Ebben a romlott korban a gyermekek meggyengült szervezettel születnek. A szülőket megdöbbenti a gyermekek és a fiatalok közötti halandóság aránya, és ezt mondják: „Ez a mi időnkben nem így volt.” A gyermekek korábban egészségesebbek és erősebbek voltak, és sokkal kevesebb gond nehezedett vállukra. Most, a rájuk árasztott minden gondoskodás ellenére, meggyengülnek, lesoványodnak, és meghalnak. A szülők, rossz szokásaik következtében, betegséget és szellemi gyengeséget hagyományoztak utódaikra.

Születésük után egészségüket még jobban lerontják, mert az élet törvényeit félvállról véve nevelik őket. A helyes irányítás sokat javítana egészségükön. A szülők azonban ritkán járnak el helyesen gyermekeikkel kapcsolatban, és ez még jobban legyengíti a rájuk hagyományozott szánalmas örökséget. Helytelen bánásmódjuk miatt a gyermekek életereje megcsappan, és ez előkészíti az utat a korai halálra. A szülőkből nem hiányzott a gyermekeik iránti szeretet, de ezt a szeretetet nem jól gyakorolták. Az anyák egyik nagy hibája a gyermekekkel kapcsolatban az, hogy megvonják tőlük a friss levegőt, melyre a megerősödés érdekében szükségük lenne. Sok anya szokása, hogy alvás közben letakarja gyermeke fejét, ráadásul a szoba meleg és ritkán van szellőztetve. Ez már maga is elegendő ahhoz, hogy a szív és a tüdő munkáját nagyban legyengítse, s így az egész szervezetre kihasson. Miközben a gyermeket óvni kell a huzattól vagy a hirtelen és túl nagy változásoktól, különösképpen kell gondoskodni arról, hogy tiszta és életerőt adó levegőt lélegezzen be. Semmi kivetnivaló bűz ne maradjon a gyermekszobában és a gyermek közelében, mert az ilyen dolgok nagyobb veszélyt jelentenek a gyenge gyermekek, mint a felnőttek számára.

Az anyák inkább a divatot, mintsem az egészséget tartották szem előtt gyermekeik felruházásakor. A gyermekruhát általában csinosra készítik, sokkal inkább a mások előtt való tetszelgést tartva szem előtt, mint a kényelmet. Sok időt töltenek hímzéssel és szükségtelen díszítgetéssel, hogy a csöppség ruhái gyönyörűek legyenek. Az anya gyakran saját és gyermekei egészségének rovására végzi el ezt a munkát. Amikor örömteli tevékenységgel kellene töltenie az időt, gyakran olyan munka felett hajlong, mely erősen leterheli a szemet és az idegeket. Gyakran igen nehéz elérni azt az anyánál, hogy eleget tegyen komoly kötelességeinek saját ereje megóvása terén, mellyel nem csak saját, hanem gyermekei jólétét is elősegítené.

Sok amerikai asszony feláldozza gyermekeit a tetszelgés és a divat oltárán. Az anya az emberiség kicsiny morzsájára helyezi azokat a divatos öltözeteket, melyek elkészítése hetekig tartott, és amelyek teljesen alkalmatlanok a cél betöltésére, ha az egészség egyáltalán számít valamit. A ruhák túlzottan hosszúak, és csak úgy lehet azokat a gyermekeken tartani, ha a testüket szoros fűzőkkel vagy ruhaderékkal szorítják el, melyek megakadályozzák a szív és a tüdő szabad működését. A ruha hossza szükségtelen terhet helyez a gyermekekre, akiknek izmai és végtagjai ilyen öltözetben nem tudnak szabadon mozogni.

