[*Megjelent a Country Living című pamfletben, 7, 9–12. oldalán.]

Az idő rohamosan közeleg, amikor a szakszervezetek elnyomó uralomra jutnak. Az Úr újra és újra arra utasít, hogy népünk vigye ki családjait a városokból vidékre, ahol megtermelhetik saját élelmüket. A jövőben az adás és vétel problémája igen komoly lesz. El kellene kezdenünk figyelmezni az újra és újra adott utasításra: menjetek ki a városokból vidéki területekre, ahol a házak nem állnak egymás hegyénhátán, és ahol szabadok lehettek az ellenségek beavatkozásától (3. Levél, 1904).

Az emberek szervezetekbe tömörültek a seregek Urának való ellenszegülésre. Ezek a tömörülések tovább szerveződnek mindaddig, amíg Krisztus el nem hagyja közbenjárói helyét a kegyelem trónja mellől, és fel nem ölti a bosszúállás palástját. Sátáni eszközök vannak minden városban, akik nagy buzgalommal az Isten törvényével szembeszegülő pártokba szerveződnek. Állítólagos hívők és önmagukat hitetleneknek vallók együtt foglalják el helyüket ezekben a pártokban. Ez nem az elpuhulás ideje Isten népe számára. Nem engedhetjük meg magunknak, hogy egy pillanatra is elhagyjuk őrhelyünket (Bizonyságtételek, 8. kötet, 42. oldal, 1904).

A szakszervezetek alakulása egyike lesz azoknak az eszközöknek, melyek soha nem ismert nyomorúságot hoznak földünkre.

Isten népének az a feladata, hogy felkészüljön az előtte álló eseményekre, melyek hamarosan vakító erővel fognak rátörni. A világban hatalmas monopóliumokat fognak alapítani. Az emberek olyan szervezetekben kötik magukat egymáshoz, melyek az ellenség nyájaiba terelik őket. Néhány ember egyezségre lép, hogy bizonyos üzleti területeken hozzájuk jusson minden bevétel. Szakszervezetek alakulnak majd, és mindazok az emberek számon lesznek tartva, akik nem lépnek be ezekbe a szervezetekbe (26. Levél, 1903).

A világ szakszervezetei csapdát jelentenek. Testvérek, tartsátok távol magatokat azoktól! Semmi közötök ne legyen hozzájuk! Ezek miatt a szervezetek miatt rövidesen nagyon nehéz lesz intézményeink számára a városokban való munkálkodás. Figyelmeztetésem ez: őrizkedjetek a városoktól! Ne építsetek szanatóriumokat a városokban! Tanítsátok népünket arra, hogy menjenek a városokból vidékre, ahol hozzájuthatnak egy kis darab földhöz, és otthont teremthetnek maguk és gyermekeik számára. …

Éttermeinknek a városokban kell lenniük, máskülönben az étterem munkásai nem tudnák elérni az embereket, és megtanítani őket a helyes életvitel elveire. Jelen pillanatban gyülekezeti házakra van szükségünk a városokban. Hamarosan azonban olyan viszálykodás és zűrzavar lesz a városokban, hogy az elmenni vágyók nem fogják tudni elhagyni azokat. Fel kell készülnünk ezekre a dolgokra! Ezt a világosságot kaptam az Úrtól (Generál Konferencia Bulletin, 1903. április 6).

Évek óta különleges világosságot kapok arról, hogy munkánkat ne a városokra irányítsuk. A városokat megtöltő kavalkád és zűrzavar, valamint a sztrájkok és szakszervezetek által előidézett körülmények nagy akadálynak bizonyulnának munkánkra nézve. Emberek törekednek arra, hogy a különböző szakmák dolgozóit bizonyos szakszervezetek fennhatósága alá hozza. Ez nem Isten terve, hanem egy olyan hatalomé, melyet semmiképp sem szabad elismernünk. Isten Igéje teljesedik be: a gonoszok kévékbe rendeződnek az égetésre.

Mindannyiunknak használnunk kell a ránk bízott képességeket, hogy a világ meghallja az utolsó figyelmeztető üzenetet. A munka során meg kell őriznünk egyéniségünket. Ne csatlakozzunk titkos társaságokhoz vagy szakszervezetekhez! Szabadon kell járnunk Istennel, s közben szüntelen Krisztus utasítását várni. Minden lépésünket az Úrért elvégzendő munka jelentőségének tudatában kell megtennünk (Bizonyságtételek, 7. kötet, 84. oldal, 1902).

Ezek a szervezetek az utolsó napok jelei. Az emberek kévékbe rendeződnek az égetésre. Lehet, hogy sokan az egyház tagjai, ám ezekbe a szervezetekbe tartozva lehetetlen megtartaniuk Isten parancsolatait, hiszen a tagság egyenlő az egész Tízparancsolat elvetésével.

„Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből és teljes lelkedből és minden erődből és teljes elmédből; és a te felebarátodat, mint magadat” (Lk 10:27). Ezek a szavak összefoglalják az ember teljes kötelességét. Az egész embernek, testnek, léleknek és szívnek az Isten szolgálatára való odaszentelését jelentik. Hogyan engedelmeskedhetnek az emberek ezeknek a szavaknak, ha közben olyan dolog támogatására tesznek fogadalmat, mely megvonja embertársaik szabadságát? Hogyan engedelmeskedhetnek ezeknek a szavaknak, ha közben olyan tömörüléseket alkotnak, melyek megrabolják a szegényebb osztályokat a nekik járó előnyöktől, és megfosztják azokat az adás és vétel lehetőségétől (26. Levél, 1903)?

A magukat Isten gyermekeinek vallók semmi esetre sem kapcsolódhatnak a már megalakult vagy a jövőben megalakuló munkásszervezetekhez. Az Úr megtiltja ezt. A próféciák tanulmányozói talán nem látják és nem értik az előttünk álló eseményeket (201. Levél, 1902)?