A vég közel van. Az éjszakai tolvajhoz hasonlóan titokban, észrevétlenül közeledik. Adja az Úr, hogy ne aludjunk, mint mások, hanem vigyázzunk és legyünk éberek. Az igazság nemsokára dicső diadalt arat és Isten önkéntes munkatársai együtt győznek vele. Az idő rövid; az éjszaka nemsokára eljön, amidőn már senki se munkálkodhat. Azok, akik örvendeznek a jelenkori igazság világosságában, most közöljék másokkal az igazságot. Az Úr felteszi a kérdést: "Kit küldjek el?" Azok, akik készek áldozatot hozni az igazságért, most feleljék: "Itt vagyok Uram, küldj el engemet!"

Csak egy kis részét végezték el annak az evangélizáló munkának, amelyet Isten akarata szerint el kell végeznünk szomszédaink és barátaink között. Országunk minden városában vannak olyanok, akik nem ismerik az igazságot. A tengeren túli széles világon is sok új terület van, amelyeknek földjét fel kell szántanunk és el kell vetnünk a magot. (Felhívás a lelkészekhez és a gyülekezetek tisztviselőihez, 1. old.)

A nyomorúságos idő küszöbén állunk és oly bajok elé nézünk, amelyekről nem is álmodunk. Az embereket egy ördögi hatalom a menny elleni háborúra vezeti. Az emberek szövetkeztek a sátáni hatalmakkal, hogy érvénytelenítsék Isten törvényét. E világ lakói gyorsan olyanokká válnak, mint Noé napjainak lakosai, akiket elsodort az özönvíz és Sodorna lakói, akiket mennyei tűz emésztett meg. Sátán hatalmasságai arra törekszenek, hogy az emberek gondolatait elvonják az örök valóságoktól. Az ellenség úgy intézi a dolgokat, hogy megfeleljenek céljának. Világi üzlet, játékok, a legújabb divat foglalja le az emberek gondolatait. A szórakozások és a haszontalan olvasmányok megrontják az emberek ítélőképességét. Az örök romlásba vezető széles úton hosszú menet halad. A világ, amely telve van erőszakossággal, mulatozással és részegséggel, magához vonja a gyülekezetet. Isten törvényét, az igazság mennyei zsinórmértékét érvénytelennek nyilvánítják (9T 4213).

Vajon csak akkor akarunk szólni a végről szóló jövendölésekről, amikor már beteljesedtek? Mit érnek akkor már szavaink? Addig várjunk, amíg Isten büntető ítéletei sújtják a törvényszegőket, és csak akkor akarjuk megmondani, hogyan kerüljék el azokat? Hol van Isten Igéjébe vetett hitünk? Csak akkor akarjuk elhinni az Isten Igéjében kijelentett dolgokat, amikor már beteljesedtek? A világosság tiszta, ragyogó sugarakban áradt reánk és megmutatta, hogy az Úrnak nagy napja közel van, "az ajtó előtt". Olvassuk és értsük meg, mielőtt túl késő! (9T 20)

Az Úr nagy tervében mindenki számára van hely. Ő nem ad oly tálentumokat, képességeket, amelyekre nincs szükség. Lehet, hogy a tálentum kevés, de az Úrnak van helye számára. A hűségesen felhasznált egy tálentum elvégzi azt a munkát, amit Isten akart elvégezni általa. Az egyszerű ember tálentumára is szükség van a házról házra való munkában és ő többet végezhet ebben a munkában, mint a ragyogó képességű emberek (9T 37-38).

Ha az emberek Isten utasításai szerint használják képességeiket, akkor azok növekednek, gyarapodnak és mennyei bölcsességet nyernek, hogy milyen módon keressék meg az elveszetteket. Ha azonban a gyülekezet tagjai elhanyagolják Istentől kapott felelősségüket, hogy közöljék másokkal is a világosságot, akkor hogyan várják, hogy elnyerjék a mennyei kincseket? Ha a hitvalló keresztények nem éreznek felelősséget, hogy megvilágosítsák a sötétségben levő embereket, ha nem közlik a kegyelmet és annak ismeretét, akkor csökken megkülönböztető képességük, többé nem értékelik a mennyei adományok gazdagságát és miután önmaguk se értékelik, nem tartják szükségesnek azt sem, hogy másoknak bemutassák.

