A szombat ünneplése nagy áldást rejt magában, és Isten azt kívánja, hogy a Szombat örömnap legyen számunkra. A Szombat beiktatásakor is öröm volt. Isten megelégedéssel tekintett le kezeinek munkájára. Minden alkotásáról kijelentette, hogy "igen jó" (lMóz 1:31). A menny és a föld örömmel volt tele. "Mikor együtt örvendezének a hajnalcsillagok, és Istennek minden fiai vigadozának" (Jób 38:7). Habár a bűn bejött a világba és megrontotta Isten tökéletes művét, Ő még mindig annak a tanúbizonyságaként adja nekünk a Szombatot, hogy egy mindenható, végtelenül jó és kegyelmes Lény teremtett minden dolgot. Mennyei Atyánk a Szombat megünneplése által kívánja megőrizni az emberek között az Ő ismeretét.

Azt kívánja, hogy a Szombat gondolatainkat Őrá irányítsa, az igaz, élő Istenre és az Ő megismerése által életünk és békességünk legyen. Midőn az Úr megszabadította népét, Izraelt Egyiptomból, és reájuk bízta törvényét, megtanította őket, hogy a Szombat megünneplése megkülönbözteti őket a pogányoktól. Ez különböztette meg Isten mindenhatóságának elismerőit azoktól, akik nem fogadták el Őt Teremtőjüknek és Királyuknak. Így szólt az Úr: "Megtartsák azért az Izrael fiai a szombatot, megszentelvén a szombatot nemzetségről nemzetségre, örök szövetségül. Legyen közöttem és az Izrael fiai között örök jel ez; mert hat napon teremtette az Úr a mennyet és a földet, hetednapon pedig megszűnt és megnyugodott" (2Móz 31:16-17).

Mivel a Szombat volt a jel, amely megkülönböztette Izraelt midőn kijöttek Egyiptomból, hogy bevonuljanak a földi Kánaánba, úgy most is jel, amely megkülönbözteti Isten népét, midőn kijönnek a világból, hogy bemenjenek a mennyei Kánaánba. A Szombat a jele az Isten és az Ő népe között fennálló közösségnek; jele annak, hogy tisztelik az Ő törvényét. A Szombat megünneplése megkülönbözteti Isten engedelmes gyermekeit a törvény áthágóitól, megrontóitól.

A felhőoszlopból Krisztus kijelentette: "Az én szombatimat bizony megtartsátok; mert jel az én közöttem és ti köztetek nemzetségről nemzetségre, hogy megtudjátok, hogy én vagyok az Úr, aki titeket megszentellek" (2Móz 31:13). Isten a Szombatot jelül adta a világnak, hogy Ő a Teremtő és a Megszentelő is. Az a hatalom, amely minden dolgot teremt, ugyanaz a hatalom, amely újjáteremtett bennünket az Ő képmására, hasonlóságára. Azok számára, akik megszentelik a Szombat napját, a megszentelődés jegye. Az igazi megszentelődés összhangban áll Istennel, egységben van az Ő jellemével és azon alapelvek iránti engedelmesség által nyerhető el, amely elvek az Ő jellemének másolatai. Aki szívből engedelmeskedik a negyedik parancsolatnak, a Szombat parancsolatának, engedelmeskedik az egész törvénynek és engedelmesség által megszentelődik (Róm 1:5).

A Szombatot Isten nekünk is ugyanúgy "örök szentségül" adta, mint Izraelnek. Azok számára, akik tisztelik Isten szent napját, a Szombat annak jele, hogy elismeri őket népének. A Szombat utal Isten ígéretére, hogy beteljesíti velük kötött szövetségét. Mindaz, aki elfogadja Isten kormányzásának e jelét, belép az isteni, örök szövetségbe. Az engedelmesség aranyláncához erősíti magát, amelynek minden szeme egy ígéret (6T 349).

Az Úr e szavakkal kezdte meg a negyedik parancsolatot: "Megemlékezzél!" Tudta, hogy az ember a sok gond és baj közepette kísértésbe jön, hogy kimentse magát a törvény minden követelményének megtartása alól, vagy elfelejti annak fontosságát, ezért így szólt: "Megemlékezzél a Szombatnapról, hogy megszenteljed azt" (2Móz 20:8).

A Szombat egész héten legyen az emlékezetünkben és tegyünk előkészületet megtartására a parancsolat szerint. A Szombatot ne csak mint a törvény által előírt dolgot tartsuk meg. Értsük meg jelentőségét az élet minden eljárásában. Mindazok, akik a Szombatot a közöttük és Isten közötti jelnek tekintik, kinyilvánítják életükben, hogy Ő az Isten, aki megszenteli őket, és az Ő kormányzatának alapelveit megvalósítják gyakorlati életükben. Minden nap imádkoznak azért, hogy a Szombat megszentelő befolyása megnyugodjék rajtuk. Minden nap társas viszonyban élnek Krisztussal, és bemutatják példájuk által az Ő jellemének tökéletességét. Világosságuk minden nap szétárad másokra jó cselekedeteik által.

