[*1893-ban egy Battle Creeki fiatalasszony engedett annak a megtévesztésnek, hogy benyomásai és álmai az Isten Lelkétől származnak. Mások is bátorították munkájában, s egy Battle Creeki vezető felolvasta a gyülekezetben az úgynevezett bizonyságtételeit, mint Istentől eredő kijelentéseket. Másnap reggel ez a vezető az itt olvasható kijelentést kapta Ellen G. Whitetól. Tudomást szerezvén erről, Anna Phillips felismerte és belátta megtévesztettségét, visszavonta addigi munkáját és megbízható, gyümölcsöző bibliamunkássá vált a gyülekezetben. – A szerkesztők.]

Tudom, hogy a földi történelem vége nagyon közel van. Lesújtó események veszik kezdetüket. Teljesen egyetértek veled abban, hogy munkádban a Bibliát, és egyedül a Bibliát mutatod be hitünk alapjaként. Sátán ravasz ellenség, aki ott tevékenykedik, ahol sokan azt legkevésbé várnák. Üzenetem van számodra. Miért gondoltad, hogy Isten megbízott azzal, hogy Anna Phillips látomásait bemutasd, felolvasd és egy napon említsd azokkal a bizonyságtételekkel, amelyeket az Úr – tetszése szerint – általam üzent? Az Úr nem helyezte rád ezt a terhet, nem bízta rád ezt a munkát. …Ne rongáld meg a művet azzal, hogy olyan dolgokat keversz bele, melyek felől nem tudod bizonyossággal, hogy az élet és dicsőség Urától származnak-e?…

Kedves Testvérem! Eléd szeretném tárni a napjaink munkáját fenyegető veszélyeket. Anna Phillips tevékenysége nem hordozza magán a menny jóváhagyását. Tudom miről beszélek. Munkánk kezdete idején hasonló jelenségekkel találkoztunk. Sok ilyen kinyilatkoztatásról adtak számot és keserves munkánkba került azok tisztázása és megszüntetése. Mivel néhány kijelentés beteljesedett, voltak, akik igazságként fogadták el azokokat…

Isten nem hívta el Anna Phillipst arra, hogy a népének adott bizonyságtételek mintáját követve megismételje azok tartalmát, ő mégis ezt tette és teszi. A mű elindulásakor mások ugyanezt tették. A hamis kijelentések minden válfajával szembesültünk.

Testvérem! Hogyan fordulhatott elő, hogy felolvastad ezeket a kijelentéseket népünk előtt és egybeszőtted azokat a White testvérnőnek adott bizonyságtételekkel? Milyen bizonyítékaid vannak arra, hogy ezek Istentől származnak? Nem lehetsz elég óvatos annak megítélésében, hogy mit fogadsz el és miben hiszel. Nem lehetsz elég óvatos a prófétálás ajándékáról való beszédedben, amikor kijelented, hogy én ezt és ezt mondtam a dolog kapcsán. Jól tudom, hogy az ilyen kijelentések arra a gondolatra késztetik a férfiakat, nőket és gyermekeket, hogy az Úr kijelentései által különleges világosságot kaptak, holott ez nem igaz. Az Úr megmutatta nekem, hogy ez lesz Sátán csalásainak egyik mesterműve. Munkáddal olyan befolyást árasztasz a műre, amelynek ellensúlyozása sok hasznos időt és lelki fáradságot fog felemészteni, hogy Isten műve megszabaduljon egy újabb fanatikus áramlattól.

Nem gondolod, hogy van némi fogalmam ezekről a dolgokról? A mennyei Kánaánba vezető ösvényünkön sok lélek szenvedett hitbeli hajótörést, és hamis mozgalmaik által másokat is megnyertek annak az elgondolásnak, hogy Isten különös kijelentésekben vezeti őket. Sok, nagyon sok oldalt írtam ezeknek a tévedéseknek a helyesbítésére. Éjszakáról éjszakára nyugtalanító gondolatok nehezednek rám és nem tudok aludni, mert Isten örökségét, az ő népét a félrevezetettség veszélye fenyegeti. Ezekben a látomásokban és álmokban sok minden megfelelőnek tűnik, de hirtelen ittott előhozakodnak egy jótányi vagy pontocskányi hamissággal, csak egy piciny maggal, mely később gyökeret ver, kivirágzik és sokakat megfertőz.

