Krisztus hű szolgálója folyamatosan gyarapodik. Életének délutáni napsütése erősebb és gyümölcshozóbb lehet a reggeli napfénynél. Napjának fénye és hatósugarai mindaddig növekedhetnek, amíg le nem ereszkednek a nyugati hegyek mögött. Prédikátor Testvéreim! Sokkal, de sokkal jobb meghalni a kemény munka közepette valamely hazai vagy külföldi misszió területen, mint lebénulni a tétlenségtől. Ne csüggesszenek el a nehézségek, és ne állapodjatok meg tanulás és előrehaladás nélkül! Kutassátok szorgalmasan Isten Igéjének azokat a tárgyait, melyek tanítják a tudatlanokat és táplálják Isten nyáját. Teljetek meg annyira az Igével, hogy ót és újat elő tudjatok hozni Isten kincsesházából! Tapasztalatotok ne tíz, húsz, vagy harminc éves legyen, hanem mindennapi és élő, hogy mindenkinek képesek legyetek megadni a maga eledelét alkalmas időben. Tekintsetek előre, ne hátra! Ne kényszerüljetek arra, hogy valami múltbeli tapasztalatot kelljen előhúznotok emlékezetetekből.

Mit ér az ma számotokra és mások számára? Miközben minden jót kincsként őriztek múltbeli tapasztalataitokból, fényesebb és újabb tapasztalatra is szükségetek van. Ne dicsekedjetek azzal, amit a múltban tettetek, hanem mutassátok meg, hogy mire vagytok képesek most! Ne a szavaitok, hanem a tetteitek dicsérjenek! Igazoljátok Isten ígéretét, mely szerint „az igaz virágzik, mint a pálmafa, növekedik, mint a czédrus a Libánonon. Plánták ők az Úrnak hálában; a mi Istenünknek tornáczaiban virágzanak. Még a vén korban is gyümölcsöznek; kövérek és zöldellők lesznek; Hogy hirdessék, hogy igazságos az Úr, az én kősziklám, és hogy nincsen hamisság benne!” (Zsolt 92:13-15). Őrizzétek meg szíveteket és elméteket fiatalosan, azok szüntelen gyakorlása által (The Review and Herald, 1886. április 6.).

Hallottam azoktól, akik már évek óta a hitben járnak, hogy régebben képesek voltak kiállni a próbákat és nehézségeket, de amióta a korral járó gyengeségek felléptek életükben, nagyon ellankadnak a fegyelmezés alatt. Mit jelent ez? Talán azt, hogy Jézus megszűnt megváltójuk lenni? Vagy azt, hogy az időseknek és ősz hajúaknak abban a kiváltságban van részük, hogy szabadjára engedjék megszenteletlen szenvedélyüket? Gondolkodjatok olyan elevenen, mint ahogyan a múlandó dolgokról gondolkodtok! Tagadjátok meg magatokat és tegyétek Istennek való szolgálatotokat az első helyre! Ne engedjétek, hogy bármi is kibillentsen nyugalmatokból. Erre nincs szükségetek. A kegyességben való folyamatos növekedésnek és fejlődésnek kell megmutatkoznia életetekben.

Krisztus az a lajtorja, melyet Jákob látott, s amelynek az alja a földön nyugszik, legmagasabb foka pedig a mennybe ér. Fokról fokra meg kell másznotok ezt a létrát, amíg eléritek az örökkévaló országot. Nincs mentsége annak, aki egyre inkább Sátánhoz és az emberi természethez kezd hasonlítani. Isten elénk állította a keresztény kiváltság magasságát: „Hogy adja meg nektek az Ő dicsősége gazdagságáért, hogy hatalmasan megerősödjetek az Ő Lelke által a belső emberben; Hogy lakozzék a Krisztus a hit által a ti szívetekben; A szeretetben meggyökerezvén és alapot vevén, hogy megérthessétek minden szentekkel egybe, mi a szélessége és hosszúsága és mélysége és magassága az Isten jóvoltának, És megismerjétek a Krisztusnak minden ismeretet felül haladó szeretetét, hogy ekképen beteljesedjetek az Istennek egész teljességéig” (Ef 3:16-19) (The Review and Herald, 1889. október 1.).