Mindabban, ami hozzájárul Isten művének sikeréhez, az első győzelmeket otthoni életünkben kell kivívnunk. Ott kell megkezdenünk előkészületeinket a Szombatra. A szülők egész héten át gondoljanak arra, hogy otthonuk oly iskola legyen, ahol gyermekeik előkészülhetnek a mennybe való bemenetelre! Szavaik legyenek igazak! Ne ejtsenek ki olyan szót, amelyet gyermekeik nem hallhatnak meg! Ne legyenek ingerültek! Szülők, úgy éljetek a hétköznapokon is, mint a Szent Isten látható jelenlétében, aki azért adott nektek, gyermekeket, hogy az Ő számára neveljétek őket. Neveljétek fel az Úr számára otthonotok kicsiny gyülekezetét, hogy valamennyien előkészüljetek az e Szentélyében való istentiszteletre. Minden este és reggel vigyétek Isten elé imában gyermekeiteket, mint az Ő véren megváltott örökségét. Tanítsátok meg őket arra, hogy legelső kötelességük és kiváltságuk, hogy szeressék és szolgálják Istent.

Midőn a Szombatról így emlékezünk meg, akkor nem engedjük, hogy a múló földi elnyomja a lelkit. A hat munkanapra tartozó kötelességek elvégzését nem hagyjuk Szombatnapra, és nem merítjük ki magunkat annyira fizikai munkával, hogy túl gyengék legyünk ahhoz, hogy részt vegyünk az istentiszteleten Szombaton, azon a napon, amelyen az Úr megpihent. Habár a Szombatra egész héten készülnünk kell, mégis péntek az előkészület különleges napja. Mózes által az Úr így szólt Izrael népéhez: "A holnap nyugalom napja, az Úrnak szentelt Szombat; amit sütni akartok, süssétek meg, és amit főzni akartok, főzzétek meg; ami pedig megmarad, azt mind tegyétek el magatoknak reggelre" (2Móz 16:23). "Kiomol vala pedig a nép, és szedik vala a mannát, és őrlik vala kézimalmokban, vagy megtörik vala mozsárban, és megfőzik vala fazékban, és csinálnak vala abból pogácsákat: az íze pedig olyan vala, mint az olajos kalácsé" (4Móz 11:8). A mennyből küldött kenyeret Izrael gyermekeinek el kellett készíteniük, azonban az Úr megmondta nekik, hogy ezt a munkát pénteken, az előkészület napján végezzék el Szombatra.

Pénteken fejezzük be a Szombatra való előkészületet. A ruhák legyenek készen és a főzést fejezzük be. A cipőket tisztítsuk ki, a fürdést fejezzük be pénteken. Mindezt megtehetjük, ha szabállyá tesszük. Az Úr a Szombatot nem a ruházat elkészítésére, rendbe hozására, nem az ételek megfőzésére, nem kedvtelésünkre vagy más világi foglalkozásra adta. Napnyugta előtt tegyünk félre minden világi munkát és tegyünk el szem elől minden világi újságot. Szülők, magyarázzátok meg gyermekeiteknek az előkészület munkáját és ők is vegyenek részt abban, hogy a Szombatot a parancsolat szerint tartsátok meg!

Buzgón őrködjünk a Szombat kezdetére és végére! Gondoljunk arra, hogy a Szombat minden pillanata megszentelt idő! Ahol lehetséges, a munkaadók péntek délben engedjék el alkalmazottaikat, hogy legyen idejük az előkészületre, hogy nyugodt lelkülettel ünnepelhessék az Úr napját, a Szombatot. Ha így cselekszetek, nem szenvedtek kárt a világi dolgokban sem.

A készülődés napján még egy fontos dologra ügyelnünk kell. Ezen a napon simítsunk el minden nézeteltérést a családban és a gyülekezetben egyaránt. Távolítsatok el szívetekből minden keserűséget, haragot és gúnyt. Alázatos lélekkel "valljátok meg bűneiteket egymásnak, hogy meggyógyuljatok" (Jak 5:16) [6T 353356].

