Basel, Svájc

1886. december 8.

KEDVES BUTLER ÉS HASKELL TESTVÉREK!

Hetek óta nem tudok aludni hajnali fél négy után. Sokat gondolkodom népünk helyzetéről. Jóval előbbre kellene járnunk a földön élő többi embernél, hiszen nagyobb világosságunk van és többet tudunk az igazságról. Ezzel együtt felelősségünk is megnő ennek a világosságnak a továbbadására, és az igazság megvallásán túl annak gyakorlására is. Akkor követjük Jézust, a világ világosságát, amikor az igazság cselekvői vagyunk. Ha mint nép nem növekedünk szüntelen, és nem válunk egyre lelkibb gondolkodásúvá, akkor hasonlóak leszünk a farizeusokhoz. Önigazultakká válunk, és nem Isten akarata szerint élünk.

Közelebb kell kerülnünk Istenhez! Sokkal kevesebbet kell bevinnünk a mindennapi életünkbe énünkből, és sokkal többet Jézus Krisztusból és az O kegyelméből. A világ történelmének fontos szakaszában élünk. Minden dolgok vége elközelgett. Az idő homokja hamarosan lepereg. Nemsoká elhangzik majd a mennyben: „Meglett!” (Jel 21:6). „...aki szent, szenteltessék meg ezután is ...aki fertelmes, legyen fertelmes ezután is” (Jel 22:11).

Bizonyságtételeink legyenek határozottabbak, és kapaszkodjunk erősebben Istenbe. Nem tudom elfojtani az imádságot hajnali egy, kettő és három órakor. Kérem az Úrtól, hogy indítsa meg az emberek szívét. Az egész menny érdeklődéssel kíséri a földön folyó munkát. Szolgáló angyalok várakoznak a trónnál, hogy azonnal engedelmeskedve Jézus Krisztus parancsának, választ hozzanak a komoly, élő hittel felajánlott imákra. Arra gondolok, hogy az igazság hitvallói közül milyen sokan távol tartják az igazságot életükből. Nem engedik szívükbe annak megszentelő, nemesítő, és lelkiséggel felruházó erejét...

Mint nép távol állunk attól, aminek Isten látni szeretne minket, mert nem nemesítjük lelkünket és csiszoljuk jellemünket Isten igazságának és terveinek csodálatos feltárulásával összhangban. „Az igazság felmagasztalja a nemzetet; a bűn pedig gyalázatára van a népeknek” (Péld 14:34). A bűn szervezetlenséget okoz. Bárhol is dédelgetik - az egyén szívében, a háztartásban, vagy a gyülekezetben, ott rendetlenség, viszály, széthúzás, ellenségeskedés, irigység, és féltékenység van, mert az ember és Isten nagy ellensége uralma alá vonja az emberi elmét. Ha azonban valaki szereti, hirdeti, és gyakorolja is az igazságot, az gyűlölni fogja a bűnt, és Jézus Krisztus élő képviselője lesz a világban.

Az igazság hitvallói nem azért lesznek elítélve, mert nem volt meg a világosságuk, hanem mert nagy világosságuk ellenére nem vizsgálták meg szívüket az igazságosság isteni mércéjének fényében. Az igazság hitvallóinak fel kell emelkedniük az igazság gyakorlása által. A valódi biblikus hit átitatja az életet, megtisztítja és nemesíti a jellemet, és egyre hasonlóbbá teszi azt az isteni mintához. Az ilyenek otthonát az imádság, és az Istennek zengő dicséret és hálaadás teszi dallamossá. Az ilyen otthonban angyalok segédkeznek, és a híveket angyalok kísérik az imádság házába.

Az igazságot valló és Isten törvényét hirdető gyülekezetek tartsák is meg a törvényt, és tartsák magukat távol minden bűntől! A gyülekezeti tagok utasítsák vissza a gonoszság gyakorlására és a bűnök melen- getésére késztető kísértéseket! Az egyház kezdje az Isten előtt való megtisztító munkát bűnbánattal, megalázkodással, és mély önvizsgálattal, mert az engesztelési nap által árnyjelzett időben élünk. Ünnepélyes óra ez, mely örök következményekkel teljes.

