[1908. november 12-én buzgó férfi érkezett feleségével a kaliforniai St. Helenaba. Találkozót kértek Ellen G. Whitetól és beszámoltak neki a három évvel korábban szerzett különös tapasztalatukról. Ezeket a tapasztalatokat több napos böjtölés és a Szentlélekért való imádkozás után nyerték el. Azt mondták, hogy addig imádkoztak, amíg hatalmas izzadságcseppek jelentek meg homlokukon. Úgy vélték, hogy az apostolokhoz hasonlóan rájuk is kitöltetett a Szentlélek. Állításuk szerint nyelveken is szóltak, és buzgón munkálkodtak azért, hogy másoknak is hasonló tapasztalatban legyen része.

Keleten letartóztatták őket azzal a váddal, hogy mesmerista befolyást alkalmaztak egy gyermeken. Az eset hallatán az ügyvéd és a polgármester azt mondta róluk, hogy ha még nem érték el az őrültség határát, bizonyára veszélyesen közel kerültek ahhoz. Azt mondták, hogy a börtönben ‚a Lélek indítására’ őrültnek tettették magukat, hogy az emberek ne merjenek cellájukba menni.

Hittek abban, hogy a gyermek, aki miatt bevádolták őket, a Prófétaság Lelke ajándékával rendelkezik és ő mutatja meg nekik az utat életükben. Azt állították, hogy ima által betegeket gyógyítanak, démonokat űznek, és sok más csodát visznek véghez. A férj így szólt feleségéről: „A Lélek munkálkodik rajta keresztül, és hisszük, hogy ez a prófétaság ajándéka, amelynek minden testre ki kell töltetnie.”

Az itt következő kijelentéseket ezzel és más hasonló mozgalmakkal kapcsolatban írta Ellen G. White. – Szerkesztők.]

Pontosan két héttel ezelőtt, írás közben fiam, W. C. White azzal nyitott be szobámba, hogy két személy vár odalent, akik beszélni szeretnének velem. Lementem a nappaliba és ott találtam egy férfit és a feleségét, akik azt állították magukról, hogy követik Isten Igéjét és hisznek a Bizonyságtételekben. Azt mondták, hogy különös tapasztalaton mentek át az elmúlt kéthárom év alatt. Őszinte szívű embereknek látszottak.

Meghallgattam tapasztalataikat, majd megosztottam velük, hogy mit kellett tennünk a fanatizmus elhárítása érdekében röviddel azután, amikorra az Úr eljövetelét vártuk. Azok alatt a megpróbáló napok alatt legkedvesebb testvéreink némelyike fanatizmus áldozata lett. Aztán azzal folytattam, hogy a vég idején is furcsa megnyilatkozásokkal találkozunk majd azok részéről, akiket állításuk szerint a Szentlélek vezet. Vannak olyanok, akik nagy jelentőséget tulajdonítanak ezeknek a különös megnyilatkozásoknak. Ezek azonban nem Istentől származnak, a céljuk pedig az, hogy sokak figyelmét eltereljék az Ige tanításaitól.

Történelmünknek ezen a pontján nagyon óvatosan kell bánnunk mindennel, ami a fanatizmus és rendellenesség jegyeit hordozza. Óvakodjunk minden különös gyakorlattól, ami nagy valószínűség szerint felkavarná a hitetlenek érzéseit és arra a gondolatra vezetné őket, miszerint meggondolatlan nép vagyunk és szélsőséges tettekkel párosuló zajban és zűrzavarban gyönyörködünk. Az utolsó napokban a jelenvaló igazság ellensége olyan jelenségeket fog közénk hozni, amelyek nincsenek összhangban a Szentlélek munkájával, mert az a céljuk, hogy félrevezessék azokat, akik készen állnak valami új és különös elfogadására.

Elmondtam a testvérnek és feleségének, hogy tapasztalatom – melyben ifjúságom idején, röviddel az 1844-as év után részem volt – megtanított arra, hogy legyek nagyon óvatos az olyasféle dolgok elfogadásával kapcsolatban, amellyel akkor szembesültünk és amelyet meg is dorgáltunk az Úr nevében.

Nem tudnánk jobban ártani Isten művének annál, mintha megengednénk, hogy idegenszerű jelenséggel párosuló fanatikus lelkület jöjjön be gyülekezeteinkbe. Ezeket a jelenségeket tévesen tulajdonítják a Szentlélek szolgálatának.

