Isten testet adott nektek, hogy gondozzátok és a legjobb állapotban őrizzétek meg az Ő szolgálatára és dicsőségére. Testetek nem a tietek. "Nem tudjátok-é, hogy ti Isten temploma vagytok, és az Isten Lelke lakozik bennetek? Ha valaki az Isten templomát megrontja, megrontja azt az Isten. Mert az Istennek temploma szent, ezek vagytok ti" (IKor 3:16-17) [2T 352-353].

A romlottság e korszakában, amikor a mi ellenségünk "az ördög, mint ordító oroszlán szerte jár, keresvén, kit elnyeljen", szükségesnek látom, hogy felemeljem figyelmeztető szavamat: "Vigyázzatok és imádkozzatok, hogy kísértetbe ne jussatok" (Mk 14:38). Sokan kiváló képességekkel bírnak, de gonoszul Sátán szolgálatára szánják magukat. Milyen figyelmeztetést adhatok azoknak, akik azt állítják, hogy kijöttek a világból és elhagyták a sötétség cselekedeteit? Mit mondhatok azoknak, akiket Isten az Ő törvényének letéteményeseivé, őrizőivé tett, akik azonban a gyümölcstelen fügefához hasonlóan kérkednek viruló ágaikkal a Mindenható előtt, de nem teremnek gyümölcsöt az Ő dicsőségére? Sokan közülük tisztátalan gondolatokat, szentségtelen érzelmeket, vágyakat, és alacsonyrendű szenvedélyeket ápolnak. Isten gyűlöli az ilyen fákon termett gyümölcsöket. A szent angyalok iszonyattal tekintenek az ilyen emberek eljárására, miközben Sátán ujjong örömében. Vajha belátnák az emberek, hogy mit veszítenek Isten törvényének áthágásával! A törvényszegés minden körülmények között gyalázatot hoz Istenre és átkot az emberre. A törvényszegést így kell tekintenünk, bármily szép álruhában jelenik meg és bárki követi el (5T 146).

A tiszta-szívűek meglátják Istent. Minden tisztátalan gondolat beszennyezi lelkünket, csökkenti erkölcsi érzékünket, és gátolja a Szentlélek befolyását. Elhomályosítja lelki látásunkat, úgyhogy nem láthatjuk Istent. Az Úr megbocsáthat és meg is bocsát a bűnbánó bűnösnek, azonban ha bűnbocsánatot nyert is, lelkét megrontotta. Aki világosan fel akarja ismerni a lelki igazságokat, kerüljön minden tisztátalan beszédet és gondolatot (DA 302). Némelyek elismerik a bűnös kielégülések gonoszságát, azonban azzal mentegetik magukat, hogy nem képesek legyőzni szenvedélyeiket. Rettenetes beismerés ez egy Krisztust valló keresztény részéről. "Álljon el a hamisságtól minden, aki Krisztus nevét vallja" (2Tim 2:19). Mi az oka ennek a gyengeségnek? Mivel az állati szenvedélyeknek teret engedtek, azok addig erősödtek, amíg felülmúlták a magasabb rendű erőket. Vannak férfiak és nők, akiknek nincsenek elveik. Meghalnak lelkileg, mivel addig dédelgették természetes vágyaikat, amíg önuralmuk teljesen eltűnt. Természetük alacsony szenvedélyei vették kezükbe a gyeplőt és lelki emberük, aminek uralkodó hatalomnak kellett volna lennie életükben, a szenvedélyek rabszolgája lett. A lelki ember a legalacsonyabb rabszolgaságban sínylődik. Az érzékiség kioltotta szívükből a szentség utáni vágyat és elhervasztotta a lelki élet virulását (2T 348).

Az utolsó napokban Sátán különleges munkája az, hogy uralja az ifjúság elméjét, megrontsa gondolataikat és lángra gyújtsa szenvedélyeiket, mert tudja, hogy így tisztátalan cselekedetekre vezetheti őket, lealacsonyíthatja nemes lelki képességeiket és céljának megfelelően irányíthatja őket (CG 440).

