Ha a férfiak és nők nehéz és erősen fűszerezett ételekkel, különösképpen pedig hússal és zsíros mártásokkal elégítik ki étvágyukat; és ha olyan élénkítő italokat fogyasztanak, mint például a tea és a kávé - természetellenessé teszik étvágyukat. Miközben az alacsonyabb rendű szenvedélyeik felgerjednek és elnyomják a nemesebb képességeiket, szervezetük belázasodik, emésztőszerveik megbetegednek, szellemi képességeik pedig eltompulnak. Az étvágyuk természetellenesebbé válik, és még kevésbé ismer határt. Vérkeringésük nem egyenletes, vérük pedig szennyezett. Szervezetük egésze kizökken egyensúlyából, étvágyuk követelései pedig egyre értelmetlenebbé válnak. Izgató és ártalmas dolgokat kívánnak, míg végül étvágyuk teljesen elfajul.

Sokan vágyakoznak az undorító dohány, valamint a sör után, melyet egészségtelen keverékek által tesznek erőteljessé. Sokan még itt sem érik el a határt. Romlott étvágyuk miatt erősebb italokat kívánnak, melyek még bénítóbb hatással vannak az agyra. Túlzásokba esnek, mígnem étvágyuk teljesen eluralkodik a józan értelem felett. A Teremtő képmására alkotott ember az állatoknál alacsonyabb szintre süllyeszti magát. Az emberi élet és méltóság egyaránt feláldoztatik az étvágy oltárán. Az értelmi erők megbénításához idő kell. A folyamat ugyan fokozatosan, de biztosan végbemegy. Az étvágy kényeztetése először túlfűszerezett ételek fogyasztása által történik. Ez romlottá teszi az étvágyat, és előkészíti az utat mindenféle élvezetek előtt, amíg az egészség és az értelem a vágyak áldozatává nem válik.

Sokan léptek már házasságra lakás és örökség nélkül. Nem volt elég testi vagy lelki erejük a lakás előteremtésére, de éppen ők siették el a házasodást, és vettek a vállukra olyan felelősséget, melynek jellegéről fogalmuk sem volt. Nem voltak nemes, felemelő érzéseik, és elképzelésük sem volt egy férj vagy apa kötelességeiről, és arról, hogy mibe kerül egy család szükségleteinek az előteremtése. A családtagok számbeli növekedését illetően sem tanúsítottak nagyobb megfontoltságot annál, mint ami a munkájukban jellemezte őket. Általában azok töltik meg otthonaikat gyermekekkel, akiknek komoly hiányosságaik vannak a munkavégzés terén, és akik a legkevésbé képesek lépést tartani a világgal. Ne neveljenek gyermeket azok, akik önmagukról sem tudnak gondoskodni. Nem ritkán fordul elő, hogy ezeknek a gyenge tervezőknek a gyermekei kegyetlen körülmények között nőnek fel. Nem táplálják és öltöztetik őket megfelelően, és nem biztosítják számukra a fizikai és szellemi nevelést. Az ,otthon’ szó semmi meghittet nem jelent sem a szülők, sem pedig a gyermekek számára.

A házasság intézményét az ember áldására szerezte a menny, de általános érvényben az emberek olyan mérvű rontást gyakoroltak rá, hogy az szörnyű átokká lett. Legtöbb férfi és nő úgy lép házasságra, mintha az egyetlen kérdés az lenne, hogy szeretik-e egymást. Azonban fel kellene ismerniük, hogy a házasság ezen túlmutató felelősségeket is hoz magával. Át kellene gondolniuk, hogy gyermekeik egészségesek lesznek-e testileg, és lesz-e elég erkölcsi és szellemi erejük. Kevés embert vezérelt nemes indíték, és kevesen gondolkodtak el arról mélyen, hogy a társadalomba való beilleszkedést nem vehetik félvállról, és családjuk befolyása vagy a jó, vagy pedig a rossz irányába fog érvényesülni.

A társadalom családokból épül fel. A családfők felelősek a társadalom alakításáért. Ha csak azok lennének érintve, akik megfelelő átgondolás nélkül lépnek házasságra, a gonoszság nem lenne olyan nagy, és bűnük viszonylag kicsi lenne. Azonban a boldogtalan házasságokból származó átok kihat az ilyen kapcsolatok leszármazottaira is. Nyomorúságos életet hagyományoznak a gyermekeikre, akiknek ártatlanul kell szenvednie szüleik meggondolatlansága miatt. A férfiaknak és nőknek nincs joguk benyomásaikat vagy vak szenvedélyüket követni, és később olyan gyermekeket hozni erre a világra, akik különböző okok miatt úgy érzik, hogy az életben kevés az öröm és a boldogság, ezért az csak egy teher. A gyerekek általában öröklik szüleik különös jellemvonásait, és ráadásul igen sokan úgy nőnek fel, hogy semmi megjobbító befolyás nem veszi Őket körül. Túl gyakran szegénységben és piszokban élnek egymás hegyén-hátán.

Ilyen körülmények között és példák mellett mi mást lehetne várni a gyerekektől, mint hogy még a szülőktől is lejjebb fognak csúszni erkölcsi téren, és hiányosságaik minden tekintetben szembetűnőbbek lesznek az övéiknél. Az ilyen szülők így adják tovább tökéletlenségeiket, és hozzák gyermekeikre a szegénység, a szellemi gyengeség és elkorcsosulás átkát. Az ilyeneknek nem lett volna szabad megházasodniuk, de legalábbis nem lett volna szabad ártatlan gyermekeket hozni a világra, megosztani velük nyomorúságukat, és átadni nekik tökéletlenségeiket. A nyomorúság szintje így nemzedékről nemzedékre nő, és az emberi faj süllyedésének ez az egyik fő oka.

Ha az elmúlt nemzedékek asszonyait a megfontolás vezette volna, ha felismerték volna, hogy saját életútjuk vagy felemelő, vagy pedig rontó hatással lesz a jövő nemzedékeire, akkor határozottan elutasították volna azokat a férfiakat, akik alkoholos italok után vágytak, vagy dohány után, ami lassú, de halálos méreg, mert meggyengíti az idegrendszert és lealacsonyítja az értelem nemes képességeit. Olyan esetekben, amikor az emberek továbbra is ragaszkodtak ezekhez a gonosz szokásokhoz, a nőknek magukra kellett volna őket hagyniuk, hogy élvezzék az életet tovább a szokásaikkal kötött házasságukban, de ne velük. A nőknek nem lett volna szabad olyan értéktelennek tartaniuk magukat, hogy sorsukat olyan férfiakkal kössék egybe, akik nem tudnak uralkodni vágyaikon, és akik alapvető örömüket az evésben, az ivásban, és állatias szenvedélyeik kiélésében lelték. A nők nem mindig az értelem vezetését követték benyomásaik helyett. Nem érezték át a rajtuk nyugvó felelősség terhét azt illetően, hogy ne örökítsenek át alacsony szintű erkölcsöt; és a romlott étvágy kielégítését követelő vágyakat utódaikra, akiknek ez majd egészségébe, sőt akár életébe is kerülhet. Isten nagy mértékben felelősségre fogja őket vonni azért az egészségi és erkölcsi állapotért, melyet a jövő nemzedékeire hagyományoztak.