Bárcsak sokkal bölcsebbek lennénk mindenben annál, mint amilyenek vagyunk! Mindenkinek, aki az Úr szőlőskertjében dolgozik, meg kell tanulnia Krisztushoz hasonlóan imádkozni és Krisztus Jézussal való egységben járni. Jézus imádkozott, hogy tanítványai egyek legyenek, mint ahogyan ő is egy az Atyával. Az ellenség azon munkálkodik, hogy megoszlást és széthúzást okozzon. Olyan el- tökélt erőfeszítéseket fog tenni erőink szétforgácsolására, mint soha azelőtt. A többi korhoz viszonyítva ma különösen veszélyes saját elgondolásunk szerint járni. A napjainkra szóló igazság sokrétű és messzeható, mely sok tantételt magában foglal, de ezek a tanok nem egymástól független, jelentéktelen elemek. Teljes egészet képező aranyfonál fűzi őket egybe, melynek élő középpontja Krisztus. A Biblia alapján hirdetett igazságok olyan szilárdak és rendíthetetlenek, mint Isten trónja.

Testvérem! Miért léptetek R. testvérrel együtt arra az útra Anna Phillipsszel kapcsolatban, amelyre léptetek, amikor nincs nagyobb bizonyosságotok afelől, hogy az Úr választotta őt világosságának közvetítőjeként? Ha ehhez hasonlóan minden Istentől származónak vallott kinyilatkoztatást elfogadsz, ha továbbra is úgy támogatod ezeket az úgynevezett prófétákat, mint ahogyan eddig tetted, és jóváhagyásodat adod munkájukra, akkor nem leszel biztonságos megtartója az Úr örökségének. Ne hanyagoljuk el a Krisztustól kapott figyelmeztetéseket! (Lásd: Máté 24:21–23!)

Sátán a gonoszság minden csalárdságával arra fog törekedni, hogy megszemélyesítse Jézus Krisztust. Ha lehetséges volna, még a választottakat is elhitetné. Ha a hamisítvány olyan nagyon hasonlít az eredetihez, akkor nem kellene-e őrhelyeteken állni, hogy senki ne téveszthessen meg benneteket? Krisztus így figyelmeztet:„Ímé eleve megmondottam néktek” (Mt 24:25). Testvéreim! Hirdessétek az Igét és ne késztessétek arra az embereket, hogy bizonytalan dolgokra alapozzák hitüket és emberi eszközbe vessék bizalmukat. Üzenetem van az Úrtól, aki megmutatta nekem R. vént, amint felolvasta Anna Phillips állítólagos kinyilatkoztatásait a gyülekezetben. Láttam ott egy nemes és méltóságteljes Személyt, aki szomorú kifejezéssel az arcán elvette tőle az írást és a kezébe helyezte a Bibliát, s így szólt: „A teljes írás Istentől ihletett és hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbításra, az igazságban való nevelésre, hogy tökéletes legyen az Isten embere, minden jó cselekedetre felkészített” (2Tim 3:16–17).

A Szentírás kutatói nyilvánvaló utasítást találhatnak arra nézve, hogy mik Isten rendelései a gyakorlati vallásos életet illetően. Hibát követsz el, amikor Isten nyájának figyelmét eltereled az Igéről, a tévedhetetlen prófétai szóról. Ügyeljetek arra, hogy mit hallgattok és mit fogadtok el. Körültekintésre van szükség, nehogy a kicsiny nyáj elfogadjon valami olyat, ami nem a Szentlélek valóságos munkája. Nagy veszély fenyeget ezen a területen. Sátán mindenkor arra törekszik, hogy hamisságot hozzon a műbe, s így lerontsa a bizonyságtételt és hiteltelenné tegye az igazságot. Olyan dolgokat kever az igazság közé, amelyek botránykövet jelentenek Isten népének ösvényén.

Isten parancsolatai és Jézus bizonyságtétele az az üzenet, melyet hirdetnünk kell a világban. Isten Igéje nem elmélet, hanem a gyakorlatba ültetendő igazság. Világossága a napsugarakhoz hasonlóan mindenhová behatol. Megvilágosít minden embert, aki olvassa, érti és gyakorolja tanításait. „Ha pedig valakinek közületek nincsen bölcsessége, kérje Istentől, aki mindenkinek készségesen és szemrehányás nélkül adja; és megadatik néki” (Jk 1:5). (103. levél, 1894.)