Szívből sajnálom az ifjúságot, akik ebben az elfajult korszakban fejlesztenek jellemet. Aggódom szüleikért is, mert láttam, hogy nem értik meg kötelezettségüket. Nem értik meg, hogy gyermekeiket az Isten útján való járásra neveljék. A szokás és a divat irányítja a szülőket, és a gyermekek hamar uralmuk alá kerülnek, aminek következtében megromlanak, miközben szüleik a veszedelemről mit sem tudva, kábultan alszanak. Az ifjak közül csak nagyon kevesen mentesek a romlott szokásoktól. Nagymértékben felmentik őket a fizikai munka alól, mert attól félnek, hogy túldolgozzák magukat. Szüleik maguk hordják a terhet, amelyet gyermekeiknek kellene hordani.

A túl sok munka káros, azonban a tétlenség következményei még veszedelmesebbek. A tétlenség rossz szokások gyakorlására vezet. A szorgalmas munka ötödrészben se fáraszt el és merít ki annyira, mint az önszeretet veszedelmes szokása. Ha az egyszerű, jól beosztott munka kimeríti gyermekeiteket, legyetek róla meggyőződve szülők, hogy a munkán kívül valami elgyengíti szervezetüket és állandó fáradtságérzetet idéz elő. Adjatok gyermekeiteknek fizikai munkát, ami tevékenységre serkenti idegeiket és izmaikat. Az ilyen munkát kísérő fáradtság csökkenti hajlamosságukat a bűnös szokások gyakorlása iránt (2T 348-349).

Ne olvass és ne nézz olyan dolgokat, amelyek tisztátalan gondolatokat ébresztenek! Ápold erkölcsi és szellemi erőidet! (2T 410). Isten nemcsak azt kívánja meg tőled, hogy gondolataidat urald, hanem szenvedélyeidet és érzelmeidet is. Üdvösséged attól függ, hogy uralod-e magadat e dolgokban. A szenvedély és vonzalom hatalmas tényezők. Ha rosszul alkalmazod, ha helytelen indítékkal és rosszul használod fel, romlásba döntenek és Isten és reménység nélküli nyomorult ronccsá tesznek.

Ha hiábavaló képzelődésnek hódolsz és megengeded, hogy gondolataid tisztátalan tárgyaknál időzzenek, akkor bizonyos mértékben olyan bűnös vagy Isten előtt, mintha gondolataidat cselekedetben is elkövetted volna. Ilyenkor a cselekedetet csak az alkalom hiánya akadályozza meg. Az éjjel-nappali álmodozás és légvár építés rossz és veszedelmes szokás. Ha megszoktad, majdnem lehetetlen megszabadulni tőle, hogy gondolataidat tiszta, szent és magasztos tárgyakra irányítsd. Őrizd hűségesen szemeidet, füleidet és minden érzékszervedet, ha uralni akarod gondolataidat és meg akarod akadályozni, hogy a hiábavaló romlott gondolatok beszennyezzék lelkedet! Ezt a kívánatos munkát egyedül a kegyelem hatalma képes elvégezni (2T 561 ).

A túl sok tanulmányozás növeli a vér áramlását az agyba, ami által beteges ingerlékenységet idéz elő. Csökkenti az önuralmat és átengedi a kormányzást a hirtelen érzelmi fellángolásnak, szeszélyességnek és így megnyitja a paráznaság és tisztátalanság ajtaját. A fizikai erők helytelen használata, vagy használatának szünetelése nagymértékben felelős a gonoszság áradatáért, amely napjainkban elárasztja a világot. "Büszkeség, eledel bősége és bőséges tétlenség" olyan halálos ellenségei az emberiség haladásának e nemzedékben, mint amikor Sodorna pusztulását okozták (ED 209).

Az alacsony szenvedélyek kielégítése igen sok embert arra vezet, hogy bezárják szemeiket a világosság előtt, mert attól félnek, hogy meglátják bűneiket, amelyeket nem akarnak elhagyni. Mindenki láthat, ha akar, ha azonban inkább választják a sötétséget, mint a világosságot, bűnük nem lesz kisebb (2T 352).

