A keresztény világban megdöbbentő közömbösség uralkodik Isten Igéjének tanítása iránt a hívők és hitetlenek közötti házassággal kapcsolatban. Sokan, akik vallják, hogy szeretik Istent, inkább követik saját hajlamaikat, mint a végtelen Isten bölcs tanácsát. Abban a dologban, amely életbevágóan érinti mindkét fél boldogságát a jelen és a következő életben, félreteszik az ész ítéletét, Isten félelmét, és a vak, pillanatnyi érzelmi fellángolásnak, a makacs, önfejű elszántságnak adják át magukat.

Férfiak és nők, akik különben józanok és lelkiismeretesek, e dologban bezárják fülüket a tanács előtt. Süketek barátaik, rokonaik és Isten szolgáinak tanácsával szemben. Az óvás, vagy figyelmeztetés kifejezését tolakodó beavatkozásnak tekintik ügyeikbe és azt a barátot, aki elég hű ahhoz, hogy kifejezze óvó intését, ellenségként kezelik. Mindez úgy történik, ahogyan Sátán akarja, aki kiterjeszti varázslatát arra a lélekre, akit megzavar, s megbolondít. A józan észt félretéve, megszenteletlen szenvedélyük veszi át az uralmat, míg végül az áldozat túl későn ébred rá nyomorúságára és rabszolgaságára. Ez nem képzeletből rajzolt kép, hanem valóság. Isten nem adja beleegyezését az olyan házassághoz, amelyet kifejezetten megtiltott.

Isten megparancsolta a régi Izraelnek, hogy ne házasodjanak össze a körülöttük élő bálványimádó népekkel. "Sógorságot se szerezz ővelök, a leányodat se adjad az ő fiuknak, és az ő leányukat se vegyed a te fiadnak." Az Úr bölcsen adja meg az okot is, előre látja az ilyen egyesülések következményeit, ezért kijelenti: "Mert elpártoltatja a te fiaidat éntőlem és idegen isteneknek szolgálnak és felgerjed az Úrnak haragja reátok és hamar kipusztít titeket... Mert az Úrnak, a te Istenednek szent népe vagy te; téged választott az Úr, a te Istened, hogy saját népe légy néki, minden nép közül e föld színén" (5Móz 7:3-4, 6). Az Újszövetség hasonló tilalmakat tartalmaz a kereszténynek a hitetlennel való összeházasodásával kapcsolatban. Pál apostol a korinthusiakhoz írt levelében kijelenti: "Az asszonyt törvény köti, amíg férje él; de ha a férje meghal, szabadon férjhez mehet, akihez akar, csakhogy az Úrban" (lKor 7:39). "Ne legyetek hitetlenekkel felemás igában; mert mi szövetsége van igazságnak és hamisságnak? vagy mi közössége a világosságnak a sötétséggel? És mi egyezsége Krisztusnak Bélsállal? vagy mi köze hívőnek hitetlenhez? Vagy mi egyezése Isten templomának bálványokkal? Mert ti az élő Istennek temploma vagytok, amint az Isten mondotta: Lakozom bennök és közöttük járok; és leszek nékik Istenök, és ők én népem lesznek. Annakokáért menjetek ki közülök, és szakadjatok el, azt mondja az Úr, és tisztátalant ne illessetek; és én magamhoz fogadlak titeket, És leszek néktek Atyátok, és ti lesztek fiaimmá és leányaimmá, azt mondja a mindenható Úr" (2Kor 6:14-18).

Isten népe sose lépjen tiltott területre! Isten tiltja a hívők és hitetlenek közötti házasságot, azonban a megszenteletlen szív nagyon gyakran saját vágyait követi és így olyan házasságokat kötnek, amelyeket Isten nem szentesített. Emiatt sok férfi és nő reménység nélkül él e világon. Nemes törekvéseik kihaltak. A körülmények láncai által Sátán az ő hálójában tartja őket. Azok, akiket szenvedélyeik és pillanatnyi érzelmeik uralnak, keserű aratást aratnak le már ebben az életben, és eljárásuk üdvösségük elvesztéséhez vezethet.

