Láttam, hogy a gonosz angyalok küzdöttek a lelkekért, de Isten angyalai ellenálltak nekik. A küzdelem heves volt. Sátán angyalai megfertőzték a légkört mérgező befolyásukkal, és körülvették ezeket az embereket, hogy eltompítsák érzékszerveiket. A szent angyalok aggódva figyelték és várták, hogy visszaűzzék Sátán seregét. Azonban a jó angyalok feladata nem az, hogy az emberek gondolatait akaratuk ellenére uralják. Ha engedelmeskednek az ellenségnek és nem tesznek erőfeszítéseket, hogy ellenálljanak neki, akkor a jó angyalok nem tehetnek többet, mint hogy visszatartják Sátán seregét, hogy ne semmisítsék meg őket, míg a veszélyben levők új világosságot kapnak. Ekkor felindítják őket, hogy ébredjenek fel és kérjenek segítséget a mennyből. Jézus nem bízza meg a szent angyalokat, hogy kiszabadítsák azokat, akik nem tesznek erőfeszítéseket, hogy segítsenek magukon.

Midőn Sátán látja a veszélyt, hogy elveszít egy lelket, minden erejét megfeszíti, hogy ezt megakadályozza. Ha az illető személy tudatára ébred a veszedelemnek, és gyötrelmében buzgón könyörög Jézushoz, Sátán attól félve, hogy elveszíti foglyát, erősítésre szólítja fel angyalait, hogy kerítsék körül a szegény lelket a sötétség falával, hogy így ne érhesse el őt a menny világossága. Ha azonban a sötétségben lévő bűnös kitart és gyámoltalanságában Krisztus vérének érdemeire támaszkodik, akkor Megváltónk meghallgatja hitből mondott buzgó imáját, és elküldi angyalainak megerősített seregét, hogy kiszabadítsák őt.

Sátán nem tudja elviselni, hogy hatalmas Vetélytársára, Krisztusra hivatkozzanak, mert fél és remeg fensége előtt. A buzgó ima hangjára Sátán egész serege reszket. Segítségül hívja angyalainak seregét, hogy elérje célját, de amikor a menny fegyverzetébe öltözött hatalmas angyalok a fáradt, üldözött bűnösök segítségére sietnek, Sátán és angyalai visszavonulnak, mert tudják, hogy a harcot elvesztették. Sátán készséges alattvalói hűségesek, tevékenyek és egységesek céljuk elérése érdekében, és habár gyűlölik egymást és harcolnak egymás ellen, mégis minden alkalmat felhasználnak, hogy előmozdítsák közös érdeküket. Azonban a menny és föld nagy Parancsnoka korlátozta Sátán hatalmát (1T 345-346).

Az angyalok megőrzik Isten népét, midőn a kötelesség útján járnak, azonban nem oltalmazzák meg azokat, akik készakarva Sátán területére merészkednek. A nagy csaló, Sátán eszköze, ügynöke mindent megtesz és mindent megígér céljának elérése érdekében. Nem sokat számít, hogy spiritisztának, "elektromos orvosnak", vagy "magnetikus gyógyítónak" mondja-e magát. Különleges behízelgő színlelésével megnyeri a vigyázatlanok bizalmát. Elhiteti őket, hogy olvassa életük történetét és hogy megérti a hozzá fordulók minden nehézségét és szenvedését. A világosság angyalának álcázza magát, mialatt a feneketlen mélység sötétsége van szívében. Mély érdeklődést tanúsít a nők iránt, akik tanácsát kérik. Azt mondja nekik, hogy minden bajuk boldogtalan házasságukból származik. Ez igaz is lehet, azonban az ilyen tanácsadó nem javít helyzetükön. Azt mondja nekik, hogy szeretetre és részvétre van szükségük. Miközben nagy érdeklődést színlel jólétük iránt, elbűvöli gyanútlan áldozatait, mint a kígyó a reszkető madarat. Nemsokára teljesen hatalmába keríti őket, aminek rettenetes következménye: bűn, szégyen és romlás.

A gonosz munkások száma nem kevés. Ösvényüket romba dőlt otthonok, tönkretett jó hírnevek és megtört szívek jelzik. Azonban minderről csak keveset tud a világ; ők pedig tovább haladnak, új áldozatokat szedve; Sátán pedig ujjong örömében az okozott romlás felett (5T 198).