Láthatunk nagy gyülekezeteket, melyeknek tagjai megismerték az igazságot. Sokan megelégednek azzal, hogy hallgassák az élet Igéjét, de nem közlik azt másokkal. Kevés felelősséget éreznek a munka előrehaladása iránt és kevés felelősséget tanúsítanak az emberek üdvössége érdekében. Buzgók a világi dolgokban, de nem viszik be hitvallásukat munkájukba. Azt mondják: "A vallás vallás, az üzlet az üzlet!" Azt hiszik, hogy mindegyiknek megvan a maga helye, ezért azt mondják: "Válasszuk külön őket."

Alkalmaik, és kiváltságaik elhanyagolása miatt a gyülekezetek tagjai nem növekednek "a kegyelemben és a mi Urunknak és megtartó Jézus Krisztusunknak ismeretében" (2Pt 3:18), ezért gyengék a hitben, fogyatékosak az ismeretben és gyermekek a tapasztalatokban. Nem vertek gyökeret és nem alapozódtak meg az igazságban. Ha ilyenek maradnak, az utolsó idők ámításai biztosan megcsalják, elhitetik őket, mivel nem bírnak lelki látással, hogy az igazságot megkülönböztessék a tévelygéstől (6T 424-425).

Midőn a tapasztalt bibliamunkások rendkívüli erőfeszítéseket tesznek abban a környezetben, ahol gyülekezeteink tagjai élnek, akkor ünnepélyes kötelezettség hárul az ott élő hívőkre, hogy mindent megtegyenek, hogy egyengessék az utat az Úr munkája számára. Vizsgálják meg szívüket imádkozó lelkülettel; tisztítsák meg a Király országútját és tegyenek félre minden bűnt, amely akadályozná őket az Istennel és testvéreikkel való együttműködésben.

Éjszakai látomásokban szemléltették velem az Isten népe között végbemenő nagy reformációs mozgalmat. Sokan dicsőítették Istent.

A betegek meggyógyultak és más csodák történtek. A másokért való imádkozás lelkülete nyilvánult meg, mint pünkösd nagy napja előtt. Százak és ezrek látogatták a családokat és megnyitották előttük Isten Igéjét. A szíveket meggyőzte a Szentlélek ereje és a valódi megtérés lelkülete nyilatkozott meg. Mindenütt megnyíltak az ajtók az igazság hirdetése számára. A világot mennyei befolyás világította meg. Isten igaz, alázatos népe nagy áldásokat nyert. A hálaadás és dicséret hangját hallottam és olyan reformáció ment végbe, mint amilyet 1844-ben tapasztaltunk (9T 125-126).

Isten arra vágyik, hogy felüdítse népét a Szentlélek ajándéka által és újra megkeresztelje őket szeretetében. Nem szükséges, hogy a gyülekezet nélkülözze a Szentlelket. Krisztus mennybemenetele után a Szentlélek oly teljességgel és erővel szállt le a várakozó, imádkozó, hívő tanítványokra, hogy minden szívet elért. Földünk a jövőben Isten dicsőségétől fog fényleni. Szent befolyás árad majd a világra azoktól, akik megszentelődtek az igazság által. A földet a kegyelem légköre fogja körülvenni. A Szentlélek munkálkodik majd a szívekben és bemutatja Isten dolgait az embereknek (9T 40).

Az Úr kész nagy munkát végezni azokért, akik hisznek Benne. Ha a gyülekezet tagjai felkelnek és elvégzik azt a munkát, amire képesek és saját költségükön indulnak el a munkába, s mindegyik igyekszik a legtöbb lelket megnyerni Jézus számára, akkor sokan elhagyják majd Sátán seregét és Krisztus zászlaja alá sorakoznak. Ha Isten népe aszerint a világosság szerint cselekszik, amelyet e néhány szóban adott tanítás nyújt (Jn 15:8), akkor biztosan meglátjuk Isten szabadítását, üdvözítését. Akkor csodálatos lelki ébredések következnek. A bűnösök megtérnek és sok lélek csatlakozik a gyülekezethez. Ha szívünket egyesítjük Krisztussal és életünket összhangba hozzuk az Ő munkájával, akkor a Szentlélek, aki leszállt a tanítványokra pünkösd napján, mireánk is kiárad (8T 246).

