*Ellen G. White beszéde az 1891-es Generál Konferencián.

Testvérek! Mint hetednapi adventistákhoz szólok hozzátok, hogy legyetek minden utatokban méltók erre a névre. Veszélyes dolog eltávolodni az üzenet eredeti lelkületétől...

Isten népét ne a világ véleménye és gyakorlata irányítsa! Halljátok meg a Megváltó tanítványaihoz intézett szavait: „És én kérem az Atyát, és más vigasztalót ád néktek, hogy veletek maradjon mindörökké. Az igazságnak ama Lelkét: akit a világ he nem fogadhat, mert nem látja őt és nem ismeri őt; de ti ismeritek őt, mert nálatok lakik, és bennetek marad” (Jn 14:16—17). „Lássátok milyen nagy szeretetet adott nékünk az Atya, hogy Isten fiainak neveztetünk! A világ azért nem ismer minket, mert nem ismerte meg Őt” (ÍJn 3:1).

Isten Igéje világosan kijelenti, hogy a világ kigúnyolja és meg- tapodja a törvényt, és a bűn hatalmasan el fog uralkodni a földön. A névleges protestáns világ szövetségre lép a bűn emberével, és az egyház és a világ romlott szövetségre lép egymással.

A nagy válság hamarosan a világra tör. A Szentírás tanítása szerint a pápaság vissza fogja nyerni elveszített hatalmát, és az üldözés tüze fel fog elevenedni az úgynevezett protestáns világ köpönyegforgató engedményei révén. Ebben a veszedelmes időben egyedül Isten igazsága és ereje birtokában állhatunk meg. Az emberek csakis úgy ismerhetik meg az igazságot, ha az isteni természet részeseivé válnak. Az emberi bölcsességnél többre van szükségünk a Biblia olvasásához és kutatásához. Ha alázatos szívvel nyitjuk meg Isten Igéjét, az Úr olyan zsinórmértéket állít elénk, mely megóv minket a törvénytelenségtől.

Nehéz dolog az elkezdett bizodalmát mindvégig erősen megtartani. Ez a nehézség csak fokozódik, amikor Sátán oldaláról rejtett befolyások munkálkodnak egy másfajta, ellenlábas lelkűiét behozatalán. Az üldözés szünetelésekor olyan emberek sodródtak közénk, akiknek a kereszténysége szilárdnak és kétségbevonhatatlannak tűnik, de akik az üldözés idején elhagynák sorainkat. A válság idején befolyás alá kerítené és meggyőzné őket a megtévesztő okfejtés. Sátán különféle csapdát állít a különféle embereknek. Amikor Isten törvényét semmibe veszik, az egyház tüzes próbák által megrostáltatik, és többen, mint ahogyan azt most gondolnánk, engedni fognak a megtévesztő telkeknek és az ördögök tanításainak. Sokan ahelyett, hogy megerősödnének a próbákban, azt tanúsítják, hogy nem tartoznak az igaz Szőlőtő élő szőlővesszői közé. Mivel nem teremnek gyümölcsöt, a szőlőműves eltávolítja őket.

Milyen hatással lesz az engedelmesekre és igazakra, amikor a világ semmibe veszi Isten törvényét? Magával sodorja-e őket a gonoszság erős áradata? Felbontja-e Isten parancsolattartó népe szövetségét akkor, amikor oly sokan a sötétség fejedelmének zászlója alá sorakoznak? Soha! A Krisztusban járók közül senki nem bukik el. Isten követői engedelmesen meghajolnak a minden földi nagyságot meghaladó hatalom előtt. Amíg Isten parancsolatainak elitélése sokakat az igazság elhallgatásához és megvetéséhez vezet, addig a hűségesek még nagyobb elszántsággal emelik a magasba annak jelentős tanításait. Nem vagyunk saját magunkra hagyatva. Minden utunkban megláthatjuk Istent, aki ösvényeinket vezeti. Forduljunk Igéjéhez alázatos szívvel, kérjünk tanácsot tőle, és adjuk át neki akaratunkat. Isten nélkül semmit sem cselekedhetünk.

