Használjátok ki a lehetőségeket! - Nem hitetlenség az olyan gyógyszerek alkalmazása, melyeket Isten adott a fájdalom enyhítésére és a természet helyreállító munkájának elősegítésére. Nem hitehagyás [a gyógyulás reményében imát óhajtó betegek részéről] együttműködni Istennel, és megtalálni a javulást elősegítő feltételeket. Isten hatalmat adott nekünk arra, hogy ismeretet szerezzünk az élet törvényeiről. Ezt az ismeretet azért tette elérhetővé számunkra, hogy azt a gyakorlatban is hasznosítsuk. Használjunk ki minden lehetőséget az egészség helyreállítása érdekében, és munkálkodjunk összhangban a természeti törvényekkel (A nagy orvos lábnyomán, 231-232. oldal, 1905.).

Használjátok a számotokra hozzáférhető elemeket! - Téves az az elképzelésed, mely szerint semmiféle gyógymóddal nem szabadna kezelni a betegeket. Isten nem gyógyítja meg a beteget a körülöttünk levő gyógyelemek nélkül, és ha az ember nem hajlandó alkalmazni azokat az egyszerű gyógyeszközöket, melyeket Istentől kapott a tiszta levegő és víz formájában.

Krisztus napjaiban és az apostolok idején is voltak orvosok. Lukácsot a szeretett orvosként említi a Biblia. Lukács bízott abban, hogy az Úr szakértelmet ad neki a gyógyszerek alkalmazására.

Amikor az Úr elmondta Ezékiásnak, hogy még tizenöt évig megtartja életét, és ígérete jeleként tíz fokkal visszaállította a nap állását, miért nem árasztotta gyógyító hatalmát a királyra azonnal? Azt mondta neki, hogy tegyen egy köteg fügét a sebére, és az Isten által megáldott természetes orvosság meggyógyította a királyt.

Sokáig folytathatnám még ezt a témát, Testvérem, de hadd fejezzem most be néhány példával. [A példák a faszén használatáról szólnak és a. 30. részben olvashatók].

Ezek a dolgok óvatosságra intenek minket, nehogy túlságosan merev elgondolásokat és benyomásokat fogadjunk el. Tiszteletben tartom a tablettakészítmények használatáról alkotott véleményed, de még ezzel kapcsolatban is meg kell jegyeznem, hogy amíg a betegek nem látnak tisztán ebben a dologban, addig nem szabad nekik elmondanod, hogy teljesen elveted a tablettákat. Gyakran hozod magad olyan helyzetbe, melyben lerontod befolyásodat. Senkinek nem teszel vele jót, ha minden meggyőződésednek hangot adsz. Elzárod magad az emberektől. Változtatnod kell rossz befolyásodon! (182. Levél, 1899., - egy külföldi missziómunkáshoz).

Isten gyógyszerei. - A gyógyítás művészetének sok módszere van, de a menny csak egyetlen egyet ismer el. Isten gyógyszerei a természet egyszerű elemei, melyek nem viselik és rongálják meg a szervezetet erőteljes sajátságaikkal. Friss levegő és víz, tisztaság, helyes étkezés, egyszerű életvitel és Istenbe vetett szilárd bizalom - mindezek Isten orvosságai, melyek hiánya miatt ezrek veszítik el életüket. Mégis, ezek a gyógyszerek kimennek a divatból, mert szakszerű használatuk olyan munkát igényel, melyet az emberek nem kedvelnek. A friss levegő, a testmozgás, a tiszta víz, a tiszta és üdítő környezet mindenki számára olcsón elérhető; a tablettakészítmények viszont drágák, mind anyagi, mind pedig a szervezetre gyakorolt hatásuk értelmében (Bizonyságtételek V. kötet, 443. oldal, 1885.).

Használjatok egyszerű orvosságokat! - A természetnek segítségre van szüksége helyreállító munkájában, és ez a segítség a legegyszerűbb orvosságokban található, különösképpen azokban, melyek magában a természetben találhatóak - ilyenek a tiszta le- 2gg vegő és a helyes lélegzés értékes ismerete; a tiszta víz és alkalmazásának ismerete; sok napfény, lehetőség szerint a ház minden szobájában, és értelmes ismeret annak hasznos alkalmazásáról. Mindezek nagy hatásfokkal használhatók, és az a beteg, aki elsajátítja a táplálkozás és öltözködés helyes elveit, nyugalomban, békességben és jó egészségnek örvendve élhet. Senki nem fogja tudni rávenni, hogy szájához emelje a tablettakészítményeket, melyek, a természet munkájának megsegítése helyett megbénítják annak erőit. Ha a betegek és szenvedők kitartóan gyakorolnák az egészségügyi reformról szerzett ismereteiket, akkor közülük tízből kilencen meggyógyulnának betegségükből (Medical Ministry, 223-224. oldal, 22. Kézirat, 1887.).