"És mikor Akházia kibukott az ő felházának korlátján Samáriában, és megbetegedék, követeket külde el, akiknek azt parancsolá: Menjetek el, kérjetek tanácsot a Baálzebubtól, az Ekron istenétől, hogy meggyógyulok-é a betegségből? Az Úrnak angyala pedig szóla Thesbites Illésnek: Kelj fel, menj el eleibe a Samariabeli király követeinek, és szólj nékik: Nincs-é Isten Izráelben, hogy Baálzebubhoz, az Ekron istenéhez mentek tanácsot kérdeni? Azért azt mondja az Úr: Az ágyból, amelyben fekszel, fel nem kelsz, hanem kétség nélkül meghalsz. És elméne Illés" (2Kir 1:2-4).

Akházia király bűnének és bűnhődésének története olyan figyelmeztető tanulságot tartalmaz, amelyet senki se vethet meg büntetlenül. Habár mi nem hajolunk meg hódolattal a pogány istenek előtt, mégis ezrek imádkoznak Sátán templomában, mint Izrael királya. A pogány bálványimádás lelkülete ma is uralkodik, habár a tudomány és nevelés befolyása alatt finomabb és vonzóbb formát vett fel. Minden nap új és szomorú bizonyítékát látjuk annak, hogy a biztos prófétai Igében való hit gyorsan elfogyatkozik és helyébe a babona és a sátáni varázslás lép, amely foglyul ejti az emberek lelkét. Mindazok, akik nem tanulmányozzák komolyan a Szentírást és nem rendelik alá minden vágyukat és életcéljukat a Szentírás tévedhetetlen vizsgálatának és nem imádkoznak Istenhez, hogy megismerjék az Ő akaratát, biztosan letérnek a helyes ösvényről és Sátán varázslatának, csalásának áldozatául esnek.

A héberek alkották az egyedüli nemzetet, amelyik ismerte az igaz Istent. Midőn Izrael királya elküldte követeit, hogy egy pogány jóshelyen érdeklődjenek sorsa felől, ezzel kijelentette a pogányoknak, hogy jobban bízik a bálványokban, mint népének Istenében, az ég és föld Teremtőjében. Ugyanígy azok, akik azt állítják, hogy ismerik Isten Igéjét, meggyalázzák Őt, amidőn elfordulnak az erő és bölcsesség Forrásától, hogy a sötétség hatalmaitól kérjenek tanácsot és segítséget. Amikor Isten haragja fellobban a gonosz, bálványimádó király eljárása ellen, akkor hogyan nézheti el ugyanilyen eljárását azoknak, akik az Ő szolgáinak vallják magukat? (5T 191)

Krisztus két urat tárt elénk: Istent és a világot, és világosan megmutatta azt a tényt, hogy mindkettőnek szolgálni teljes lehetetlenség. Ha a világ iránti érdeklődésünk és szeretetünk túlsúlyban van, akkor nem értékeljük azokat a dolgokat, amelyek mindenekfelett méltók figyelmünkre. A világ szeretete kizárja Isten szeretetét és legmagasabbrendű érdekeinket alárendeli világi érdekeinknek. Így Isten nem foglal el érzelmeinkben és odaadásunkban oly magasztos helyet, mint a világ dolgai.

Sátán sokkal nagyobb elővigyázatossággal bánik az emberekkel, mint ahogyan Krisztussal bánt a kísértések pusztájában, mert eszébe jut, hegy ott elvesztette a csatát. Ő legyőzött ellenség. Nem jön közvetlenül az emberekhez és nem kéri őket arra, hogy külső hódolattal imádják Őt, csak arra kéri őket, hogy szeressék e világ javait. Ha sikerül neki lefoglalni az emberek gondolatait és érzelmeit, akkor a menny iránti vonzalmuk elgyengül. Csak azt akarja elérni, hogy emberek az ő kísértéseinek megtévesztő hatalmába kerüljenek, hogy szeressék a világot, a rangot, állást, pénzt és vágyódjanak a földi kincs után. Ha ezt elérheti, akkor elérheti náluk mindazt, amit Krisztustól kért a pusztában (3T 478, 480).