Éjszakai látomásokban egy nagyon megkapó jelenet vonult el előttem. Láttam, hogy hatalmas tűzgolyó esett némely szép hajlékra és azonnali pusztulásukat okozta. Hallottam, amint valaki ezt mondta: "Mi tudtuk, hogy Isten büntetőítéletei fogják sújtani a földet!" Mások aggódva mondták: "Ha ti tudtátok, akkor miért nem mondtátok meg nekünk? Mi nem tudtuk!" - Mindenütt hasonló szemrehányó szavakat hallottam.

Nagy gyötrelemben ébredtem fel. Majd újra elaludtam és álmomban egy nagy összejövetelen voltam. Egy tekintélyes egyén szólt a csoporthoz, s egy világtérképet terített szét előttük. Azt mondta, hogy a térkép Isten szőlőjét ábrázolja, amelyet gondoznunk kell. Midőn a mennyből fény áradt valakire, másokra is rá kellett árasztania a kapott világosságot. Világosságot kellett gyújtani sok helyen és ezekkel a világosságokkal ismét új világosságokat kellett meggyújtani. Ezeket a szavakat ismételték: "Ti vagytok a földnek savai; ha pedig a só megízetlenül, mivel sózzák meg? nem jó azután semmire, hanem hogy kidobják és eltapossák az emberek. Ti vagytok a világ világossága. Nem rejtethetik el a hegyen épített város. Gyertyát sem azért gyújtanak, hogy a véka alá, hanem hogy a gyertyatartóba tegyék és fényljék mindazoknak, akik a házban vannak. Úgy fényljék a ti világosságtok az emberek előtt, hogy lássák a ti jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat" (Mt 5:13-16).

Minden elmúló nap közelebb visz bennünket a véghez. Vajon közelebb visz bennünket Istenhez is? Vigyázunk-e imában mindazokkal, akikkel kapcsolatba kerülünk, akiknek szükségük van segítségünkre és vezetésünkre? Olyan lelkiállapotban lehetnek, hogy egy Szentlélektál ihletett, idejében mondott szó olyan lesz számukra, mint egy alkalmas és biztos helyre vert szeg. Némelyek közülük olyan helyre kerülhetnek, ahol már többé nem érhetjük el őket sohasem. Milyen befolyást gyakorolunk zarándoktársainkra? Milyen erőfeszítést teszünk, hogy megnyerjük őket Krisztusnak? (9T 27-28)

Amíg az angyalok visszatartják a négy szelet, képességeink szerint munkálkodnunk kell. Késedelem nélkül közölnünk kell üzenetünket. Bizonyítsuk be a mennyei világegyetemnek és ezen elfajult kor emberiségének, hogy vallásunk hit és erő, amelynek szerzője: Krisztus és az Ő Igéje: isteni kinyilatkoztatás. Emberek sorsa van mérlegen, akik vagy Isten országának alattvalói lesznek, vagy Sátán önkényuralmának rabszolgái. Mindenkinek bírnia kell azzal a kiváltsággal, hogy magáévá tegye az evangéliumban eléje tárt reménységet, azonban "mimódon hallanának pedig prédikáló nélkül?" (Róm 10:14). Az emberi családnak megújulásra, jellemének átalakulására van szüksége, hogy megállhasson Isten jelenlétében. A lelkek elveszendő állapotban vannak az uralkodó elméleti tévedések miatt, amelyek gátolják az evangélium üzenetét. Kik akarják teljesen odaszentelni magukat most, hogy Isten munkatársai legyenek? (6T 21)