Ne mondjunk, s ne tegyünk semmi olyant, amit Isten a Szombat megrontásának tekint, de mondjuk meg és tegyük meg mindazt, aminek elmulasztásával szintén megrontanánk az Úr napját. Isten megkívánja, hogy ne csak minden fizikai munkától tartózkodjunk Szombaton, hanem fegyelmezzük gondolatainkat is, hogy szent dolgoknál időzzünk. A szent Szombatot valóságosan áthágjuk akkor is, ha világi dolgokról beszélünk, vagy könnyelmű, tréfálkozó beszélgetésbe elegyedünk. Midőn mindarról beszélünk, ami csak eszünkbe jut, akkor "hamis", vagy "közönséges" beszédet szólunk Szombaton (Ésa 58:13). Az igazságtól való minden elhajlás rabszolgaságba és kárhozatba visz bennünket (2T 703).

A Szombatot sokkal szentebbnek kell tekintenünk, mint azt sok állítólagos szombatünneplő teszi. Nagyon meggyalázzák Istent azok, akik a Szombatot nem tartják meg se a betű se a lélek szerint. Isten reformációt kíván a Szombat megünneplése terén.

Naplementekor gyűljenek egybe a család tagjai Isten Igéjének olvasására, éneklésére és imára. E téren is reformációra van szükség, mert sokan hanyagok, amit meg kell vallanunk Istennek és egymásnak, valamint intézkednünk kell, hogy a család minden tagja kész legyen arra, hogy tiszteletben tartsa azt a napot, amelyet az Úr megáldott és megszentelt.

A családi istentiszteleteken a gyermekek is vegyenek részt. Vegyék elő Bibliájukat és mindegyikük olvasson egy-két verset. Ekkor énekeljenek egy ismerős éneket és utána imádkozzanak. Erre Krisztus példát adott nékünk. Az Úr imáját ne ismételjük csupán formailag, mert célja az, hogy arra tanítson, milyen legyen imánk: egyszerű, komoly és tartalmas. Egyszerű imában tárd az Úr elé szükségleteidet és adj hálát irgalmasságáért! Így meghívod Jézust, mint szívesen látott vendéget otthonodba és szívedbe. A családban nem helyesek a távoli dolgokra vonatkozó hosszú imák, mert az ima óráját fárasztóvá teszik, amikor azt kiváltságnak és áldásnak kellene tekintenünk. Tegyétek az imaórát érdekfeszítővé és örömteljessé!

Naplementekor, a Szombat végén, ima és dicsének jelezze a szent órák befejezését, és kérjétek, hogy Isten legyen veletek a következő munkahét gondjai között.

Örök üdvösséget jelent számunkra, amidőn a Szombatot szentül megtartjuk az Úrnak. Isten így szól: "Akik engem tisztelnek, azoknak tisztességet szerzek" (1Sám 2:30) [4T 353-359].

A szombatiskola és az istentisztelet csak egy részét képezi a Szombatnak. A család számára fennmaradt részt az egész szombat legszentebb és legértékesebb részévé tehetjük. Az idő nagy részét a szülők töltsék gyermekeikkel. Sok családban a fiatalabb gyermekeket magukra hagyják, hogy úgy szórakozzanak, ahogyan tudnak. Midőn a gyermekeket magukra hagyják, csakhamar nyugtalanok lesznek és elkezdenek játszani, vagy valami rosszat tesznek. Így a Szombat elveszti előttük szentségét.

Szép időben a szülők menjenek ki gyermekeikkel a mezőkre és a ligetekbe. A természet gyönyörű szép dolgai közepette mondjátok el nekik, miért adta Isten a Szombatot - és beszéljetek nekik a teremtés nagy művéről. Mondjátok el, hogy midőn a föld kikerült Teremtőnk kezéből, szent és gyönyörűséges volt. Minden virág, minden bokor, minden fa betöltötte a Teremtő által kijelölt célját. Minden, amit a szem látott, szép volt és az embert Isten szeretetére emlékeztette. Minden hang zenéhez hasonlított, amely összhangban volt Isten szavával. Mutassátok be, hogy a bűn rontotta meg Isten tökéletes művét. A tövis, bogáncs, szomorúság, fájdalom és a halál mind az Atyával szembeni engedetlenség következménye. Láttassátok meg gyermekeitekkel, hogy habár a földet megrontotta a bűn átka, azonban még most is kinyilvánítja Isten jóságát. A zöld mezők, a magas fák, a megvidámító napfény, a felhők, a harmat, az éjszaka ünnepélyes csendje, a csillagos ég dicsősége és a hold szépsége, mind bizonyságot tesznek a Teremtőről. Minden lehulló esőcsepp, a világosság minden sugara, amely hálátlan világunkra árad, bizonyságot tesz Isten hosszútűréséről és szeretetéről.