Délután fél háromkor teltház előtt beszéltem [a New York-i Adams Center-ben]... Örömmel láttuk az Úr idős szolgáit ezen az alkalmon. A harmadik angyal üzenetének kezdetétől kapcsolatban voltunk az immár nyolcvanas éveihez közeledő Wheeler vénnel. Wilcox és Taylor vén testvéreket is negyven év óta ismerjük. A kor kiül az idős zászlóvivőkön éppúgy, mint rajtam. Ha a végsőkig hűek maradunk, az Úr meg fogja adni nekünk az élet hervadhatatlan koronáját.

Az idős zászlóvivők korántsem váltak haszontalanná és félre- tehetővé. Ki kell venniük részüket a Jánoséhoz hasonló munkából. Ők is elmondhatják: „A mi kezdettől fogva vala, amit hallottunk, amit szemeinkkel láttunk, amit szemléltünk, és kezeinkkel illettünk, az életnek Igéjéről. (És az élet megjelent és láttuk és tanúbizonyságot teszünk róla és hirdetjük néktek az örök életet, amely az Atyánál vala és megjelent nékünk;) Amit hallottunk és láttunk, hirdetjük néktek, hogy néktek is közösségtek legyen velünk, és pedig a mi közösségünk az Atyával és az ő Fiával, a Jézus Krisztussal. És ezeket azért írjuk néktek, hogy örömetek teljes legyen. És ez az az üzenet, amelyet tőle hallottunk és hirdetünk néktek, hogy az Isten világosság és nincsen ő benne semmi sötétség. Ha azt mondjuk, hogy közösségünk van vele, és sötétségben járunk; hazudunk és nem az igazságot cselekesszük. Ha pedig a világosságban járunk, amint ő maga a világosságban van: közösségünk van egymással, és Jézus Krisztusnak, az ő Fiának vére megtisztít minket minden bűntől” (1Jn 1:1-7).

Ez volt annak az üzenetnek a lelke és veleje, melyet János idős, majdnem száz éves korában hordozott. A zászlóvivők szorosan tartják a lobogót. Mindaddig nem veszik le kezüket az igazság zászlajáról, amíg le nem teszik fegyverzetüket. Az öreg harcosok hangjai sorban elcsendesednek. Helyük megüresedik. Ugyan nem látjuk őket többé, mert halottak, tetteik mégis beszélnek. Bánjunk nagyon gyöngéden a még néhány élő idős zarándokkal. Becsüljük őket nagyra elvégzett munkájukért. Miközben erejük meglankad és meggyengül, szavaik értékesek maradnak. Őrizzük meg szavaikat drága bizonyságtételként! A fiatalok és az új munkások ne vessék meg a fehér hajú embereket, és ne legyenek közömbösek irántuk, hanem mutassanak tiszteletet irányukba. Emlékezzenek arra, hogy Ők maguk léptek ezeknek az embereknek a helyébe! Bárcsak sokkal nagyobb krisztusi szeretet lenne a hívők szívében azok iránt, akik az üzenet úttörő hirdetői voltak (33. Kézirat, 1890).

Haskell vén, miközben minden tőled telhetőt igyekszel megtenni, emlékezz meg arról, hogy egyedül Isten hatalmas kegyelmének és irgalmának köszönhető, hogy ilyen sok-sok éven át megtartott bizonyságtételed hordozására. Ne végy magadra olyan terheket, melyeket a nálad fiatalabbak is elhordozhatnak!

Kötelességed, hogy óvatosan járj-kelj az élet dolgaiban. Bölcsen kell felhasználnod a testi, szellemi és lelki erőidet. Nekünk, akik oly sok és sokféle tapasztalaton mentünk át, minden lehetségest meg kell tennünk erőnk megőrzése érdekében, hogy mindaddig munkálkodhassunk az Úrért, amíg megengedi, hogy helyünket betöltve előbbre vigyük művét.

A műnek szüksége van az idős kezekre, a sok éves tapasztalattal rendelkező munkásokra, akik sokak fanatizmusba hajlását végignézték már, amint hamis tanításokat melengettek, és mindent elkövettek annak a sötétségben ragyogó világosságnak az elutasí- 225 tása érdekében, mely rávilágított az ítélőképességet összekuszáló babonákra. Az ilyenek igyekeztek hatástalanítani az igazságnak azt az üzenetét, melyet az utolsó napokban tisztán kell hirdetni Isten maradék népe számára.

Isten megpróbált szolgái közül sokan elaludtak már Jézusban. Nagyra értékeljük azok segítségét, akiket Isten a mai napig megtartott. Bizonyságtevésük sokat jelent számunkra. Olvassátok el János első levelének első fejezetét, majd áldjátok az Urat, hogy sok gyengeségetek ellenére is tanúbizonyságot tehettek róla...