Üzenetem van hozzátok az Úrtól! R. testvér nem azt a munkát végzi, amelyet az Úr rá szeretne bízni. Isten minden embernek megmutatja feladatát, de R. testvér elhagyja azt a feladatkört, melyet az Úr kijelölt számára. Nem látja munkájának következményeit. Anna Phillips rontására van azáltal, hogy tovább vezeti és bátorítja őt abban a munkában, amely nem viseli magán Isten pecsétjét.

Anna Garmiret hasonló sérülés érte. Apja és anyja elhitették vele, hogy gyerekes álmai Istentől nyert kinyilatkoztatások. Az apa úgy beszélt a gyermekhez, mint aki Isten választottja. Minden képzelgését és álmát látomásokként jegyezték fel. Számokat és szimbólumokat látott és feddéseket intézett apjához és anyjához. Metsző feddések után hízelgő kijelentések következtek azokról a csodálatos dolgokról, amelyeket az Úr számukra tartogat. Az Úr rámutatott ezek hamis és megtévesztő voltára. A kijelentések kihatottak a legapróbb és legjelentéktelenebb területekre, összevegyítve a közönséges és a jelentős témákat. A képzeleterő messzire ment, s a szent keveredett a közönségessel. Isten igazsága csorbát szenvedett, némelyek mégis elfogadták ezeket a színlelt kinyilatkoztatásokat és követték azok tanításait. Kis csoportot alkottak azok, akiket a kinyilatkoztatások megindítottak, és a látomásokat lelkibbeknek tartották, mint White testvérnő látomásait…

Istentől kaptam azt a figyelmeztetést, amelyet most elküldök neked. Anna Phillips bátorítása helytelen volt, mert elrontására szolgált és megerősítette tévedésében. Sajnálom, hogy vannak olyan testvérek, akik elhiszik ezeket az állítólagos kinyilatkoztatásokat és isteni eredetet tulajdonítanak nekik. Ezek nem megfelelőek arra, hogy megalapozzák a napjainkra szóló munkát. Gyerekes számokat és képeket alkalmaznak a szent, mennyei dolgok megjelenítésére, ez pedig nem más, mint a szent és a közönséges egybevegyítése. Miközben a munkának szent látszata van, az a lelkek csapdába ejtésére és félrevezetésére irányul…

Különböző dolgokat hívnak majd Istentől származó kinyilatkoztatásnak, miközben azok fellengzős és becsapott elmékből származnak. Korai tapasztalataink idején is szembe kellett néznünk ilyenekkel. Voltak fiatalok, gyermekek és felnőttek is, akik Istentől vezetettnek és tanítottnak tartották magukat, és úgy vélték, hogy különleges üzenetet kell hirdetniük. Ez mindenütt felütötte fejét, némely ponton igazságot, némely ponton pedig hamisságot képviselve. Évek óta ezt az üzenetet kapom Istentől: „Ne higgy nekik, mert hamis ösvényekre vezetnek! Nem Isten küldte őket” (4. Levél, 1893).

Kötelességemnek érzem, hogy szóljak, mivel sokfelé elterjedt a hír, hogy White testvérnő jóváhagyta a leírtakat és úgy terjesztette azokat, mint Isten kinyilatkoztatásait, amit Anna Phillipsen keresztül adott. Nem hagytam jóvá ezeket az irományokat. Figyelmeztetést kaptam velük kapcsolatban, mely szerint azok a félrevezetés eszközei. A beléjük szőtt kijelentések szélsőségekbe taszítják és helytelen cselekedetekre indítják azok elfogadóit. Testvéreink jól tennék, ha körültekintőbben és az Istentől kapott világosság szerint járnának. Elfogadásuk előtt meg kellene vizsgálni ezeket a látomásokat és a nekem adott világosság fényében kellene róluk beszélni. Látom, hogy Isten népét hatalmas melléfogás és idő előtti mozgalmak elindítása fenyegeti. Isten így szól ezekről a prófétákról: „Nem küldtem őket, de ők mégis ezen az úton haladnak. Ne higgyetek nekik!”