Mutassátok meg gyermekeiteknek az üdvösség útját, hogy "úgy szerette Isten e világot, hogy az 6 egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen Őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen" (Jn 3:16). Ismételjétek el Bethlehem kedves történetét. Mutassátok be nekik Jézust, mint gyermeket, aki engedelmeskedett szüleinek; mutassátok be, mint hűséges és szorgalmas ifjút, aki segített a család fenntartásában. Így megértethetitek velük, hogy a Megváltó ismeri az ifjúság próbáit, bajait, kísértéseit, reményeit és örömeit, ezért részvétet, segítséget nyújthat számukra. Időnként olvassátok fel a Biblia érdekfeszítő történeteit. Kérdezzétek meg tőlük, hogy mit tanultak a szombatiskolában és tanulmányozzátok át velük a következő szombatiskolai leckét (6T 358-359).

Szombaton ünnepélyesen szenteljék oda az egész családot Istennek. A Szombat parancsolata magában foglalja mindazokat, akik kapuinkon belül vannak, ezért a ház minden lakója hagyja abba világi munkáját és a szent órákat töltse áhítatban. Egyesüljenek mindnyájan, hogy vidám szolgálat által tiszteljék Istent az e szent napján (2TT 185).

Krisztus így szólt: "Ahol ketten vagy hárman egybegyűlnek az én nevemben, ott vagyok közöttük" (Mt 18:20). Ahol két vagy három hívő él, jöjjenek össze Szombaton és kapaszkodjanak bele Isten ezen ígéretébe.

Azok a kis csoportok, amelyek összegyűlnek Isten imádására az Ő szent napján, jogosan igényt tarthatnak Isten gazdag áldására. Higgyék szilárdan, hogy Jézus az ó összejövetelük tiszteletreméltó vendége. Minden igazi imádkozó, aki megszenteli a Szombatot, tegye magáévá ezt az ígéretet: "Hogy megtudjátok, hogy én vagyok az Úr, aki titeket megszentellek " (2Móz 31:13) [6T 360-361].

A Szombat az emberért lett, hogy áldás legyen számára azáltal, hogy gondolatait elvonja világi munkájától, hogy elmélkedjék Isten jóságáról és dicsőségéről. Szükséges, hogy Isten népe összegyűljön, hogy beszéljen Istenről, hogy kicseréljék gondolataikat és véleményüket Isten Igéjének igazságairól és egy bizonyos időt imára szenteljenek. Azonban ezeket az időszakokat még Szombaton se tegyék fárasztóvá, hosszúságuk és unalmasságuk által (2T 583).

Ha a gyülekezetnek nincs lelkésze, akkor valakit bízzanak meg az összejövetelek vezetésével, azonban nem szükséges, hogy prédikációt tartson, vagy hogy elfoglalja az istentisztelet nagy részét. Egy rövid, érdekfeszítő bibliai felolvasás gyakran nagyobb áldást hoz, mint egy prédikáció. A felolvasást ima és bizonyságtétel követheti.

Érezze mindenki, hogy meg kell tennie részét, hogy a szombati összejövetelt érdekessé tegyék. Nemcsak formaságból kell összegyűlnünk, hanem hogy kicseréljük gondolatainkat, elbeszéljük mindennapi tapasztalatainkat, kifejezzük hálánkat és az isteni megvilágosítás utáni vágyunkat, hogy megismerjük Istent, és akit elküldött, a Jézus Krisztust. A Krisztusról való közös beszélgetés megerősíti a lelket az élet próbáira és küzdelmeire. Sohase gondold, hogy keresztény lehetsz, ha visszavonulsz magadba! Mindenki része az emberiség nagy szövetének, ezért minden ember tapasztalatát nagymértékben befolyásolja társainak tapasztalata (6T 361-362).

A szombatiskola munkájának célja a lelkek egybegyűjtése. A munkarend hibátlan lehet, minden szükséges felszereléssel rendelkezhetnek, ha azonban a gyermekeket és ifjakat nem vezetik Krisztushoz, akkor a szombatiskola kudarcot vall. Ha nem vonzzák Krisztushoz a lelkeket a formai vallás befolyása alatt egyre érzéketlenebbek lesznek. A tanítónak együtt kell működnie a Megváltóval, amidőn kopogtat azoknak szívajtaján, akiknek segítségre van szükségük. Midőn a tanulók engednek a Lélek esedezésének és megnyitják szívük ajtaját, hogy a Megváltó bejöhessen, akkor Ő megvilágosítja értelmüket, hogy megértsék Isten dolgait. A tanító munkája egyszerű munka és ha Krisztus lelkületével végzi, a Szentlélek munkálkodása által mégis mély és hatásos lesz.