Az igazság tanítói mutassák be az igazságot úgy, ahogyan az Jézusban van. Isten igazságának csillapító, megszentelő, és nemesítő befolyása alatt tiszta edényekként állnak az Úr előtt. Legyenek átitatva a Biblia vallásával, és csodálatos befolyásuk lesz a világra. A gyülekezet tagjai legyenek tiszták, kitartóak és rendíthetetlenek. Maradjanak mindenkor Jézusban, és a világ világosságai lesznek. A nyáj őrállói és pásztorai hirdessék az ünnepélyes igazságot, és hangoztassák a figyelmeztető üzenetet minden nép, nemzet és nyelv előtt! Legyenek élő képviselői az általuk hirdetett igazságnak! Tartsák tiszteletben Isten törvényét, követelményeinek szigorú és szent betartásával! Járjanak az Úr előtt tisztaságban, szentségben, és olyan erő fogja kísérni az igazság hirdetését, mely mindenfelé ragyogtatja majd a világosságot.

Isten soha nem hagy el népeket vagy egyéneket mindaddig, amíg ők el nem hagyják Őt. A külső ellenállás nem gyengíti meg Isten parancsolattartó népének hitét. A tisztaság és igazság gyakorlásának elhanyagolói megszomorítják Isten Lelkét, és meggyengítik önmagukat, mert Isten nem árasztja áldását körükben. A belső romlás Isten ítéletét vonja erre a népre éppúgy, mint annak idején Jeruzsálemre. Ó, szóljanak az esedező hangok és odaadó imádságok, hogy akik másoknak prédikálnak, nehogy maguk is méltatlanná legyenek. Testvéreim! Nem tudjuk, mi vár még ránk Egyedüli biztonságunk a világ Világosságának követésében van. Isten fog munkálkodni értünk és velünk, ha a haragját előidéző régi világ, valamint Sodorna, Gomora, és az ókori Jeruzsálem bűneit nem ismételjük meg.

Isten törvényének legcsekélyebb áthágása is bűnössé teszi a vétkest, aki mélységes bűnbánat és a bűn elhagyása nélkül bizonyosan hitehagyóvá válik. ...Mint nép, amennyire csak lehetséges, tisztítsuk meg az erkölcsi romlás és súlyos vétkek táborát. Amikor a bűn eluralkodik azon a népen, mely vallomása szerint az igazságosság erkölcsi zászlajának magasba emelője, hogyan várhatjuk el, hogy Isten javunkra fordítsa hatalmát, és megszabadítson minket, mint igazság szerint járó népet? ...Ha mint nép nem maradunk meg a hitben, és az Isten parancsolatainak szóban és írásban való hirdetésén kívül nem tartjuk meg azokat, közülük egyet sem rontván meg tudatosan, akkor elgyengülés és romlás lesz úrrá rajtunk. Ezt a munkát minden egyes gyülekezetünkben el kell végezni! Legyen mindenki keresztény!

Tegyük félre a büszkeség bűnét! Küzdjünk le minden felesleges dolgot, és gyakoroljunk bűnbánatot Isten felé azért az önkényes rablásért, mellyel visszatartottuk azt a pénzt, melynek a pénztárba kellett volna folynia, hogy Isten művének támogatására legyen a misszió területeken. Állítsuk az emberek elé a reformáció és a valódi megtérés munkáját, és bátorítsuk őket azokra. Cselekedeteink és magatartásunk legyen összhangban a napjainkra szóló munkával, hogy így szólhassunk az emberekhez: Kövess engem, ahogyan én követem Krisztust! Alázzuk meg lelkünket Isten előtt böjtölés, ima, bűnbánat és a bűnök elhagyása által.

A hűséges őrálló hallassa szavát az élen: „Eljött a reggel, az éjszaka is” (Ésa 21:12). A trombitának biztos hangon kell szólnia, mert az Úr visszajövetelére való felkészülés nagy napján élünk... Sok tanítás létezik mai világunkban, sok vallás számlál ezernyi és tízezernyi tagot, de csak egy viseli magán Isten névjegyét és pecsétjét. Van embertől, és van Istentől származó vallás. Az örökkévaló Sziklához kell kötözni lelkünket. Isten világában minden - az emberek, a tanítások és a természet maga - betölti Isten biztos prófétai szavát, és véghezviszi a világ történelmének hatalmas záró munkáját.

Készenlétben kell várnunk Isten utasításaira. Nemzetek fognak kimozdulni helyükről. Visszavonják a támogatást azoktól, akik az igazságosság egyedüli zsinórmértékét, a jellem egyetlen próbakövét tárják az emberek elé. Mindazok, akik nem hajtanak fejet a nemzeti tanácsok törvénye előtt, mely a bűn embere által intézményesített szombat magasztalását írja elő, nem csak a pápaság elnyomó hatalmát fogják megérezni, hanem a protestáns világét, a fenevad képét is.