Szomorúsággal tölt el, hogy némely testvér összekapcsolta Anna Phillips tevékenységét a White testvérnő bizonyságtételeivel, egy és ugyanazon dologként állítva a kettőt az emberek elé. Sokan úgy vették, hogy az egész tőlem származik. Amikor az ilyen tevékenységnek a végső eredménye láthatóvá válik, amikor hazugságokat hirdetnek Istentől jövő igazságként, és némelyek – az Úr üzeneteként fogadva azokat – követik azok tanításait a gyakorlatban, akkor olyan mozgalmakat fognak elindítani, amelyek nem viselik magukon Isten jóváhagyását, a Prófétaság Lelke igaz munkáját pedig kételkedés fogja kísérni. A valódi, Istentől származó bizonyságtételekre is ki fog hatni ezeknek a hamis kijelentéseknek a rossz híre. Ezek a kinyilatkoztatások többnyire ugyanazok, melyek éveken keresztül a népünk előtt voltak nyomtatásban, azonban most olyan dolgokat is közéjük kevernek, melyek helytelen ösvényre vezetnek…

Figyelmeztetem a testvéreket, hogy kövessék a Vezetőt és ne vágjanak Krisztus elé! Ne adjatok helyet a csapongó munkának napjainkban! Óvakodjatok az olyan erős kifejezésektől, melyek a kiegyensúlyozatlan lelkeket arra a gondolatra juttatják, hogy csodálatos világosságot nyertek az Úrtól. Tökéletes önuralmat kell gyakorolnia annak, aki Istentől kapott üzenetet hordoz a népnek. Mindenkor emlékeznie kell arra, hogy az elbizakodottság ösvénye a hit ösvényének közelében húzódik. Egyetlen alkalommal se használjon szertelen kifejezéseket, mert egy bizonyos csoportra mindenképp hatással lesz és a befolyások olyan mozgásba lendülnek, melyek megfékezése nem lesz könnyebb egy megvadult ló megfékezésénél. Csak egyszer kerekedjék az ösztönszerűség és az érzelem a higgadt ítélőképesség fölé, a sebesség annyira felfokozódhat, hogy az még a legalkalmasabb úton is soknak számít. Aki túl gyorsan közlekedik, több kárát is fogja látni. Talán nem sok idő kell hozzá, hogy letérjen a helyes útról.

Egyszer sem szabad megtörténnie, hogy az érzés az értelem fölé kerekedjék. Veszélyes túlzásba vinni azt, ami egyébként törvényszerű; ami pedig nem az, az minden bizonnyal hamis ösvényekre vezet. Lelkek romlását fogja jelenteni, ha nem munkálkodunk óvatosan, odaadóan és bölcsességgel, sziklaszilárdan állva minden elmélet, elv és üzenet megvizsgálását illetően… Nagy elővigyázatosságra van szükség azokkal kapcsolatban, akik azt vallják magukról, hogy kinyilatkoztatásokat kapnak Istentől. Körültekintésre és sok imára van szükség. Akik részt vesznek az utolsó napokra szóló munkában, azoknak tanácskozniuk kell egymás között minden felmerülő új dolgot illetően, mert nem fordulhat elő, hogy egy ember ítélje meg vagy tegye közzé az Isten művét érintő kérdéseket (6a Levél, 1894).

Olyan keveset akarok szólni Anna Phillips kapcsán, amilyen keveset csak lehetséges. Minél kevesebbet beszélnek erről az ügyről, annál jobb. Csorba esett az igazságon. Mielőtt ez a levél eljut hozzád, kapni fogsz egy másikat, amelyben részletesebben szólok az ügyet illető gondolataimról. Nem tudom eléggé kifejezni sajnálatomat amiatt, hogy az ügyet nem kezelték bölcsen. Tucatszám lesznek ilyen eseteink, és ha valamely testvér elfogadja és jóvá hagyja az ilyen jellegű dolgokat – mint ahogyan ebben az esetben is történt, – akkor az eddig előforduló fanatikus mozgalmak egyik legelsöprőbb hullámával fogunk találkozni. A legelképesztőbb eseményeknek leszünk tanúi. Sátán máris elkezdte munkáját. Tőle származik az, amikor valaki hitelesnek látja ezeket a dolgokat és meggondolatlan kijelentéseket téve jóváhagyja azokat, holott híján van valódiságuk bizonyítékainak. Az Úr Jézus elégszer figyelmeztetett ennek kapcsán, hogy senkit ne csaphassanak be.