Megvan a legfőbb okunk a szombat megbecsülésére és védelmezésére, mert a szombat az a jel, mely megkülönbözteti Isten népét a világtól. A világ által semmibe vett parancsolat az, melynek Isten népe - éppen a világ magatartása miatt - különös tiszteletet ad. Amikor a hitetlenek elítélik Isten Igéjét, hűséges Kálebekre van szükség, akik hűséggel tesznek eleget tisztségüknek. Nem kérkednek, és nem ingatja meg őket a rágalmazás. A hitetlen kémek készen álltak Káleb meggyilkolására, aki ugyan látta a követ a hamis hírt hozók kezében, de ez nem riasztotta el. Üzenete volt, és azt át is adta. Isten hűséges szolgái ma is ugyanezt a lelkületet tanúsítják.

A zsoltáros így szól: „Ideje, hogy az Úr cselekedjék; megrontották a te törvényedet. Inkább szeretem azért a te parancsolataidat, mint az aranyat, mint a legtisztább aranyat” (Zsolt 119:126—127). Amikor az emberek szorosan haladnak Krisztus oldalán, amikor Krisztus lakozik szívükben hit által, akkor Isten parancsolatai iránt érzett szeretetük annak arányában növekszik, amilyen megvetést a világ a szent rendelésekkel szemben tanúsít. Ekkor írásban és szóban egyaránt az emberek elé kell tárni a szombat igazságát. Amikor megvetik a negyedik parancsolatot és annak megtartóit, a hűségesek látni fogják, hogy eljött az idő arra, hogy ne elrejtsék, hanem felmagasztalják Jahve törvényét. Ki fogják bontani a zászlót, melyen a harmadik angyal üzenete, Isten parancsolatai, és a Jézus hite áll.

A Jézusban való igazság hívei még hallgatásukkal se hagyják jóvá a törvényszegés titkos bűnét. Soha ne szűnjenek meg hangoztatni a figyelmeztetést. Az egyháztagok tanítása és képzése legyen olyan, hogy a gyerekek és a fiatalok megértsék: nem tehetünk engedményékét e hatalom, a bűn embere számára. Tanítsátok őket, hogy noha el fog jönni az idő, amikor csak a vagyon és a szabadság kockáztatása árán harcolhatunk, de a küzdelemmel mindenképp szembe kell néznünk - mégpedig Krisztus lelkületével és szelídségével. Az igazságot, ahogyan az Jézusban van, hirdetnünk és védelmeznünk kell. Gazdagság, tisztesség, otthon, kényelem, és minden más csak másodlagos jelentőséggel bírhat számunkra. Ne rejtsük el, tagadjuk le, vagy álcázzuk az igazságot, hanem valljuk meg és hirdessük bátran!

Az Úrnak vannak hűséges őrállói Sión falán, akik teli torokból kiáltanak és nem kímélnek, akik trombitaként hallatják hangjukat, és rámutatnak Izrael házának bűneire. Az Úr megengedte az igazság ellenségének, hogy elszánt erőfeszítést tegyen a negyedik parancsolat szombatja ellen. Ezáltal az a terve, hogy határozott érdeklődést keltsen ez iránt a kérdés iránt, mely próbaként szolgál az utolsó napokra. Ez ajtót fog nyitni a harmadik angyal üzenetének hatalommal való hirdetésére.

Most senki ne legyen csendben az igazság hívei közül! Senki ne legyen nemtörődöm. Küldje könyörgését mindenki a kegyelem trónjához, és hivatkozzék az ígéretre: „Bármit kértek az én nevem-ben, megcselekszem azt” (Jn 14:13). Veszedelmes időben élünk. Ha ez a szabadságával kérkedő föld arra készülődik, hogy feláldozza Függetlenségi Nyilatkozatának minden pontját, és vallásszabadságot korlátozó törvényeket hozzon, valamint az emberekre erőltesse a pápai csalást és hazugságot, akkor Isten népének hitben a Magasságos elé kell tárnia könyörgéseit. Isten Igéjéből minden bátorítást megkaphatnak azok, akik az Úrba helyezik bizalmukat. A személyes veszélybe és szorultságba kerülés kilátása ne csüggesszen el, hanem inkább elevenítse meg Isten népének erejét és reménységét, hiszen a veszedelem ideje az, amikor Isten kézzelfoghatóbban kinyilvánítja hatalmát.