Sátán csodákkal akarja majd megtéveszteni az embereket. Hatalmát mindenekfolött valónak állítja. Az egyház látszólag az elbukás határához ér, de nem bukik el. Megmarad, s közben Sión bűnösei kirostáltatnak - a konkoly elkülönül az értékes búzától. Ez szörnyű esemény lesz, de be kell következnie. Egyedül azok találtatnak a hűségesek és igazak között, akik a Bárány vére és bizonyságtételük szava által győzelmet arattak. Ezeken nem ejt foltot a bűn, és szájukban nem találtatik álnokság. Szabaduljunk meg önigazultságunkból, és öltsük fel Krisztus igazságosságát!

A maradék, mely megtisztítja lelkét az igazságnak való engedelmesség által, erőt nyer a próba során, és a hitetlenség közepette bemutatja a szentség szépségét. Ezeket az embereket, mondja az Úr, „markaimba metszettem fel” (Esa 49:16). Emlékezetük örök és romolhatatlan marad. Hitre, élő hitre van szükségünk, és olyan bizonyságtevésre, mely behatol a bűnös szívébe. Túl sok a prédikáció és túl kevés a szolgálat. A szent kenetre, az igazság lelkületére és tüzére van szükségünk. Sok prédikátort félig megbénítanak saját jellemhibái. Isten megtérítő hatalmára van szükségük.

Isten tökéletes engedelmességet követelt Adámtól a törvény iránt, bukása előtt. Ugyanezt követeli ma tőlünk is: a tökéletes engedelmességet, folt és hiba nélküli szentséget színe előtt. Isten segítsen meg bennünket, hogy eleget tegyünk törvénye rendeléseinek. Ezt nem tehetjük meg anélkül a hit nélkül, mely Krisztus igazságát mindennapi életünkbe hozza.

Kedves Testvérek! Az Úr közel! Emeljétek fel fejeteket! Emelkedjetek fel gondolatban, és örvendezzetek! Bárcsak betelnének kimondhatatlan örömmel és dicsőséggel az örömüzenet ismerői, akik vallomásuk szerint szeretik Jézust. Ennek a jó és örömteli hírnek fel kellene villanyoznia minden lelket. Ezt kellene ismételgetni otthonainkban, és megosztani azokkal, akikkel az utcán találkozunk. Mi lehetne ennél örömtelibb hír? A hívőkkel és hitetlenekkel való vetekedés és akadékoskodás nem olyan munka, melyet Isten bízott volna ránk.

Ha Krisztus a Megváltóm, áldozatom, és bűnhordozóm, akkor soha nem fogok elveszni. Ha hiszek Benne, örök életem van. Az igazság hívei bárcsak személyes Megváltójukként hinnének Jézusban. Nem az olcsó, cselekedetek nélküli hitre gondolok, hanem a komoly, élő, folytonos és megnyugvó hitre, mely eszi és issza Isten Fiának testét és vérét. Nem csak bűnbocsánatra vágyom Isten törvényének megrontása miatt, hanem fel szeretnék emeltetni Isten orcájának fényességébe. Nem csak egyszerűen bebocsátást nyerni a mennybe, hanem bőséggel jutni be oda.

Mi, akik szent nemzet és megtartásra való nép vagyunk, hogyan lehetünk ilyen érzéketlenek az iránt a kimondhatatlan szeretet iránt, melyet Isten kinyilvánított felénk? A megváltás nem egyenlő a keresztséggel, vagy azzal, hogy nevünk a gyülekezeti névsorba kerül, de még az igazság prédikálásával sem. A megváltás élő kapcsolat Jézus Krisztussal - a szív megújulása, Krisztus cselekedeteinek véghezvitele hit által, a szeretet munkája, türelem, szelídség és reménység. Minden Krisztussal egyesült lélek élő missziómunkás lesz teljes környezetében. Munkálkodni fog a közelben és távolban levő emberekért. Nem helyi érdekek vezérlik, nem csak kiépít egy saját munkaterületet, melyet ő irányít, és ezzel buzgalma máris kifullad. Minden terület megerősítésén munkálkodik. Nem önszeretet és önző érdekek irányítják, hiszen a mű és az igazság egységes egészet képez.

