Amikor az Isten törvénye iránti tiszteletlenség fokozottabb mértékben fog megnyilvánulni, akkor a választóvonal a törvény megtartói és a világ között felismerhetőbb lesz. Az Isten rendeletei iránt érzett szeretet az egyik osztály tagjaiban olyan mértékben növekszik, mint amilyen mértékben növekszik a másik osztály tagjaiban a törvénnyel szemben megvetés.

A válság gyorsan közeledik. A gyorsan "megsokasodó gonoszság" megmutatja, hogy Isten büntető ítéleteinek ideje már elközeledett. Isten nem szívesen büntet, de gyorsan büntet.

Isten bosszúállásának ideje már eljött. Isten pecsétjét csak azoknak homlokára helyezik, akik sóhajtoznak és sírnak azon utálatosságok miatt, amelyeket cselekedtek a földön. Azok, akik rokonszenveznek a világgal, együtt "esznek és isznak a részegesekkel", együtt pusztulnak el azokkal, akik gonoszt cselekszenek. "Mert az Úr szemei az igazakon vannak, és az Ő fülei azoknak könyörgésein; az Úr orcája pedig a gonoszt cselekvőkön" (1Pt 3:12).

Saját eljárásunk dönti el, hogy elnyerjük-e az élő Isten pecsétjét, vagy elpusztulunk a megsemmisítő fegyverek által. Isten haragjának néhány cseppje már lehullott földünkre. Amikor azonban Isten haragjának poharába elegyítetlenül töltik ki a hét csapást, akkor már örökre késő lesz, hogy megtérjünk és menedéket találjunk, mert az engesztelő vér már nem mossa le bűneink foltjait.

Nem minden szombatünneplőt pecsételnek el. Sokan, akik tanítják az igazságot másoknak, nem nyerik el Isten pecsétjét homlokukon. Az igazság világosságával bírtak, ismerték Isten akaratát, megértették hitük minden pontját, azonban nem rendelkeztek megfelelő cselekedetekkel. Ezeknek, akik oly jól ismerték a próféciákat, a jövendöléseket, és az isteni bölcsesség kincseit, hitük szerint kellett volna cselekedniük. Meg kellett volna parancsolniuk házuk népének, hogy tanításuk szerint éljenek, hogy bemutassák a világnak az igazságnak az emberi szívekre gyakorolt hatását.

Odaadásuk és kegyességük hiánya, valamint alacsony lelki színvonaluk arra indította az embereket, hogy megelégedjenek állapotukkal. A véges ítélőképességű emberek nem képesek meglátni, hogy amidőn követik ezeket az embereket, akik oly gyakran eléjük tárták Isten Igéjének kincseit, biztosan veszélyeztetik lelküket. A mi igazi Mintaképünk Jézus. Mindenki a maga számára kutassa a Bibliát, Isten előtt térdre borulva, a gyermek tanulékony lelkületével, ha igazán tudni akarja, hogy mit kíván tőle az Úr. Bármily magasan állhat a lelkész Isten kegyelmében, ha nem követi az Istentől kapott világosságot, ha nem engedi meg, hogy úgy tanítsák, mint egy gyermeket, akkor a sötétségben fog járni, áldozatul esik a sátáni ámításoknak és másokat is ugyanarra az ösvényre vezet.

Közülünk senki se nyeri el Isten pecsétjét addig, amíg jellemünkön egy szennyfolt van. Rajtunk áll, hogy kiküszöböljük jellemhibáinkat és megtisztítsuk lelkünk templomát minden szennytől; akkor a késői eső lehullik reánk, amiképpen a korai eső lehullott a tanítványokra pünkösd napján.

Ne mondja senki, hogy az ő esete reménytelen, hogy nem élhet keresztényi életet! Halála által Krisztus bőségesen gondoskodott minden emberről. Jézus a mi állandóan jelen levő segítségünk a szükség idején. Kiálts Hozzá hittel, mert Ő megígérte, hogy meghallja és válaszol kéréseidre!

Nagy szükségünk van élő, cselekvő hitre. Legyen hitünk, mert nélküle ellankadunk és kudarcot vallunk a megpróbáltatások napján. Az ösvényünket borító sötétség ne csüggesszen el és ne kergessen bennünket a kétségbeesésbe, mert ezzel a lepellel takarja el Isten az Ó dicsőségét, amidőn közeledik felénk, hogy gazdag áldásában részesítsen bennünket. Ezt tudnunk kell múlt tapasztalatunkból. Azon a napon, amidőn Isten perelni fog népével, ez a tapasztalat a vigasz és reménység forrása lesz számunkra.

