Tanítványaival közölt tanításait Jézus minden korszakban élő követőinek áldására adta. Azokra tekintett, akik az idők végéhez közel élnek, amidőn így szólt: "Vigyázzatok magatokra!" A mi munkánk egyénenként az, hogy ápoljuk szívünkben a Szentlélek becses kegyelmi ajándékait (5T 102).

Nagy válság előtt állunk. Kitartó hitre van szükségünk, hogy szembeszálljunk e válságos idő kísértéseivel és próbáival, és teljesítsük kötelességünket. Azonban dicsőséges győzelmet arathatunk. Az ellenség egyetlen éber, imádkozó hívő keresztényt se ejthet tőrbe.

Kedves testvéreim, akik előtt feltárultak Isten Igéjének igazságai, milyen szerepet vállaltok majd e világ történelmének végső jeleneteiben? Tudatában vagytok-e ezen ünnepélyes valóságoknak? Felismeritek-e az előkészület nagy munkáját, amely végbemegy a mennyben és a földön? Mindazok, akik elfogadták a világosságot, akiknek alkalmuk volt arra, hogy hallgassák és olvassák a Szentírás jövendöléseit, figyeljenek azokra a dolgokra, amelyek "megírattak abban; mert az idő közel van" (Jel 1:3). Senki se játsszon most a bűnnel, amely a világ minden nyomorúságának forrása. Ébredjetek fel az álomkórból és ne maradjatok tovább közönyösek! Lelketek sorsa ne legyen tovább bizonytalanságban. Győződjetek meg róla, hogy teljesen az Úr mellett álltok-e? Tegyétek fel a kérdést őszinte szívvel és remegő ajkakkal: "Ki állhat meg?" A próbaidőnek ez utolsó óráiban a legjobb anyagot használtátok-e jellemetek felépítésében? Megtisztítottátok-e szíveteket minden szennytől? Követtétek-e a világosságot? Vannak-e hitvallomásotokhoz illő cselekedeteitek?

Látszólagos, formai hívő lehetsz, ezért híjával találnak majd és elveszted az örök életet. Betarthatod némelyik bibliai rendelkezést és kereszténynek tekinthetnek az emberek, de mégis elveszel, mert hiányoznak belőled a lényeges keresztényi jellemtulajdonságok. Ha elhanyagolod és közömbösen kezeled az Istentől eredő figyelmeztetéseket, ha ápolod és mentegeted bűneidet, akkor megpecsételed sorsodat. Megmérnek a mérlegen és híjával találnak. A kegyelem, békesség és bűnbocsánat örökre megszűnik számodra. Jézus elmegy, ezért többé sohase érheted el imáiddal és könyörgéseiddel. Amíg a kegyelem tart, amíg Megváltónk közbenjár értünk, addig munkálkodjunk komolyan az örökkévalóságért (6T 404-405).

Sátán nem alszik. Teljes erejével igyekszik hatástalanná tenni a biztos prófétai Igét. Ügyességével és megtévesztő hatalmával munkálkodik, hogy elhomályosítsa Isten kifejezett akaratát, amelyet világossá tett az Ő Igéjében. Sátán éveken át uralmat nyer az emberek gondolatai felett alattomos álbölcselkedése által, amelyet ő talált ki, hogy elfoglalja az igazság helyét. E veszélyes időkben az igazság cselekvői Isten félelmében dicsőítik az Ő nevét Dávid szavaival: "Ideje, hogy az Úr cselekedjék; megrontották a te törvényedet" (Zsolt 119:126).

Mi, mint nép, azt állítjuk, hogy az igazságot jobban ismerjük a föld minden népénél, de akkor életünk és jellemünk legyen összhangban hitünkkel. Már eljött az a nap, amikor az igazakat a drága gabonához hasonlóan összekötik kévékbe, a mennyei csűr számára, míg a gonoszokat a konkolyhoz hasonlóan összegyűjtik az utolsó nap tüzében való megégetésre. Azonban a búza és a konkoly együtt növekednek az aratásig.