Sok anya szükségesnek látta gyermekei testének formába szorítását, mintha attól félt volna, hogy azok szoros kötések nélkül darabokra esnek vagy eltorzulnak. Az állatvilág tagjai eltorzulnak talán, amiért esetükben minden a természet munkájára van bízva? A báránykák eltorzulnak-e, amiért nem helyeznek rájuk kötéseket, hogy azok által megtartsák alakjukat? Isten csodálatos és finom alkotásai ők. Az Alkotó munkái közül az emberi teremtmény a legtökéletesebb, de a leginkább segítségre szoruló alkotás, ezért az anyáknak oktatásra van szükségük a fizikai törvényekkel kapcsolatban, hogy képesek legyenek testi, szellemi és erkölcsi egészségre nevelni gyermekeiket. Anyák, a természet olyan formát szabott gyermekeitekre, melynek nincs szüksége fűzőkre és kötésekre annak megerősítése céljából. Isten, mielőtt gondjaitokra bízta a gyermekeket, elegendő csontot és izomzatot adott nekik ahhoz, hogy azok támogassák őket és egybetartsák a természet finom belső gépezetét.

A gyermek ruháit úgy kell megválasztani, hogy azok étkezés után a legkevésbé se szorítsák a gyermek testét. A gyermekek divatos, a vendégek csodálatának kiváltására történő öltöztetése ártalmas hatást fejt ki. A ruhákat zseniális módon úgy tudják elkészíteni, hogy a gyermek szörnyen kényelmetlenül érezze magát, amit csak fokoznak azáltal, hogy a kihordott ruhát egyikről a másikra örökítik át. Van azonban egy ennél is nagyobb ártás. A gyermek sok lehelet által beszennyezett levegőt szív, melyek közül némelyik még az idősebb emberek erős tüdeje számára is ártalmas. A dohányosok rossz leheletének beszívása legyengíti és megbetegíti a gyermek tüdejét. Sok gyermek gyógyíthatatlan mérgezést szenved amiatt, hogy egy ágyban alszik dohányos apjával. A tüdőn és a bőrön keresztül távozó mérgező dohánygőzök belélegzésével a gyermek szervezetében felhalmozódik a méreganyag. Némelyek esetében ez lassú méregként hat, megrongálja az agyat, a szívet, a májat és a tüdőt, ami fokozatos legyengüléshez, végül pedig halálhoz vezet. Mások esetében azonban szinte azonnal kifejti hatását, és görcsöket, rohamokat, lebénulást és hirtelen halált okoz. A gyászoló szülők fájlalják szeretteik elvesztését, és döbbenten állnak Isten különös végzése előtt, holott a Gondviselés nem akarta a gyermekek halálát. A romboló dohány élvezete miatt váltak mártírokká. A szülők tudatlanul, de nem kevésbé biztosan ölik meg gyermeküket a szörnyűséges méreggel. A dohányos minden egyes lélegzete megmérgezi a levegőt maga körül. A gyermekeket óvni kell minden olyan dologtól, mely izgatja az idegrendszert. A gyermek éjjel és nappal lélegezzen tiszta, friss és egészséges levegőt, mely mindenféle méregtől mentes.

A gyermekek és a fiatalok közötti halandóság nagy arányának egy másik jelentős oka, hogy szüleik fedetlenül hagyják vállukat és karjukat. Ezt a divatos szokást nem lehet elég szigorúan elítélni, mert már ezrek halálát okozta. A karokat és végtagokat érő levegő meghűti ezeket a testrészeket, megakadályozza az egészséges vérkeringést, és betegséget okoz, különösen a tüdőben és az agyban. Akik fontosabbnak tartják gyermekeik egészségét a vendégek balga hízelgéseinél és az idegenek elismerésénél, azok mindig ruhát adnak gyermekeik vállára és karjára. Több anya figyelmét felhívták már a lila karokra és kezekre, és ennek az egészségromboló hatására. A válasz azonban gyakran így hangzott: „Mindig így öltöztetem a gyermekeimet, és Ők majd idővel hozzászoknak ehhez. Nem tudom elviselni, amikor a gyermekek karját ruhával borítják, mert az olyan ódivatú.” Ezek az anyák úgy öltöztetik törékeny kicsinyeiket, ahogyan ők maguk nem öltözködnének. Tudják, hogyha saját karjuk maradna szabadon, átjárná őket a hideg. El tudják-e hordozni a kisgyermekek ezt a terhet anélkül, hogy meg ne betegednének? Némely gyermek olyan erős szervezettel születik, hogy élete feláldozása nélkül el tudja viselni ezt a rontást. Mégis, ezrek áldoztatnak fel, és tízezrek élete rövidül meg és válik betegessé amiatt, hogy fűzőkkel és túl sok ruhával terhelik meg testüket, miközben a karjukat meztelenül hagyják, pedig az olyan távol van az élet központjától, hogy még több ruhára van szüksége, mint a mellkas és a tüdő feletti részeknek. Elvárhatják-e az ilyen anyák, hogy gyermekeik csendesek és egészségesek legyenek, miközben így bánnak velük?