Azok a férfiak és nők, akik romlott szokásokkal tönkretették saját testüket, értelmüket és lelkűk finom érzékeit is megrongálták. Közülük sokan megházasodtak, így saját testi torzulásaikat és a romlott erkölcsöket hagyták maguk után örökségként. Az állati szenvedélyek kielégítése és erős érzékiség jellemezte utódaikat nemzedékről nemzedékre. Ez félelmetes fokig növelte az emberi szenvedést, és siettette fajunk elkorcsosulását.

Beteg férfiak és nők gyakran önző módon csak saját boldogságukat tartották szem előtt házasságukban. A dolgot nem gondolták át komolyan egy nemes, emelkedett szempont alapján. Mi másra számíthattak volna utódaik esetében, mint megcsökkent testi-lelki erőre, mely ahelyett, hogy a társadalom felemelését szolgálná, még mélyebbre süllyeszti azt.

Gyakran előfordult, hogy beteg férfiak elnyerték egészséges nők kegyeit, és tökéletesen szabadnak érezték magukat a megházasodásra, mit sem gondolva arra, hogy a házastársi kapcsolatban a feleségnek majd szenvednie kell a beteg férj miatt. Sok esetben a beteg félj egészségi állapota javul, miközben a feleség magára veszi a betegség terhét. A férfi az asszony életerejére támaszkodik, miközben a feleség romló egészségről panaszkodik. A férfi meghosszabbítja életének napjait, s közben megrövidíti felesége életét. Akik így kötnek házasságot, bűnt követnek el, mert könnyelműen bánnak az Istentől kapott élettel és egészséggel, amit pedig az O dicsőségére kellene használni. Mindeközben sokan Istent vádolják az emberi szenvedésért, holott csak saját életútjuk hozta meg a biztos eredményt. Gyönge emberekkel terhelték meg a társadalmat, s így kivették részüket annak megrontásából, mert betegséget örökítettek át és megnövelték az emberi szenvedést.

Egy másik ok a jelen nemzedék testi és erkölcsi tökéletlenségére az olyan férfiak és nők házassága, akik között a korkülönbség igen jelentős. Gyakran előfordult már, hogy idős férfiak fiatal feleséget választanak maguknak. Ezáltal a férj élete sok esetben meghosszabbodott, miközben a feleségnek el kellett szenvednie annak ez életerőnek a hiányát, melyet férjére fordított. Egy nőnek sem lett volna a kötelessége feláldoznia életét és egészségét, még akkor sem, ha annyira szerette a nála jóval idősebb férfit, és részéről készséggel hozta meg ezt az áldozatot. El kellett volna fojtania vonzalmát. Saját érdekeinél magasabb szempontokat kellett volna figyelembe vennie. Át kellett volna gondolnia, hogy ha gyermekei születnek, milyen lesz azok egészségi állapota. Még rosszabb a helyzet, amikor fiatal férfiak vesznek feleségül náluk jóval idősebb nőket. Az ilyen házasságok leszármazottainak sok esetben nincs kiegyensúlyozott gondolkodása, és a testi erejük is fogyatékos. E családokban gyakran különös és sok esetben fájdalmas jellemvonások uralkodnak. A gyerekek gyakran fiatalon meghalnak, és akik el is érik a felnőtt kort, sokszor tökéletlen testi, szellemi és erkölcsi erővel rendelkeznek.

Az apa a rátermettség híján ritkán áll készen gyermekei felnevelésére. Ezek a gyermekek különös jellemvonásokkal rendelkeznek, melyeknek szüntelen ellensúlyozásra van szükségük, máskülönben útjuk biztos romlásba vezet. De nem kapnak helyes nevelést. Az apa kora miatt a gyerekek fegyelmezése gyakran kitörő és hirtelen jellegű. Az apa érzései hajlamosak az ingadozásra. Egyszer túl engedékeny, másszor indokolatlanul szigorú. Némely ilyen családban minden helytelenül történik, és a családi légkör egyre jobban elfajul. Olyan emberek kerülnek így ki a világba, akik a társadalom terhére vannak. Nagy mértékben a szülők a felelősek a gyermekekben kialakult, nemzedékről nemzedékre szálló jellemvonásokért.

Akik testi és szellemi gyengeséget örökítenek át gyermekeikre, de ezt nem mérlegelve továbbra is egyre növelik gyermekeik számát - az Isten törvényének utolsó hat parancsolata ellen vétenek, melyek az embertársak iránti kötelességet írják elő. Kiveszik részüket a faj eltorzításának és a társadalom lesüllyesztésének munkájában, s így kárt okoznak felebarátaiknak. Ha Isten így tekinti a felebarátok jogait, akkor talán ne venné figyelembe a szorosabb és meghittebb kapcsolatokat? Ha egy verebecske sem esik a földre az Ő tudta nélkül, akkor megfeledkezhet-e a világban élő, testi és szellemi beteg gyermekeiről, akik kisebb-nagyobb mértékben egész életükben szenvednek? Nem fogja-e az Úr elszámolásra szólítani a gondolkodási képességgel megáldott szülőket, amiért ezt a képességet a háttérbe téve a szenvedélyek rabjaivá válnak, s ennek következtében testi, lelki, és erkölcsi tökéletlenségeiket az utánuk jövő nemzedékeknek is el kell szenvedniük? A gyermekeikre rótt szenvedésen kívül nem hagynak maguk után mást a szánalmas seregre, mint szegénységet. Nem tudják nevelni őket, és sokan nem látják szükségesnek tanításukra és okításukra, hogy amennyire csak lehetséges, csökkentsék a rájuk hagyományozott nyomorúságos örökséget. A szülőknek nem szabadna szaporítani a gyermekek számát, ha nem tudnak róluk gondoskodni és nem tudják tanítani Őket. Évről évre egy új gyermek az anya karjaiban, ez hatalmas igazságtalanság az anya részére. Csökkenti, és gyakran teljesen lehetetlenné teszi a másokkal való kapcsolattartást, és növeli az otthon nyomorúságát. Megfosztja a gyermekektől azt a gondoskodást, nevelést és boldogságot, mely biztosítását a szülőknek kötelességként kellene tekinteniük.

A férj megsérti a házassági esküt és az Ige alapján ráháruló kötelességeket, amikor nem törődve felesége egészségével és boldogságával, számos gyermekkel növeli az anya terhét és gondját. „Ti férfiak, szeressétek a ti feleségeteket, miképen a Krisztus is szerette az egyházat, és Önmagát adta azért; Úgy kell a férfiaknak szeretni az ő feleségöket, mint az ő tulajdon testüket. Aki szereti az ő feleségét, önmagát szereti. Mert soha senki az ő tulajdon testét nem gyűlölte; hanem táplálgatja és ápolgatja azt, miképen az Úr is az egyházat" (Ef 5:25, 28-29).

