[Tanács egy üzletembernek azzal a módszerrel kapcsolatban, melynek alkalmazásával fontos döntéseket hozott.]

Amikor helyes döntéseket kívánsz hozni a vallásos kötelességeiddel és üzleti tevékenységeiddel kapcsolatban, feldobsz egy pénzérmét, és annak látható oldala dönti el, hogy melyik utat választod. Az Úr azt üzeni rajtam keresztül, hogy senkit ne bátorítsunk az ilyenfajta módszerek alkalmazására. Ezek túlságosan közönségesek és bűvészmutatvány jellegűek. Ez nem az Úr módszere, és aki erre támaszkodik vezetésért, sikertelenséggel és csalódással fogja szemben találni magát. Mivel nem több mint sorsvetés, az efféle döntés átvétele a kötelesség meghatározására, arra késztetné az embereket, hogy találgatásra és véletlenekre támaszkodjanak, holott munkánknak és terveinknek az Isten Igéje biztos talapzatára kell épülnie.

Isten népe helyes meglátásra juthat kötelességét illetően őszinte imádság és a Szentlélek megszentelése iránti elszánt vágyakozás által. Akik helyesen keresik az útbaigazítást, ezeket az idegen és megbízhatatlan módszereket nem fogadják el. Ekképp megmenekülnek a véletlenre építő' munkától, valamint attól a zűrzavartól, amely az emberi kigondolásokra való támaszkodás mindenkori következménye ...

Népünknek azt mondom, hogy senki ne távozzon el azoktól az egészséges és értelmes elvektől, melyeket Isten lefektetett népe vezetésére. Senki ne támaszkodjon olyan irányításra, mint például a pénzfeldobás. Az ilyen módszer nagyon tetszetős a lelkek ellensége számára, mert ő hatalma alá vonja az érmét, és eszközei által véghezviszi terveit. Senki ne legyen oly könnyen becsapható, hogy bizalmat adjon az ilyen jellegű módszereknek. Senki ne kicsinyeljele tapasztalatát annyira, hogy olcsó eszközökhöz fordul vezetésért az Isten művével kapcsolatos jelentős dolgokat illetően.

Az Úr nem munkálkodik véletlenszerűen. Keressétek őt elszánt imádságban, és Ő késztetni fogja elméteket, valamint szátokba helyezi a kijelentést. Isten népét meg kell tanítani, hogy ne bízzék emberi találmányokban és bizonytalan próbákban Isten vele kapcsolatos akaratának megismerése érdekében. Sátán és eszközei mindenkor készen állnak arra, hogy minden kínálkozó lehetőséget kihasználjanak a lelkek elfordítására az Isten Igéjének tiszta elveitől. Az Isten által tanított és vezetett nép nem ad helyt olyan módszereknek, melyeket nem támaszt alá az „így szól az Úr” elve.

Akik azt állítják, hogy készülnek az Úr eljövetelére, kutassák alázattal az Ő akaratát, és törekedjenek olyan lelkületre, mely az Úrtól jövő minden világosságot készséggel befogad. Mint nép, elég sok tanítást kaptunk kötelességünket illetően ahhoz, hogy Istenre támaszkodjunk bölcsességért és tanácsért. Forduljunk Isten Igéjéhez tanításért! „Kutassátok az írásokat!” - mondta Megváltónk... Alázzuk meg szívünket és tisztítsuk meg lelkünket naponta! Tanuljunk meg mindenkor az Isten Fiának hitével járni!

Testvéreim! Forduljatok el minden sorsvetéssel történő döntés- hozataltól, melyre kísértést éreztek, és helyette a lelketeket próbáljátok meg Isten Igéjének bizonyságtételén keresztül! Elengedhetetlen szükség van arra, hogy minden hívő a Biblia igazságait tegye vezérévé és pajzsává. A fiatalok és idősek előtt egyaránt bizonyságot teszek arról, hogy az igetanulmányozásban van az egyedüli védelme annak a léleknek, aki a végsőkig kitart (Special Testimonies, B sorozat, 17. szám, 25-29. oldal).