Könnyen megszámlálhatjuk azokat az úttörő teher hordozókat, akik még ma is [1902] élnek. Smith presbiter a kiadói munka kezdetekor csatlakozott hozzánk, és együtt dolgozott a férjemmel. Mindig az élen szeretnénk látni a nevét a Review and Herald szerkesztőit felsoroló oszlopban, mert ez így helyes. Nem veszíthetik el befolyásukat a munka elindítói, akik bátran harcoltak az kemény csatában. Azok, akik csak a nagy nehézségek ideje után léptek munkába, adózzanak nekik tisztelettel!

Nagyon szeretem Smith vén testvért. A kiadó munkája iránt érzett odaadásom összefonódik az övével. Fiatal korában jött hozzánk, és olyan talentumokkal rendelkezett, melyek képesítették a szerkesztőként való helytállásra. Nagy örömmel olvasom a Review-ban megjelent kiváló cikkeit, melyek tele vannak lelki igazságokkal. Hálát adok értük Istennek! Mélyen együtt érzek Smith vénnel, és hiszem, hogy nevének, mint vezető szerkesztőnek, mindig fel kellene tűnnie a Review-ban, mert Isten így szeretné. Szomorú voltam, amikor neve néhány évvel ezelőtt a második helyre került. Amikor ismét visszakerült az élre, sírtam és hálát adtam Istennek. Hadd maradjon csak ott mindaddig, amíg Smith vén testvér jobb keze képes megtartani a tollat. Ha pedig kezének ereje megfogyatkozik, fiainak mondja tollba üzenetét.

Hálás vagyok azért, hogy Loughborough vén testvér még mindig tudja használni képességeit és adományait Isten művében. Testvérünk hűséges maradt a vihar és megpróbáltatás közepette. Smith vénnel, férjemmel, Butler testvérrel (aki egy későbbi időszakban csatlakozott hozzánk) és veled [Haskell vén] együtt mondhatja: „A mi kezdettől fogva vala, ...amit hallottunk és láttunk, hirdetjük néktek, hogy nektek is közösségtek legyen velünk, és pedig a mi közösségünk az Atyával és az ő Fiával, a Jézus Krisztussal” (1Jn 1:1-3).

Megelégedettség és Isten iránti hála tölt el bennünket, amiért Butler vén testvér újra tevékenykedik a szolgálatban. Ősz haja bizonyságot tesz arról, hogy jól tudja, mit jelentenek a megpróbáltatások. Újra üdvözöljük sorainkban azt, akit a legértékesebb munkásaink egyikének tartunk.

Segítse meg az Úr a mű kezdeti napjaiban bizonyságtételt hordozó testvéreket, hogy bölcsek legyenek testi, szellemi és lelki erőik megőrzésében. Az Úr azt üzeni általam, hogy felövezett benneteket a mérlegelés erejével, és azt szeretné, ha megértenétek az ember egészségét befolyásoló törvényeket, és engedelmeskednétek is azoknak. Ezek a törvények Isten törvényei. Az Úr azt szeretné, ha az úttörő munkások helyükre állva még kivennék részüket az emberek megmentésében a gonoszságnak attól a hatalmas áramától, mely teljes romlásba - testi, szellemi és lelki hanyatlásba sodorná őket. Testvéreim! Az Úr azt szeretné, ha fegyverzetben maradnátok egészen a küzdelem végéig. Ne legyetek meggondolatlanok! Ügyeljetek a pihenésre!

A küzdő egyház nem azonos a győzedelmes egyházzal. Az Úr azt szeretné, ha megpróbált szolgái életük végéig hirdetnék a mértékletességi reformot. Bontsátok ki a mértékletesség zászlaját! Tanítsátok az embereket arra, hogy legyenek szigorúan mértékletesek minden dologban, és váljanak a természet törvényeinek való engedelmesség bajnokaivá. Álljatok ki határozottan Isten igazsága mellett! Emeljétek a magasba az emberek előtt azt a zászlót, melyen ez a felirat áll: „Itt van a szenteknek békességes tűrése, itt akik megtartják az Isten parancsolatait és a Jézus hitét!" (Jel 14:12)...