Azok, akik az igazságot vallják és mégis hitetlenekkel kötnek házasságot, lábbal tapossák Isten akaratát. Elveszítik Isten kegyét és tettüket keserűen meg kell bánniuk. A hitetlenek kiváló erkölcsi jellemmel bírhatnak, de az a tény, hogy az illető férfi vagy nő nem felelt meg Isten követelményeinek és "megvetette az ily nagy üdvösséget", elegendő ok arra, hogy ne kössenek a hívők ilyen házasságokat. A hitetlenek jelleme hasonló lehet azon ifjúéhoz, akihez Jézus e szavakat intézte: "Egy fogyatkozásod van!", az az egy dolog azonban szükséges volt.

Néha azt az érvet hozzák fel, hogy a hitetlen kedvezően fogadja a vallást és egy dolog kivételével minden megvan benne, ami megkívánható egy házastárstól, csak nem keresztény. Habár a hívőnek jobb ítélőképessége alkalmatlannak ítélheti a hitetlennel egy egész életre szóló egyesülést, azonban tíz közül kilenc esetben mégis az ösztönök győznek felette. Attól a pillanattól fogva, hogy fogadalmat tettek az oltárnál, megkezdődik a lelki hanyatlás. Vallási buzgóságuk lecsökken és egyik erősségük a másik után dől le, míg végül mindketten Sátán fekete zászlaja alatt haladnak. A menyegzői ünnepségen is a világ szelleme győz a lelkiismeret, a hit és az igazság felett. Az új otthonban nem tisztelik az ima óráját. A menyasszony és vőlegény egymást választották és elutasították Megváltójukat.

Lehet, hogy a hitetlen eleinte nem mutat ellenállást az új helyzetben, amikor azonban felhívják figyelmét a Biblia igazságaira, feltámad ellenállásának érzése, amit ilyen szavakban fejezhet ki: "Házasságot kötöttél velem, tudva, hogy az voltam akkor is, ami most vagyok! Ne zavarj engem! Mostantól fogva értsd meg, hogy megtiltom a te különleges nézetedről való beszédet!" Ha a hívő lelkiismeretesen kitart hite mellett, akkor barátságtalannak tűnik fel azzal a féllel szemben, aki nem érdeklődik a kereszténység iránt.

Veszedelmes dolog a világi szövetség megkötése. Sátán jól tudja, hogy az az óra, amelyen sok fiatal férfi és nő házasságot kötött, bezárja áldásos vallási tapasztalataiknak és használhatóságuknak történetét. Elvesztek Krisztus számára. Egy ideig igyekezhetnek arra, hogy keresztényi életet éljenek, azonban minden törekvésüket egy ellenkező irányú állandó befolyással szemben kell fenntartaniuk. Valamikor kiváltság és öröm volt számukra, hogy beszélhetnek hitükről, és reménységükről, de most már elvesztették kedvüket, hogy említést tegyenek arról a tárgyról, amely iránt házastársuk nem mutat érdeklődést. Ennek következtében az igazságban való drága hitük kihal szívükből, és Sátán alattomosan, észrevétlenül szövi köréjük a kételkedés hálóját.

"Vajon járnak-é ketten együtt, ha nem egyeznek meg egymással?" (Ám 3:3). "Ha ketten közületek egy akaraton lesznek a földön minden dolog felől, amit csak kérnek, megadja nékik az én mennyei Atyám" (Mt 18:19). De milyen különös egy látvány! Azok közül, akik a házasságban szorosan egyesültek, az egyik ájtatosságba merül, a másik ugyanakkor közönyös és gondtalan. Amíg az egyik az örök élet útját keresi, addig a másik a halálba vezető széles úton jár.

Sokan áldozták fel Krisztust és a mennyet megtéretlen személyekkel kötött házasságuk által. Lehetséges-e, hogy Krisztus szeretete és közössége olyan csekély értékű számukra, hogy többre becsülik a halandó emberek társaságát? Annyira kevésre becsülik a mennyet, hogy kockára teszik örömeit olyan személyért, aki nem szeren a drága Megváltót?