Látjuk, amint ezt a szent rendelést még hitvalló keresztények is teljesen semmibe veszik. Bármerre tekint az ember, sápadt, beteges, gondterhelt, megtört, lehangolt és csüggedő nőket lát. Az asszonyok általában túl sokat dolgoznak, és a gyakori terhesség legyengíti szervezetüket. A világ tele van olyan emberrel, aki semmi hasznot nem jelent a társadalomnak. Sokan fogyatékosak értelmileg, sokan pedig, akik veleszületett képességekkel rendelkeznek, semmilyen hasznos célra nem használják azokat. A képességek elhanyagolásának egyetlen oka, hogy a gyermekek gyorsabban szaporodtak, mint amennyire tanítani lehetett volna őket, és leírhatatlan körülmények között hagyva nevelkedtek fel.

Napjaink gyermekei többé-kevésbé együtt szenvedik szüleikkel az egészség törvényeinek megsértéséért járó büntetést. Gyermekkoruktól kezdve oly módon bánnak velük, mely ellentétben áll az élet törvényeivel. Szüleik rossz szokása miatt már születésük előtt a betegség és eltorzulás nyomorúságos örökségére voltak ítélve, mely többé-kevésbé végigkíséri őket életükön. Ezt a szörnyű állapotot minden lehetséges módon még rosszabbá teszik a szülők akkor, amikor a gyermekek testi nevelése során továbbra is helytelenül járnak el.

A szülők döbbenetes tudatlanságot, közömbösséget és nemtörődömséget tanúsítanak gyermekeik testi egészsége iránt. Ez gyakran lerombolja a még meglévő életerejét a megrontott gyermeknek, és előkészíti számára a korai sírt. Az ember gyakran hall szülőket panaszkodni Isten gondviseléséről, mely elszakította gyermekeiket a karjukból. Mennyei Atyánk túl bölcs ahhoz, hogy tévedjen, és túl jó ahhoz, hogy ártani akarjon nekünk. Nem leli örömét teremtményei szenvedésében. Ezrek élete ment tönkre azért, mert szüleik nem jártak el az egészség törvényeinek megfelelően. A józan ítélet vezetése helyett pillanatnyi benyomásaikra hallgattak, és nem tartották szem előtt gyermekeik jövendő jólétét.

A gyereknevelés első nagy célja a szervezet egészségének ápolása, ami nagyban előkészíti az utat a szellemi és erkölcsi tanításra. A testi és erkölcsi egészség szoros kapcsolatban vannak egymással. Hatalmas felelősség nyugszik a szülőkön, hiszen már gyermekeik megszületése előtti életük is nagy befolyással van azok jellemének fejlődésére a születés után.

Sok szülő kevesebb figyelmet fordít gyermekeire, mint egy jó földműves néma állataira. Különösen az apák azok, akik gyakran kevésbé törődnek feleségükkel és gyermekeikkel, mint jószágaikkal. Egy irgalmas földműves időt és különös gondot fordít állatainak legjobb gondozására, és odafigyel arra, hogy értékes lovait ne terheljék és etessék túl, és ne etessék kimelegedés után, nehogy megbetegedjenek. Időt és gondot fordít nyájára, nehogy megsérüljenek gondatlanság, veszélybe engedés, vagy bármilyen más helytelenség által, és így gyarapodó állományának értéke lecsökkenjen. Szabályos időközönként eteti Őket, és tudja, hogy mennyi munkát végezhetnek el sérülés nélkül. Ennek érdekében egészséges ételeket ad nekik, megfelelő mennyiségben és a megfelelő időben. Ekként követve a megfontoltság vezetését, a farmergazdák sikerrel őrizhetik meg állataik erejét. Ha az apák a nyájnak szentelt figyelemnek megfelelő gondoskodásban részesítenék feleségüket és a gyermekeket, annak arányában, amennyivel azok értékesebbek a néma állatoknál, akkor teljes reformáció menne végbe minden családban, és az emberek szenvedése sokkal kisebb lenne.

A szülőknek nagy gonddal kellene megválasztani a lehető legegészségesebb ételeket a maguk és gyermekeik számára. Soha nem szabadna olyan ételeket helyezni gyermekeik elé, melyekről tudják, hogy nem az egészséget segítik elő, lázba hozzák a szervezetet, és megrongálják az emésztőszerveket. A szülők nem tanulmányozzák annyira az ok-okozati összefüggést gyermekeik esetében, mint állataikkal kapcsolatban. Nem gondolják meg, hogy a túlfeszített munka, a komoly testi erőfeszítés utáni, vagy a kimerültén történő étkezés éppannyira árt az emberek egészségének, mint a néma állatokénak, és éppúgy alapot készít a szervezet megbetegedésére az emberek, mint az állatok esetében.

A szülők és a gyermekek el fogják rontani egészségüket, ha gyakran, szabálytalan időpontokban, és nagy mennyiségben fogyasztanak ételt, még ha azok egészségesek is. Ha azonban még az étel minősége is silány, és zsiradékkal és emészthetetlen fűszerekkel készül, az eredmény még siralmasabb lesz. Az emésztőszervek erősen megterheltetnek, a kimerült szervezetnek nem sok esélye marad a pihenésre és a felerősödésre, és az életfontosságú szervek hamar megrongálódnak és megbetegednek. Ha a gondozást és a rendszerességet szükségesnek vélik az állatok esetében, akkor azt annyival fontosabbnak kellene tartani az Alkotó képére teremtett ember életében, amennyivel az értékesebb a néma teremtményeknél.

Sok esetben az apák kevésbé megfontoltak és gondoskodók feleségük és leendő gyermekeik iránt, mint a vemhes állatok iránt. A gyermekek születését megelőzően az anya sok helyen kora reggeltől késő estig dolgozik, felhevíti vérét, s közben egészségtelen ételeket készít a család és a vendégek romlott étvágyának kielégítésére. Ehelyett meg kellene kímélnie erejét. Az egészséges ételek elkészítése körülbelül fele annyi összeget és munkát igényel, ugyanakkor sokkal táplálóbb.

A gyermekek születése előtt az anya gyakran erőn felüli munkát végez. A félj ritkán könnyíti meg felesége gondját és terhét, és az idő, melyet pihenéssel kellene töltenie, fáradtsággal, szomorúsággal és mélabúval telik el. A túlzott erőfeszítéssel megvonja a gyermekektől azt a tápanyagot, melyről a természet gondoskodik, és vérének felhevítése által rossz minőségű vért ad át. A gyermekeket így fosztják meg a szükséges testi és lelki erőtől. Az apának tanulmányoznia kellene, hogyan teheti boldoggá az anyát. Ne engedje meg magának, hogy felhúzott szemöldökkel térjen otthonába. Ha baj van a munkahelyén, ne terhelje meg azzal feleségét, hacsak nincs szükség a tanácskozásra. Az édesanyának is megvannak a maga gondjai és nehézségei, ezért gyöngéden meg kell őt óvni a szükségtelen tehertől.