Most őrizzük meg magunkat és gyermekeinket szeplőtlenül a világtól! Most mossuk és fehérítsük meg jellemruhánkat a Bárány vérében! Most győzzük le a büszkeséget, szenvedélyt és a lelki restséget! Ébredjünk fel most és tegyünk határozott erőfeszítéseket a kiegyensúlyozott jellem kifejlesztése érdekében! "Ma, ha az e szavát halljátok, meg ne keményítsétek a ti szíveteket" (Zsid 3:7-8, 15).

Most van itt az előkészület ideje. Isten pecsétjét sohase helyezik tisztátalan, becsvágyó, világszerető, álnok-nyelvű, vagy csalárd-szívű férfi, vagy nő homlokára. Mindazoknak, akik el akarják nyerni Isten pecsétjét, szeplőtlenül kell állniuk Isten előtt, mint akik a menny jelöltjei. Törekedjetek előre kedves testvéreim és testvérnőim! Jelenleg csak röviden írhatok e tárgyról és csak az előkészület fontosságára hívom fel figyelmeteket. Tanulmányozzátok a Szentírást a magatok számára, hogy megérthessétek a jelen óra félelmetes ünnepélyességét! (5T 209, 212216).

A Szombat-kérdés a vitapont a végső, nagy küzdelemben, amelyben az egész világ részt fog venni. Az emberek jobban tisztelték Sátán elgondolásait a mennyben uralkodó alapelveknél, mert elfogadták a hamis szombatot, amelyet Sátán magasztalt fel, mint tekintélyének jelét, bélyegét. Azonban Isten ráhelyezte pecsétjét királyi követelményére, mert minden Szombat magán viseli Szerzőjének nevét, azt a kitörölhetetlen jelet, amely megmutatja mindegyik tekintélyét. A mi feladatunk az, hogy megértessük ezt az emberekkel. Győzzük meg őket, hogy életbevágóan fontos: Isten országának jelét viseljük-e, vagy a lázadás országának bélyegét, mert amelyik királyság alattvalóinak vallják magukat, annak a jelét viselik. Isten felszólít bennünket, hogy emeljük fel letaposott Szombatjának zászlaját (6T 352).

Ugyanaz a mesteri elme, aki az elmúlt korszakokban összeesküvést szőtt a hűségesek ellen, még mindig arra törekszik, hogy kiirtsa a földről azokat, akik félik Istent és engedelmeskednek törvényének. Sátán felháborodást kelt az alázatos kisebbség ellen, amelynek tagjai lelkiismeretükre hallgatva nem fogadják el a népszerű szokásokat és hagyományokat. Magas állású és híres emberek is csatlakoznak a törvényszegőkhöz és gonoszokhoz, hogy tanácskozzanak Isten népe ellen. Gazdagság, lángész és tudás egyesülnek, hogy megvetéssel kezeljék őket. Üldöző uralkodó lelkészek és gyülekezeti tagok is összeesküdnek ellenük. Élőszóval és írásban, kérkedéssel, fenyegetéssel és gúnyolódással igyekeznek kioltani hitüket. Hamis színben való bemutatásuk, s haragos felhívások által felingerlik a nép szenvedélyeit. Mivel nem hivatkozhatnak a Szentírás "Meg van írva!" szavaira a Biblia szent Szombatjának védelmezői ellen, ezért elnyomó rendelkezésekhez folyamodnak, hogy pótolják ezt a hiányosságot. A törvényhozók engednek a vasárnapi törvény követelésének, hogy biztosítsák népszerűségüket és az emberek támogatását. Azok, akik félik Istent, nem fogadhatnak el olyan intézményt, rendelkezést, amely áthágja a Tízparancsolat előírását. Ezen a csatatéren zajlik majd el az igazság és tévelygés közötti harc utolsó nagy küzdelme, aminek kimenetele felől nincs semmi kétségünk. Az Úr most ugyanúgy megvédi népét, mint Márdokeus napjaiban (5T 451-451).

Isten kijelentette, hogy mi fog történni az utolsó napokban, hogy népe elkészülhessen és megállhasson az ellenkezés és harag viharában. Azok, akiket figyelmeztettek a bekövetkező eseményekre, ne nyugodtan ülve várják a közelgő vihart és ne vigasztalják magukat azzal, hogy az Úr megoltalmazza hűséges gyermekeit a nyomorúság idején! Ne tétlenségben várjuk az Urat, hanem komoly munkában, rendíthetetlen hittel! Most nincs idő arra, hogy gondolatainkat kisebb jelentőségű dolgok kössék le. Miközben az emberek alszanak, Sátán úgy rendezi a dolgokat, hogy Isten népe nem számíthat irgalomra, vagy igazságra. A vasárnapi törvény mozgalma a sötétségben halad előre. A vezetők elrejtik igazi célját, ezért sokan, akik egyesülnek velük a mozgalomban, maguk se látják, hova vezet ez a titkos mozgalom. Hitvallomásuk szelíd és látszólag keresztény, azonban midőn megszólalnak, kinyilvánítják a sárkány lelkületét.