Szülők, szánjatok minden nap egy kis időt a szombatiskola tanulmányozására gyermekeitekkel! Ha szükséges, adjátok fel inkább a társadalmi látogatásokat, de ne áldozzátok fel a szent történelem drága leckéinek tanulmányozására szentelt időt. E tanulmányozásból a szülők és gyermekek egyaránt nagy áldást nyernek. A szombatiskolai leckével kapcsolatos fontosabb bibliaszövegeket tanuljuk meg és jegyezzük meg, azonban ezt ne tekintsük megterhelő munkának, feladatnak, hanem kiváltságnak. Lehet, hogy emlékezőképességünk először fogyatékos lesz, de a gyakorlás által megerősödik, úgyhogy egy idő múlva gyönyörűségünket találjuk abban, hogy az igazság drága igéit elraktározzuk elménkbe. E szokásunk nagyban elősegíti majd a hitben való növekedésünket...

Családotokban rendszeresen tanulmányozzátok a Szentírást! Hagyjátok el a szükségtelen varrást és a felesleges ételek főzését, de gondoskodjatok arról, hogy lelketeket tápláljátok az élet kenyerével. Lehetetlen túlbecsülni jó eredményét annak, ha naponta egy vagy legalább fél órát szentelünk Isten Igéjének kellemes, társas módon való tanulmányozására. Engedjétek, hogy a Biblia megmagyarázza önmagát oly módon, hogy összegyűjtitek mindazt, amit egy bizonyos tárgyról különböző időben, s különböző körülmények között mondott. Ne szakítsátok félbe otthoni osztályotokat telefonhívások vagy látogatók miatt. Ha az áhítat ideje alatt jönnek hozzátok, hívjátok meg őket, hogy vegyenek részt azon. Lássák meg, hogy fontosabbnak tartjátok a Szentírás ismeretének elnyerését, mint a világi nyereséget vagy élvezeteket. Sajnos, némely szombatiskolában az a szokás uralkodik, hogy a válaszokat a szombatiskolai leckéből olvassák fel. Ez nem helyes, és nem kellene, hogy így legyen, ha a Szentírás tanulmányozására szentelnék azt az időt, amit haszontalanul és bűnös módon töltenek el. Nincs semmi szombatiskola végtelenül fontosabb tárggyal foglalkozik. E dologban tanúsított hanyagságunk nem tetszik Istennek.

A szombatiskolai tanítók melegítsék fel és elevenítsék fel szívüket Isten igazsága által, és legyenek az Igének cselekvői, ne csak hallgatói. Táplálkozzanak Krisztusból, mint a szőlővesszők a szőlőtőkéből. Hulljon reájuk a mennyei kegyelem harmata, hogy olyanok legyenek, mint a drága növények, amelyek rügyeiket kibontva édes illatot árasztanak, mint az Úr kertjének virágai. A tanítók legyenek Isten Igéjének szorgalmas tanulói és mindig nyilvánítsák ki azt a tényt, hogy naponta tanulnak Krisztus iskolájában, és másokkal is képesek közölni azt a világosságot, amelyet a Nagy Tanítótól, a világ világosságától nyertek. Midőn időnként tisztviselőket választotok, ne bizonyos személyek iránti vonzalom legyen a döntő, hanem azokat helyezzétek bizalmi állásokba, akik szeretik és félik Istent és Őt választják tanácsadójukká (2T 557-558).

Az otthonban és a gyülekezetben egyaránt a szolgálat lelkületét kell kinyilvánítanunk. Isten, aki hat napot adott világi munkánk végzésére, megáldotta és megszentelte a hetedik napot, és elkülönítette a Maga számára. E napon különleges módon megáldja azokat, akik odaszentelik magukat az Ő szolgálatára.

Az egész menny megtartja a Szombatot, de nem érdektelen, közönyös, semmittevő módon. E napon minden lelki erőnket fel kell ébresztenünk, mert Istennel és Krisztussal, a mi Megváltónkkal kell találkoznunk, aki arra vágyik, hogy felüdítsen és megáldjon mindenkit (6T 361-362).

Irgalmából Isten úgy rendelkezett, hogy a betegekről és szenvedőkről nekünk kell gondoskodnunk. Az ő érdekükben végzett munkára szükség van, ezért az nem szombatrontás. De kerüljünk minden szükségtelen munkát! Sokan elhalasztják a Szombat kezdetéig azoknak a kis dolgoknak elvégzését, amelyeket pénteken, az előkészület napján kellett volna elvégezni. Ez nem helyes. Mindazt a munkát, amit nem végeztünk el a Szombat kezdete előtt, a szent Szombat után kell befejeznünk (2T 184-185).

