Feltehetjük a kérdést: Egyáltalán semmi közösségünk se legyen a világgal? Vezetőnk az Úr Igéje legyen! Isten Igéje megtilt minden olyan kapcsolatot a világgal, amely azonosítana bennünket velük. Jöjjünk ki közülük és szakadjunk el! Munkatervünkben sohase kapcsolódjunk össze velük, de azért ne éljünk visszavonuló életet! Tegyünk meg minden jót a világiaknak, amit megtehetünk!

Krisztus példát adott erre. Midőn meghívták, hogy együtt egyen a vámszedőkkel és bűnösökkel, nem utasította vissza meghívásukat, mert ezt az osztályt csak úgy érhette el, nyerhette meg, ha közéjük vegyült. Azonban minden alkalommal olyan beszédtárgyat hozott fel, amely emlékezetükbe idézte az örök értékű dolgokat. Nekünk is megparancsolja: "Úgy fényljék a ti világosságtok az emberek előtt, hogy lássák a ti jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat" (Mt 5:16) [GW 394].

A hitetlenek társasága nem árt nekünk, ha abból a célból tartjuk fenn velük a kapcsolatot, hogy Istenhez vezessük őket és ha lelkileg elég erősek vagyunk ahhoz, hogy ellenálljunk befolyásuknak.

Krisztus azért jött el a mi világunkba, hogy az elbukott, véges embert összekösse a végtelen Istennel. Krisztus követei legyenek a világosság forrásai! Midőn kapcsolatban állnak Istennel, közöljék a sötétségben levőkkel és tévelygőkkel azokat a különleges áldásokat, amelyeket a mennyből kaptak. Énokot nem fertőzték meg az ő korában uralkodó bűnök; akkor miért fertőzzenek meg bennünket a mi korunkban? Mesterünkhöz hasonlóan tanúsítsunk részvétet a szenvedő emberiség iránt. Nagylelkűen érezzük át a szűkölködők érzéseit és szükségleteit (5T 113).

Imádkozom, hogy testvéreim megértsék, a harmadik angyal üzenete sokat jelent számunkra, és hogy az igazi Szombat megünneplése legyen a jel, amely megkülönbözteti Isten szolgáit azoktól, akik nem szolgálják Őt. Ébredjenek fel azok, akik elszunnyadtak és közönyösökké váltak!

Arra vagyunk hívatottak, hogy szentek legyünk, ezért gondosan ügyeljünk arra, hogy ne keltsük azt a benyomást, hogy számunkra csak kevés jelentőséggel bír, hogy megőrizzük-e hitünk különleges jellegzetességeit, vagy nem. Rajtunk nyugszik a felelősség, hogy határozottabb álláspontot foglaljuk el az igazság és igazságosság mellett, mint a múltban tettük. A választóvonalat, amely megkülönbözteti Isten parancsolatainak megtartóit azoktól, akik nem tartják meg, félreérthetetlen világossággal kell láthatóvá tennünk. Tiszteljük Istent lelkiismeretességgel, és szorgalmasan használjunk fel minden eszközt, hogy szövetségben legyünk Vele, hogy elnyerhessük azokat az áldásokat, amelyek oly lényegesek Isten népe számára, amelynek tagjai oly súlyos próbán fognak átmenni.

Istent nagymértékben meggyalázzuk, ha azt a benyomást keltjük, hogy hitvallásunk nem uralkodó hatalom életünkben. Ily módon elfordulunk Isten parancsolataitól, amelyek a mi életünket jelentik; megtagadjuk, hogy Ő a mi Istenünk és mi az Ő népe vagyunk (7T 108).

Alkalmatok lehet arra, hogy más gyülekezetekben beszéljetek. Amikor éltek ezekkel a lehetőségekkel, gondoljatok Megváltótok szavaira: "Legyetek azért okosak mint a kígyók, és szelídek mint a galambok" (Mt 10:16). Ne ébresszétek fel az ellenség rosszindulatát fenyegető beszéddel, mert így bezárjátok az ajtókat az igazság előtt! Rövid üzenetekre van szükség. Ne keltsétek fel az ellenkezést! Még sok lelket kell megmentenünk. Kerüljetek minden éles kifejezést! Szóban és cselekedetekben egyaránt legyetek bölcsek az üdvösségre és mutassátok be Krisztust mindazoknak, akikkel kapcsolatba kerültök! Lássa meg mindenki, hogy felvettétek lábaitokra a békesség evangéliumának saruit, és az emberek iránti jóakarat tölti be lelketeket! Csodálatos eredményeket látunk majd, ha a Szentlélektől ihletve lépünk be a munkába. Szükségünkben segítséget nyerünk, ha munkánkat az igazság, irgalmasság és szeretet lelkületében végezzük. Az igazság diadalt arat és kivívja a győzelmet (EV 568-564).

Munkálkodnunk kell más gyülekezetek lelkészei érdekében, mert Isten azt akarja, hogy megmeneküljenek. Hozzánk hasonlóan ők is csak a hit és engedelmesség által nyerhetik el a halhatatlanságot. Munkálkodjunk értük komolyan, hogy üdvözülhessenek. Isten azt akarja, hogy részt vegyenek jelenkori munkájának végzésében és azok közé akarja számlálni őket, akik ide] ében adnak eledelt házuk népének. Miért ne tevékenykednének az Ő munkájában? Lelkészeink igyekezzenek hozzáférni más gyülekezetek lelkészeihez, akikért Krisztus könyörög az Atyánál. Ünnepélyes felelősség nyugszik rajtunk. Mint Krisztus követői, tanúsítsunk komoly érdeklődést a nyájnak e pásztorai iránt (6T 77-78).

Lelkészeink tegyék különleges feladatukká, hogy munkálkodjanak a lelkészekért. Ne szálljanak vitába velük, hanem kezükben a Bibliával buzdítsák őket arra, hogy tanulmányozzák Isten Igéjét. Ha ezt megteszik, akkor sok lelkész, aki most tévtanokat hirdet, a jelenkori igazságot hirdeti majd (EV 562).