Amikor a végtagok és a karok meghűlnek, a vér ezekből a részekből a tüdőbe és a fejbe áramlik. A vérkeringés lelassul, és a természet finom gépezete nem működik összhangszerűen. A gyermek szervezete legyengül, és a kicsi sír és jajgat a rá nehezedő romlás miatt. A szoros kötések és egy túlterhelt gyomor nem fér meg egymással. A gyermek nehezen lélegzik. Sikíthat, küzdhet és kapkodhat a levegő után, az anya mégsem gyanítja az okát. Egy pillanat alatt könnyíthetne a szenvedő helyzetén, vagy legalább megoldhatná a szoros kötést, ha értené a dolog természetét. Idővel azonban megijed, és igazán betegnek véli gyermekét. Orvost hív, aki néhány pillanatra vészjóslón néz a gyermekre, majd mérgező gyógyszereket ír elő, vagy valamit, amit enyhítő orvosságnak neveznek, melyet az utasításokat hűen betartó anya bead gyermekének. Ha a gyermek eddig nem volt beteg, most már valóban az lesz. Immár tablettamérgezésben szenved, mely a legmakacsabb és legkevésbé gyógyítható betegség. Ha fel is gyógyul a gyermek, többé-kevésbé szervezetében kell hordania a mérgező anyag hatásait, és ki van téve a görcsös rohamoknak, szívbetegségnek, vízkórnak, vagy tüdőbajnak. Némely gyermek nem elég erős ahhoz, hogy a mérgező anyagból csak egy kis mennyiséget is elviseljen, és amikor a természet le akarja küzdeni a betolakodót, a törékeny gyermek éltető ereje annyira leterhelődik, hogy a halál tesz pontot az események végére.

Napjainkban nem ritkán fordul elő, hogy a szenvedő és haldokló gyermek bölcsője körül forgolódó anya szívét tépik a kínok, miközben a gyönge nyöszörgést hallgatja és végignézi kicsinye végső küzdelmét. Csodálkozik azon, hogy Isten miért sújt így le az ártatlan gyermekre. Nem gondolja, hogy saját helytelen útja hozta meg az eredményt. Éppoly biztos módon rombolta le a gyermek életerejét, mintha mérget adott volna neki. A betegség soha nem jön ok nélkül. Először utat készítenek előtte, majd az egészség törvényeinek áthágása révén felüti fejét. Isten nem leli örömét a gyermekek halálában és szenvedésében. A szülők gondjaira és testi, lelki és szellemi nevelésére bízza őket, hogy hasznosak lehessenek a földön és az eljövendő mennyei hazában.

Ha az anya tudatlanságban marad gyermekének testi szükségleteit illetően, és ennek következtében a gyermek megbetegszik, ne várja el Istentől, hogy csodát tegyen a gyermek megbetegítésének ellensúlyozása érdekében, melyért ő a felelős. Gyermekek ezrei haltak már meg, akik életben maradhattak volna. Szüleik tudatlanságának áldozatai lettek, mert a szülők nem ismerték az ételek, az öltözet, és a beszívott levegő egészségre gyakorolt hatását. Az anyának azt az időt, melyet a gyermek ruházatának szépítgetésével töltött, nemesebb célra kellett volna használnia. Tanulmányoznia kellett volna saját és gyermekei testi szükségleteit. Hasznos ismereteket kellett volna szereznie gyermekeinek egészséges neveléséről, miközben tudatosan gondolkodik azon, hogy eljárása vagy előnyére, vagy ártására lesz az eljövendő nemzedékeknek.