Ilyen esetekben fontos józanoknak lennünk. Az Úr közel. Nem engedhetjük meg magunknak, hogy azokhoz hasonlóan dolgozzunk, akik Anna Phillips kijelentéseit a gyülekezet elé tárták, noha nem volt egyértelmű és biztos bizonyítékuk arról, hogy Isten szólt volna népéhez általa. Ha prédikátoraink anélkül hoznak a nép elé valami állítólag Istentől származó kijelentést, hogy ne tudnák teljes bizonyossággal, hogy az Tőle van, akkor nem azt a munkát végzik, melyet Isten rájuk bízott. Sok megtévesztésre szánt jelenség jelenik majd meg közöttünk, melyek az igazság néhány vonását magukon fogják viselni. Mihelyt az emberek – Isten nagy hatalmára hivatkozva – előállnak ezekkel, Sátán készen áll azok közé szőni saját előre elgondolt terveit, hogy lelkeket fordíthasson el a jelenvaló igazságtól…

Mindenféle hamis üzenet csorbítja majd meg Isten munkáját, és ezek mindig zászlajukon fogják viselni az igazság jegyeit is…

Nagy bátorság kell ahhoz, hogy véges emberi létezőktől származó véleményekkel, kijelentésekkel, álmokkal, szimbólumokkal és képekkel helyettesítsék Isten kinyilvánított akaratát. Tetteink, szavaink, lelkületünk és másokra való befolyásunk állandó figyelem és elbírálás alatt vannak. Isten választott lelkészeinek szilárdan meg kell alapozódniuk Igéjében. Legyen Isten Igéje a biztos forrásuk!

Minden más kort meghaladóan napjainkban szörnyű eredményekhez vezethetnek a hirtelen ítéletek és a meggondatlanul, megfelelő bizonyíték híján kialakított vélemények. Amikor a következményeket vizsgáljuk, rájövünk, hogy ezek néhány esetben jóvátehetetlen kárt okoztak. Micsoda bölcsességre és kifinomult lelki ítélőképességre van szükség Isten nyája táplálékának megválasztására, hogy az tiszta és alaposan megrostált eledel legyen. A jellem természetes, öröklött vonásainak szüksége van egy erős fékre, hogy a buzgó elszántság és a jó célok ne csapjanak át gonoszságba; a túlfűtött érzelmek és ösztönszerűség ne juttassák elragadtatásba az embert és az akarat ne engedje át az uralmat az érzelmeknek.

A lelki ösztönöknek gátat kell szabni, hogy ne hangozzanak el meggondolatlan szavak és ne jussanak kifejezésre túlzott elgondolások, amelyek az ösztönszerű személyeket kibillentenék nyugalmukból. Némelyek érzéseit könnyen felkavarják az erős kijelentések. Az ilyenek képzelőereje óriásivá nagyítja a kijelentést. Számukra minden teljesen valószerűnek tetszik, s ez fanatizmusba sodorja őket. Lelki tapasztalatuk belázasodik és megbetegszik. Akik tökéletesen, alázatos és tanítható lelkülettel alárendelik akaratukat Isten akaratának, azokat az Úr – Szentlelke által – helyes és biztonságos ösvényre tereli (66. Levél, 1894).

Talán szeretnéd megtudni, hogy mi a legmegfelelőbb eljárás Anna Phillips írásaival kapcsolatban. Azt javaslom, hogy semmit se hirtelenkedjetek el. Szeretettel vagyok a testvérnő iránt. Semmit ne tegyetek kárára! Mivel az írásokat olyan elszántsággal vették kézbe és terjesztették – amit kevés vizsgálódás és megpróbálás előzött meg –, ne tegyetek hirtelen lépéseket azok visszaszerzésére és összezúzására, mintha valami méregről lenne szó. Hadd maradjanak ott, ahová felelős emberek jóváhagyása mellett elküldték őket. A hirtelen lépések most csak ártanának.

Megdöbbentő számomra, hogy a testvérek azért fogadták el ezeket az írásokat, mert semmi kivetnivalót nem találtak bennük. Miért nem gondolták át, hogy mit hagyhatnak jóvá és terjeszthetnek el olyan befolyással, mint ahogyan tették?