Vízgyógyászat és egyszerű gyógynövények. - Az Úr azt tanította nekünk, hogy a helyes vízhasználatban hatékony gyógyászati lehetőség rejlik. A vízkezelést szakszerűen kell alkalmazni. Azt az utasítást kaptuk, hogy a betegek kezelésekor ne alkalmazzunk drogkészítményeket. Használjunk egyszerű gyógynövényeket a betegek kezelésére, mert azoknak a szervezetre gyakorolt befolyása nem olyan, mint a tablettáké, melyek megmérgezik a vért és veszélybe sodorják az életet (73. Kézirat, 1908. - ,Ismételt tanácsok’).

A szervezetet tisztító orvosságok. - Krisztus soha nem ültette el a halál magvait az emberi szervezetben. Ezeket a magokat Sátán ültette, amikor megkísértette Adámot, hogy egyen a jó és gonosz tudásának fájáról, s ez Istennek való engedetlenséget jelentett. Az Úr kertjében egyetlen mérgező' növény sem volt, de miután Adám és Éva bűnbe esett, mérgező növények eredtek ki a földből. A magvető példázatában a gazdának feltették a kérdést: „Uram, avagy nem tiszta magot vetettél-e a te földedbe? honnan van azért benne a konkoly?” A gazda pedig így válaszolt: „Valamely ellenség cselekedte azt’’ (Mt 13:27—28). A konkolyt a gonosz veti el. Minden mérgező növény tőle származik. Zseniális keverési módszereivel megrontotta a földet konkollyal.

Miért használják az orvosok továbbra is azokat a tablettákat, 289 melyek halálos gonoszt hagynak a testben, és tönkreteszik azt az életet, melynek megmentésére Krisztus a földre jött? Krisztus orvosságai megtisztítják a szervezetet. Sátán azonban megkísértette az embert, hogy olyan anyagot vigyen szervezetébe, mely meggyengíti az emberi szervezetet, eldugítja és lerontja Isten csodálatos alkotását. A betegnek adott tabletta nem helyreállít, hanem lerombol. A drogok soha nem gyógyítanak. Ellenkezőleg, olyan magokat plántálnak a testbe, melyeknek gyümölcse keserű lesz...

Megváltónk helyreállítja az emberben Isten erkölcsi képmását. A természet világába orvosságot helyezett az emberek betegségeire, hogy követői éljenek és bővölködjenek. Biztonsággal elvethetjük azokat a készítményeket, melyeket az emberek a múltban használtak.* *Érdekes tény, hogy a huszadik századi orvosi kutatások eredményeként az orvosok többnyire elvetették azoknak az orvosságoknak a használatát, melyek a kijelentés idejében még általánosak voltak.

Az Úr a betegségek ellenszereit egyszerű növényekbe** ültette, és ezeket nyugodtan használhatjuk hittel. Ezek használata nem hitetlenség, hiszen amikor javunkra használjuk az Istentől nyert áldásokat, akkor együttműködünk Istennel. Az Úr fel tudja használni a vizet, a napfényt, és az általa növesztett gyógyfüveket a tudatlanságból vagy baleset útján bekövetkezett betegségek gyógyítására. Nem tanúsítunk hitetlenséget, amikor arra kéjük Istent, hogy áldja meg orvosságait. Az igaz hit hálát ad Istennek az ismeretért, mely alapján úgy tudja használni ezeket az értékes áldásokat, hogy azok helyreállítsák az ember testi-lelki egészségét. **Megjegyzendő, hogy a napjainkban felírt orvosságok nagy része a növényvilág elemeiből épül fel, és nem mérgező.

A testet gondozni kell, és ebben az Úr megkívánja az emberi fél együttműködését. Az embernek meg kell ismernie az agy, a csontok és az izmok működését, és azt is, hogy hogyan tarthatja azokat egészségben (65. Kézirat, 1899. -Általános kézirat).

Kérdésed ez: „Sürgős esetekben hívhatunk-e világi orvost, mert a szanatórium orvosai annyira elfoglaltak, hogy nem marad idejük a külső orvoslásra.”... Ha az orvosok annyira elfoglaltak, hogy nincs idejük az intézményen kívüli betegek kezelésére, nem lenne-e bölcsebb, ha mindenki ránevelné magát az egyszerű orvosságok alkalmazására az olyan tabletták használata helyett, melyek valódi tartalmát hosszú nevek mögé rejtik? Miért maradna bárki is tudatlan Isten gyógyszerei: a meleg vizes vagy a hideg-meleg vizes borogatás felől. Fontos, hogy megismerjük az étrendnek a betegre tett jótékony hatásait is. Mindenki tanulja meg, mit tehet egészsége érdekében!