A testvér és a testvérnő által elmondott tapasztalatokban – állításuk szerint a Szentlélek apostoli erővel való kitöltetésében volt részük – ugyanannak az eseménynek a megismétlődése, amivel korai tapasztalatunk idején kellett szembenéznünk.

Beszélgetésünk vége felé L. testvér azt indítványozta, hogy imádkozzunk közösen. Arra gondolt, hogy ha majd feleségével ugyanazok a dolgok fognak történni ima közben, amelyekről előzőleg beszámoltak, akkor talán meg fogom tudni állapítani, hogy ez az Úrtól való-e vagy sem. Ezzel nem érthettem egyet, mert az Úr kijelentette nekem, hogy amikor valaki felajánlja, hogy bemutatja ezeket a különös jelenségeket, akkor az határozott bizonyíték arra, hogy nem az Úr munkájáról van szó.

Nem szabad engednünk, hogy ezek a jelenségek csüggedésbe vezessenek bennünket. Időről időre részünk lesz ilyen tapasztalatokban. Ne adjunk helyet az idegen jelenségeknek, amelyek elterelik az ember figyelmét a Szentlélek mélységes ösztönzéseiről! Isten művét mindig nyugalom és méltóság jellemzi. Nem adhatunk helyet semminek, ami zavart keltene és meggyengítené buzgalmunkat az Istentől kapott nagyszerű munka során, hogy felkészítsük a világot Krisztus második eljövetelére (338. Levél, 1908).

Azért osztom meg veletek ezeket a tapasztalatokat, hogy megtudjátok miken mentünk keresztül. … Néhány fanatikus személy 1844 után fel s alá táncolt, miközben azt énekelte: „Alleluja, alleluja, alleluja, alleluja, alleluja, alleluja.” Néha csendben megvártam, amíg befejezik, majd felálltam és megmondtam nekik, hogy az Úr nem így munkálkodik. Az Úr nem így gyakorol ránk benyomást. Az emberek figyelmét az Igére kell irányítanunk, mert hitünk alapja az Ige.

Akkoriban még gyermek voltam, mégis ismételten bizonyságot kellett tennem ez ellen az idegenszerű viselkedés ellen. Azóta szüntelen óvatosságra törekszem, nehogy valami ilyesmi hatoljon népünk soraiba. A fanatizmus minden megjelenési formája eltereli a figyelmet az igazság bizonyítékáról, ami nem más, mint az Ige.

Lehet, hogy következetlen úton jártok, de befolyásotokra némelyek esetleg következtlen útra lépnek. Ennek eredményeként tele leszünk olyan dolgokkal, melyek szinte lehetetlenné teszik, hogy a hitetlenekben helyes benyomást keltsünk üzenetünket és munkánkat illetően. Isten szilárd Igéjével kell az emberek elé állnunk, és miután az Igét befogadják, a Szentlelket is elnyerhetik. A Szentlélek azonban mindig úgy jön el (ahogyan azt már említettem), hogy közben az emberek józan ítélőképességére bízza magát. Beszédünkben, éneklésünkben és bármilyen más lelki tevékenységünkben Isten minden igaz gyermekére jellemző nyugalmat, méltóságot és istenfélelmet kell tükröznünk.

Szüntelen ki vagyunk téve annak a veszélynek, hogy valami olyat engedünk sorainkba, melyet a Szentlélek munkájának vélünk, holott az a valóságban a fanatizmus lelkületének gyümölcse. Ameddig megengedjük az igazság ellenségének, hogy helytelen úton vezessen bennünket, addig nem remélhetjük, hogy el tudjuk érni az őszinte szívű embereket a harmadik angyal üzenetével. Az igazságnak való engedelmesség az, ami által meg kell szentelődnünk. Mindentől félek, ami irányt mutat arra, hogy elfordítsa a figyelmet az igazságnak, az Isten Igéjében feltárt szilárd bizonyítékairól. Félek ezektől! Félek! Gondolatainkat az értelem határain belül kell őriznünk, nehogy az ellenség minden rendet felborítson bennünk. Vannak lelkes természetű emberek, akiket könnyen elsodor a fanatizmus áradata. Ha bármi olyat beengednénk a gyülekezeteinkbe, amely az ilyen embereket hamisságba sodorja, akkor hamarosan azt látnánk, hogy a hamis dolgokat a legmesszebbmenő szélsőségekben gyakorolják. Ezek miatt a zavaró elemek miatt később a hetednapi adventisták mindegyikét megbélyegeznék.