A feleség túl gyakran hideg visszafogottságot tapasztal férje részéről. Ha nem megy minden olyan könnyedén, ahogyan a férfi elgondolja, a feleséget, a gyermekek anyját hibáztatja, és közömbös marad annak gondjaival és mindennapi megpróbáltatásaival szemben. Az ilyen férfiak közvetlenül saját érdekük és boldogságuk ellen munkálkodnak. Az anya elcsügged, a reménység és vidámság eltávozik életéből. Gépiesen végzi munkáját, tudván, hogy el kell végeznie, és ez rohamosan gyengíti testi és szellemi egészségét. Gyermekei különféle betegségekben szenvednek, és ezért Isten nagy mértékben a szülőket tartja felelősnek, hiszen az ő rossz szokásaik hozzák a betegségeket gyermekeikre még születésük előtt, és azoknak egész életük során szenvedni kell a következményeket. A fogyatékosságok miatt némelyek csak rövid ideig maradnak életben. Az anyák aggodalommal figyelik gyermekük életét, majd fájdalommal sújtottan zárják le annak szemeit. Gyakran Istent tekintik mindeme fájdalmak szerzőjének, holott a valóságban a szülők voltak saját gyermekük gyilkosai.

A férjek tartsák szem előtt, hogy feleségükkel való bánásmódjuk a szülést megelőzően alapvetően meghatározó az anya közérzetére nézve a terhesség időszakában, de jelentős befolyással lesz a születendő gyermek jellemfejlődésére is. Sok apa olyan gyorsan akart vagyont szerezni, hogy a cél érdekében nemesebb szempontokat áldozott fel. Némelyek szörnyű módon elhanyagolták feleségüket és gyermekeiket, és a gazdagságszerzés vágya mind az anya, mind pedig a gyermek vagy gyermekek életét megkövetelte. Sokan nem azonnal szenvedik el helytelen útjuknak ezt a komoly büntetését, és nem ébrednek rá eljárásuk várható következményére. A feleség állapota sok esetben nem jobb egy rabszolga helyzeténél, és néha ő is a férjéhez hasonlóan vétkes a testi erő elfecsérlésének bűnében, és vele együtt igyekszik megszerezni a divatos élethez szükséges pénzt. Az ilyenek számára bűn gyermeket vállalni, mert az gyakran testi, szellemi és erkölcsi tökéletlenségekben senyved, és életén viseli szülei nyomorúságos, zsugori és önző jellemvonásait. Átok a világ számára.

A férfiak és nők kötelessége, hogy ésszerű elveket kövessenek munkájuk során. Nem szabad szükségtelenül kimeríteniük erejüket, mert ezáltal nem csak a maguk életére hoznak bajokat, hanem szeretteikre is aggodalmat, fáradtságot és szenvedést hárítanak. Mi indokolja ezt a nagy mennyiségű munkát? — Az evésben és ivásban való mértéktelenség, és a meggazdagodás vágya vezetett a mértéktelen munkához. Ha az étvágyat ellenőrzés alatt tartják, és kizárólag egészséges ételeket fogyasztanak, akkor annyi pénzt takaríthatnak meg, hogy a férfiaknak és nőknek nem lesz szükségük az erőn felül való munkavégzésre, vagyis az egészség törvényeinek megrontására. A férfiak és nők vagyonszerzési vágya nem bűnös, ha céljuk eléréséért való igyekezetük közben nem feledkeznek meg Istenről, és nem hágják át Jahve utolsó hat parancsolatát (melyek az emberek embertársaik iránti kötelezettségeit tartalmazzák), valamint nem hozzák magukat olyan helyzetbe, melyben lehetetlen számukra az Isten tulajdonában levő testükkel és lelkűkkel dicsőíteni az Urat. Ha a meggazdagodásra való sietségükben túlfeszítik erejüket és megrontják létezésük törvényeit, akkor nem tudnak tökéletes szolgálatot nyújtani Istennek, és bűnös úton járnak. Az ilyen áron megszerzett vagyon nagy áldozatokat követel.

Az apát gyakran idegessé, türelmetlenné és nyerssé teszi a kemény munka és az aggodalom. Nem veszi észre feleségének fáradt tekintetét, aki gyengébb volta ellenére ugyanolyan keményen dolgozott, mint erősebb férje. Sietve végzi munkáját, és a meggazdagodásra törekvő izgalmában megfeledkezik családi kötelességeiről, és nem méri fel helyesen felesége állóképességét. Gyakran bővíti földjét, ami megnöveli a felbérelt munkások számát, és ezzel együtt a háztartás munkáját is. A feleség naponta érzi, hogy túlságosan sokat dolgozik erejéhez képest, de tovább folytatja, gondolván, hogy a munkát mindenképpen el kell végeznie. Folyamatosan a jövőbe nyúl, felhasználja a jövő erőforrásait, és kölcsönkért pénzből él. Amikor viszont szüksége van az így felhasznált erőforrásra, az már nincs birtokában. Ha nem is veszíti el életét, szervezete gyógyíthatatlan károsodást szenved.

Ha az apa megismerné az egészség törvényeit, jobban megérthetné kötelességeit és felelősségét. Belátná, hogy majdnem tönkretette gyermekeit azáltal, hogy olyan sok terhet engedett a feleségére hárulni, akinek a gyermekek születése előtt erőn felül kellett dolgoznia a rájuk hagyományozandó anyagiak megszerzése érdekében. Gondozniuk kell a gyermekeket szenvedésekkel teli életükben, és gyakran idő előtt a sírba fektetik őket, s közben nem ismerik fel, hogy saját útjuk helytelensége hozta meg a biztos eredményt. Mennyivel jobb lenne megóvni a gyermekek anyját a kimerítő munkától és az aggodalomtól, hogy a gyermekek jó szervezetet örököljenek, és lehetőségük legyen úgy végigküzdeni életüket, hogy közben ne az apa vagyonára, hanem saját erejükre támaszkodva éljenek. Az így nyert tapasztalat értékesebb lenne számukra azoknál a házaknál és a földeknél, melyeket az anya és a gyermekek egészsége árán szereztek meg.

Némely férfi számára tökéletesen természetesnek tűnik, hogy mogorva, önző, túl szigorú és hatalmaskodó legyen. Soha nem tanulták meg az önuralom leckéjét, és nem fékezik meg oktalan érzéseiket, bármi legyen is a következmény. Az ilyenek megkapják a fizetségüket abban, hogy társukat betegen és lehangoltan látják, gyermekeikben pedig felfedezik saját összeférhetetlen jellemvonásaikat.