A korai zászlóvivője közül néhányan még ma is élnek. Fokozott vágyam, hogy testvéreink megadják a tiszteletet ezeknek az úttörőknek. Úgy állítjuk őket elétek, mint akik tudják, hogy mit jelent a megpróbáltatás. Az Úr közli rajtam keresztül, hogy a híveknek tisztelnie kell azokat az embereket, akik jelentős szerepet játszottak az üzenet korai napjaiban, és akiknek sok nehézségben, próbában és nélkülözésben volt részük. Ezek a férfiak a szolgálat során váltak ősz hajúvá. Még egy kevés idő, és elveszik méltó jutalmukat...

Az Úr arra vágyakozik, hogy az igazság hirdetése során időssé vált szolgái hűségesen és igazán álljanak, és tegyenek bizonyságot a törvény védelmében.

Isten megpróbált szolgáit ne helyezzük nehéz körülmények közé. Mindenkor tisztelet illeti azokat, akik Mesterüket szolgálták a munka nehézségei idején, akik kitartottak a szegénységben, és hűséggel szerették az igazságot azokban a napokban is, amikor még kevesen voltunk. Figyelmezzenek ezekre a szavakra mindazok, akik csak későbbi években fogadták el az igazságot. Isten azt szeretné, ha mindenki megfogadná ezt a figyelmeztetést (47. Levél, 1902).

Isten arra hívja idős szolgáit, hogy legyenek tanácsadók, és tanítsák a fiatalokat arra, hogy mit tegyenek a veszély idején. Az idős munkásoknak Jánoshoz hasonlóan élő bizonyságot kell tenniük valós tapasztalatukról. És amikor ezek a hűséges szolgák nyugovóra térnek, azokkal a szavakkal, hogy „boldogok, akik az Úrban halnak meg” (Jel 14:13), akkor olyan embereket kell találnunk iskoláink számára, akik képesek megragadni a zászlót és felemelni azt új területeken.

Amíg az idős zászlóvivők a munkamezőn vannak, gondoskodjanak róluk és vegyék körül őket tisztelettel azok, akiket munkájukkal szolgálnak! Ne helyezzetek rájuk súlyos terheket! Értékeljétek tanácsadó szavaikat! Bánjatok velük úgy, mintha apáitok és anyáitok lennének, mert Ők hordozták a kezdeti terheket. A mű korai szükségleteivel szembenéző munkások nemesen teszik, ha ahelyett, hogy saját maguk hordoznák el a terheket, a fiatalok vállára helyezik azokat, és úgy tanítják őket, mint Illés tanította Elizeust.

Dávid hálával adózott Istennek a tőle kapott mennyei tanításért és vezetésért. „Oh Isten, gyermekségemtől tanítottál engem’’ (Zsolt 71:17) - mondta. Akik az üzenet kezdeti időszakában elhordozták a terheket és a nap hevét, emlékezzenek arra, hogy ugyanaz az Úr, aki gyermekségüktől fogva tanította őket, és így szólt nekik: „Vegyétek föl magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem valamint megajándékozta őket az igazság világosságával, - éppoly készséggel tanítja a mai fiatalokat, mint akkoriban őket.

A súlyos terhek elhordozói bölcsen teszik, ha megállnak és megpihennek egy kevéssé. Ezeket a hűséges szolgákat fel kell menteni minden súlyos teher alól. Tanítói munkájukat értékelnünk kell! Maga az Úr fog együttműködni velük a mások tanítására való törekvésükben. Az idős munkásoknak a fiatalabbakra kellene hagyni a kemény küzdelmet. A jövő munkáját erős, fiatal férfiaknak kell elvégeznie! A munka hitünk szerzőjének és bevégzőjének irányítása alatt áll. Ő adhat, és ad is erőt az arra alkalmas embereknek. Elő fogja hívni azokat, akik képesek megvívni az Ő csatáit. Az Úr soha nem bízza művét a véletlenre. Ez egy nagyszerű és ünnepélyes munka, melynek tovább kell haladnia!

Nem Isten akarata, hogy művének atyjai elhasználják maradék életerejüket a nehéz terhek hordozása során. A fiatalok vállaljanak fel minden lehetséges felelősséget, és vívják meg férfiasán a hit nemes harcát! Az Úr jobban tudja a legbölcsebbeknél, hogy kit válasszon ki a munkára, bármilyen odaadással végeznék is azok a bölcsek a kiválasztás feladatát. Isten helyezi a Lelkét a fiatalok szívébe, és Ő készteti őket a nagy hadakkal való küzdelemre. így késztette a társusi Pált is, aki minden képességével harcolt a mennyei igazságért az olyan hitehagyók ellen, akiknek támogatniuk kellett volna őt. Isten szolgáinak ugyanazokkal a nehézségekkel kell szembenéznie ma, mint amilyenekkel Pál nézett szembe. Némelyek már megtapasztalták ezt az igazság zászlajának jelenlegi hordozói közül. Ezek azok, akik meg tudnak állni az igazság védelmében. Ha továbbra is tanulók maradnak, Isten felhasználhatja Őket törvényének védelmezésére.