Ha beteg volnék, nem sietnék körzeti orvost hívni. Nem is érinteném latin nevű csodaszereiket.* Tudni akarom a tiszta angol nevét mindannak, amit szervezetembe viszek. Akik gyakorlattá teszik a tablettakészítmények fogyasztását, bűnt követnek el értelmük ellen és veszélybe sodorják a teljes hátralevő életüket. Vannak ártalmatlan gyógyfüvek, melyeknek használata sok, látszólag komoly nehézséget meg tud oldani. Ha mindenki igyekezne ismeretet szerezni a test szükségletei felől, a betegség ritkaság lenne, nem pedig mindennapos. Egy csipetnyi megelőzés felér egy nagy adag gyógyítással (86. Kézirat, 1897. - Általános kézirat, Az egészségügyi reform elvei’, Cooranbong, Ausztrália). *Ellen G. White itt az 1897-es Ausztrália őserdei gyógyítóira gondol ahonnan a levelet is írta. Az olvasó tartsa szemelőt, hogy a huszadik század második évtizedéig az orvosi képzés többnyire szabályozatlan, és gyakran igen szegényes. Sok esetben csak tanoncjellegű oktatásról volt szó, mely rövid elméleti oktatással párosult egy többé-kevésbé ortodox iskolában. Az orvosi szakma nem volt kellőképpen megalapozott. Egy közönséges orvos többnyire mérgező hatású drogokat írt fel, melyeket gyakran nagy adagokban kellett bevenni.

Az itt következő tények világosan megmutatják, hogy Ellen G. White kijelentése nem alkalmazható az alapos képzésben részesült és lelkiismeretes orvos munkájának elvetésére.

Sok kijelentése van az orvosok elhivatásáról és nagy felelősségükről.

Ő maga képzett orvosokhoz fordult, melyről nyomtatott anyagok és hozzátartozói beszámolói tesznek bizonyságot.

Tanácsa egyik munkatársának, mely szerint „bízza az orvosokra mindazt, amit meg kell tenni” érdekében (251. oldal), és melyben étkezésre készteti, mert „földi orvosa íb azt tenné” (253. oldal).

Sok tanácsa a gyakorló orvosokhoz, melyek olvashatók a Nagy Orvos lábnyomán, Counsels on Health, és a Medical Ministry című könyvekben.

Egy hetednapi adventista egészségügyi főiskola lapításánál adott irányelve, mely szerint szükség van ,egy olyan egészségügyi oktatásra, mely lehetővé teszi a tanulók számára, hogy letegyék a törvény által az orvosi gyakorlatot folytatók számára előírt vizsgák letételére” (7. Kézirat, 1910. - Lásd: The Story of Our Health MesBage, 1955. 386. oldal!)

Az Úrtól sok tanítást kaptam a szanatóriumok építési helyének meghatározásával kapcsolatban. A kiválasztott telkek legyenek néhány kilométer távolságra a nagyvárosoktól, és gazdálkodásra alkalmas fold is legyen biztosítva mellettük. Gyümölcs- és zöldség- termesztést kell folytatni, a betegeket pedig bátorítani a kinti munkára. Sok tüdőbajban szenvedő beteg meggyógyulhatna, ha olyan éghajlat alatt élne, ahol az év nagy részében a szabad levegőn tartózkodhat. A tüdővészben elhunytak közül sokan életben maradhattak volna, ha tisztább levegőt szívtak volna. A kinti friss levegő olyan gyógyító erő, melynek nincsenek káros utóhatásai...

Jobb lett volna, ha szanatóriumainkban minden tablettakészítményt elutasítottak volna elejétől fogva, és olyan egyszerű orvosságokat alkalmaztak volna, mint a tiszta víz, a friss levegő, a napfény, és a mezőn található gyógyfüvek közül néhány. Ezek éppolyan hatékonyak lettek volna, mint az emberi tudomány által eszközölt és titokzatos nevek mögé rejtett tabletták, de nem gyakoroltak volna káros hatást a szervezetre.

A betegségben szenvedők ezrei gyógyulhatnának meg, ha nem a gyógyszertárra támaszkodnának, és felhagynának minden tablettakészítménnyel. Ha az egyszerű életet választva elhagynák a kávét, az alkoholt, és a fűszereket, melyek annyira izgatják és meggyengítik a gyomrot, hogy az még az egyszerű ételek megemésztésére sem képes serkentők használata nélkül. Az Úr készséggel ragyogtatja a gyengélkedőkre világosságának tiszta és fényes sugarait (115. Kézirat, 1903. -Általános kézirat a szanatóriumi munkával kapcsolatban).