A nehezen kezelhető és makrancos gyermek anyja tanulmányozhatná a gyermek viselkedésének okát. Ha ezt megteszi, gyakran látni fogja, hogy valami baj van a nevelésével. Gyakran megtörténik, hogy az anya megijed a gyermek betegségének tüneteitől, és ezért gyorsan orvost hív, holott könnyíthetett volna a gyermek szenvedésén, ha leveszi róla a szoros ruhát, és kényelmes, laza ruhára cseréli azt, melyben szabadon használhatja a kezét és a lábát. Az anyáknak tanulmányoznia kellene az ok-okozati összefüggéseket. Amikor a gyermek megfázik, az általában az anya helytelen eljárása miatt van. Ha az alvás idejére a fejét éppúgy betakarja, mint a testét, akkor a gyermek a megnehezített légzés, a tiszta és friss levegő hiánya miatt hamarosan izzadni kezd. Amikor az anya kiveszi a gyermeket a takaró alól, az szinte biztosan megfázik. A meztelen karok miatt a gyermek szüntelen ki van téve a megfázásnak, valamint a tüdő és az agy vértolulásának. Ezek előkészítik az utat a gyermek megbetegedése és megnyomorodása előtt.

A szülők nagy mértékben felelősek gyermekeik testi egészségéért. Azok a gyermekek, akik túlélik a rontásokat a kisgyermekkor idején, még nincsenek biztonságban a későbbi gyermekkorban. Szüleik továbbra is helytelenül járnak el irányukban. Fedetlenül hagyják lábukat és karjukat. Akik a divatot többre tartják az egészségnél, abroncsszoknyát adnak gyermekeikre, pedig azok nem kényelmesek, nem egyszerűek és nem egészségesek, mert megakadályozzák, hogy a ruhanemű hozzásimuljon a testhez. Az anyák meleg alsóneműt adnak gyermekeikre, mely körülbelül a térdükig ér, de közben a lábak alsó részét csak egy vékony réteg pamut vagy flanel fedi, és vékony talpú cipő van rajtuk. Az abroncsok távol tartják testüktől a ruhát, ezért lehetetlen számukra elegendő meleghez jutni, s így a lábuk folyamatosan hideg levegőben fürdőzik. A végtagok meghűlnek, a szív munkája megkétszereződik, mert a vért ezekbe a meghűlt tagokba kell préselnie, és amikor a vér útját befejezve visszatér a szívbe, az már nem ugyanaz az életerős és meleg vér, mint amely kiindult belőle. A vér lehűlt a végtagokban. A szív, mely legyengült a sok munkától és a rossz vér rossz keringésétől, még nagyobb erőfeszítésre kényszerül, hogy azokba a végtagokba juttassa a vért, melyek soha nem annyira egészségesen melegek, mint a többi testrész. A szív törekvései alábbhagynak, és a lábak szokás- szerűen hideggé válnak. A végtagok által lehűtött vér visszahárul a tüdőre és az agyra, ahol vértolulást és gyulladást okoz.

Isten felelősségre vonja az anyákat azokért a betegségekért, melyeket gyermekeik miattuk szenvednek el. Az anyák meghajtják magukat a divat oltáránál, és feláldozzák gyermekeik egészségét és életét. Sok anya tudatlan az ilyen öltöztetés következményeit illetően, de nem kellene-e ismeretet szereznie, amikor ilyen sok forog kockán? A tudatlanság elegendő mentség-e az értelmi képességekkel rendelkező emberek számára? Aki akar, ismeretet szerezhet gyermekei egészséges öltöztetéséről.