Minden keresztény jelszava ez legyen: "Inkább meghalok, semhogy becstelenséget kövessek el, vagy áthágjam Isten törvényét!" Mint oly nép, akik reformátoroknak valljuk magunkat és értékeljük Isten Igéjének legünnepélyesebb, megtisztító igazságait, emeljük fel sokkal magasabbra lelki színvonalunkat, mint ahol most van. A bűnnel és a bűnösökkel azonnal járjunk el a gyülekezetben, hogy másokat meg ne fertőzzenek. Az igazság és tisztaság megköveteli, hogy alaposabb munkát végezzünk, hogy megtisztítsuk a tábort az Ákánoktól. A felelős vezetők ne tűrjék el a bűnt a testvérekben. Mondják meg nekik, hogy vagy bűneiket kell elhagyniuk, vagy a gyülekezetet (5T 147).

Az ifjak oly szilárd alapelvekkel rendelkezzenek, hogy Sátán legerősebb kísértései se tántorítsák el őket hűségüktől! Sámuelt gyermekkorában a legromlottabb befolyások vették körül. Oly dolgokat látott és hallott, amelyek elszomorították lelkét. Éli fiait, akik szent tisztségben szolgáltak, Sátán uralta. Ezek a férfiak teljes mértékben beszennyezték az őket körülvevő légkört. A férfiakat és nőket naponta elbűvölte a bűn és gonoszság - Sámuelt azonban mindez nem érintette. Jellemruhái szeplőtelenek voltak. Nem volt része és a legkisebb mértékben se gyönyörködött azokban a bűnökben, amelyek Izraelben uralkodtak és amelyeknek félelmetes hírei elterjedtek. Sámuel szerette Istent. Olyan szoros kapcsolata volt Istennel, hogy Ő angyalt küldött hozzá azzal a szándékkal, hogy beszéljen vele Éli fiaival kapcsolatban, akik Izraelt megrontották (3T 472-474).

Némelyek, akik magasztos hitvallomást tesznek, nem látják az önfertőzés bűnének súlyosságát és biztos következményeit, mert megrögzött szokásuk eltompította értelmüket. Nem ismerik fel e lealacsonyító bűn bűnösségét, utálatosságát, amely elgyengíti a szervezetet és megsemmisíti az agyidegek erejét. Erkölcsi elveik rendkívül gyengének bizonyulnak, midőn megrögzött szokásaik ellen küzdenek. A mennyből eredő ünnepélyes üzenetek nem befolyásolhatják erőteljesen azt a szívet, amely nincs megerősítve e lealacsonyító bűn kielégítése ellen. Az agy érzékeny idegei elvesztették egészséges tónusukat (működési képességüket) azon beteges izgalom által, hogy kielégítsék érzékiségük természetellenes vágyait (2T 347).

Az erkölcsi tisztátalanság minden gonosznál jobban segítette elő az emberiség elfajulását. E bűnt félelmetes mértékben gyakorolják és ez majdnem minden betegséget előidéz.

A szülők általában nem gyanítják, hogy gyermekeik tudnak valamit e bűnről. Nagyon sok esetben a szülők az igazi bűnösök, mert visszaéltek házassági kiváltságaikkal. Megerősítették szenvedélyeiket azok mértéktelen kielégítése által, miközben erkölcsi és szellemi képességeik elgyengültek. A lelkit elnyomja a szenvedély. Gyermekeik nagymértékben kifejlődött bűnös érzelmi szenvedéllyel születtek, mert szüleik reájuk nyomták saját jellemük bélyegét. E szülőktől született gyermekek majdnem állandóan gyakorolják titkos bűnük undorító szokását. A szülők bűneiért a gyermekek bűnhődnek, mivel a szülők rányomták gyermekeikre saját szenvedélyeik pecsétjét.

Azok, akik teljesen megszokták e test és lélekölő bűn gyakorlását, legtöbb esetben nem nyugszanak addig, amíg másokat is rá nem vesznek bűnük elkövetésére. A kíváncsiság gyorsan felébred és e gonoszság egyik ifjúról a másikra terjed, úgyhogy végül alig akad közülük egy, aki e titkos bűnt ne gyakorolná (2T 391-392).