A zsoltáríró kijelenti: "az emberek haragja megdicsőít téged, miután felövezed végső haragodat" (Zsolt 76:11). Isten szándéka az, hogy a próbatevő, vizsgáló igazság előtérbe kerüljön, hogy tanulmányozás és megbeszélés tárgya legyen még akkor is, ha megvetéssel kezelik, mert az emberek gondolkodását fel kell serkenteni. Isten minden vitát, minden gyalázást, minden rágalmat eszközül használ fel arra, hogy felkeltse az érdeklődést és felébressze az emberek gondolkodását, amely máskülönben szunnyadó állapotban maradna (5T 452-453).

Mi mint nép, nem végeztük el azt a munkát, amelyet Isten reánk bízott. Még nem készültünk el azokra az eseményekre, amelyeket a vasárnapi törvény kikényszerítése hoz számunkra. Midőn látjuk a közelgő veszedelem jeleit, kötelességünk, hogy felébredjünk és cselekedjünk! Ne várjuk a gonoszt nyugodtan ülve, azzal a hittel vigasztalva magunkat, hogy e műnek előre kell haladnia, mert e jövendölés kijelentette, hogy az Úr megoltalmazza népét! Nem járunk el az Úr akarata szerint, ha nyugodtan ülve semmit se teszünk a lelkiismereti szabadság megőrzése érdekében. Szálljon fel buzgó hatásos imánk a mennybe, hogy e szerencsétlenség bekövetkezését még elhalasszák, hogy elvégezhessük azt a munkát, amelyet oly sokáig elhanyagoltunk! Imádkozzunk a legkomolyabban és azután cselekedjünk imáinkkal összhangban! Úgy tűnhet fel, hogy Sátán diadalmaskodik és az igazságot elözönli a hamisság és tévelygés. Isten azonban emlékeztet bennünket arra, hogy milyen módon bánt népével a múltban, hogy megmentse őket ellenségeiktől. Az Úr mindig a végső válságos helyzeteket választotta, amikor már nem volt semmi reményük a Sátán hatalmából való szabadulásra, hogy kinyilvánítsa isteni hatalmát. Az ember szüksége: Isten alkalma a cselekvésre.

Kedves testvéreim, tudjátok-e, hogy üdvösségetek és más emberek sorsa is attól függ, hogy hogyan készültök fel az előttetek levő próbákra? Rendelkezzetek azzal a mély buzgósággal, kegyességgel és odaadással, amely képesít benneteket, hogy megálljatok az ellenetek támadó ellenségeskedés közepette! Ha Isten valamikor szólt általam, akkor most mondom, hogy tanácsülések elé visznek benneteket és az igazsággal kapcsolatban elfoglalt álláspontotokat mindenben szigorúan megbírálják. Azt az időt, amelyet most sokan elfecsérelnek, szenteljük megbízatásunk teljesítésére, amelyet Isten adott, hogy elkészüljünk a közeledő válságra (5T 713717).

Közel vagyunk az idők végéhez. Megmutatták nekem, hogy Isten büntető ítéletei már megjelentek a földön. Az Úr figyelmeztetéseket adott azokkal az eseményekkel kapcsolatban, amelyek előttünk játszódnak le. Az Ő Igéjéből világosság árad, mégis "sötétség borítja a földet, és éjszaka a népeket" (Ésa 60:2). "Akkor hirtelen veszedelem jő rájok..., és semmiképpen meg nem menekednek" (1Thess 5:3) [5T 99].

Az Úr visszavonja korlátozó erejét a földről, ezért nemsokára halál, pusztulás, növekvő bűnözés tapasztalható mindenütt és gonosz módon támadnak a gazdagok ellen, akik a szegények fölé emelkedve, felmagasztalták magukat. Azok, akiket Isten nem oltalmaz, nem lesznek biztonságban semmilyen helyen és semmilyen tisztségben. Az embereket kiképezték, hogy feltaláló képességüket arra használják fel, hogy működésbe hozzák a leghatalmasabb gépezetet, hogy sebezzenek és öljenek (7T 50).

Isten büntetőítéletei sújtják a földet. Háborúk, háborúk hírei, a tűz és víz által történő pusztítások világosan hirdetik, hogy a nyomorúság ideje, amelynek növekednie kell egészen a vég idejéig, nagyon közel van, az ajtó előtt.

Nemsokára súlyos nehézségek, bajok támadnak a nemzetek között, amelyek egészen Jézus eljöveteléig tartanak. Tartsunk össze úgy, mint eddig még soha, és szolgáljuk Őt, aki elkészítette trónját az egekben, és akinek országa mindenekfelett uralkodik! Isten nem hagyta el népét, és a mi erőnk abban rejlik, hogy mi se hagyjuk el Őt (3T 286).