A szülők lemondhatnak gyermekeik egészségéről, ha szőrmékkel és kabátokkal terhelik testüknek azokat a részeit, melyeknek nincs szüksége annyi melegre, és közben szinte teljesen fedetlenül hagyják a végtagokat, melyeknek különös védelemre lenne szükségük. Az élet központjához közel levő testrészeknek kevesebb öltözékre van szüksége, mint a fő szervektől távol eső végtagoknak. Ha a kezek és a lábak megkaphatnák azt a külön réteget, melyet általában a vállra, valamint a tüdő és a szív fölé helyeznek, és így egészséges vérkeringést indítanának a végtagok felé, akkor a fő szervek egészségen végeznék munkájukat, és nem lennének túlterhelve ruhával.

Édesanyák! Nem fáj-e szívetek és nem éreztek-e bajt, amikor gyermekeitek sápadtak, visszamaradtak a fejlődésben, huruttal, influenzával, torokfájással, nyaktáji és arci skrofulás duzzanatokkal küszködnek, valamint tüdő és agyi vértolulással és gyulladással? Tanulmányoztátok-e az okok és az okozatok közötti összefüggéseket? Egyszerű és tápláló, zsiradéktól és fűszerektől mentes ételeket adtatok-e gyermekeiteknek? Nem a divat vezetett-e gyermekeitek öltöztetésekor? Akarok és a végtagok megfelelő védelmének a hiánya sok betegséget és idő előtti halálesetet eredményezett már. Semmi ok nincs arra, hogy leányaitok lábait ne ugyanolyan melegen öltöztessétek, mint a fiúkét. A külső tevékenységekhez hozzászokott fiúk jobban elviselik a hideget és a nehézségeket, és vékony öltözetben is kevésbé vannak kitéve a megfázásnak, mint a lányok, mert a szabad levegő számukra természetes mozgásteret jelent. A törékeny lányok hozzászoknak a benti tartózkodáshoz, és gyakran úgy hagyják el a fűtött szobát és mennek a szabad levegőre, hogy lábuk nem kap nagyobb védelmet a hideg ellen annál, mint amikor a zárt meleg szobában tartózkodtak. A levegő miatt lábuk hamarosan lehűl, és ez utat készít a betegség számára.

Lányaitok ruhájának dereka legyen teljesen laza, maga a ruha formája pedig kényelmes, egyszerű és szerény. Hideg időben viseljenek hosszított flanel vagy pamut alsóneműt, melyet a harisnyába tűrhetnek. Ezek felett legyenek hosszú alsók, melyeket a szárakban a boka köré lehet gombolni, vagy leszűkíteni a cipővel való találkozásnál. Ruhájuk érjen térd alá. Az ilyen öltözet esetében mindössze egy, legfeljebb két könnyű szoknyára van szükség, melyeket a deréknál kell összegombolni. A cipő legyen tökéletesen kényelmes, talpa pedig megfelelően vastag. Ilyen ruhában leányaitok nem lesznek nagyobb veszélynek kitéve a szabad levegőn, mint a fiúk. Egészségük szempontjából sokkal jobb lenne, ha több időt töltenének a házon kívül, még télen is, mintha szüntelen a kályhával fűtött szoba zárt levegőjére lennének korlátozva.

A szülők a menny szemében bűnös módon öltöztetik gyermekeiket. A divat az egyetlen dolog, amit mentségül felhozhatnak. Nem hivatkozhatnak a szerénységre, miközben csak egy réteg azsúrozott harisnyát adnak rájuk. Azt sem mondhatják, hogy ez egészséges, vagy igazán vonzó lenne. Az önmagukat reformereknek nevező emberek számára nem lehet mentség az, hogy mások is ezt az egészségromboló gyakorlatot követik. A bűnt egy kicsivel sem teszi kisebbé az, hogy körülöttünk mindenki az egészségromboló divatot követi, és ez a gyermekek életére és egészségére nézve sem ad garanciát (How to Live, 5. szám, 66-74. oldal).