Gyülekezeteink tagjai ma nagy részben holtak törvényszegéseikben és bűneikben. Úgy jönnek-mennek, mint ajtó a sarkában. Éveken át elégedetten hallgatták a legünnepélyesebb, lélekemelő igazságokat, de nem valósították meg azokat gyakorlati életükben, ezért egyre jobban elvesztik fogékonyságukat az igazság iránt. A dorgálás és figyelmeztetés buzdító bizonyságtételei nem indítják őket bűnbánatra. A legdrágább üzenetek, amelyeket Isten édes zeneként küld hozzájuk emberi ajkakon keresztül - a hit általi megigazulás és Krisztus igazsága -, nem ébreszti fel bennük a szeretet és hála érzetét. Habár a mennyei Kereskedő kitárja előttük a hit és szeretet legdrágább ékszereit és felszólítja őket, hogy vegyenek Tőle "tűzben megpróbált aranyat és fehér ruhákat", hogy öltözetük legyen és "szemgyógyító írt", hogy lássanak (Jel 3:18), megkeményítik szívüket Vele szemben és langymeleg közönyösségüket nem cserélik fel Iránta való forró szeretetre és buzgóságra. Hitvallomásuk ellenére megtagadják a kegyesség erejét. Ha tovább is megmaradnak ebben az állapotban, Isten elveti őket, mert alkalmatlanokká teszik magukat arra, hogy az Ő mennyei családjának tagjai legyenek (6T 426-427).

A gyülekezet tagjai gondoljanak arra, hogy az a tény, hogy nevüket beírták a gyülekezet könyvébe, még nem menti meg őket. El kell nyerniük Isten tetszését, mint oly munkások, akik nem vallanak szégyent. Jellemük épületét napról napra Krisztus utasítása szerint kell felépíteniük. Őbenne kell maradniuk és állandóan gyakorolniuk kell hitüket Őbenne. Így felnövekednek a teljes érettkorúságra a Krisztusban és egészséges, vidám, hálás keresztényekké válnak, akik Isten vezetése mellett mindig tisztább világosságot nyernek. Ha nem szerzik meg ezt a tapasztalatot, akkor egykor keserűen panaszkodnak majd társaikkal együtt: "Elmúlt az aratás, elvégződött a nyár, és mi nem szabadultunk meg" (Jer 8:20). "Miért nem menekültem az erősségbe menedékül? Miért játszottam üdvösségemmel és miért cselekedtem a kegyelem Lelke ellen?" (9T 48)

Kedves testvéreim és testvérnőim, akik régóta azt állítjátok, hogy hisztek az igazságban! Eljárásotok összhangban van-e a mennyből nyert világossággal, kiváltságokkal és alkalmakkal? Komoly kérdés ez. Az Igazság Napja feltámadt a gyülekezetre, ezért a gyülekezet kötelessége, hogy világítson. Kötelessége mindenkinek, hogy előrehaladást tegyen életében. Akik kapcsolatban állnak Krisztussal, növekednek a kegyelemben, s Isten Fiának megismerésében, egészen a teljes férfi- és nőikor mértékéig. Ha mindazok, akik azt állítják, hogy hiszik az igazságot, a legjobb képességeik szerint használták volna ki alkalmaikat a cselekvésre, akkor erősek lennének Krisztusban. Bármi a foglalkozásuk -földművesek, iparosok, tanítók, vagy lelkészek -, ha teljesen odaszentelték volna magukat Istennek, akkor a mennyei Mester eredményes munkásai lehettek volna (6T 423).

Nyilvánvaló, hogy az összes elhanyagolt prédikáció se fejleszthette ki a gyülekezetben az önmegtagadó munkások nagy osztályát, ami a legsúlyosabb következményeket idézte elő az Úr művében. Örökkévaló jövőnk forog kockán. Gyülekezeteink emiatt elhervadnak, mert nem használták fel tálentumaikat a világosság terjesztésére. A Mester tanításaihoz hasonló tanítósokat kell adnunk, hogy mindenki gyakorlatilag hasznosítsa világosságát. A gyülekezet vezetői válasszák ki a tehetséges tagokat és helyezzék őket felelős tisztségekbe! Tanítsák meg őket, hogyan nyerhetik meg az embereket a dicső igazságnak! (6T 431)