Sok dolog van, amiről most nem beszélek, de a későbbiekben majd beszélnem kell. Noha a testvérnő kárára semmit sem tennék, elhallgatni sincs bátorságom… Különös helyzetben vagyok; ezt az ügyet nem lett volna szabad úgy kezelni, hogy nekem kelljen beszélni egy ilyen témában. Fáj a szívem, amiért ezt kell tennem, és ha nem látnám a jövő veszélyeit, egy szót sem ejtenék ebben a kérdésben, hanem szabad folyást engednék neki és magukra hagynám testvéreimet, hadd járjanak saját útjukon ezekkel a jelenségekkel kapcsolatban, melyek egyébként egyáltalán nem különösek… Nem látok Phillips testvérnő írásaiban semmi olyan jellegűt, melynek ilyen mozgalmakat kellett volna elindítania. Ha az ilyen természetű dolgok ennyire kelendőek, biztosak lehettek abban, hogy még sok lesz belőlük. Különbözni fognak ugyan néhány tekintetben, de hasonló ‚bizalommal’ fogadhatjátok őket. Sajnálom, nagyon sajnálom!

Úgy vélekedtek, hogy rá kellene tudnom mutatni a különösen kifogásolható pontokra. Semmi nincs az írásokban, ami ennyire nyilvánvaló lenne, ti pedig egyáltalán nem találtatok kivetnivalót azokban. Ez viszont még nem indokolja az írások olyan felhasználását, ahogyan azt ti tettétek. Eljárásotok az ügyben határozottan kifogásolható. Csak akkor tudtok körültekintőek lenni, ha azonnal felismertek valamit, ami később Isten népének kárára válna? Ha semmi ilyet nem láttok, elegendő ok-e az arra, hogy jóváhagyjátok ezeket az írásokat?

Ne terjesszetek ilyen jellegű írásokat anélkül, hogy több figyelemmel és éleslátással megvizsgáljátok eljárásotok következményeit.

Fanatizmus fogja felütni fejét soraink közepette. Olyan jellegű csalások jönnek majd közénk, hogy ha lehetséges lenne, azok még a választottakat is félrevezetnék. Ha a következetlenségek és a hamis kijelentések nyilvánvalóak lennének ezekben a jelenségekben, akkor a Nagy Tanító ajkairól elhangzó szavakra nem lenne szükség. Sok és sokféle veszély közeleg, ezért adok figyelmeztetést. Azért emelem magasba a vészjelet, mert a Szentlélek megvilágosítása által felismerem azt, amit testvéreim nem ismernek fel. Talán nem szükséges rámutatnom mindazokra a csalásfajtákra, amelyek ellen óvakodniuk kell majd. Elég ha annyit mondok, álljatok őrhelyetekre és hűséges őrállókként óvjátok Isten nyáját attól, hogy megkülönböztetés nélkül mindent elfogadjanak, amit némelyek az Úrtól származó kijelentésnek tartanak.

Ha az érzelmek felfokozásán fáradozunk, akkor azt el is fogjuk érni, de annyira, hogy nem fogjuk tudni kézben tartani a gyeplőt. Higgadtan és tisztán „hirdessétek az Igét” (2Tim 4:2). Nem szabad feladatunknak tekintenünk az érzelmek felajzását. Egyedül Isten Szentlelke teremthet egészséges lelkesedést. Hadd munkálkodjék Isten, az emberi eszköz pedig járjon előtte szelíden, vigyázva, várakozva és imádkozva! Tekintsen az ember minden pillanatban Jézusra és vezesse őt a drága Lélek, mely világosság és élet!

Miként Krisztus napjaiban, az emberek ma is jelt kívánnak. Akkor az Úr megmondta nekik, hogy nem fognak jelet kapni. A jel, melynek most és mindig érvényesnek kell lennie, nem más mint a Szentlélek munkája a tanító életében, hogy olyan vonzóvá tudja tenni az Igét, amennyire csak lehetséges. Isten Igéje nem halott, száraz elmélet, hanem lélek és élet. Sátán mitsem szeretne jobban, mint elvonni az embereket az Igétől, hogy valami olyan dolgot keressenek és várjanak, amely felserkenti érzéseiket. Nem szabad, hogy az emberek figyelme az álmokra és látomásokra terelődjék. Ha örök életre számítanak, Isten Fiának testét és vérét kell magukhoz venniük (68. Levél, 1894).