Gondolkodtam azon, hogyan nyomtathatnánk ki újra kezdeti tapasztalataink leírását abból a célból, hogy népünk közül többen is megismerhessék azokat, hiszen már régóta tudom, hogy a fanatizmus – különböző formákban – újra fel fogja ütni a fejét. Meg kell erősítenünk alapállásunkat az Ige által! Utasítsunk el minden szélsőséget és idegenszerű jelenséget, melyeket némelyek nagyon hamar átvennének és gyakorolnának! Ha megengednénk, hogy e zűrzavar sorainkba jöjjön, akkor nem tudnánk úgy végezni munkánkat, ahogyan kellene.

Krisztus földi szolgálatának évei során istenfélő asszonyok segítkeztek a Megváltó és a tanítványok munkájában. Ha ennek a munkának az ellenzői valami rendellenességet találhattak volna az asszonyok munkájában, az azonnal véget vetett volna tevékenységüknek. Noha asszonyok munkálkodtak együtt Krisztussal és a tanítványokkal, munkájukat olyan magas fokon végezték, amely felette állt a gyanú árnyékának. Semmiféle vádra nem adtak alkalmat. Mindegyikőjük figyelme a Szentírásra, nem pedig az emberekre irányult. Olyan világosan és értelmesen hirdették az igazságot, hogy azt mindenki megérthette.

Nagyon félek minden olyan fanatikus természetű dologtól, mely népünk soraiba férkőzhetne. Sokaknak kell megszentelődnie, de a megszentelődésnek az igazság üzenetének való engedelmesség által kell végbemennie! …

Nem engedhetjük meg, hogy a túlfűtött elemek úgy viselkedjenek sorainkban, hogy az lerombolja az azokra az emberekre való befolyásunkat, akiket el szeretnénk érni az igazsággal. Évekbe telt, mire ellensúlyoztuk a világban, azt az adventistákról nyert kedvezőtlen benyomást, melyet néppé válásunk kezdeti éveiben a fanatikus elemek idegenszerű és gonosz munkái okoztak (115. Kézirat, 1908).

Kedves L. Testvér és Testvérnő!

Nemrégiben éjszakai látomásokban olyan dolgokat tárt elém az Úr, melyeket meg kell osztanom veletek. Az Úr megmutatta, hogy súlyos hibákat követtetek el. A Szentírás és a Bizonyságtételek tanulmányozásakor rossz következtetésekre jutottatok. Ha továbbra is így munkálkodtok, az sok félreértést fog okozni Isten művében. Hamisan értelmezitek Isten Igéjét és a Bizonyságtételeket, majd az azokról alkotott fogalmaitoknak megfelelően idegenszerű munkát kívántok véghezvinni. Még azt is feltételeztétek, hogy hatalmat nyertetek a démonok kiűzéséhez. Befolyásotokra férfiak és nők úgy vélik, hogy démonok szállták meg őket, és az Úr benneteket használ fel eszközként ezeknek a gonosz lelkeknek a kiűzésére.

Feleséged beszéde, éneke és a Szentlélek valódi munkájának ellentmondó, idegen megnyilvánulásai által előkészíti az utat egy olyan fanatikus áramlat előtt, amely a gyülekezeteinkbe engedve nagy károkat okozhat Isten művében.

Testvéreim, üzenetem van számotokra! Feltételezésetek hamis. Sok önzés szövi át megnyilvánulásaitokat. Sátán megigéző hatalma van jelen ezekben a jelenségekben. Ideje abbahagynotok ezeket! Ha Isten üzenetet kívánt volna intézni népéhez általatok, akkor ti teljes alázattal járnátok és munkálkodnátok, a Názáreti Jézus alázatos követőinek szelídségével, nem pedig úgy, mintha színpadon lennétek. Egészen más jellegű befolyást árasztanátok, mint amilyet most…

A keresztény munkást arra indítja a másokért végzett jócselekedetek vágya, hogy megtisztítsa a jelenvaló igazságot minden olyan tanítástól, mely fanatizmusba hajtaná az embereket. A világ történelmének jelenlegi szakaszában a lehető legnagyobb óvatossággal kell járnunk ezen a téren.

