*Az itt olvasható írások kiegészítőül szolgálnak a betegekért való imádság sok helyen előforduló tárgykörében. Lásd: A nagy Orvos lábányomán, 225—233. oldal. Counsels on Health, 373-382. oldal. Medical Ministry, 195-196. oldal és a 36 oldalas pamflet, melynek címe: „Guiding Principles in Prayer for the sick” - A szerkesztők.

A betegekért mondott imádságot illetően sok zavaros elgondolást hirdetnek. Valaki így szól: ,Annak, akiért imádkoztak, fel kell kelnie hitben, Istennek adva dicsőséget, és semmiféle gyógymódot nem alkalmazva. Ha a beteg egészségügyi intézménynél van, azt azonnal el kell hagynia!”

Tudom, hogy ezek az elképzelések hamisak, és ha elfogadják, akkor sok gonoszságot eredményeznének.

Ugyanakkor semmi olyat nem szeretnék mondani, amit úgy lehetne értelmezni, hogy nem hiszek eléggé az ima hatékonyságában.

A hit ösvénye közel húzódik a felfuvalkodottság ösvényéhez. Sátán szüntelen azon munkálkodik, hogy hamis ösvényekre vezessen bennünket. Látja, hogy a hit valódi mivoltának a félreértése zavart és csalódást okoz. Igen elégedett, amikor rá tud venni férfiakat és nőket arra, hogy hamis feltételezések alapján érveljenek.

Részemről csak egyféleképp imádkozhatom a betegekért: „Uram, arra kérünk, ha akaratod szerint való, gyógyítsd meg a szenvedőt az ő érdekében és a te dicsőségedre. Ne a mi, hanem a te akaratod legyen meg.”

Nehémiás nem tekintette elvégzettnek kötelességét, amikor az Úr előtt sírt és imádkozott. Nem csupán imádkozott, hanem dolgozott is, összehangolva a könyörgést az igyekezettel.

Az ésszerű gyógymódok megfontolt használata nem hitehagyás (31. Kézirat, 1911).

Isten csodái nem mindig viselik magukon a csodák külső jegyeit. Gyakran olyan módon mennek végbe, mely a dolgok természetes menetének tetszik. Miközben imádkozunk a betegekért, munkálkodunk is értük. Saját imáinkra azzal válaszolunk, hogy alkalmazzuk a számunkra elérhető gyógymódokat. A víz, bölcsen használva, nagyon hatékony gyógyszer. Értelmes használatakor jó eredményeknek lehetünk tanúi. Isten értelmet adott nekünk, és azt szeretné, ha élnénk egészséget nyújtó áldásaival. Miután imádkozunk Istenhez, hogy adjon kenyeret az éhezőnek, segítő kezeiként az éhség enyhítésére igyekszünk. Éljünk mindazokkal az áldásokkal, melyeket Isten elénk helyezett a veszélyben levők szabadítására.

Az Isten akarata szerint használt természetes eszközök természetfölötti eredményeket hoznak. Csodáért imádkozunk, és az Úr valami egyszerű gyógymódra hívja fel figyelmünket. Arra kérjük az Urat, hogy mentsen meg a homályban járó dögvésztől, mely hatalmas erővel lopakodik a világban, és utána együttműködünk Istennel, és eleget teszünk az élet és egészség törvényeinek. Miután minden tőlünk telhetőt megtettünk, hit által egészséget és erőt kell kérnünk mindenkor. Olyan ételeket kell ennünk, melyek megtartják testünk egészségét. Isten nem bátorít minket arra a gondolatra, hogy Ő majd megteszi, amit mi is meg tudunk tenni magunkért. Engedelmeskednünk kell a természet törvényeinek! Meg kell tennünk a mi részünket! Isten így szól hozzánk: „Annakokáért, szerelmeseim, amiképpen mindenkor engedelmeskedtetek, nem úgy, mint az én jelenlétemben csak, hanem most sokkal inkább az én távollétemben, félelemmel és rettegéssel vigyétek véghez a ti idvességteket; Mert Isten az, aki munkálja bennetek mind az akarást, mind a munkálást jó kedvéből” (Fii 2:12-13).

Nem vehetjük semmibe a természet törvényeit anélkül, hogy közben Isten törvényeit is semmibe ne vennénk. Nem várhatunk csodát az Úrtól, miközben nem alkalmazzuk azokat a tőle kapott egyszerű gyógyeszközöket, melyeket helyesen és az alkalomnak megfelelően használva csodálatos eredményhez jutunk.

Így tehát imádkozzatok, higgyetek, és munkálkodjatok! (66. Levél, 1901).

Feltárult előttem __, egy lelkész esete. Elküldték érte nyolcvan mérföld távolságról, hogy imádkozzék egy beteg testvérnőért, aki Jakab tanítása alapján hívta őt. A lelkész elment, és buzgón imádkozott a testvérnővel együtt. A testvérnő Isten hithű emberének vélte a lelkészt. Az orvosok lemondtak róla, és azt mondták, hogy meg fog halni tüdővészben. Imádság után az asszony azonnal meggyógyult. Felkelt vacsorát készíteni, amit már tíz éve nem tett meg. Nos, a lelkész gonosz, romlott életű ember volt, de mégis itt volt ez a nagyszerű eset. A férfi magáénak tudta a dicsőséget.

Később az említett látvány újra elém tárult. Láttam, hogy az asszony Krisztus igaz tanítványa volt, és hite miatt gyógyult meg. Láttam imáikat is. Az egyik ködös, sötét volt és lefelé hatolt. A másik megtelt fénnyel és gyémántoknak tetsző cseppekkel, és feljutott Jézushoz, aki jó illatként küldte tovább Atyjához. Egy fénysugár azonnal az asszonyhoz érkezett, aki megújult és megerősödött annak hatásától. Az angyal így szólt: Isten összegyűjti az igaz és őszinte hit minden egyes darabját. Gyémántként gyűjti egybe azokat, és azok biztos választ hoznak. Isten el fogja választani a szemében kedveset a gonosztól. Isten hosszan tűr a képmutatóért és bűnösért, de az elszámolás ideje egyszer eljön majd. Lehet, hogy egy ideig együtt virágzik a tisztaszívűvel, mint zöld babér, de az Úr egy napon nyilvánosságra hozza balgaságát, és megfizeti jutalmát (2. Levél, 1850).

Tudunk olyan példákról, amikor az Úr népe szívére helyezte a beteg emberiség egy-egy esetét. Olykor gyógyulásra vágyó lelkeket hozott közéjük, akinek gyógyulásáért elszántan imádkoztak, és úgy vélték, hogy joguk van megragadni az Úr ígéretét, de a beteg mégis meghalt. Az Úr, aki a kezdetektől látja a véget, jól látja, hogy ha gyógyító hatalmát használná, akkor szándékát félreértenék.

Előfordul, amikor a gyógyulás nem a legjobb a barátok vagy a gyülekezet számára. Vad rajongást és fanatizmust eredményezhet, és némelyek azt gondolnák, hogy hitünk alapja az ösztönösség. Az egyedüli biztonság az írott Ige követésében van. Miután minden lehetségest megtettetek a szenvedőért, helyezzétek az ügyet az Úr kezébe! Lehet, hogy halála az Úr dicsőségére lesz. Az Úr megengedi némelyek halálát a már több hónapja vagy éve betegségben szenvedők közül. Az Úr jónak látja megpihentetni a szenvedőt (67. Kézirat, 1899).