Az élet kötelességeinek teljesítése közben mindvégig kapcsolatban állnak az istentelenekkel, mert a világosság gyermekei szétszóródtak a sötétség gyermekei közé, hogy a köztük levő ellentétet mindenki megláthassa. Istengyermekei így "hirdették annak hatalmas dolgait, aki a sötétségből az csodálatos világosságára hívta el őket". A szívükben égő isteni szeretet, az életükben megnyilvánuló krisztusi összhang, mennyből eredő fénysugár lesz az emberek számára, hogy meglássák és értékelhessék kiválóságát (5T 100).

Senki se szolgálhat Istennek anélkül, hogy ne lázítaná maga ellen a gonosz angyalokat és a gonosz embereket. A gonosz angyalok nyomon követik mindazokat, akik igyekeznek csatlakozni Krisztus seregéhez, mert Sátán szeretné visszaszerezni azokat, akiket kiragadtak karmaiból. A gonosz emberek készségesen hisznek az erős ámításokban, hogy kárhoztatva legyenek, azonban felöltöznek az őszinteség ruhájába, "hogy elhitessék, ha lehet, a választottakat is" (Mt 24:24) [4T 595].

Krisztus visszajövetele világunkban nem késik sokáig. Ez legyen alaphangja minden üzenetünknek.

Isten korlátozó Lelke már most kezd visszavonulni a földről. Forgószelek, orkánok, viharok, tűzvészek, árvizek, tengeri és szárazföldi szerencsétlenségek gyorsan következnek egymás után. A tudomány igyekszik magyarázatot találni mindezekre és a körülöttünk megsokasodó jeleket, amelyek hirdetik Krisztus közeli eljövetelét, az igazi ok helyett más oknak tulajdonítják. Az emberek nem ismerik fel, hogy az őrálló angyalok visszatartják a négy szelet, hogy ne fújjanak addig, amíg Isten szolgáit el nem pecsételik. Midőn azonban Isten megparancsolja angyalainak, hogy engedjék szabadon a szélviharokat, akkor a viszálynak olyan jelenetei peregnek le előttünk, amelyet toll le nem írhat.

Ha a függönyt félrehúzva felismerhetnénk Isten céljait és a büntető ítéleteket, amelyek világunkat sújtják; ha láthatnánk saját magatartásunkat, akkor félnénk és rettegnénk saját és embertársaink lelki üdvösségéért. Szívszaggató könyörgéseket küldenénk fel Istenhez. Sírnánk a tornác és az oltár között és megvallanánk lelki vakságunkat és visszaesésünket (6T 406).

A gonosz szolga, aki így szólt szívében: "Halogatja még az én uram a hazajövetelt" (Mt 24:48), azt állítja, hogy várja Krisztust és külsőleg Isten szolgálatára szentelte magát, azonban szívében Sátánnak engedelmeskedett.

Nem tagadja meg nyíltan az igazságot, mint a csúfolódók, azonban életében kinyilvánítja szívének érzelmét, hogy az Úr eljövetele még késik. Elbizakodottsága gondatlanná teszi őt örök érdekeivel szemben. Elfogadja a világ eszméit és alkalmazkodik szokásaihoz. Önzés, világi büszkeség és becsvágy uralja életét. Attól való félelmében, hogy testvérei magasabban állhatnak, mint ő, ócsárolja, lekicsinyli erőfeszítéseiket, és támadja indítóokaikat. Ily módon veri szolgatársait.

Mialatt elidegenedik Isten népétől, mindig jobban egyesül az istentelenekkel. Együtt eszik és iszik a részegesekkel (Mt 24:49), vagyis csatlakozik a világiakhoz és átveszi lelkületüket. Így testi biztonságba ringatja magát, ezért úrrá lesz rajta a feledékenység, közönyösség és restség (5T 101-102).