Habár kerülnünk kell a főzést Szombaton, azonban mégsem kell hideg ételeket ennünk. Hideg időben a pénteken elkészített ételt melegítsük fel Szombaton. Ételeink legyenek egyszerűek, de ízletesek, táplálóak és étvágygerjesztőek. Gondoskodjunk valami kedvelt ételről, amit a család nem eszik minden nap.

Ha szeretnénk elnyerni az engedelmeseknek ígért áldást, akkor lelkiismeretesebben, pontosabban kell megtartanunk a Szombatot. Félek, hogy gyakran akkor is utazunk e napon, amikor elkerülhetnénk. Az Úrtól kapott világossággal összhangban, amit a Szombat megtartásával kapcsolatban adott, gondosabban kellene kerülnünk e szent napon a kocsin, vagy hajón stb. való utazást. E dologban jó példát kellene adnunk gyermekeinknek és ifjainknak. Azon célból, hogy elérjük azokat a gyülekezeteket, amelyeknek szükségük van segítségünkre, hogy elvigyük hozzájuk az üzenetet, amelyet Isten akaratából meg kell hallaniuk, szükséges lehet, hogy Szombaton is utazzunk, azonban amennyire lehetséges, vegyük meg előre a jegyeket és minden más előkészületet tegyünk meg az előző napokon. Midőn valahova utazunk, mindent tegyünk meg, hogy ne Szombaton érkezzünk rendeltetési helyünkre.

Ha kénytelenek vagyunk Szombaton utazni, kerüljük azoknak társaságát, akik világi dolgokra terelik figyelmünket. Gondolatainkat irányítsuk Istenre és társalogjunk Vele. Midőn alkalmunk van, hirdessük az igazságot. Mindig legyünk készek felebarátaink szenvedéseinek enyhítésére, és segítsünk a szükségben levőknek. Ilyen esetekben azonban Isten megkívánja, hogy használjuk fel Tőle kapott értelmünket s bölcsességünket. Szombaton ne beszéljünk üzleti, hétköznapi, világi dolgokról. Isten megkívánja, hogy minden időben és minden helyen bizonyítsuk be Iránta való hűségünket azáltal, hogy tiszteletben tartjuk a Szombatot (6T 357-360).

Aki engedelmeskedik a negyedik parancsolatnak, a Szombat parancsának, azt tapasztalja, hogy választóvonal az közte és a világ között. A Szombat próba, nem emberi követelmény - Isten próbája, amely megkülönbözteti Isten szolgáit azoktól, akik nem szolgálják Őt. E kérdésben jön majd el az igazság és tévelygés közötti küzdelem utolsó nagy, döntő harca.

Népünk közül némelyek elküldték gyermekeiket iskolába Szombaton. Nem kényszerítették őket erre, azonban az iskola vezetői nem akarták felvenni gyermekeiket, ha nem járnak hat napon át az iskolába. Ezen iskolák némelyikében a tanulókat nemcsak a szokásos elméleti tárgyra tanították, hanem különböző gyakorlati munkák végzésére is, ennek ellenére némely állítólagos szombatünneplő keresztény mégis elküldte gyermekét az iskolába Szombaton is. Néhány szülő azzal igyekezett igazolni eljárását, hogy idézte Jézus következő szavait: "Szabad Szombatnapon jót cselekedni". Azonban ez az érvelés azt is bizonyítaná, hogy minden ember dolgozhat Szombaton, mert kenyeret kell keresniük gyermekeiknek, és nincs határvonal, amely megmutatná, hogy mit szabad és mit nem szabad tenni.

Testvéreink nem nyerhetik el az Úr tetszését, amikor gyermekeiket oly helyzetbe hozzák, amelyben lehetetlen megtartani a negyedik parancsolatot, a Szombatot. Igyekezniük kell kivívni az iskola vezetőségénél, hogy gyermekeiket mentsék fel a szombati iskolába-járás alól. Ha ez nem sikerül, akkor kötelességük világos: engedelmeskedjenek Isten követelményeinek, bármibe kerül.

Néhányan azt hangoztatják, hogy az Úr nem veszi olyan komolyan követelményeinek teljesítését, ezért nem kell megtartani a Szombatot oly nagy veszteség árán, és nem kell ütközésbe kerülni az ország törvényeivel. Azonban éppen itt mutatjuk meg, hogy kiálljuk-e a próbát, hogy az emberek rendeleteinél jobban tiszteljük Isten törvényét. Ez különbözteti meg Isten tisztelőit az Ő gyalázóitól. Itt bizonyíthatjuk be hűségünket. Isten bánásmódjának története népével mindig azt mutatja, hogy Ő teljes engedelmességet követel.