A titkos szokások gyakorlása biztosan megsemmisíti a szervezet életerőit. Minden szükségtelen élettevékenységet hanyatlás követ. Az ifjúság között sokan már fiatal korukban annyira megterhelik az agyat, az élet központját, hogy hiány, elégtelenség lép fel a szervezetben, aminek következménye gyengeség, és a szervezet fogékonnyá tétele a betegségekre.

Ha e szokást 15 éves kortól felfelé folytatják, a szervezet tiltakozik az elszenvedett visszaélés ellen, s megfizetteti a büntetést törvényének áthágásáért. Különösen 35 éves kortól 45 éves korig fájdalmak és betegségek jelentkeznek a szervezetben: a máj és a tüdő betegségei, idegfájdalmak, reuma, gerinc- és vesebetegségek, és rákos megbetegedések. A szervezet finom gépezetének valamelyik része felmondja a szolgálatot és legtöbbször abbahagyja a nehéz munka végzését, aminek következménye a szervezet hirtelen leromlása és a halál.

Az élet hirtelen kioltása nem nagyobb bűn a menny szemében, mint lassú, de biztos megsemmisítése. Azok, akik helytelen eljárásuk által elkerülhetetlenül betegséget hoznak magukra, eljárásuk büntetését elszenvedik e földön is, és őszinte megtérés nélkül ugyanúgy nem mehetnek be a mennybe, mint aki hirtelen oltja ki életét. Isten úgy akarja, hogy az ok és az okozat szoros kapcsolatban álljanak egymással.

Nem állítjuk, hogy minden gyenge ifjú e helytelen szokás bűnének hódol. Akadnak tiszta-szívű, lelkiismeretes személyek is, akik olyan különböző okokból szenvednek, amelyekről nem tehetnek.

A titkos bűn megsemmisíti a legnemesebb elhatározásokat, a legkomolyabb törekvéseket és az akaraterőt, amely szükséges a jó keresztényi jellem kifejlesztéséhez. Mindazok, akik helyes fogalommal rendelkeznek arról, hogy mit jelent kereszténynek lenni, tudják meg, hogy Krisztus követőinek kötelességük, hogy mint az Ő tanítványai tökéletesen alárendeljék minden szenvedélyüket, fizikai erőiket és szellemi képességeiket az Ő akaratának. Azok, akiket szenvedélyeik uralnak, nem lehetnek Krisztus követői. Túlságosan odaszánták magukat mesterük, Sátán szolgálatára, akitől minden gonosz ered, semhogy elhagyják romlott szokásaikat és Krisztus szolgálatát válasszák (CG 444-446).

Ha az ifjak már akkor megalapozzák e gonosz szokásokat, amikor lelkületük még fogékony, akkor sohase nyernek erőt arra, hogy teljesen és megfelelően kifejlesszék testi erejüket, értelmi képességeiket és erkölcsi jellemüket (2T 351).

E gonosz szokások rabjainak egyedüli reménységük az, hogy örökre elhagyják szenvedélyüket, ha értékelik egészségüket és üdvözülni akarnak. Ha ezeket a szokásokat hosszú ideig gyakorolták, határozott, elszánt erőfeszítésekre van szükségük, hogy ellenálljanak a kísértéseknek és ne hódoljanak romlott kívánságaiknak (CG 464).

Gyermekeink egyedüli biztonsága minden bűnös szokás ellen az, hogy csatlakozzanak Krisztus nyájához és a hű és jó Pásztor gondoskodására bízzák magukat. A Megváltó megőrzi őket minden gonosztól, megoltalmazza őket minden veszélytál, ha hallgatnak szavára. Így szól: "Az én juhaim hallják az én szómat... és követnek engem"(Jn 10:27). Krisztusban legelőt találnak; erőt és reménységet nyernek és nem nyugtalanítja őket emésztő vágy, mert megelégíti lelküket. Megtalálták az értékes igazgyöngyöt, ezért lelkük békés nyugalomra lelt. Igazi gyönyörűségük a tiszta, békés, nemes, mennyei jellem. Nem kínozza őket fájdalmas szemrehányás, lelkiismeret-furdalás. Élvezeteik nem ártanak egészségüknek, nem gyengítik értelmüket, mert egészségesek (CG 467).