(4T 67)

A gyülekezet megszervezése után a lelkész azonnal állítsa munkába a tagokat és tanítsa meg őket, hogyan munkálkodhatnak eredményesen! A lelkész fordítson több időt a tagok kiképzésére, mint az Ige hirdetésére! Tanítsák meg népünket, hogyan közöljék másokkal a nyert ismereteket! Miközben az újonnan megtérteket meg kell tanítanunk, hogy kérjenek tanácsot azoktól, akik tapasztaltabbak a műben, ugyanakkor tanítsák meg őket arra is, hogy a lelkészt ne tegyék Isten helyébe!

A legnagyobb segítséget akkor nyújtjuk népünknek, ha megtanítjuk őket munkálkodni Istenért és arra is tanítjuk őket, hogy Istentől függjenek, ne a lelkészektől. Tanítsuk meg őket arra, hogy úgy munkálkodjanak, mint Krisztus; csatlakozzanak az Ő munkás seregéhez, és szolgáljanak Neki hűségesen (7T 19-20).

A tanítók munkálkodjanak a nép között és akkor példájukból tanulva mások is egyesülnek majd velük! A példa többet ér, mint a sok előírás (MH 49).

A gyülekezet lelki vezetői gondoljanak ki különböző módokat, amelyek alkalmat nyújtanak a gyülekezet minden tagjának, hogy Isten művének valamelyik ágában munkálkodjanak! Ezt nem mindig tették meg a múltban. A tervet nem mindig valósították meg, amelynek alapján minden tag képességét felhasználhatták volna a tevékeny szolgálatban. Csak kevesen ismerik fel, hogy milyen sokat veszítettünk ezáltal.

Minden gyülekezetben vannak tehetséges tagok, akiknek tálentumait megfelelő munkával kifejleszthetjük, ami által nagy segítségül lesznek a munkában. Készítsünk jól megalapozott tervet munkásaink foglalkoztatására! Menjenek el kis és nagy gyülekezeteinkbe, és tanítsák meg a tagokat arra, hogyan munkálkodjanak a gyülekezet és a hitetlenek érdekében! Kiképzésre, nevelésre van szükség. Törekedjen mindenki szívvel-lélekkel arra, hogy értelmet szerezzen a jelenkori munka végzésére és képesítést nyerjen arra a munkára, amelyre a legalkalmasabb.

Gyülekezeteink építésére most oly bölcs munkásokra van szükség, akik felismerik és fejlesztik a gyülekezetben levő tálentumokat. A gyülekezeteket látogató munkások tanítsák meg a testvéreket a missziómunka végzésének gyakorlati módszereire! Alakítsanak egy osztályt az ifjúság kiképzésére is! Képezzék ki az ifjú férfiakat és nőket, hogy munkások legyenek otthon, szomszédságukban, és a gyülekezetben! (Felhívás a lelkészekhez és a gyülekezet tisztviselőihez 1-2. oldal.)

A mennyei angyalok régóta várnak az emberi eszközökre, a gyülekezet tagjaira, hogy együttműködjenek velük az elvégzendő nagy munkában. Rád is várnak! Oly nagy a terület, oly mindent magába foglaló a terv, hogy minden megszentelt szívet munkára serkent, mint az isteni hatalom eszközeit (9T 46-47).

Ha a keresztények összhangban munkálkodnának és egységben előrehaladnának a mennyei Hatalom irányítása alatt, az egy cél megvalósítása érdekében, akkor megmozdítanák a világot (9T 22).