Minden házaspár kötelessége, hogy szorgalmasan igyekezzen elkerülni társa érzéseinek megsértését. Ügyeljenek minden tekintetre, a dühös és indulatos kifejezésekre! Figyeljenek egymás boldogságára a kis dolgokban éppúgy, mint a nagyokban, és tanúsítsanak gyöngéd előzékenységet kedves tettek és egymás iránt való apró udvariasság által. Ezeket a kis dolgokat nem szabad figyelmen kívül hagyni, mert éppoly fontosak a férfi és az asszony boldogsága számára, mint az étel a testi erő fenntartására. Az apa bátorítsa a feleségét és a gyermekek anyját arra, hogy támaszkodjék az ő nagy szeretetére. A kedves, vidám és bátorító szavak attól, akivel az asszony összekötötte életre szóló boldogságát, értékesebb lesz számára a gyógyszernél. Az együtt érző szavak olyan vidám napsugarakat hoznak az anya és feleség szívébe, melyek visszatükrözik saját vidámító sugaraikat az apa szívére.

A férj gyakran látja feleségét gondterheltnek, legyengültnek, és idő előtt megöregedettnek, s mindez a megromlott étvágy kielégítését szolgáló ételek elkészítése miatt van. A férfi kielégíti étvágyát, és olyan dolgokat eszik és iszik, melyek elkészítése sok időt és munkát vesz igénybe, és amelyek idegessé és ingerlékennyé teszik azok fogyasztóit. A feleségnek és anyának gyakran fáj a feje, a gyermekeknek pedig el kell szenvedniük az egészségtelen ételek fogyasztásának következményeit. A szülők és gyermekek között kevés az egymás iránti szeretet és türelem. Mindannyian szenvednek, mert egészségüket feláldozták a romlott étvágy oltárán. A gyermekekbe már születésük előtt elültették a betegséget és egészségtelen étvágyat. Az anya ingerlékenysége, idegessége és levertsége meghatározó a gyermekek jellemének alakulásában.

Ha az elmúlt nemzedékek során az asszonyok megtanulták volna az élet törvényeit, akkor megértették volna, hogy szervezeti felépítésük, erkölcsi mivoltuk és szellemi képességeik nagy mértékben meg fog mutatkozni gyermekeik életében is. Szörnyű a tudatlanság ezen a jelentős területen. Sok nőnek soha nem lett volna szabad anyává válnia. Vérük görvélykórt örökölt a szülőktől, melyet szörnyűséges életmódjukkal még súlyosabbá tettek. Értelmi képességük lecsökkent és az állatias étvágy szolgálatába lépett. Az ilyen szülőktől született gyermekek sokat szenvednek és nincsenek hasznára a társadalomnak.

A romlás egyik legjelentősebb oka a múlt nemzedékeitől kezdve egészen napjainkig az, hogy olyan feleségek és anyák, akik egyébként az erkölcsök felemelését szolgálhatták volna a társadalomban, az otthoni tevékenységek tömkelegé miatt nem vehettek részt a közéletben, ugyanis a divatos, egészségkárosító főzés, valamint a gyakori gyermekszülés megakadályozta őket ebben. A szükségtelen szenvedés miatt az anya szervezete legyengül, értelmi képességei lecsökkennek, mert annyira kimeríti éltető erőit. Gyengesége a gyermekeire is kihat, akik aligha alkalmasak a társadalomba való beilleszkedésre, mert az anya még a legkisebb hasznosságra sem képes megtanítani őket.

Ha ezek az anyák csak néhány gyermeket szülnek, és olyan ételeket fogyasztanak, melyek elősegítik a testi egészséget és a szellemi erőt - hogy ekképp a lelkiség és az értelem az állatiasság fölé kerekedhessék -, akkor úgy nevelhették volna gyermekeiket, hogy azok a társadalom hasznos és ragyogó díszei legyenek.

Ha az elmúlt nemzedékek szülői céltudatosan alárendelték volna a testet az értelemnek, és nem engedték volna, hogy a gondolkodás az állati szenvedélyek rabságába essen, akkor napjainkban másfajta emberek lakoznának a földön. Ha az anyák a gyermekszülés előtt önuralmat gyakoroltak volna, tudván, hogy a jövő nemzedékek tagjainak jellemére helyezik pecsétjüket, akkor a társadalom állapota nem lenne ilyen értéktelen az emberi jellemet illetően.

Minden gyermekszülés előtt álló nőnek, bármilyen körülmények között is él, boldog, vidám és elégedett lelkületet kell ápolnia magában, tudván, hogy ezen a téren minden igyekezete tízszeresen meg fog térülni gyermekei testi és erkölcsi állapotában. És ez még nem minden. Az anyák hozzászoktathatják magukat a vidám gondolkodáshoz és a boldogság fenntartásához, és saját boldog lelkületűket vidáman ragyogtathatják az egész családban és mindazok körében, akikkel kapcsolatban állnak. Ilyen módon az anya egészségi állapota is sokat javul. Az élet forrásai erőre kapnak, és a vér nem folyik olyan lomhán, mint akkor, amikor valaki átadja magát a levertségnek és a mélabúnak. Lelkületének elevensége által szellemi és erkölcsi egészsége megerősödik. Az akaraterő képes az elme késztetéseinek visszavetésére, és nagyszerű idegcsillapítónak mutatkozik. Igen nagy gondosságot igényelnek azok a gyermekek, akiktől megvonták azt az életerőt, melyet szüleiktől kellett volna örökölniük. Az élet törvényeinek szoros betartásával azonban a helyzet sokkal jobbá tehető.

A szoptatás időszaka igen jelentős. Kisdedének nevelése közben sok anyának megengedik a fárasztó munkavégzést. Felhevülnek a főzésben, melynek következtében a kisdednek nem csak a szoptatás során átadott lázas tápanyagtól kell szenvednie, hanem az anya egészségtelen étrendjétől is, mely lázba hozza az asszony egész szervezetét, és így kihat a kicsi táplálékára is. A kisdedre kihatással van az anya lelkiállapota is. Ha az anya boldogtalan, könnyen felbosszantható, ingerlékeny, és szabad utat enged kitöréseinek, akkor a gyermek tőle kapott tápláléka mérgezett, gyakran kólikát és görcsöket okozó lesz, és néhány esetben még ránga- tódzást és rohamokat is eredményezhet.

Kisebb-nagyobb mértékben a gyermek jellemére is kihat az anyától kapott táplálék minősége. Milyen fontos hát, hogy szoptatás idején 433 az anya boldogságot ápoljon magában és tökéletesen tudja uralni saját lelkiállapotát. így a gyermek tápláléka nem lesz beteges, és az a nyugodt és higgadt mód, ahogyan az anya bánik a gyermekkel, nagy befolyással lesz a gyermek értelmének alakulásában. Ha a gyermek ideges és ingerlékeny, anyjának gondos és nyugodt bánásmódja csillapító és helyesbítő' hatással lesz rá, és így a gyermek egészsége sokat javulhat.