Jelenlegi tapasztalataitoknak némelyike nem csak saját lelketeket veszélyezteti, hanem másokét is, mivel üzenetetek őszinteségét úgy kívánjátok igazolni, hogy Krisztus szavaira és a Bizonyságtételekre hivatkoztok. Tévedtek, ha azt gondoljátok, hogy a drága Ige, amely igaz és örök, valamint a Bizonyságtételek, melyeket az Úr küldött népéhez, a ti hatalmatokban van. Hamis indítékok vezetnek benneteket és félrevezető kijelentésekkel erősítgetitek magatokat. Isten igazságát olyan hamis kijelentések és helytelen cselekedetek alátámasztására próbáljátok használni, melyek következetlenek és szélsőségesek. Ezáltal tízszer, vagy inkább húszszor nehezebbé teszitek az egyháznak azt a munkáját, hogy megismertesse az embereket a harmadik angyal üzenetének igazságaival (358a. Levél, 1908).

A kaliforniai testvérekhez!

Múlt éjjel utasítást kaptam az Úrtól népe számára. Egy összejövetelen voltam, amelyen L. testvér és testvérnő idegenszerű munkájának jelenségei nyilvánultak meg. Az Úrtól kapott világosság szerint ezek hasonlóak voltak az 1844 után a Maine állam ____ városában és más helyeken tapasztalt jelenségekhez. Az Úr felszólított, hogy szóljak határozottan ez ellen a fanatikus áramlat ellen.

Láttam, hogy L. testvért és testvérnőt nem az Úr Lelke vezette, hanem ugyanaz a fanatikus lelkület, amely szüntelen utat akar találni a maradék egyházban. Ezek a testvérek tévesen alkalmazzák a Szentírást, sajátságos jelenségeik igazolására. Fanatikus munkát végeznek azzal, hogy megszállottnak neveznek embereket, majd imádkoznak velük és úgy tesznek, mintha ők űznék ki belőlük a gonosz lelkeket. Ez rossz hírbe sodor minden gyülekezetet, amely megengedi az efféle munkát.

Az Úr megmutatta, hogy senkit sem szabad ezekre a jelenségekre bátorítanunk, hanem határozott bizonyságtétellel kell védelmezni népünket az ellen, ami foltot ejtene a hetednapi adventista néven és lerombolná az embereknek az igazság üzenetébe vetett bizalmát. Az Úr hatalmas munkát végzett azért, hogy népét biztos alapra helyezze. Az egyháznak kötelessége védelmezni befolyását. Értékes szavak ezek: „Tudakozzátok az írásokat, mert azt hiszitek, hogy azokban van a ti örök életetek; és ezek azok, amelyek bizonyságot tesznek rólam” (Jn 5:39). Az ihletett Írások figyelmes tanulmányozása és az annak – imádságos szívvel – való engedelmesség mindenkit felkészít a jó cselekedetekre.

Mint gyülekezet állhatatosabban kell Istentől várnunk a vezetést. Gonosz időben élünk. Az utolsó napok nyomorúsága vesz körül bennünket. Mivel a bűn megsokasodik, Sátán mindenféle hamis elméletet próbál azok közé hozni, akik nem önmagukban bíznak és igyekeznek alázatosan járni Istennel. Hogyan lehetséges, hogy magabízó, fanatikus emberek azt mondhassák ezeknek az alázatos lelkeknek, hogy gonosz lelkek szállták meg őket, majd imádkozzanak velük és kijelentsék, hogy az ördög elhagyta őket? Ez nem az Isten Lelkétől, hanem a másik lélektől származik.

Felszólítok minden gyülekezetet, hogy ne merjenek gonoszt gondolni azokról, akik önbizalom híján attól félnek, hogy a Szentlélek elhagyta őket. Némelyek saját útjukat követték Isten útjai helyett. Nem ismerték fel az Isten kegyelme által kapott világosságot, s így elveszítették a sötétség és a világosság megkülönböztetésére való képességüket. Sokan vannak, akik jól ismerik azt az ösvényt, melyen járniuk kellene, mégis mellőzik az Istentől kapott rendeléseket. Világosságuk nem mutatkozik meg az igazság és szentség alapelveit tükröző munkákban. Ez az az réteg, amely a megpróbáltatás idején hamisságot és téveszméket fogad el Isten igazságaként.

Isten népe nagy világosságot kapott. Népünknek fel kell ébrednie és tökéletességre kell jutnia. Sátáni eszközök félrevezetésének lesztek kitéve. A fanatizmus félelmetes hullámai jönnek közétek. Isten azonban meg fogja szabadítani azokat, akik komolyan keresik Őt és odaszánják magukat szolgálatára (Pacific Union Recorder, 1908. december 31.).