Komoly és aggódó szívvel feltehetjük a kérdést:,Ápolok-e irigységet magamban? Megengedem-e, hogy a féltékenység helyet találjon szívemben?” Ha igen, Krisztus nincs ott. „Szeretem-e Isten törvényét? Szívemben hordozom-e Isten szeretetét?” Ha úgy szeretjük egymást, ahogyan Krisztus szeretett minket, akkor az áldott mennyei békére és nyugalomra készülődünk. Ott nincs elsőbbségre való törekvés. Mindenki úgy fogja szeretni felebarátját, mint önmagát. 0, bárcsak megvilágosítaná értelmünket Isten, és megszólítaná az egyházat a tagok felébresztése által!...

Sión szunnyadó gyermekeinek fel kell ébredniük! Sok elszámolnivalójuk lesz azoknak, akik ugyan hirdetik az igazságot, de nem éreznek felelősséget a lelkekért. Az igazság hitvallói keljenek fel, vegyék fel Krisztus igáját, és hordozzák az Ő terhét! Olyan emberekre van szükség, akiket nem csupán névleges, hanem krisztusi, önzetlen és kitartó érdeklődés vezérel, mely nem lanyhul meg a nehézségek idején, és nem hűl ki a bűnök megsokasodása miatt.

Meg szeretném szólítani minden amerikai gyülekezet tagját. Ébredjetek fel a holtak közül, és Krisztus életet ad nektek. Emberek vesznek el a Jézusban való igazság világossága nélkül. Az örökkévaló világ küszöbén állunk. Ehhez a munkához nem lesz szükség langyos keresztényekre. Lendületet kell belevinnünk hitünkbe és az igazság hirdetésébe. A sátáni eszközök új élettel megtelve, számunkra eddig ismeretlen erővel kezdenek dolgozni. Nem vehetné hatalmába egy új, felülről jövő erő Isten népét is? Kérleljük az embereket a megszentelő igazság befogadására. Komoly esedezéseket, tusakodó imákat kell felajánlanunk Istennek, hogy népünk reménysége ne feltételezésekre, hanem örök valóságokra épüljön! Isten Igéjének bizonysága alapján meg kell győződnünk arról, hogy a hitben járunk-e, és a mennybe készülünk-e vagy sem. A jellem erkölcsi zsinórmértéke Isten Igéje. Eleget teszünk-e követeléseinek? Az Úr népe odaszánja-e tulajdonát, idejét, képességeit és minden befolyását a napjainkra szóló munkára? Ébredjünk fel! „Annak- okáért ha feltámadtatok a Krisztussal, az odafelvalókat keressétek, a hol a Krisztus van, az Istennek jobbján ülvén” (Kol 3:1) (55. Levél, 1886).

A vég felé közeledve az érdekszövetségek száma és ereje növekedni fog. Ezek a szövetségek ellenszegülő befolyást gyakorolnak majd az igazságra, és olyan névleges hívők csoportjait fogják alkotni, akik saját megtévedt elgondolásaik szerint járnak. A hitehagyás növekedni fog: „Némelyek elszakadnak a hittől, hitető telkekre és gonosz lelkek tanításaira figyelmezvén” (1 Tim 4:1). Férfiak és nők szervezetekbe tömörültek, hogy ellenszegüljenek a menny Urának és Istenének, az egyház pedig csak félig van ébren ennek felismerésére. Sokkal több imára és komoly erőfeszítésre van szükség a hitvallók körében.

A sátáni eszközök emberi formában vesznek részt a végső nagy harcban, hogy ellenszegüljenek az Isten országa felépülésének. Ugyanakkor a mennyei angyalok is emberi látszat mögé rejtőzve fognak tevékenykedni. Az ellenséges felek a földi történelem utolsó záró fejezetének legvégéig létezni fognak. Sátáni eszközök dolgoznak minden városban. Egy pillanatra sem hagyhatjuk el őrhelyünket. A hűséges és rendíthetetlen hívők egyre többet fognak imádkozni, és egyre kevesebbet beszélnek majd a kevésbé jelentős dolgokról. Egyre határozottabb bizonyságtételek hagyják el ajkaikat a gyengék és a szükségben levők biztatására. Nem a gyengélkedés és határozatlanság ideje ez Isten népe számára. Mindenki kutassa szorgalmasan a Szentírást! Legyünk erősek az Úrban! Nem lehetünk keresztények és nemtörődöm életű emberek egyszerre! (The Review and Herald, 1909. augusztus 5.)