészség bármilyen élőlény számára lehetetlen, melynek természetes alkotóeleme tisztátalan, és amely mindenféle utálatos dolgokkal táplálkozik. A disznók húsa táplálékukból épül fel. Ha az emberek megeszik ezt a húst, az ő vérüket és testüket is be fogják szennyezni azok a tisztátalanságok, melyek a disznóhús közvetítésével kerülnek szervezetükbe.

A disznóhús fogyasztása okozott már görvélykórt, leprát, és rákos daganatokat is, és a mai napig súlyos szenvedéseket okoz az emberi fajnak. A romlott étvágy az egészségre legkárosabb dolgokat követeli. A földet sújtó és az egész emberiség által érzett átok az állatokra is kihatott. A vadak kisebbekké és rövidebb életűekké váltak, és az emberek rossz szokásai még jobban megnövelték szenvedéseiket.

Csak néhány olyan állat van, mely nem beteg. Soknak okoznak szenvedést a fény, a tiszta levegő és az egészséges ételek megvonásával. Amikor hizlalják őket, gyakran istállókba vannak zárva, ahol nincs lehetőségük a mozgásra és a szabad áramlású levegő élvezetére. Szegény állatoknak az istállók szennyének mérgező levegőjét kell szívnia. Ilyen tisztátalanságok belégzése mellett tüdejük nem marad sokáig egészséges. Betegség támadja meg a májat, és az állat teljes szervezete legyengül. Levágják őket és elkészítik őket a piacra. Az emberek gyakran fogyasztanak ilyen mérgező húsételt. Sok betegségnek ez az eljárás az oka, de az emberekkel nem lehet elhitetni, hogy az elfogyasztott húsétel mérgezte meg a vérüket és okozta szenvedésüket. Sokan halnak meg olyan betegségben, melyet kizárólag húsevés okozott, de úgy látszik, hogy a világ ebből nem akar tanulni.

Noha a húsevők nem érzik azonnal a hús káros hatásait, ez még nem elég bizonyíték arra, hogy az nem is árt nekik. Miközben az emberek pillanatnyilag semmit sem éreznek, a hús fokozatosan elvégzi biztos munkáját.

Szoros fogatokba tömörítik az állatokat, megfosztják őket a levegőtől és fénytől, az ételtől és a víztől, és több ezer kilométer távolságra hajtják őket, miközben a felgyülemlett szenny levegőjét szívják. Mire megérkeznek a rendeltetés helyére, és kiveszik őket a fogatból, sokan közülük félig kimúlnak az éhségtől. Elgyengül- ten és haldokolva el is pusztulnának, ha magukra hagynák őket. Azonban a hentes végzi el a munkát, és előkészíti az állatokat a piacra.

Gyakran vágnak le olyan állatokat, melyeket meglehetősen messziről hajtottak el. Előzőleg a vérük felhevült, meghíztak, és nem volt részük egészséges mozgásban. Amikor messzire kell utazniuk, túlterhelten és kimerültén vágják le őket a piac számára. Vérük gyulladásban van, és akik húsukból esznek, mérget fogyasztanak. Némelyek nem azonnal érzik a hatást, mások viszont erős fájdalmat éreznek, és meghalnak lázban, kolerában, vagy valami más ismeretlen betegségben. Igen sok állatot adnak el a városi piacra, melyek betegségeivel árusítóik tisztában vannak, és azok sem mindig tudatlanok az ügyet illetően, akik a piac számára felvásárolják őket. Ezt különösképpen a nagyvárosokban gyakorolják, és közben a húsevők mit sem tudnak arról, hogy beteg állatokat fogyasztanak.

A vágóhídra vitt állatok némelyike felismeri, hogy mi van készülőben, feldühödik, és szó szerint megőrül. Ilyen állapotban ölik meg őket, és így készítik elő őket a piacra. Mérges húsuk fogyasztóik szervezetében görcsöket, szélhűdést, és azonnali halált okoz. Mindezek ellenére az emberek nem a húsnak tulajdonítják ezt a sok szenvedést. Némely állattal cudarul bánnak a vágóhídra vezetés közben. Szó szerint kínozzák őket, és több órányi hatalmas szenvedés után levágják őket. Már az is előfordult, hogy pestisben szenvedő disznókat készítettek elő a piacra. Ezek mérgező húsa fertőző betegségeket terjesztett, melyek sok áldozatot követeltek már (How to live [Hogyan éljünk?] 1. szám, 51-60. oldal).