Ha a szülők megengedik gyermekeiknek, hogy világi nevelést kapjanak, és a Szombatot közönséges nappá tegyék, akkor Isten nem helyezheti reájuk pecsétjét. Elpusztulnak a világgal, de vérükért szüleik felelősek. Ha azonban gyermekeinket hűségesen megtanítjuk Isten parancsolataira és alárendeljük őket szülői tekintélyünknek, valamint hit és ima által rábízzuk őket Istenre, akkor Ő is együttmunkálkodik velünk, amint megígérte. Midőn büntetőítéletek sújtják majd a földet, gyermekeink is elrejtőzhetnek velünk "az Úr házának rejtekében" (2TT 180184).

A halandó ember részéről a legnagyobb elbizakodás az, ha ki akar egyezni a Mindenhatóval, hogy biztosítsa jelentéktelen, múló, földi érdekeit. A Szombatnak világi, üzleti célból való, esetenkénti megrontása éppen olyan durva áthágása a törvénynek, mint teljes megvetése, mert az Úr parancsolatainak megtartását az illető személy a saját kényelmétől, érdekétől teszi függővé. A Sinai hegyről mennydörgésként hangzott az Úr szava: "Én az Úr, a te Istened féltőnszerető (féltékeny) Isten vagyok." Az Úr nem fogad el részleges engedelmességet, megosztott érdeklődést. Ő, aki kijelentette, hogy megbünteti az atyák vétkét a gyermekekben harmad és negyed íziglen, akik gyűlölik Őt, irgalmasságot cselekszik ezer íziglen azokkal, akik Őt szeretik és megtartják az Ő parancsolatait. Nem kis dolog kirabolni egy felebarátot. Ez nagy szégyenfoltot ejt azon, aki e bűnt elköveti, mégis, aki semmiképpen se csalná meg felebarátját, szégyen nélkül elrabolja Isten idejét, amelyet megáldott és különleges célra elkülönített (4T 249-250).

Vigyázzunk szavainkra és cselekedeteinkre! Azokat, akik Szombaton üzleti ügyeket beszélnek meg és munkaterveket fektetnek le, Isten úgy tekinti, mintha a valóságban elvégezték volna azt a munkát. Ha a Szombatot meg akarjuk szentelni, akkor semmiképpen se engedjük meg magunknak, hogy gondolataink világi dolgoknál időzzenek (2T 185).

Isten szólt és megköveteli, hogy az emberek engedelmeskedjenek Neki. Ő nem kérdezi, hogy az emberek kényelmét szolgálja-e engedelmességük. Az élet és dicsőség Ura nem tekintett kényelmére és dicsőségére, amikor otthagyta mennyei magas parancsnoki tisztségét, hogy elfogadja a gyalázatot és halált, hogy megmentsen minket engedetlenségünk következményeitől. Jézus nem azért halt meg, hogy bűneiben váltsa meg az embereket, hanem bűneikből. Az embereknek el kell hagyniuk tévelygő útaikat, hogy kövessék Krisztus példáját. Vegyék fel keresztjüket és úgy kövessék Őt. Tagadják meg magukat és engedelmeskedjenek Istennek minden áldozat árán.

A körülmények senkit sem jogosítanak fel, hogy világi nyereségért dolgozzon Szombaton. Ha Isten egy embert felmentene, akkor mindenkit felmenthetne. Szegény L. testvér miért nem dolgozhat szombaton, hogy megkeresse megélhetését, amikor így cselekedve jobban eltarthatná családját? A többi testvérek és mi miért nem tarthatjuk meg a Szombatot csak akkor, amikor kényelmesen megtehetjük, áldozathozatal nélkül? A felelet a Sinai hegyről hangzik felénk: "Hat napon át munkálkodjál, és végezd minden dolgodat; De a hetedik nap az Úrnak a te Istenednek Szombatja: semmi dolgot se tégy azon" (2Móz 20:9-10).

Életkorod nem ment fel az Isten parancsolatai iránti engedelmesség alól. Isten súlyosan megpróbálta Ábrahámot idős korában. Az Úr szavai rettenetesen és váratlanul érték ez éltes korú embert. Azonban ő soha nem vonta kétségbe Isten szavainak jogosultságát és nem ingadozott engedelmességében, pedig érvelhetett volna azzal, hogy öreg már és gyenge, ezért nem áldozhatja fel fiát, aki az ő életének öröme. Emlékeztethette volna az Urat, hogy parancsa ellenkezik ígéreteivel, amelyeket fiával kapcsolatban adott neki. Azonban Ábrahám zúgolódás és szemrehányás nélkül engedelmeskedett, mert feltétlenül bízott Istenben (4T 253254).