Mit tegyen a keresztény, amikor nehéz helyzetbe kerül, amely kipróbálja hitének szilárdságát és elvhűségét? Jelentse ki nyíltan, követésre méltó határozottsággal: "Én lelkiismeretes keresztény vagyok. Hiszem, hogy a hét hetedik napja a szombat. Hitünk és alapelveink ellenkező irányba vezetnek, ezért nem lennénk boldogok egymással, mert ahogy igyekszem megérteni és követni Isten akaratát, mind jobban más leszek, mint a világ, és átalakulok Krisztus képmására. Ha te ezután sem látsz semmi gyönyörűséget Krisztusban, semmi vonzóerőt az igazságban, akkor te a világot szereted, amit én nem tudok szeretni. Én Isten dolgait szeretem, amit te nem tudsz szeretni. A lelki dolgokat lelkileg ítéljük meg. Lelki megkülönböztető-képesség nélkül nem láthatod meg Istennek irántam támasztott követelményeit, sem kötelességemet Mesterem iránt, akinek szolgálok, ezért úgy éreznéd, hogy elhanyagollak téged vallási kötelezettségeim kedvéért, így nem lennél boldog. Féltékeny volnál szeretetemre, amelyet Isten iránt tanúsítok, én pedig egyedül állnék vallási meggyőződésemben. Ha nézeteid majd megváltoznak, ha szíved meghajol Isten követelményei előtt, és megszereted Megváltódat, akkor megújíthatjuk kapcsolatunkat."

Így a hívő keresztény áldozatot hoz Krisztusért, amelyet lelkiismerete helyesel és amely által megmutatja, hogy örök életét sokkal többre becsüli, semhogy kockáztatná annak elvesztését. Érzi, hogy jobb, ha házasság nélkül marad, semhogy érdekeit összekösse egy életre olyan személlyel, aki inkább választja a világot, mint Jézust és őt is el akarja téríteni Krisztus keresztjétől.

Biztos házassági szövetség egyedül Krisztusban köthető. Az emberi szeretetnek az isteni szeretetből kell merítenie legmélyebb érzelmeit. Mély, igaz, önzetlen szeretet csak ott létezik, ahol Krisztus lakozik.

Ha az eljegyzést az illető egyén jellemének teljes ismeretével kötöd is meg -akivel egyesülni szándékozol -, mégse gondold, hogy az eljegyzés határozottan szükségessé teszi számodra, hogy magadra vedd a házassági esküt és egy életre összekösd magadat azzal, akit nem tudsz igazán szeretni és tisztelni. Vigyázz nagyon, hogy ne köss feltételes eljegyzést, de mégis sokkal jobb felbontani egy eljegyzést a házasság előtt, mint később elválni, ahogyan oly sokan teszik.

Azonban azt mondhatod: "ígéretemet adtam és most visszavonjam?" Én erre azt felelem: "Ha ígéretet tettél a Szentírás ellenére, vond vissza minden késedelem nélkül és bánd meg alázattal Isten előtt meggondolatlanságodat, amely olyan hirtelen fogadalomra vett rá téged. Sokkal jobb visszavonni ilyen ígéretet Isten félelmében, mint megtartása által megszomorítani a Teremtőt."

A házasság felé tett minden lépésedet szerénység, egyszerűség és azon komoly elhatározás jellemezze, hogy elnyerd Isten tetszését és tiszteld Őt. A házasság befolyásolja későbbi életedet is mind ebben, mind az eljövendő világban. Őszinte keresztény nem fektet le olyan terveket, amelyeket Isten nem helyeselhet.

Az emberi szív szeretet után sóvárog, azonban ez a szeretet nem elég erős, vagy nem elég tiszta ahhoz, hogy elfoglalja Jézus szeretetének helyét. A feleség csak Megváltójában találhat bölcsességet, erőt és kegyelmet, hogy szembeszálljon az élet gondjaival, felelősségeivel és szomorúságaival, ezért Őt kell választania Vezetőjének. A nő előbb Krisztusnak adja át magát, és csak azután egy földi barátnak, és ne lépjen be olyan kapcsolatba, ami ezzel az elvvel ellenkezik. Akik igazi boldogságot akarnak találni, előbb nyerjék el a menny áldását mindarra, amivel bírnak és mindarra, amit cselekszenek. Az Isten iránti engedetlenség sok szívet és sok otthont szomorúsággal tölt be. Testvérnőm! Ha nem akarsz olyan otthont, ahonnan az árnyak sose tűnnek el, akkor ne egyesülj az Úr ellenségével!

Aki megtéretlen korában lépett be a házasságba, megtérésével még nagyobb felelősséget vett magára, hogy hű legyen házastársához, bármily nagy mértékben különbözik vallási meggyőződésük. Isten követelményeit azonban minden kapcsolat fölé kell helyeznie még akkor is, ha próbák és üldözések lennének a következményei. A szeretet és szelídség lelkületével e hűség befolyása megmentheti a hitetlen házastársat.