Helytelen bánásmóddal sok gyermeket súlyosan megrontottak már. Ha a gyermek nyűgös, általában étellel nyugtatgatják, holott az ingerlékenység kiváltó oka éppen a túl sok étel volt, melyet ráadásul az anya rossz szokásai még ártalmasabbá tettek. A még több eledel csak ront a helyzeten, mert a gyomor máris túlterhelt.

A gyermekeket általában már a bölcsőtől étvágyuk kényeztetésére nevelik. Arra tanítják őket, hogy az evés kedvéért élnek. Az anya sokat tehet a gyermekek jellemének alakulásáért a korai gyermekkor idején. Megtaníthatja őket étvágyuk megfékezésére, vagy annak kényeztetésére és a falánkságra. Az anya gyakran úgy alakítja a terveit, hogy egy bizonyos mennyiségű munkát el tudjon végezni a nap végére, és amikor a gyermekek hozzá jönnek, ahelyett, hogy lecsillapítaná kis gondjaikat és megnyugtatná őket, enni ad nekik, hogy így csendesítse el őket. Ez megoldja a kérdést egy rövid időre, de végül még rosszabbá teszi a helyzetet. A gyermekek gyomrát megterhelik étellel, amikor arra a legkevésbé sem lenne szükség. Mindössze egy kis időre és figyelmességre lett volna szükség az anya részéről. Ő azonban túlságosan értékesnek tartotta az idejét ahhoz, hogy azt a gyermekei örömére szentelje. Gyermekei egészségénél és boldogságánál talán fontosabbnak tartja, hogy házát ízlésesen rendezze be a vendégek elismerése céljából, vagy hogy divatosan készítse el az ételeket.

Az evésben és munkában tanúsított mértéktelenség legyengíti a szülőket, és gyakran idegessé és alkalmatlanná teszi Őket a gyermekeikkel kapcsolatos kötelességeik helyes elvégzésére. A szülők és a gyermekek háromszor ülnek asztalhoz naponta, és töltik meg gyomrukat különféle divatos ételekkel. Minden fogás kiválóságát meg kell ízlelni. Talán az anya addig dolgozott, míg végül kimelegedett és kimerült, és talán pihenés nélkül még a legegyszerűbb ételek elfogyasztására sem lett volna alkalmas. Az elkészített étel bármikor egészségtelen lenne, de különösen megterheli az emésztőszerveket akkor, amikor a vér felhevül és a szervezet kimerül. Azoknak, akik ekként tartottak ki az élet törvényeinek megrontása mellett, életük valamelyik részében meg kellett fizetniük a büntetést.

Megvannak a megfelelő okai annak, hogy miért van a világon annyi ideges nő, aki emésztési zavarról és annak járulékos bajairól panaszkodik. Ok-okozati viszony áll fenn. A mértéktelen személyek számára lehetetlen a türelmesség. Először meg kell reformálni a rossz szokásokat, egészségesen kell élni, és azután majd nem lesz nehéz türelmesnek lenni. Sokan nem értik a test és az elme közötti összefüggést. Ha a szervezetet egészségtelen ételekkel terhelik, az agy és az idegek megsérülnek. Az így megterhelt embereket kicsiny dolgok is felbosszantják. Számukra a kis nehézségek hegy magasságú gondokat jelentenek. Az ilyen személyek teljesen alkalmatlanok a gyermeknevelésre. Életük tele van végletekkel. Egyszer mindent megengednek, másszor meg túl szigorúak, és olyan kis dolgokért rónak ki büntetést, melyek figyelemre sem voltak méltók.

Az anya gyakran elküldi a gyermekeket maga mellől, mert úgy véli, hogy nem bírja elviselni boldog mókázásuk zaját. Azonban helyeslő vagy helytelenítő anyai szemek nélkül gyakran nézeteltérés támad. Ha az anya ott lenne, szavai mindent rövid idő alatt helyrehozhatnának. A gyermekek hamarosan elfáradnak, változásra vágynak, és kimennek az utcára játszadozni. így történik meg, hogy tiszta és ártatlan gondolkodású gyermekek rossz társaságba keverednek, ahol a fülükbe ültetett gonoszságok megrontják jó magatartásukat. Az édesanya gyakran mindaddig nem ébred rá gyermekei szükségletére, amíg fájdalmasan felfedezi bennük a gonosz megjelenését. Afiatal elmékbe vetett gonosz magok bőséges aratást ígérnek. Közben az anya csodálkozik rajta, hogy gyermekei annyira hajlamosak a rosszra. A szülőknek időben be kell vésnie a gyermekek elméjébe a jó és helyes elveket. Az anyának annyi időt kell töltenie a gyermekeivel, amennyi csak lehetséges, és értékes magokat kell elvetnie szívükben.

Az anya ideje különös módon megilleti a gyermekeket, akiknek olyan joguk van arra, mint senki másnak. Sok esetben az anyák azért nem fegyelmezték gyermekeiket, mert az túl sokat vett volna el abból az időből, melyet szerintük a konyhában kell tölteniük, vagy a saját és gyermekeik ruhájának divatos elkészítésével, hogy táplálják a büszkeséget fiatal szívükben. Mozgékony gyermekeik le- csendesítésére kekszet és édességeket adnak nekik a napnak szinte minden egyes órájában, és ártalmas dolgokkal töltik meg gyomrukat szabálytalan időközönként. Sápadt arcuk igazolja, hogy anyjuk minden lehetőt elkövet gyermekei maradék életerejének romba döntéséért. Az emésztőszervek szüntelen terhelésnek vannak kitéve, és nem kapnak időt a pihenésre. A májműködés lelassul, a vér beszennyeződik, és a gyermekek betegesek, ingerlékenyek, mert szenvednek a mértéktelenség miatt, és nem képesek türelmet gyakorolni.

A szülők csodálkoznak azon, hogy a gyermekeket már nem olyan könnyű irányítani, mint azelőtt, holott legtöbb esetben saját bűnös irányításuk az oka mindennek. A gyermekeik elé tett étel folyamatosan felébreszti állatias szenvedélyeiket, és meggyengíti erkölcsi és értelmi képességeiket. Nagyon sok gyermek küzd komoly emésztési zavarokkal fiatalkorban, és ennek oka szüleik irányukban tanúsított helytelen eljárása a kiskori években. A szülőknek el kell majd számolniuk Istennel, amiért így bántak gyermekeikkel.

Sok szülő nem neveli gyermekeit önuralomra. Kényeztetik étvágyukat, és már kiskorban kialakítják bennük azt a szokást, hogy kedvük szerint bármikor ehetnek és ihatnak. így lesz ez a többi ifjúkori szokásokat illetően is. Vágyaikat nem fékezték meg, és növekedésük során a mértéktelenségnek nem csak az általános szokásait fogják gyakorolni, hanem még mélyebbre süllyednek az élvezetekben. Saját maguk választanak romlott társakat maguknak. Nem tudják elviselni szüleik korlátozását. Szabadjára engedik romlott vágyaikat, és nem sokra becsülik a tisztaságot és erényt. Ez az oka annak, amiért oly kevés tisztaság és jó erkölcs létezik a mai fiatalok között, és emiatt van az is, hogy a férfiak és nők nemigen érzik kötelességüknek az Isten törvényének való engedelmességet. Néhány szülő saját magán sem akar uralkodni. Nem uralkodnak romlott étvágyukon és indulatos vérmérsékletükön, és ezért nem tudják tanítani gyermekeiket az étvágy megtagadására és az önuralomra.