Felhívást kell intéznünk mindazokhoz, akik a "fő utakon" haladnak, akik tevékeny részt vesznek a világ irányításának munkájában, a nép vezetőihez és tanítóihoz. Vigyünk tiszta és világos üzenetet azoknak, akik súlyos felelősséget viselnek a nyilvános életben: tanítóknak, ügyvédeknek, bíráknak, állami tisztviselőknek és üzletembereknek! "Mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri, lelkében pedig kárt vall? Avagy mit adhat az ember váltságul az ő lelkéért?" (Mk 8:36-37)

Sokat beszélünk és írunk az elhanyagolt szegényekről. Ne szenteljünk némi figyelmet az elhanyagolt gazdagokra is? Sokan reménytelennek látják ezt az osztályt és csak keveset tesznek, hogy megnyissák azoknak szemeit, akiket Sátán annyira elkápráztatott és elvakított, hogy kihagyták számításukból az örökkévalóságot. A gazdagok ezrei figyelmeztetés nélkül szállnak alá a sírba, mivel a látszat szerint ítélték meg és elkerülték őket, mint reményteleneket. Azonban bármily közönyösöknek látszanak - megmutatták nekem -, hogy ezen osztály tagjainak legnagyobb részét lelki teher nyugtalanítja. A gazdagok ezrei lelki eledel után sóvárognak. Mindennapi életükben sokan érzik a hiányát valaminek, amivel nem bírnak. Közülük csak kevesen járnak templomba, mert érzik, hogy ott nem nyernek áldást. Az ott hallott tanítás nem érinti lelküket. Ne tegyünk-e érdekükben személyes erőfeszítéseket?

Sokan felteszik a kérdést: "Nem nyerhetjük-e meg őket irataink által?" Sok embert nem érhetünk el ily módon. Ezeket csak személyes erőfeszítés által nyerhetjük meg. Hagyhatjuk-e elveszni őket figyelmeztetés nélkül? A régi időben nem így volt. Isten elküldte szolgáit, hogy megmondják a világ nagyjainak, hogy csak az Úr Jézus Krisztusban találhatnak lelki békét.

A mennyei Fenség lejött e földre, hogy megmentse az elveszett, elbukott emberiséget. Nemcsak a társadalom kivetettjeiért munkálkodott, hanem a világ tiszteletben álló nagyjaiért is. Bölcsen munkálkodott, hogy lelkeket nyerjen meg a magasabb osztály tagjai közül is, akik nem ismerték Istent és nem tartották meg parancsolatait.

Ugyanezt a munkát folytatták a tanítványok Krisztus mennybemenetele után. Szívemet nagyon meghatotta az érdeklődés, amelyet az Úr tanúsított Kornélius iránt. Kornélius magas tisztséget viselt a római hadseregben, azonban a kapott világossággal összhangban járt el, ezért az Úr különleges üzenetet küldött számára a mennyből és egy másik üzenet által utasította Péter apostolt, hogy látogassa meg és világosítsa fel őt. Nagy bátorítást jelent számunkra munkánkban az, ha Isten gyengéd részvétére és szeretetére gondolunk azok iránt, akik keresik és imádkoznak a világosságért.

Sok személyt úgy mutattak be előttem, mint akik hasonlók Kornéliushoz, akiket az Úr kapcsolatba akar hozni gyülekezetével. Ők rokonszenvet éreznek Isten parancsolattartó népe iránt, de még erősen fogva tartják őket e múló világhoz húzó kötelékek. Nincs elég erkölcsi bátorságuk, hogy állást foglaljanak Isten egyszerű, szerény népe mellett. E lelkek megmentése érdekében különleges erőfeszítéseket kell tennünk, kísértéseik és felelős tisztségeik miatt.

A kapott világosság alapján tudom, hogy a határozott: "Meg van írva!" szavakkal kell szólnunk a világ befolyásos és tekintélyes embereihez, mert sáfárok ők, akiknek Isten fontos megbízatást adott. Ha elfogadják hívását, Isten felhasználja őket művében...

Némelyek különösen alkalmasak a magasabb osztály érdekében végzendő munkára. Keressék naponta az Urat és tanulmányozzák, hogyan nyerhetik meg e személyeket! Ne csak futó ismeretséget kössenek velük, hanem nyerjék meg őket személyes erőfeszítések és élő hit által. Tanúsítsanak mély szeretetet lelki üdvösségük iránt és igazán viseljék szívükön, hogy ezek az emberek megismerjék az Isten Igéjében feltárt Igazságot (6T 78-81).