Ne üljünk tétlenül az elnyomást és a nyomorúságos időt várva, és semmit sem téve a gonosz visszaszorítására. Küldjük fel egyesült könyörgéseinket a mennybe! Imádkozzunk és dolgozzunk, dolgozzunk és imádkozzunk! Azonban senki ne cselekedjék elhamarkodottan. Tanuljátok meg, mint soha azelőtt, hogy szelídségre és alázatos szívre van szükségetek. Nem szabad bántó vádat emelnetek sem személyek, sem pedig gyülekezetek ellen. Tanuljatok meg úgy bánni az emberekkel, mint Krisztus! Időnként keményen kell fogalmazni, de mielőtt kimondjátok a metsző igazságot, bizonyosodjatok meg afelől, hogy Isten Szentlelke a szívetekben lakozik. Ha úgy van, hadd vágjon magának utat az igazság. A metszés munkája nem a tiétek.

Nem köthetünk kompromisszumot az Isten törvényének megrontói- val. Nem biztonságos az ő tanácsukra támaszkodni. Bizonyságtételünk ne legyen határozatlanabb az eddiginél. Nem leplezhetjük el valódi helyzetünket csak azért, hogy kedvezzünk a világ nagyjainak. Előfordulhat, hogy el akarják fogadtatni velünk terveiket, és esetleg olyan dolgok elvégzését várják el tőlünk, melyek az ellenség hatalma alá vonnának bennünket. „Ti ne mondjátok összeesküvésnek, valamit e nép összeesküvésnek mond, és félelme szerint ne féljetek és ne rettegjetek” (Ésa 8:12). Nem lenne bölcs keresni az ellentéteket és szükségtelen támadásokat indítani, azonban az igazságot világosan és határozottan kell bemutatnunk. Ragaszkodjunk szilárdan ahhoz, amire Isten megtanított Igéjén keresztül. Nem kell a világra tekintenetek azért, hogy megtudjátok, mit újatok, mit nyomtassatok, vagy hogyan szóljatok. Minden szavatok és cselekedetetek igazolja azt, hogy „nem követtek mesterkélt meséket” (2Pt 1:16). „És igen biztos nálunk a prófétai beszéd is, a melyre jól teszitek, ha figyelmeztek, mint sötét helyen világító szövétnekre, míg nappal virrad, és hajnalcsillag kél fel szívetekben” (2Pt 1:19).

Pál apostol így szól: „Mert minekutána az Isten bölcseségében nem ismerte meg a világ a bölcseség által az Istent, tetszék az Istennek, hogy az igehirdetés bolondsága által tartsa meg a hívőket” (lKor 1:21). Ez volt Isten terve annak az embernek a meggyőzésére és megtérítésére, mely szüntelen ki van téve annak a kísértésnek, hogy felmagasztalja saját erejét. Az Úr meg akarta próbálni az embert, hogy képes-e megismerni az igazságot és Teremtő Istenét, saját, véges bölcsessége által. Mire Krisztus világunkba jött, a próbatétel teljesen befejeződött, és annak során az ember felfuvalkodott bölcsessége bolondságnak bizonyult. A véges bölcsesség teljesen képtelen volt helyes következtetésre jutni Isten felől, ezért az ember alkalmatlan volt a törvény megértésére. A hamisságnak az igazság felé való helyezése miatt az Úr megengedte, hogy a dolgok napjainkra válságba torkolljanak, hogy 0, Izrael Istene, olyan arányban munkálhassa igazságának felemelését, amilyen arányban a hamisság eluralkodott.

Az egyházról gondoskodva az Úr újra és újra megengedte válságos helyzetek kibontakozását, hogy nehézségükben az emberek egyedül tőle váljanak segítséget. Imájuk, hitük, és az igazság mellett való állhatatosságuk kivívta Isten közbelépését, és az Úr teljesítette ígéretét: "Akkor kiáltasz, és az Úr meghallgat, jajgatsz, és ő azt mondja: ímé, itt vagyok” (Ésa 58:9). Hatalmas karjával kinyúlt népe szabadítására. Isten fenntartja kegyelmes közbelépését a nyomorúságos idő elérkezéséig, s ezzel a szabadítás művét nevezetesebbé, népének diadalmát pedig dicsőségesebbé teszi. Amikor minden emberi bölcsesség csődöt mond, az Úr közbelépése világosabban kitetszik, és Isten megkapja a nekijáró dicsőséget. Még hitünk ellenségei, üldözőink is meglátják, hogy Isten elfordítja népe fogságát.