Krisztus szolgái dorgálják meg azokat, akik nem emlékeznek meg a Szombatról, hogy megszenteljék azt. Kedvesen és ünnepélyesen dorgálják meg azokat, akik Szombaton világi beszélgetésbe elegyednek és ugyanakkor szombatünneplőnek vallják magukat. Ápolnunk kell az Isten iránti odaadásunkat Szombaton, az Ő szent napján.

Istennek nem tetszik, ha a Szombat nagy részét alvással töltik el. Ily módon meggyalázzák Teremtőjüket, mert példájuk által azt mondják, hogy a hat munkanap túl drága számukra ahhoz, hogy pihenéssel töltsék el. Pénzre van szükségük, ezért megfosztják magukat a szükséges alvástól, amelyet a szent szombati órák alatti olvasással akarnak kipótolni. A következő szavakkal mentegetik magukat: Isten a szombatot nyugalomnapnak adta, ezért nem fosztom meg magamat a nyugalomtól, hogy elmenjek az összejövetelre, mert szükségem van a pihenésre. Az ilyenek rosszul töltik el a megszentelt napot. Azon a napon keltsék fel családjuk érdeklődését a Szombat megtartása iránt és gyűljenek össze az imaházban, akár sokan, akár kevesen vannak jelen. Idejüket és erejüket szenteljék elmélkedésre, lelki felüdülésre, hogy a Szombat megszentelő befolyása kísérje őket a következő héten. A hét napjai közül egyik se olyan alkalmas az áhítat gondolatainak és fennkölt érzelmeinek felkeltésére, mint a Szombat (2T 704).

Ha a Szombatot mindig szentül megtartották volna, akkor sohasem létezett volna istentagadó, vagy bálványimádó. A Szombat intézménye, amely az Édenben eredt, oly régi, mint maga a világ. Az ősatyák is mind megtartották a teremtéstől kezdve. Az egyiptomi fogság alatt a robotmesterek az izraelitákat a Szombat áthágására kényszerítették, ezért nagymértékben elvesztették a Szombat szentségének ismeretét. Midőn az Úr kihirdette a törvényt a Sinai hegyen, a negyedik parancsolat első szavai így hangzottak: "Megemlékezzél a Szombatnapról, hogy megszenteljed azt", ami rámutatott arra, hogy a Szombatot nem akkor rendelték el, hanem a teremtéskor. Sátán azért, hogy kizárja Istent az emberek gondolataiból, célul tűzte ki, hogy lerombolja ezt a magasztos emlékművet. Ha az embereket rábírhatná, hogy elfelejtsék Teremtőjüket, akkor nem tennének erőfeszítéseket, hogy ellenálljanak a gonosz erejének és Sátán biztosan hatalmában tarthatná zsákmányait (PP 336).

Megmutatták nekem, hogy az egész menny szemléli és figyeli azokat, akik elismerik és megtartják a negyedik parancsolatnak, a Szombatnak követelményeit. Az angyalok is érdeklődnek ezen isteni intézmény iránt és nagyra becsülik azt. Azokat, akik áhítattal teljes gondolataik által megszentelik szívükben az Úr Istent, s akik a szent órákat igyekeznek a legjobb képességeik szerint felhasználni a Szombat megtartása által, hogy a Szombatot gyönyörűségesnek hívják, - az angyalok különösképpen megáldják világossággal, egészséggel és rendkívüli erővel (PK 704705).

A menny követelményeinek lelkiismeretes teljesítése földi és lelki áldást hoz (PK 546).

"Boldog ember, aki ezt cselekszi, és az ember fia, aki ahhoz ragaszkodik! aki megőrzi a szombatot, hogy meg ne fertőztesse azt, és megőrzi kezét, hogy semmi gonoszt ne tegyen. És az idegeneket, akik az Úrhoz adták magukat, hogy néki szolgáljanak és hogy szeressék az Úr nevét, hogy 6 néki szolgái legyenek; mindenkit aki megőrzi a szombatot, hogy meg ne fertőztesse azt, és a szövetségemhez ragaszkodókat: Szent hegyemre viszem föl ezeket, és megvidámítom őket imádságom házában; egészen égő és véres áldozataik kedvesek lesznek oltáromon mert házam imádság házának hívatik minden népek számára!" (Ésa 56:2, 6-7) [CG 451].

Amíg az ég és a föld fennállnak, a Szombat mindig a Teremtő hatalmának jele marad, és amikor az Éden újra virul majd az új földön, mindenki tisztelni fogja Isten szent nyugalomnapját a nap alatt. A megdicsőült új földön "Szombatról Szombatra eljő minden test engem imádni, szól az Úr" (Ésa 66:23) (DA 283).