Sok anya úgy érzi, hogy nincs ideje gyermekei tanítására, és abból a célból, hogy azok ne legyenek útban, ne zajongjanak és ne okozzanak gondot, iskolába küldi őket. Az osztályterem nehéz hely az olyan gyermekek számára, akik gyenge szervezetet örököltek. Az iskolákat általában nem az egészség, hanem az olcsó kivitelezhetőség szempontjából építették. A termek szellőztetését nem lehet megoldani anélkül, hogy a gyermekeket ne tennék ki komoly megfázásoknak. A padok ritkán készülnek olyanra, melyekben a gyermek kényelmesen ülhet, és kicsiny, növésben levő tagjait megfelelő helyzetben tarthassa, elősegítve a tüdő és a szív egészséges munkáját. A kisgyermekek még szinte mindenféle formájúvá válhatnak, és megfelelő testmozgással és testtartással egészséges alakot nyerhetnek. A gyermekek egészségére és életére nézve romboló hatású az osztályterem rosszul alakított padjaiban ülni, és három, négy, vagy öt órán keresztül a sok lehelet által beszennyezett levegőt szívni. A gyenge tüdők megbetegednek, az agy pedig, melyből az egész szervezet idegfelépítése kiindul, meggyengül a folytonos munka miatt, melyet azért kell végeznie, mert a mentális szervek ereje még nem elég érett a kimerültség elhordozására.

Az iskolák termeiben túlságosan biztos alap készült a különféle betegségekre. A múltban különösen a legérzékenyebb szerv, az agy szenvedett folyamatos kárt a túl sok használat miatt. Ez gyakran gyulladást okozott, majd vízkórt, és görcsös rohamokat, azok borzasztó következményeivel együtt. Sokak élete lett így feláldozva az ambiciózus anyák miatt, és azok közül is nagyon sokan, akiknek elég erős volt a szervezete ennek a bánásmódnak a leküzdésére, életük végéig hordozzák annak nyomait. Az agy idegpályája annyira legyengül, hogy miután a gyermekek elérik az érett kort, nem képesek sok szellemi tevékenység elvégzésére. Némely érzékeny agyi szerv ereje megfogyatkozott.

A gyermekeknek nem csak a testi és szellemi ereje van veszélyeztetve a korai iskolázás által, mert közben erkölcsi szempontból is sokat veszítenek. Az iskolában olyan gyermekekkel kerülhetnek kapcsolatba, akik jellemére soha nem figyeltek oda. A durva, nyers, hazudós, káromkodós és lopós gyermekek társaságába kerülnek, akik örömmel adják át bűnös ismereteiket a náluk fiatalabbaknak. A magukra hagyott gyermekek hamarabb megtanulják a rosszat, mint a jót. A természetes szív a rossz szokásokat kedveli leginkább, és a gyermek- és ifjúkorban látott és hallott dolgok mélyen beivódnak elméjükbe. A fiatal szívükben elvetett magok meggyökereznek, és éles tüskékké válnak szüleik szívének megsebzésére.

A gyermek első hat vagy hét életévében a testi nevelésre kell nagyobb figyelmet fordítani, mintsem az értelmire. Ezt követően, ha a gyermek szervezete egészséges, mindkét dologra oda kell figyelni. A kisgyermekkor hat vagy hét éves korig tart. Eddig az időpontig a gyermekeket hagyni kell, hogy kicsiny bárányokhoz hasonlóan a ház körül vagy az udvaron barangoljanak, lelkűk elevenségében játszva és ugrándozva minden gondtól és bajtól szabadon.

Egyedül a szülőknek, különösen pedig az édesanyának kellene tanítani ezeket a kicsiny elméket. Nem szabadna könyvből tanítaniuk. A gyermekek általában kíváncsian érdeklődnek a természet dolgai felől. Kérdéseket tesznek fel a látott és hallott dolgokról, és ezeket az alkalmakat a szülőknek ki kellene használni, hogy türelmes válaszadással oktassák gyermekeiket. Ily módon az ellenség útjába állhatnak, és megerősíthetik gyermekeik elméjét, mert jó magot vetnek el szívükben, és nem hagynak helyet a rossz meggyökerezésére. Ebben a zsenge korban a gyermekeknek az anya szerető gondoskodására van szükségük jellemük fejlődéséhez.

Az első fontos lecke, amit a gyermekeknek meg kell tanulniuk, az étvágy megtagadása. Az anyák kötelessége, hogy odafigyeljenek gyermekeik gondjaira, hogy csillapítsák és vigasztalják őket, mintsem ételt adjanak nekik, és így arra tanítsák őket, hogy az élet gondjainak gyógyírja az evés.

Ha korábban a szülők egészségesen élnek és megelégednek egy egyszerű étrenddel, sok költséget megtakaríthattak volna. Az édesapának nem kellett volna erőn felül dolgoznia a család szükségleteinek kielégítésére. Egy egyszerű és tápláló étrend nem ajzotta volna fel szükségtelenül az idegrendszert és az állati szenvedélyeket, és nem tette volna az apát mogorvává és ingerlékennyé. Csak tiszta ételek fogyasztása mellett nem fájt volna annyit a feje, idegrendszere kiegyensúlyozott, gyomra pedig egészséges lett volna. Egészséges szervezete miatt nem veszítette volna el étvágyát, és az új nemzedék ma nem lenne ilyen rossz állapotban. De még ebben a kései időszakban is tehetünk valamit egészségünk javítása érdekében. A mértékletesség minden dologban szükséges. Egy mértékletes apa nem panaszkodik, ha nincs sokféle étel az asztalon. Az egészséges életmód minden tekintetben javítja a család helyzetét, és a feleségnek és anyának több ideje lesz gyermekei számára. A szülők tanulmányozni fogják, hogyan nevelhetik hasznosságra gyermekeiket ebben és az elkövetkező világban egyaránt. Örömmel látják gyermekeiket egyszerű, kényelmes, hímzés és díszítés nélküli ruhákban. Komolyan munkálkodnak azért, hogy gyermekeik megszerezzék a belső ékesség tulajdonát, a szelíd és csöndes lélek díszét, mely Isten szemében nagy értéknek számít.