Ebben a veszedelmes időben tüzes imádságra van szükség, mely komoly hittel és Istenre való hagyatkozással párosul, amikor Sátán Isten népére veti árnyékát. Mindenki tartsa emlékezetben, hogy Isten örömét leli népe könyörgéseiben. Az elhatalmasodó bűn elszántabb imára indít, Isten pedig ígéretet tett az éjjel és nappal hozzá kiáltó választottal védelmezésére, ha hosszútűrő is irántuk.

Az emberek hajlamosak visszaélni Isten hosszútűrésével, és elnézésére számítanak. Van azonban az emberi bűnnek egy olyan határa, amikor eljön az idő Isten közbelépésére, melynek szörnyű következményei lesznek. „Hosszútűrő az Úr és nagyhatalmú, és nem hagy büntetlenül” (Náhum 1:3). Isten hosszútűrése csodálatos, mert egy ideig féken tartja saját tulajdonságait, de a büntetés ennek ellenére is bizonyosan eljön. Minden egyes feslett évszázad haragot gyűjtött a harag napjára. Amikor az idő elérkezik, és a bűn kiteljesedik, Isten elvégzi szokatlan munkáját. Az isteni türelem határának átlépése szörnyű következményekkel fog járni, mert Isten haragja olyan jelleggel és erővel tör majd ki, amelyet a Biblia kegyelemmel elegyítetlennek nevez, és amely hatására pusztává lesz az egész föld. A nemzeti hitehagyás idején, amikor az ország vezetői Sátán irányelvét követve a bűn embere oldalán sorakoznak fel - a bűn mértéke be fog telni. A nemzeti hitehagyás a nemzeti romlás előjele lesz.

Isten a törésre helyezte népét, hogy megújítsák az ösvényeket és felrakják az emberöltők alapjait. A mennyei lények, a hatalmas erejű angyalok engedelmesen várakoznak az Úr parancsára, hogy egyesítsék erejüket az emberi eszközökkel. Amikor a dolgok olyan messzire jutnak, hogy már csak isteni hatalom lesz képes a sátáni munka ellensúlyozására, Isten közbelép. Amikor népe a legnagyobb veszélyben lesz, és látszólag képtelen lesz megállni Sátán erejével szemben, Isten közbelép érettük. Az ember végső határai — Isten lehetőségei.

Most van itt az ideje annak, hogy a hűségesek és igazak felkeljenek és világítsanak, mert az Úr dicsősége felragyog rajtuk. Nem rejthetjük el lobogóinkat, nem válhatunk hitszegőkké most, a csata kiéleződésekor. Nem tehetjük félre harci eszközeinket. A Sión falának őrizői legyenek éberek!

Olyan hálás vagyok azért, hogy figyelmünket elfordíthatjuk a körülöttünk levő nehézségekről és az Isten népére váró elnyomásról, és hogy feltekinthetünk a világosság és hatalom egére. Ha Isten, Krisztus, és a mennyei lények oldalára állunk, a Mindenható széles pajzsa lesz fölöttünk, Izrael magasságos Istene lesz segítőnk, és nem lesz okunk a félelemre. Akik bántani akarják Isten népét, az Ő szeme fényének akarnak ártani...

Testvérek! Arra kérlek benneteket, hogy vigyétek magatokkal otthonaitokba és gyülekezeteitekbe Krisztus lelkületét! Tegyétek félre a hitetlenséget és bírálgatást! Olyan időkhöz közeledünk, amikor minden eddiginél jobban össze kell tartanunk és együtt kell munkálkodnunk. Az egységben erő van, a széthúzásban és egyenetlenségben pedig csak gyengeség. Isten soha nem akarta azt, hogy egy, négy vagy húsz ember a kezébe vegyen egy jelentős munkát, és a mű többi munkásától függetlenül végezze azt. Isten azt akarja, hogy népe tanácskozzék együtt, alkosson egy egységes egyházat és egy tökéletes egészet Krisztusban. Egyedüli biztonságunk abban van, ha a mennyei tanácsterembe lépve Isten akaratának véghezvitelére törekszünk, és az Ő társaivá válunk a munkában. Semmilyen csoport ne kössön egyezséget, így szólván: „Elkezdjük ezt a munkát, és saját belátásunk szerint fogjuk végezni. Ha viszont nem a mi elképzelésünk szerint halad a műnek ez a része, mi semmiképp nem fogunk hozzájárulni ahhoz.” Ez Sátán hangja, és nem Istené. Ne engedjetek az efféle indíttatásnak!