Az idős munkások ne gondolják azt, hogy nekik kell hordozni minden felelősséget és terhet. Folyamatosan nyílnak meg előttünk az új munkamezők. A fiatalok egyesüljenek azokkal a tapasztalt munkásokkal, akik értik az írásokat és hosszú ideje cselekszik is az Igét, mert átültették az igazságot a gyakorlati életükbe. Az ilyenek nap mint nap Krisztusra támaszkodnak és Dánielhez hasonlóan keresik az Urat. Dániel napjában háromszor küldte fel könyörgéseit Istenhez. Tudatában volt annak, hogy egy hatalmas tanácsos volt a bölcsesség és erő forrása. Dániel harci fegyvere a Jézusban való igazság volt, azaz a Lélek kardja, mely mind a két élén vág.

Azok az emberek, akik Istenbe vetették bizalmukat, példaként állnak a velük kapcsolatba kerülő fiatalok számára beszédben, lélekben, és tanításban. Istennek ezek a hű szolgái kössék magukat a fiatalokhoz a szeretet köteleivel, hiszen Őket is a Krisztus szeretetének kötelei vonják hozzájuk (The Review and Herald, 1900. március 20.).

Kedves Butler Testvér!

Nagyon szeretném, ha az idős katonák, akik haja a Mester szolgálata során deresedett meg, továbbra is határozott bizonyságtételt hordoznának, hogy a hitben fiatalabbak megérthessék, az Úrtól a múltban kapott üzenetek milyen nagy jelentőséggel bírnak a földi történelemnek ebben a szakaszában. Múltbeli tapasztalatunk semmit nem veszített erejéből. Hálát adok az Úrnak a Szentírás minden egyes pontocskájáért. Nem akarom elfelejteni a nehéz időkben szerzett tapasztalatainkat.

Nem szabad erődön felül dolgoznod! Úgy vélem, hogy a jövőbeli tapasztalataink különbözőek lesznek, de hiszem, hogy miközben idősödünk az Úr szolgálatában és akaratának végrehajtása közben, te és én igen értékes és jelentős tapasztalatra teszünk szert.

Az Úr ítéletei a földön vannak. Munkálkodjunk igazán, hűséggel, szívünk minden szándékát beleadva a mások előrejutását és felemelkedését segítő tetteinkbe. Vívjuk meg a csatát egészen a mennyei kapukig. Legyünk mindenkor készek bátorító szavakat intézni a megtorpantakhoz és elfáradtakhoz! Utunk egyedül Krisztussal járva lehet biztonságos. Semmi ne fojtsa el bátorságodat! Segítsd azokat, akikkel kapcsolatba kerülsz, hogy végezzék hűséggel munkájukat!

Remélem, hogy láthatlak majd valamelyik összejövetelünkön! Te és én a legidősebbek közé számláltatunk, akik hosszú ideje megmaradtak a hitben. Ha nem is éljük meg az Úr eljövetelét, munkánkat bevégezve szent méltósággal tehetjük le fegyverzetünket. Tegyük meg hittel és reménységgel mindazt, ami tőlünk telik! Szívem telve van hálával az Úr iránt, amiért ilyen sokáig megtartott. Még mindig képes vagyok reszkető kezek nélkül kutatni a bibliai igazságok után. Mondd el mindenkinek, hogy White testvérnő keze még mindig utasításokat keres az Úr népe számára! Készülőben van egy új könyvem az Ószövetség történetéről.* * Hivatkozva a Próféták és királyok című könyvre

Áldjon meg az Úr és tartson meg reménységben és bátorságban (130. Levél, 1910)!

Kedves Haskell Testvér!