Sátán azt reméli, hogy Isten maradék népét is belesodorja az általános romlásba, amely földünkre következik. Midőn Krisztus eljövetele közeledik, Sátán határozottabban és elszántabban igyekszik legyőzni a választottakat. Férfiak és nők állítják majd, hogy új világossággal, vagy új kinyilatkoztatással rendelkeznek, amelynek célja az, hogy megingassák a régi útjelzőkben való bizalmat. Tantételeik azonban nem állják ki Isten Igéjének vizsgálatát, de mégis megtévesztik az embereket.

Hamis híreket terjesztenek, ami által némelyeket tőrbe ejtenek, mert elhiszik ezeket a híreket és továbbadják, így összekötő láncszemet alkotnak az őscsalóval. Lelkületük nem mindig nyilatkozik meg az Istentől küldött üzenet megvetésében, de megrögzött hitetlenséget nyilvánítanak ki sokféle módon. Minden hamis állítás táplálja és erősíti hitetlenségüket és így sok lelket hamis irányba terelnek.

Nem őrizkedhetünk eléggé a tévelygés mindenféle alakjától, mert Sátán állandóan arra törekszik, hogy az embereket eltérítse az igazságtól (5T 295-296).

Ha elhanyagoljuk a titkos imát és a Szentírás tanulmányozását ma, holnap már lelkiismeretünk kevesebb tiltakozásával is megtehetjük. Ezután a mulasztások hosszú sora következik, amelyek mind a szívünk talajába ültetett egyetlen magból keltek ki. Másrészről a világosságnak minden ápolt sugara növeli világosságunkat. Az egyszer legyőzött kísértés erőt ad, hogy másodszor még határozottabban ellenálljunk neki. Az "én" felett aratott minden győzelem egyengeti az utat a magasztosabb és nemesebb győzelem felé. Minden győzelem egy elvetett mag az örök életre (5T 120).

Minden keresztény, aki igaz szívvel jön Istenhez és őszinte imáját hittel küldi fel Hozzá, választ nyer imáira. Hited ne csökkenjen Isten ígéreteiben, ha nem látod, vagy nem érzed azonnal a választ imádra. Ne félj bízni Istenben! Támaszkodj ígéretére: "Kérjetek és adatik néktek" (Mt 7:7; Jn 16:24).

Isten sokkal bölcsebb annál, semhogy tévedjen és sokkal jobb annál, semhogy visszatartson valami jót gyermekeitől, akik igazságosan járnak el. Az ember téved és habár kérései őszinte szívből származnak, nem mindig kér olyan dolgokat, amelyek javára szolgálnak, vagy dicsőítik Istent. Ha így áll a helyzet, akkor a mi bölcs és jó mennyei Atyánk néha azonnal válaszol imáinkra, azonban azokat a dolgokat adja, amelyek a mi javunkra és az Ő dicsőségére szolgálnak. Isten reánk árasztja áldásait. Ha bepillanthatnánk tervébe, akkor világosan meglátnánk, hogy Ő tudja, mi a legjobb számunkra, s hogy imánkat meghallgatta. Azonban Ő nem ad számunkra káros dolgokat, hanem helyettük azt az áldást adja, amire szükségünk van.

Ha imáinkra nem kapunk választ azonnal, tartsunk ki a hitben és ne engedjük, hogy erőt vegyen rajtunk a bizalmatlanság, amely elválaszt Istentől! Ha hitünk ingadozik, semmit se kapunk Tőle. Istenbe vetett bizalmunk legyen szilárd és amikor a legnagyobb szükségünk lesz rá, az áldás záporesőként hullik majd reánk! (1T 120121)

A mennyben Isten minden mindenben. A mennyben a legnagyobb szentség uralkodik. Semmi se rontja meg az Istennel való tökéletes összhangot. Ha valóban a menny felé zarándokolunk, akkor már itt ezen a földön is a menny lelkülete lakik bennünk. Ha azonban most nem találunk örömet a mennyei dolgokról való elmélkedésben, ha nem törekszünk komolyan eljutni Isten ismeretére és nem gyönyörködünk Krisztus jellemének szemlélésében, ha nem vonz bennünket a szentség, akkor biztosak lehetünk benne: hiába reménykedünk abban, hogy eljutunk a mennybe.