Krisztus lelkülete az, amire szükségünk van. Ha ezt elnyerjük, szeretni fogjuk egymást. A következő Ige mondja el, hogy mi tesz bizonyságot mellettünk: „Erről ismeri meg mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha egymást szeretni fogjátok” (Jn 13:35)...

Vajon mi történne, ha naponta megpróbálnánk egyesíteni szívünket a keresztény szeretet kötelékében? „De az a mondásom ellened, hogy az első szeretetedet elhagytad - mondja a Hű Tanúbizonyság, majd így folytatja: ha pedig nem [térsz meg], hamar eljövök ellened, és a te gyertyatartódat kimozdítom helyéből, ha meg nem térsz” (Jel 2:5). Miért? - Mert egymástól való elkülönülésünk Krisztustól való elkülönülést jelent. Össze kell tartanunk! Ó, amikor mintha Isten és az angyalok jelenlétében lettem volna, milyen sokszor hallottam így szólani az angyal hangját: „Tartsatok össze! Tartsatok össze! Tartsatok össze! Ne engedjétek, hogy Sátán a testvérek közé vesse pokoli árnyékát! Tartsatok össze! Az egységben van az erő.”

Elismétlem nektek az üzenetet. Miután hazatértek, igyekezzetek - összetartani! Keressétek Istent teljes szívvel, hogy megtaláljátok ' Őt, és hogy Krisztus minden értelmet meghaladó szeretete töltse be szíveteket és életeteket! (General Conference Daily Bulletin, 1891. április 13.)

Éjszakai látomásban hitünk megalapozottságának bizonyítékait számlálgattam. Látjuk, hogy a hitetők egyre rosszabbá válnak. Látjuk azt is, hogy a világ a hamis szombatra vonatkozó törvényalkotáson munkálkodik, hogy azt mindenkire nézve kötelezővé tegye. Ez a kérdés hamarosan elénk kerül. Isten szombatját lábbal fogják taposni, a hamis szombatot pedig felmagasztalják. A vasárnap törvény nagy szenvedést okozhat a hetedik nap megtartóinak. Sátán terveinek megvalósulása üldözést hoz Isten népére. Isten hűséges szolgáinak azonban nem kell félniük a harc kimenetelétől. Ha Krisztus életének példáját követik, és hűségesek maradnak Isten rendeléseihez, jutalmuk Isten életéhez hasonló örök élet lesz.

Jelenleg a jellemépítés határozott munkájának kellene végbemennie népünk körében. Ki kell fejlesztenünk a világ előtt a Megváltó jellemvonásait. Lehetetlen Istennek tetszeni őszinte és megszentelő hitélet nélkül. Mindnyájan egyénileg vagyunk felelősek hitünkért. Az igaz hit nem mond csődöt a nehézség és megpróbáltatás idején. Az igaz hit Isten ajándéka népének (The Review and Herald, 1909. szeptember 30.).

Ha valaha kedvességet és őszinte előzékenységet kellett gyakorolnunk, akkor az most van. Előfordulhat, hogy komolyan közben kell járnunk a törvénytestületeknél a lelkiismeretünk által választott vallásgyakorlat jogáért. Gondviselésében Isten így rendezi el azt, hogy törvényének rendelései eljussanak a magas tisztségeket betöltő emberekhez. Ne mutassunk keserű érzéseket, amikor ezek előtt az emberek előtt állunk! Imádkozzunk szüntelen az isteni vezetésért! Egyedül Isten tarthatja vissza a szeleket mindaddig, amíg szolgái el nem pecsételtetnek homlokukon (The Review and Herald, 1904. február 11.).