W. C. White: Hogyan vélekedsz arról a módszerről, amikor egy személy üzleti vagy hétköznapi kérdésekben a következőképp kér „igen” vagy „nem” választ az Úrtól: Felírja a két szót egy papírdarab két oldalára, majd a földre ejti a papírt. Amelyik szó látható marad, azt fogadja el Isten vezetéseként egy bizonyos dolog helyeslésére vagy helytelenítésére.

E. G. White: [Ez egy véletlenszerű módszer, melyet Isten nem helyesel. „Nem, nem” - mondtam azoknak, akik efféle próbatételt javasoltak. Az Isten művével kapcsolatos szent dolgokat nem szabad ilyen módon kezelni. Isten nem arra tanít bennünket, hogy ilyen utakon tudakozzuk akaratát. Istent dicsőítő tapasztalatokkal gazdagít-e minket a papír vagy érme feldobása, hogy így ismerjük meg Isten akaratát? Nem, nem.

Az ilyesféle próbák lerombolják elfogadójuk vallásos tapasztalatát. Megtérésre van szüksége mindazoknak, akik ilyen dolgokra támaszkodnak vezetésért.]* *Ellen G. White betoldása a jelentés olvasásakor.

Az adventi nép 1844-ben bekövetkezett nagy csalódása után újra és újra meg kellett küzdenünk ezekkel a dolgokkal. Akkor Isten kiemelt betegágyamból, és elküldött, hogy intézzek feddő' üzenetet az ilyen fanatizmus ellen. Különféle módszereket használtak. Kiválasztottak egy jelet, majd annak a jelnek az útmutatását követték.

Egy alkalommal nem temettek el egy beteg gyermeket, mert az általuk kigondolt jel azt mutatta, hogy a gyermek fel fog támadni.

Az Úr elküldött, hogy tegyek bizonyságot az általuk jelként használt dolgok hamissága ellen. Az Úrtól kapott világosság szerint azt mondhatom, hogy az „így szól az Úr”-on kívül nincs számunkra más biztonság.

W. C. White: Tegyük fel, hogy szeretnék megvenni egy házat, ami számomra jónak látszik, és megkérdezem az Urat, hogy megvegyem-e vagy sem. Feldobok egy pénzérmét, és ha fej, akkor meg- 328 veszem, ha pedig írás, akkor nem.

E. G. White: Isten azt az üzenetet adta nekem, hogy ilyen jellegű dolog nem kerülhet be művébe, mert a porig alacsonyítaná azt. Az Úr elém tárta, hogy ez a figyelmet a közönséges dolgok felé fordítaná Istenről, az Ő hatalmáról és kegyelméről. Ezt az ellenség arra használná fel, hogy valami nagyszerűt mutasson az ilyen emberi módszerek követésének gyümölcseként...

W. C. White: Harris testvérnő azt mondja, hogy Harris testvér mindig imádkozik, mielőtt feldobja a pénzt. Változtat-e ez a helyzeten?

E. G. White: Szikrányit sem. Az említett fanatikusok talán nem imádkoztak mindig, amikor a Maine állambeli szörnyű tapasztalataikon átmentek? Ez a módszer az emberi képességekben való bizalomra nevel. Nem kisebb isteni erőre van szükségünk, hanem nagyobbra. Olyan komolyságra van szükség, mely egyedül a mennyből jöhet. Ha azt megkapjuk, akkor összhangban leszünk az isteni tanításokkal...

Minden erőnkkel azon voltunk, hogy arra bátorítsuk népünket, jöjjenek Istenhez hit által, és higgyék, hogy Isten szabadon adja Szentlelkét tanítóként és vezetőként, akinek szolgálata által mindenki megismerheti Isten akaratát (uo. 16-20. oldal)

Nem hiszek a sorsvetésben. A Biblián keresztül világosan szól az Úr minden gyülekezeti tisztség kapcsán...

Ezt üzenem a __-i gyülekezet tagjainak: „Olvassátok a Bibliát sok imával! Ne másokat akarjatok alázatossá tenni Isten előtt, hanem magatokat, és bánjatok gyöngéden egymással. Nem Isten terve szerint való a tisztviselők sorsvetéssel történő megválasztása. Kérjétek meg a felelősségteljes embereket a gyülekezet tisztviselőinek kijelölésére” (37. Levél, 1900).