Arra kérlek, hogy ne végezz munkát azon felül, aminek elhordozására képes vagy! Végezz kevesebb megterhelő munkát, hogy nyugodt állapotban tarthasd magad! Aludj valamennyit napközben is, hogy frissebben gondolkozhass, és gondolataid tisztábbak, szavaid meggyőzőbbek legyenek! Ügyelj arra, hogy egész valódat kapcsolatba hozd Istennel! Fogadd el a Szentlelket lelki vezetődként, és irányítása alatt haladj előre az Úr ismeretében! Járj az Úr vezetése szerint, és teljesítsd parancsolatait! Hívd segítségül az Urat, és Ő majd megújítja erőd.

Az Úr nem kívánja tőled vagy tőlem, hogy folyton leterheljük magunkat. Adjuk át neki szüntelen azt, amit elvár tőlünk, és O majd megmutatja nekünk szövetségét. „Az Úr titka az Ót félőkkel van” (Zsolt 25:14 - angol ford.). Egyre mélyebben megismerhetjük az Atya Isten és a Jézus Krisztus titkát. Meglátjuk majd a Királyt az Ő szépségében, és megnyílik számunkra az Isten népének kijáró pihenés. Hamarosan belépünk a városba, melynek építője és alkotója Isten, a városba, melyről oly sokat beszéltünk (78. Levél, 1906).

Kedves Haskell Testvérnő!

Mivel már nem tudsz tevékeny munkát végezni, és a gyengeségek eluralkodnak rajtad, az Úr mindössze annyit kíván tőled, hogy bízzál Benne. Bízd lelked megtartását Őreá, mint hűséges Teremtődre! Az Ó irgalma biztos, szövetsége pedig örökkévaló. Boldog ember az, akinek reménysége az Úrban van, aki az igazságot mindörökre megőrzi. Ragadd meg elméddel az ígéreteket és tarts ki mellettük! Ha nem tudod könnyen előhívni az Úr ígéreteinek gazdag bizonyságait, hallgasd meg azokat valaki másnak az ajkáról! Micsoda teljesség, szeretet és bizonyság található az Isten ajkáról származó szavakban, melyek kijelentik gyermeki iránt érzett szeretetét, együttérzését, és a velük való törődést:

„Az Úr, az Úr, irgalmas és kegyelmes Isten, késedelmes a haragra, nagy irgalmasságú és igazságú. Aki irgalmas marad ezeríziglen; megbocsát hamisságot, vétket és bűnt: de nem hagyja a bűnöst büntetlenül, megbünteti az atyák álnokságát a fiákban, és a fiák fiaiban harmad és negyedíziglen’’ (2Móz 34:6-7).

Az Úr telve van együttérzéssel szenvedő gyermekei iránt. Milyen bűnök lennének túl nagyok megbocsátó szeretete számára? Az Úr irgalmas, és olyan végtelenül könnyebb és kedvesebb számára a megbocsátás, mint az ítélet. Az Úr kegyelmes, és nem keresi bennünk a rosszat. Ismeri határainkat. Nem felejtkezik el arról, hogy por vagyunk. Végtelen együttérzéssel és irgalommal begyógyítja minden elesésünket. Bűneink ellenére szeret bennünket Nem vonja meg tőlünk világosságát, hanem ránk ragyogtatja azt Krisztus nevéért.

Testvérnő! Bízzál mindenkor Jézusban, aki a te igazságod! Isten szeretete betölti szíved a Szentlélek által, és ebben az Úr kegyelméből van részed. Egy vagy Krisztussal, akinek kegyelme által türelmes és megbízható lehetsz, és akinek kegyelme által győzhetsz a nyughatatlanság felett. Krisztus gyöngéd Lelke által felmelegíti szíved, és megújítja gyenge lelkedet. Már csak néhány nap, és nem leszünk többé vándorok és idegenek ezen a földön. Most még jobb, egy mennyei ország után vágyódunk. Otthonunk a mennyben van. Add át lelkedet Istennek bizalommal! Helyezd Rá minden terhedet!

Milyen sokszor érintette meg szíved a Megváltó ábrázatának szépsége. Jelleme elbűvölt, és szenvedésének gondolata töltött el. Most azt akarja, hogy helyezd Rá teljes terhedet. Küldök neked egy fejezetet, mely mindenkor vigasztalásodra lesz: „És így szólsz ama napon: Hálákat adok néked, oh Uram! mert jóllehet haragudtál reám, de elfordult haragod, és megvigasztaltál engemet! Imé, az Isten az én szabadítom! bízom és nem félek; mert erősségem és énekem az Úr, az Úr, és lön nékem szabadítom! S örömmel merítetek vizet a szabadító kútfejéből” (Ésa 12:1-3). (14b Levél, 1891).