A keresztény magasztos célja állandóan az Isten akaratához való tökéletes alkalmazkodás legyen. Az igazi keresztény szeret beszélni Istenről, Jézusról, az áldás és tisztaság otthonáról, amelyet Krisztus elkészített az Őt szeretők számára. Az apostol e tárgyakról való elmélkedést - amidőn a hívő keresztények Isten áldott ígéreteivel táplálkoznak - úgy ábrázolja, mint akik "megízlelték... a jövendő világnak erőit" (Zsid 6:5).

A nagy küzdelem befejező jelenetei előtt állunk, amidőn "Sátán... a hazugságnak minden hatalmával, jeleivel és csodáival, És a gonoszságnak minden csalárdságával" (2Thess 2:9-10) munkálkodik, hogy hamisan mutassa be Isten jellemét, hogy "elhitesse, ha lehet, a választottakat is" (Mt 24:24). Ha valamikor egy népnek szüksége volt állandóan növekvő világosságra, akkor ez elsősorban arra a népre érvényes, amelyet Isten e veszedelmes időben azért hívott el, hogy törvényének őrizői legyenek és védelmezzék, igazolják jellemét e világ előtt. Bennünket, akik oly szent megbízatást kaptunk, tegyenek lelkiekké, emelkedettekké és életerősekké azok az igazságok, amelyeket állítólag hiszünk! (5T 745-746)

Az Úr most kapcsolatban áll népével, akik hisznek a jelenkori igazságban. Fontos eredményeket akar biztosítani számukra, és mialatt gondviselése által munkálkodik e cél érdekében, így szól népéhez: "Haladjatok előre!" Igaz, hogy az út még nem nyílt meg, azonban midőn előrehaladnak a hit és bátorság erejében, az Úr szabaddá teszi előttük az utat. Mindig vannak panaszkodók, mint a régi Izraelben is voltak, és nehéz helyzetükért azokat vádolják, akiket Isten hívott el arra a különleges feladatra, hogy művét előrevigyék. Nem látják, hogy Isten vizsgálja és próbálja meg őket azáltal, hogy nehéz körülmények közé juttatja őket, amelyekből csak az Ő segítsége által szabadulhatnak ki.

Eljön az idő amikor a keresztényeket veszélyek fogják körül, és kötelességeik teljesítése megnehezedik. Képzeletük fenyegető romlást rajzol eléjük; fogságot és halált láttat mögöttük. Azonban Isten szava a csüggesztő körülmények ellenére is világosan hangzik: "Haladjatok előre!" Engedelmeskedjünk e parancsnak, bármi is a következménye, ha szemeink nem is hatolhatnak át a sötétségen és ha a hideg hullámokat érezzük is lábaink alatt!!! (4T 26)

Egy megosztott, félszívű életben csak kételyt és sötétséget találsz. Nem örvendhetsz hitvallomásod vigasztalásában, sem abban a békességben, amelyet a világ ad. Ne ülj be a semmittevés kényelmes karosszékébe, amelyet Sátán tesz eléd, hanem kelj fel és igyekezz arra a magasztos színvonalra, amelynek elérése előjogod! Kiváltságod, hogy mindent feladj Krisztusért. Ne nézz másokra és ne utánozd őket, hanem emelkedj magasabbra! Csak egyetlen igaz, tévedhetetlen Mintaképed van: Jézus, ezért csak Őt kövesd! Határozd el, hogy ha mások a lelki restségben élnek, te elhagyod őket és tovább haladsz a keresztényi jellem tökéletesedésének útján! Fejleszd ki jellemedet a menny számára! Ne aludj el őrhelyeden! Bánj hűségesen és igazán a saját lelkeddel! (1T 241)