Mielőtt a keresztény apa elhagyja otthonát, maga köré gyűjti gyermekeit, és Isten előtt térdet hajtva a Jó Pásztor gondjaira bízza őket. Azután felesége szeretetével és áldásával, valamint a gyermekek szeretetével szívében indul munkába, és ezek örömmel töltik be szívét munkavégzésének órái alatt is. A kötelességét ismerő édesanya pedig ismeri a férje távolléte idején elvégzendő feladatait a gyermekekkel kapcsolatban. Úgy érzi, hogy a férjéért és gyermekeiért él. Helyesen oktatja gyermekeit az önuralom és mértékletesség leckéire, rámutat Isten iránti kötelességeikre, s ezek által hozzásegíti őket ahhoz, hogy hasznossá váljanak a világ számára, hogy felemeljék a társadalom erkölcsiségét, és engedelmes tiszteletben tartsák Isten törvényét. Az istenfélő anya türelmesen és kitartóan tanítja gyermekeit, pontról pontra, szabályról szabályra haladva. Nem durva, kényszerítő módon, hanem szeretet és gyöngédség által nyeri meg őket. A gyermekek elgondolkodnak a szeretet leckéin, és boldogan hallgatják a tanítás szavait.

Az anya ahelyett, hogy a gyermekek által okozott zaj és az általuk oly gyakran megkívánt figyelem miatt elküldené őket magától, úgy érzi, hogy idejét nem tudná jobban felhasználni, mint a gyermekek nyugtalan és tevékeny elméjének csillapítására és vezetgetésére valami vidám, könnyed és boldog elfoglaltság által. Az anya bőségesen elveszi majd jutalmát azért az igyekezetéért, hogy örömteli elfoglaltságot találjon gyermekeinek.

A gyermekek szeretik a társaságot. Általában nem kedvelik az egyedüllétet, és az anyának tudnia kellene, hogy amikor a gyermekek a lakásban vannak, ugyanaz a szoba a helyük, melyben anyjuk is tartózkodik. így szemmel tarthatja őket, és amikor hozzá fordulnak segítségért, helyre teheti kis nézeteltéréseiket. Kijavíthatja a hibákat, az önzés és indulat megnyilvánulásait, és helyes irányba terelheti gondolataikat. A gyermekek azt gondolják, hogy ami neki örömet jelent, az az édesanyjuknak is öröm, és teljesen természetes számukra, hogy anyjukat megkérdezzék apró-cseprő gondjaikat illetően. Az édesanyának nem szabadna megsértenie érzékeny kisgyermekét azáltal, hogy közömbösséget mutat, vagy nem kíván foglalkozni ilyen kis dolgokkal. Ami kicsinek tűnik az édesanya előtt, nagy a gyermekek számára. A megfelelő időben kimondott irányító vagy figyelmeztető szó gyakran napsugarat hoz fiatal szívükbe az egész napra.

A gyermekeknek legelőször testi egészségükkel kapcsolatban kellene nevelést kapniuk anyjuktól. Csak tiszta ételeket szabadna enniük, melynek minősége a legjobb egészségben tarthatja őket. Kizárólag szabályos időközönként szabadna enniük, nem többször mint háromszor naponta, de a két étkezés jobb lenne a háromnál. A gyermekek, ha helyesen fegyelmezik őket, hamar megtanulják, hogy sírás és toporzékolás útján nem mennek semmire. Egy megfontolt anya úgy neveli gyermekeit, hogy közben nem saját kényelmét, hanem azok jövőbeli jólétét tartja szem előtt. Ebből a célból megtanítja őket étvágyuk uralása és az önuralom fontos leckéjére, hogy egészségesen egyenek, igyanak, és öltözködjenek.

Egy fegyelmezett család, melynek tagjai szeretik Istent és engedelmeskednek neki, vidáman és boldogan él. Amikor az édesapa hazatér munkájából, nem hozza magával haza nehézségeit. Úgy érzi, hogy az otthon és a családi kör túl szent ahhoz, hogy boldogtalan nehézségekkel árnyékolja be azt. Amikor elmegy otthonról, nem hagyja maga mögött vallását és Megváltóját, hanem magával viszi azokat. Otthonának édes befolyása, feleségének áldása, és gyermekeinek szeretete megkönnyíti a terhét. Béketelt szívvel tér vissza otthonába, kedves és bátorító szavakat szól feleségéhez és gyermekeihez, akik örömmel várják érkezését. Amint letérdel családjával az imádság oltára előtt, hogy hálatelt köszönetét mondjon Istennek, amiért gondjaiban őrizte őt és szeretteit a nap folyamán, Isten angyalai várakoznak a szobában, hogy jó illatként a mennybe vigyék az istenfélő szülők buzgó imáit, melyekre válaszként áldásokat nyer a család.

A szülőknek meg kell értetniük gyermekeikkel, hogy bűnös dolog az étvágy vezetésére hallgatni olyankor, amikor az a gyomor megbetegedését eredményezi. Értessék meg velük, hogy az élet törvényeinek megrontásával Alkotójuk ellen vétkeznek. Az így nevelt gyermekeket nem nehéz fegyelmezni. Nem ingerlékenyek, nem kiszámíthatatlanok, és jó egészségük miatt sokkal jobban tudnak örülni az életnek. Az ilyen gyermekek hamarabb és tisztábban megértik erkölcsi kötelességeiket. Azok a gyermekek, akiket megtanítottak akaratuk és kívánságuk szüleiknek való alárendelésére, könnyebben és készségesebben adják át magukat Istennek, és alárendelik magukat Krisztus Lelke vezetésének. A magukat kereszténynek valló emberek közül sokaknak azért van olyan sok megpróbáltatása (melyek teherként nehezednek az egyházra), mert nem nevelték öltét helyesen gyerekkorukban, és nagyban magukra voltak hagyatva saját jellemük kialakításában. Rossz szokásaikat, és sajátos, boldogtalan lelkületűket nem helyesbítették. Nem tanították meg őket arra, hogy adják át akaratukat a szüleiknek. Gyermekkori neveltetésük kihat teljes vallásos tapasztalatukra. Gyermekként nem figyeltek rájuk, nem fegyelmezték Őket, és most, vallási életükben, nehéz alávetniük magukat Isten Igéje fegyelmezésének. A szülőknek tehát fel kell ismerniük a rajtuk nyugvó felelősségeket ezen a téren, és gyermekeiket leendő vallási életük vonatkozásában kell nevelniük.

Az értelem fogja vezetni azokat, akik a házastársi kapcsolatot Isten szent rendelései egyikének tartják, melyet Isten szent parancsolata őriz. Alaposan átgondolják a házassággal járó kiváltságok következményeit. Gyermekeiket értékes kincseknek tartják, akiket Isten megbízása szerint meg kell őrizniük, és akik természetéből fegyelmezés útján el kell távolítaniuk a durva felszínt, hogy fényességük megmutatkozzék. Ünnepélyes kötelességüknek érzik, hogy úgy alakítsák gyermekeik jellemét, hogy jót tehessenek életükben, megáldhassanak másokat világosságukkal, létezésükkel jobbá tegyék a világot, és végül alkalmasak legyenek a magasabb rendű, jobb világra, ahol mindörökre Isten és a Bárány jelenlétében ragyoghatnak (How to live, 2. szám, 25—48. oldal).